A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 38. szám - Keletkezik-e kötelem, midőn a hitelező v é g r e h a j t á s uíján nem az adós, hanem egy harmadik s z e m é l y vagyonából nyer kielégítést?

A JOG 275 utóbb, szempontból való megoldás csak akkor lesz lehetséges, ha a kongresszus a nemzetközi bűnügyi statisztika adataival rendel­kezik, melyek a psz,chologiai és természettudományi következte­tésekkel egybevetve e tárgyra világot fognak vetni. Az egyes egyen bűnösségének kérdésében azonban az aggkor nem szere­pelhet, sem mint a beszámítást kizáró ok, sem mint enyhítő körül­mény. Nem is tekinti a magyar büntetötörvénykönyv 92-ik sza­kasza az aggkort enyhítő körülménynek, hanem a törvényhozó e sza­kaszban nagy es fontos elvet juttatott kifejezésre: a bűntett indi­vidualizációjának elvét. Az aggkoru bűnösre a börtönbüntetés ugyan oly összegű testi és lelki szenvedésekkel jár, mint a fegy­ház szigorúbb fegyelme a többi bűnösre nézve. Végül abban összegezi véleményét, hogy bár az aggkor az egyes egyén krimi­nalitásának kérdésében nem lényeges, teljes mértékben tekintetbe veendő a büntetésnek az egyénhez alkalmazkodó végrehajtásában. Dr. Salgó Jakab, a lipótmezei elmebeteg-intézet főorvo­sának nagy figyelemmel hallgatott felszólalása következett ezután: Orvosi szempontból akar hozzászólni a kérdéshez. Azt hiszi, hogy_ az Union bizonyára azért vetette fel e kérdést, mert az aggság bűncselekményeiben bizonyos törvényzserüséget keres. Vájjon van-e befolyása az öregségnek a bűncselekményre? — erre a maga resszortjából merítve akar megfelelni Az elmebe­tegség egyes fokai : t. az ifjúság korában (pubertás) a különböző bajok ; 2. a férfikor delén a paralizis; 3. az aggkor bajai. Az azo­nos korokban mindig azonos momentumokat vehetünk észre. Az öregség pszichikai momentumaiban is van közös sajátság; az elmeképesség s a képzelőtehetség elszegényedése, mely a scnium melancholiában is feltűnő. De ez gyógyítható. Egyéb szenilis elmebajokban ezek a momentumok sokkal erősebhek. Külön törvényhozói intézkedés ezekre nem kell, mert eddig is van. De szükségesek a törvény intézkedései az öregség ama nyilvá­nulásaira, melyek nem elmebetegségből erednek. Az öregedési processzus nem máról-holnapra megy végbe s ugyanígy folyik ie a pszichikai, intellektuális változás is, mely eleinte alig vehető észre. Csak kiszakítja éppen azt a jelenséget, hogy az önzés mennyire sajátsága az öregkornak. Ideált az aggastyán nem ismer el. A kezdő gvöngeelméjüség jele az altruisztikus érzés teljes hiánya. Az aggban továbbá rendkívül nagy az ingerlékenység, a gyanakodás, az aggodalmasság önmaga miatt. E szellemi erők fokozatos tünedezése még nem a gyenge elméjüség, de már ezek a fogyatkozások az öreg ember akaratát könnyebben irányitha­tóvá teszik. Ugyanezekből a momentumokból származnak a sze­xuális perverzitások. Az a kérdés : legyen-e az öregségre külön figyelemmel a büntetőjog ? — igy nem állhat meg, de megállhat ebben a formában : Íegyen-e az öregség beteges jelenségeire tekintettel a büntetőjog? S ilyen jelenség több van, mint ameny­nvit az orvosok, a jogászok sejtenek. Ezeket kell tehát tekintetbe venni valamilven formában, melynek meghatározását a kongresz­szusra bizza i Zajos tetszés.) Leppman berlini egészségügyi tanácsos : Salgó profesz­szor nagyon szépen fejtette ki azokat'a körülményeket, melyeket Ni col a doni pszikiatertől várt. A maga részéről Freisen­Derggel akar csak polemizálni, kinek statisztikáját nem tartja irányadónak. Mert bizonyos, hogy az öregség sok szellemi gyen­geségben szenved. Már pedig úgyszólván féllábon csak nem lehet versenyt futni a társadalmi versenytéren azzal, kinek két ép lába van. Az előadó első sorban az erkölcsi büncselekvényekről beszél. Van egy erre vonatkozó esete : Egy ember, ki egész életében tiszta erkölcsi életet élt, hetvenötéves korában kis gyermekek megrontójává lett. Nos, tiszta mult után az ilyen eltévelyedés nem lehet beszámítható elméjű emberé. De a közönséges büncse­lekvéseknél is tapasztalható ez. Erre is van példája. Egy 73 éves háziúr, mikor valami üzletbe ment vásárolni, ellopott egy rumos üveget. Egyre erősítgette, hogy nem tudja, miként jött eszébe elvinni az üveget. Ugyanaz az ellenálhatatlan érzés vitte rája, mint a gyermeket az eféle csintevésre. Hát az ilyet sem lehet beszámítani. A szellemi gyöngeség kezdete, melyet az orvosi vizsgálat sem tud még pontosan kimutatni, gyakran lényegesen korlátozza a bűntettes cselekvési képességét. Ezt pedig bizony tekintetbe kell venni. Helyesen tette azért az a berlini pszikiáter, ki inkább egy esztendeig húzta el, mig véleményét egy ügyben a bíróság elé terjesztette, hogy így dokumentálja a szóban levő vádlott dementia senilis-ét, mely időközben kitört rajta. Ezeknél lehetne alkalmazni a feltételes megkegyelmezést, vagy szabadon bocsájtást. Azután arra tér át, hogy mikké lesznek a'gonosztevők aggkorukban. Egy hires betörő például, ki Lindau egyik regényé­nek is hőse, s ki olyan vakmerő dolgokat is elkövetett, hogy valami betörés alkalmával a negyedik emeletről átvetette magát egy magas fára s ugy menekült, nos, ez a gonosztevő aggkorá­ban egy üzlet ajtajába kitett kötényt lopott el. Van aztán olyan gonosztevő is, ki aggkorában a becsület terén működik. így egy betörőbanda az egyik elöregedett tagjának borbély üzletet csinált s az összes betörők odajártak borotválkozni, hogy igy az elaggult gonosztevő tisztességesen megélhessen. (Derültség.) Érdekes beszéde végén a szónok oda konkludál, hogy az aggságot büntető­jogilag tekintetbe kell venr.i. Erre ez a javaslata, hogy az Union jelentse ki, hogy szellemi változások, melyek többnyire az aggság­ban mutatkoznak, büntetőjogi tekintetbevételre szorulnak. Porosz­országban az eljárást magában közigazgatási uton tették ezt meg már. Speciális azilumok felállítását agg bűntettesek számára nem ajánlja. Végül kéri a kongresszust, hogy Freisenberg javas­latát emelje határozatává. (Zajos taps.) Mayr György rövid felszólalásában kifejti, hogy a kérdés eldöntésében a jogász és az orvos mellett szava van a statisti­kusnak is. Az aggkornak a kriminalitásra való befolyásáról pon­tos és tudományos alapokon álló statistikát kell készíteni, mely ugy az aggkoru bűntettes korára, mint az illető bűn milyenségére, valamint a bűntettnek az egyes korokban való gyakoriságára legyen tekintettel. Barna Ignác budapesti táblai biró : Az előhaladott idő klotürt szab eléje — úgymond — röviden beszél hát. Orvosi ki­válóságaink nyilatkozatára nem illetékes, hogy reflektáljon, a jo­gászi véleményekre azonban megjegyzi, hogy Ni coladoni és Freisenberg közt nincs különbség a dementia senilis tekin­tetében, az öregség pszichikai gyöngeség tekintetében pedig dsak látszólag van különbség. Nic óladon i szerint csökkentő körül­ményül kell betudni ezeket, de minthogy korhatárt nem tud szabni, ez nem lehet csökkentő, hanem enyhítő körülmény, me­lyet külön a büntetőtörvénykönyvben kifejezni nincs ok. Ezért Freisenberg véleményét ajánlja eltogadásra. De pótlásul annak kimondását is ajánlja: Az Union kívánatosnak tartja, hogy a törvényhozók arra az álláspontra helyezkedjenek, hogy a 60. életévet túlhaladt bűntetteseken ne lehessen a halálbüntetést végrehajtani s mindamaz okok, melyek a halálbüntetés ellen szó­lanak, hatványozottan szólnak az öregek halálbüntetése ellen. Reynard abbé csak azt jegyzi meg, hogy az aggkoru bűntettes vagy birtokában van minden szellemi képességének és akkor a rendes jogszabályok alkalmazandók tette elbírálásánál, vagy pedig nincsen szellemi képessége birtokában és akkor az egyéni esetet külön megfontolás tárgyává kell tenni. Ha épelméjű, a börtönbe, ha pedig nem az, a menedékházba való. Steinfeld (Budapest) utal rá, hogy az 1791. magyar büntető-javaslat már tekintettel van az aggkorra. Frei s e n b erger: L e p p m a n tanácsos fejtégetései mán visszavonja a maga határozati javaslatát, mert ezek után belátja, hogy az öregségre tekintettel kell lenni. Csak annak harmadik pontját tartja fenn. Nicoladoni is él a zárószó jogival s szintén kijelenti, hogy csatlakozik Lepp ma nn javaslatához s a magáét visszavonja. Ugyanígy tett Barna Ignác is. A kongresszus ezután elfogadja Leppmann és Mayr határozati javaslatait. Leppmann határozati javaslata igy szól: A kongresszus kijelenti, hogy a kriminalitás megállapításá­ban a határozott elmebajt kivéve, különös tekintettel kell lenni az aggkor által okozott elmebeli változásokra. May r határozati javaslata pedig föltétlenül szükségesnek mondja, hogy az aggkoru bűntettesek statisztikáját ki kell bőví­teni az aggkor egyes fázisainak és a büntettek különböző cso­portjainak egymásra viszonyított, összehasonlító statisztikájával. A kongresszus berekesztése. Miután a tanácskozást berekesztették és a kilépő portugáliai igazságügyminiszter helyébe nagy lelkesedéssel Plósz Sándor magyar igazságügyminisztert választották be az elnökségbe, Van Ham el elnök rövid búcsúbeszédet mondott. — Fontos kérdéseket tárgyaltunk, igy szólt, a vita széles­körű és:mélyreható volt. Eszméket cseréltünk és a tanácskozás által megtisztult eszméket gyömölcsözően fogjuk elterjeszteni. A mit a tudós nyugalmas cellájában megállapít, azt kiviszszük a társada­lomba. A legnagyobb hálával vagyok telve magyarbarátaim iránt, kik bennünket oly szeretetreméltósággal fogadtak, mely a leg­nagyobb elismerésre kötelez. A szónok ezután lelkesedéssel emlékezett meg a magyar kormány szives vendéglátásáról, a magyar csoport vezetőférfiai­nak buzgóságáról, az előadók és az egyes szónokok magas szín­vonalú dolgozatairól. Majd igy végzi: — A kongresszus véget ért. Elválunk egymástól, de remé­lem, ismét találkozunk. (Éljenzés és taps.) Irodalom. Lasitz Pál, kir. tanácsos és a bpesti dij- és illetékkiszabási hiva­tal főnöke nagy népszerűséget nyert kitűnő müvének a dij- és illetékekről — mint értesülünk — negyedik kiadását készíti elő, miután rövid idő alatt a 3-ik kiadás is teljesen elfogyott. Ez nem pusztán a réginek egyszerű lenyomata lesz, hanem tartalmazni fogja az ujabbi törvények és a judicatura által tett változásokat, mely utóbbiakat különös tanulmánya tárgyává tette a kitűnő szerző, kinek mint az ország legelső illetékhivatala főnökének leginkább van alkalma azt megismerni. Örömmel üdvözöljük a kitűnő gya­korlati munkát. Dr. Perjéssy Mihály előbb fehértemplomi most nagyváradi kir. ügyész «Bünvádi perrendtartás és magyarázata> cimü könyvének Il-ik kötete e napokban fog megjelenni. E kötetbe «az esküdtbiróságokról» Í1897: XXXIII.), a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről (1897: XXXIV.) rendelkező törvények, az életbe­léptetési rendeletek, uj büntető ügyviteli szabályok, ügyészi uta­sítás, szóval mindazon rendeletek be vannak foglalva, melyek a bűnvádi perrendtartással összefüggésben állanak. Igy a két kötet

Next

/
Oldalképek
Tartalom