A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 38. szám - Keletkezik-e kötelem, midőn a hitelező v é g r e h a j t á s uíján nem az adós, hanem egy harmadik s z e m é l y vagyonából nyer kielégítést?

A JOG meznie. A hármas felosztást, melynek nincs elvi alapja, elvetendönek tartja. Azután Kronecker szólalt föl, majd V a n Ham el amsterdami tanár, aki Gaucklerc délelőtti indítványához csatlakozott. Felisch (Berlin) felszólalása után Aschrott berlini vizsgálóbíró fejtette ki, hogy semmiféle osztályozást a büntetőtörvénykönyvben tart célszerűnek, csakis a kisebb bűncselekmények részére rövid, gyors eljárást kiván. Szólt Prins, az elnök is, és másodízben Liszt Ferenc, a berlini egyetem hírneves tanára. Azután van M ay e r elnök összefoglalta az elhangzott felszólalásokat, s a bennük foglalt indítványokat. Föl is tette szavazásra az indítványokat, de a kongresszus többsége amellett foglalt állást, hogy a kérdés fölött nem szavaz. A sorrend megváltoztatásával a kongresszus áttért a napirend negyedik pontjára: a leánykereskedésre. A tétel előadója Fernand D r e y f u s. Nem tett poz tiv indítványt, de kívánatosnak tartaná, ha nemzetközileg szervezkednének a leánykereskedés elnyomására s büntetőtörvényekben paragrafusokat szerkeszszenek a bűncselekmény megtorlására. Abbé R eyn ault szólalt föl utána. A kongresszus tagjai érdeklődéssel hallgatták az abbét, a ki ugy beszélt, mintha a szószékről prédikációt mondana. Nagy megbotránkozással szól főleg a pornografikus iratokról, a melynek olvasói kivált a gyermekek és fiatal leányok közül kerülnek ki. Az ilyen Írásoknak a terjesztését szigorúan el kell tiltani. Hatásos beszédét hosszasan megtapsolták. I)r. Gruber Lajos budapesti kir. alügyész kívánatosnak tartja, hogy a köznép felvilágosittassék a leánykereskedés veszedelméről, hogy a megcsalt leányok és leánykereskedéssel foglafkozó ügynökök szigorú felügyelet alatt álljanak, hogy gyanús körülmények között az útlevél kiadása megtagadtassék, hogy a nagyobb vasút- és hajóállomások jól szemmel tartandók, hogy egyletek létesüljenek a megesett leányok megtérítésére s nemzetközi kötelék létesíttessék a leánykereskedés ellenőrzésére. Néhány rövid fölszólalás után az ülés véget ért. (Harmadik nap szeptember 14.) A tanácskozás első pontja a leánykereskedésről való vita folytatása volt. Elsőnek Van H a m e 1 elnök szólalt fel, aki összefoglaló képét adja az eddigi vitának és előterjeszti az írásban megformulázott tegnapi határozati javaslatokat. Végül kijelenti, hogy e kérdés megoldására az emberiség nevében a jogászoknak egyesülniük kell a moralistákkal. Dreyfus Ferdinánd párisi ügyvéd rövid felszólalásában kijelenti, hogy a kongresszusnak csak a kérdés büntetőjogi részével kell foglalkoznia. Akik a moralista szempontjából szólottak hozzá a kérdéshez, helyes eszméket pendítettek meg, csakhogy ezeknek megvalósítása kívül esik a kongresszus feladatainak körén. A fődolog az, hogy a részletkérdések egyelőre való mellőzésével az egyesület mondja ki elvben a leánykereskedés egyöntetű elnyomásának sürgős szükségét. Zucker prágai egyetemi tanár volt a következő szónok : A törvényhozás útját a prostitúciói meggátlására hosszadalmasnak tartja. Nemzetközi egyezmény kelene e kérdés megoldására, épp azért kérje meg a kongresszus az egyes államokat, hogy ez egyezmény létesítésére tartsanak közös tanácskozást s csak ha az egyezmény megvan, kellene az egyes törvényhozásoknak ez egyezmény értelmében intézkedniük. Ez volna az a mód, melynek j alapján az Union e kérdést sikeresen elintézhetné az egész müveit világon, mig máskülömben elaprózná erejét. Bingner berlini kormánytanácsos francia nyelven jórészt megismétli tegnapi fejtegetéseit. Azonkivüi szükségesnek tartja, hogy lélekkufárokat bármely ország területén le lehessen tartóztatni, még akkor is, ha a leánykereskedést nem az illető ország területén űzte. A ljb a n e 1 párisi vizsgálóbíró tegnapi fejtegetéseinek kiegészítéséül megjegyzi, hogy a kiskorú leányok ellen elkövetett erkölcsi deliktumok megtorlásáról minden büntetőtörvénykönyv gondoskodik, igy tehát csak a meglevő törvényeket kellene tökéletesbiteni. A mellett azonban a leánykereskedés nemzetközi büntette ellen még egyéb nemzetközi intézkedésekre van szükség. Nagyon hasznos dolog volna, ha a hajó- és vasúti állomásokon, a ' szállókban külön ágensek fogadnák az egyedül érkező leányokat, figyelmeztetnék a reájuk leselkedő veszedelmekre és felvilágosítanák, hogy ellátásért és foglalkozásért hova forduljanak. A szónok ezután meleg elismeréssel nyilatkozik a patronage emberbaráti intézményéről, mely főképpen Franciaországban nagy haszonnal járt. Mayr György müncheni egyetemi tanár osztozik D re y f u s, Gruber és Albanel nézetében. Kívánatosnak tartja, hogy a leánykereskedés leküzdésében különbséget kell tenni a törvényhozási és a közigazgatási intézkedések között. Végül azt ajánlja, h°gy egyesítsék Dreyfus, Albanel és Z u c k e r inditnányait. Van Ham el erre a következő egyesitett határozati javallatot adta elő: A kongresszus véget óhajtván vetni ama gyalázatos üzelmeknek, melyek a fehér rabszolgaság nevén ismeretesek és jóváhagyván a június 21—23. tartott londoni kongresszus határozatait megbízza az egyesület tisztikarát, hogy szólítsa fel a kormányokat, tegyék meg a kellő intézkedéseket a végből, hogy a leánykereskedésre vonatkozóan Ennek az eljárásnak ped g *** <£*JW Uf,ömböző államok közi jognak amaz .Japja.,^^ási rendszabályainak kentében törvényhozásainak es közigazgatási renu y kellene e nemzetközi üzelmek ellen egyforma intézkedéseket életbeléptetni. AzYreesée befolyása a kriminalitásra A kongresszus ezzel áttért az utolsó kérdés• |^at sara, hotrv mily befolyás tulajdonitható az öregségnek a kriminalitásra. gy Ni col aVoni Sándor linzi ügyvéd, e kérdés eloadcja szólott ! . , , A- h^v T7 ifiu kort tekintetbe veszi minden Srvény ^JA^A^ körülményként, sőt bizonyos kor kizárja a büntethetőségét. Az a kérdés, vájjon az öregséget nem kel -e szintén tekintetbe venni. A törvényhozók, ugy átsz k azon a- nézeten vannak, hogy nem. Az eloado csak az 1889 finnországi büntetőjogról tudja, hogy az aggKor elgyöngült akaratját és elmeképességét figyelembe veszi, törvény is enyhítő körülményül tsmeri el az aggkort es a fegyházbüntetést börtönre változtatja ily esetben A bolgár törvény pedig 65 évesnél idősebb bűntettesre nem engedi meg a halálbüntetés kiszabását. Ily intézkedések másutt is vannak, de gyéren s általában az aggságra .a törvényhozók nincsenek annyira tekintettel, mint a fiatal korra. Ennek oka talán, hogy a fiatal kornak pontos kezdőpontja van: a születés, de már a vege uszohatar. Az agyággal fordítva van. Kezdőpontja váltakozó, csak a vege állandó a halál. A dementia senilis szel, gyengeelméjűséggel terhelt aggkort most is minden állam büntetőjoga tekintetbe veszi. De nem erről van szó, hanem az aggkor pszichikai gyongeségéről E kettő közt való kütömbség megállapítása nem tartozik a jogászok gyülekezetébe. Csak idézi Kraft-E b i n g-et, hogy a dementia senilis mily szörnyűségekre vezeti az ilyen aggastyánokat, kiknek többnyire gyönge gyermekek esnek áldozatul. Szóval, odakonkludál,hogy vannak pszichikai mometumok, melyek bizonyos analógiát állapítanak meg az ifjúkor és az aggság közt. Az aggkor a jellem bizonyos megváltozását hozza létre, mely a pnmár motívumokat (élelmezési s egyéb szükséglet) megerősíti s a secundár motívumokat (morális érzés, beszámithatóság stb.) meggyöngíti. Nagy szomorúságok, melyek a férfinak esetleg lelkét megrázták volna, az aggot érzéketlenül találják, mig a rossz élelmezés például kétségbe ejti. íme amaz okok egy része, melyek az aggságnak beszámítását követelik. De egy másik nézőpont is van, hogy tudniillik a javitóbüntetés elvén alapuló büntetőjognak ez a javítási elve nem érvényesülhet az aggokkal szemben. Tekintetbe kell venni persze, mint a magyar teszi, az emberiességi szempontokat is és a rabságbüntetés gyöngébb nemét kell rájuk alkalmazni. Határozati javaslatát a következőkben adja elő: 1. A dementia senilis-szel terhelt bűntettesekre, tekintettel arra, hogy a büntetőjog intézkedik amúgy is erről az általános beszámithatóságra vonatkozó szakaszaiban, külön büntetőjogi intézkedések fölöslegesek. 2. Mindazon bűncselekményeknél, melyeket aggok követtek el, (pontos korhatárt nem szabad megállapítani), vizsgálja meg a bíró, vájjon e tettesben volt-e akaraterő, minő a normális férfiúban szokott lenni, vagy csak megcsökkent mértékben volt-e meg ez. 3. Azokat az aggkoru bűntetteseket, kiknél csökkent beszámithatóságot vagy beszámithatatlanságot lehet föltenni, ha javithatatlanságot lehet föltenni, ha javithatlanok vagy közveszélyesek, az első esetben a büntetés elszenvedése után, a második esetben pedig a beszámithatatlanság megállapítása után éltük fogytáig külön menedékhelyeken kell elhelyezni. A büntetés végrehajtásánál is tekintettel kell lenni az aggkorra. F r e i s e n b e r g e r frankfurti biró: Az aggságot több helyütt veszi tekintetbe a büntetőjog. Öt állam büntetőjoga az aggokra (fiO—70 év közt) nem szab halálbüntetést. Kilenc állam maximális büntetést nem szab az aggokra (60—70 év közt) s huszonegy állam enyhítő körülménynek tekinti az aggkort. Az előadó szerint az aggkor befolyása a büntető|ogra nem megokolt, különben nem is lehet általánosságban a kor határvonalát megállapítani, vannak ötvenéves aggastyánok s vannak 75 éves erőteljes férfiak. Másként van az ifjúkorral, ennek korbeli határa sokkal határozottabb. A szabadságbüntetésnél az aggokkal szemben bizonyára szelídebb tekintetek érvényesülhetnek, noha külön fogházban elhelyezni őket azért nem szükséges. Az előadó néhány statisztikai adat bemutatása után az aggok erkölcsi bűncselekményeire tér át. Ezeket a nemi ösztönből magyarázza, mely a legerősebb életösztön s mely, ha nem felel meg neki a kellő ellenálló képesség, bűnre ragad. De ez ellenálló képesség eppugy hiányozhatik a fiatalban, a minthogy esetleg meg van az aggban. Tehát ez sem okolja meF az öregség tekintetbe vételét, összefoglalva beszédét, odakonkludál, hogy az aggkorral jaro gyöngeség fogalmát nem lehet külön választani az általános gyongeelmejmegtől s a büntetőjogi intézkedések, melyek az utóbbira rsénrSúS»M Jana!' au dŐbbÍre is- VéSül aÍánlJa még, hogy azt, ha lembe venni.3g8 an V3n' SrmmikéP sem ^V™ szabad figyeszól.l 5i' ?a,ufm.ga,rte n Nándor budapesti ügyvéd franciául zenit " ^^.^gy a ^rdés kétféleképen oldható meg a ÍSiaszenT" , L b1,0l°gikus kriminológia vagy a szocial-krim.nohez vaJv P Jáb01 vlzsgá,Íuk. i»etve a kriminalitást azegyesegyén. gy az egész társadalomhoz való viszonyában tekintjük. Az