A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 37. szám - Hogy tisztelik a birák a törvényt

266 A JOü Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárás köréből. (Kérdés.) Kérhető-e a többi kellékek szem előtt tartása mellett az 1894 : XVI. t.-c. 99. §-a értelmében az örökösödési bizonyítvány mindaddig, mig a hagyatéki bíróság az örökösödési eljárást hivatalból meg nem indította, tekintet nélkül arra, vájjon az az örökhagyó halálától számítandó 3 hónap eltelt-e vagy sem, és elutasilható-e az örökösödési bizonyítvány iránti kérelem a 3 hónap eltelte után, ha mindjárt a kérelem benyújtásának időpontjáig a hagyatéki eljárás hivatalból meg nem indíttatott r Aliquis. Sérelem. Hogy tisztelik a birák a törvényt. A budai 4,622. számú telekkönyvi betétben A+ 1. sorszám alatti M. Magdolna férj W. Józsefné, M. Éva férj. W. Mátyásné és siketnéma W. Jakab nevén álló (11,860. 11,861) helyrajzi számú ingatlanra 2,971/899. tkv. számú végzéssel C) 5. alatt 18 frt25kr illetékhátralék erejéig terjedő zálogjog lett a magyar államkincstár javára bekebelezve és 4,495/99. tkv. végzéssel C6. alatt mellékjelzáloggá alakítva s azon körülmény, hogy a főjelzálog a budaeőrsi 927. számú tkkvi betétben kezeltetik — kitüntetve. 5,202/99. tk. sz. alatt a Budapest budai magyar kii ályi adóhivatal, vonatkozással telekk. 602/98. tételszámra 1899. évi június 28-án fent jelzett 5,202/99. tk. sz. alatt abudapesti I-1II. ker. királyi járásbíróság mint tkkvi hatósághoza 2,971/99. tk.sz. végzéssel az államkincstár javára 18 frt 25 kr. illeték s járulékai erejéig bekebelezett zálogjog kitörlése iránt kérvényt adott be és a telekkönyvi hatóság, dacára annak, hogy ö mint mellékjelzálogi hatóság szerepel ez ügyben, a zálogjognak a budai 4,622. számú tkkvi mellékjelzálogi betétben töröltetni rendelte és pedig a nélkül, hogy ezen törvényellenesen elrendelt törlésről a pestvidéki kir. törvényszéket mint főjelzálogi hatóságot értesittetni rendelte volna; pedig a trdts. 116. §-a világosan mondja, hogy: «Ha valamely egyetemlegesen biztosított követelés részleg vagy egészben kifizettetik, a bejegyzés vagy az egészbeni kitörlés a 1Ö8. §. elve szerint a főjelzálog hatóságánál kérendő, a főbetétbe bejegyzendő s aztán mindenik mellékjelzálog mellett följegyzendő. Ha valamely mellékjelzálog más telekkönyvi halóság könyveibe van bejegyezve, annak a bejegyzés vagy az egészbeni kitörlés, a mellékbetétbeni kimutatás végett hivatalból haladék nélkül tudtul adandó.» A tkrdts. 117. §-a pedig még következő rendelkezéssel kiegészíti a 116. §-t: «Ha pusztán valamely mellékjelzálog enyészik el, pl. azért, mivel a hitelező arról lemondott, kitörlésének megengedése hasonlókép a főjelzálogi hatóságnál kérendő. (108. §.) Ha a kitörlési kérvénynek a főjelzálog nyilvánkönyvi állása szerint hely adathatik, a mellékjelzálog kitörlése a főbetétbe bejegyzendő s a mellékbetétben kimutatandó*. A hivatkozott 108. §. következőket foglal magában: • Valamely zálogtárgynak (ő- vagy mellékjelzálogképeni kezelése által a zálogjog terjedelmében és hatályaiban az egyes zálogtárgyakra vonatkozólag sem át nem változtatik, sem nem korlátoztatik; következménye csak az, hogy az egyetemlegesen biztosított követelés tekintetében előforduló minden átváltozások, alzálogitások és kitörlések csak a főbetétben teljesiten'dők s már egyedül azáltal minden egyidejűleg vagy később szerzett mellékjelzálog tekintetében hatályosokká válnak, akár egy, akár több telekkönyvi hatóságok telekkönyveibe legyenek ezek bejegyezve. Ennélfogva mindazon telekkönyvi kérvények is, a melyek az egyetemlegesen biztosított követelést a fönnebbi módon tárgyazzák, a követelésnek a főbetétbeni állás szerint itélendők meg s intézendők el, következőleg azon telekkönyvi hatóságnál is nyújtandók be, melyet a főbetét vezetése illeti, vagy azon esetben, ha azok tévedésből oly telekkönyvi hatóságnál nyújtattak volna be, mely csupán mellékbetétet tartozik vezetni, az előbb nevezett telekkönyvi hatósághoz hivatalból átküldendők*. Tehát az itt idéztem törvényszakaszokból világosan az kitűnik, hogy az egyetemleges zálogjogoknál mindennemű változások iránti kérelmek a főjelzálogi hatósághoz intézendők, ha pedig az egyetemleges zálogjogi változtatásra vonatkozólag intézett kérelem tévedésből valamely mellékjelzálogi hatósághoz nyújtatott volna be, ugy azon hatóság a hozzá tévesen benyújtott kérelmet a főjelzálogi hatósághoz tartozik illetékes elintézés végett áttenni, de ő a kérvényt érdemlegesen elbírálni s egyetemleges zálogjogok bármelyikét is megváltoztatni vagy megszüntetni nincsen jogosítva, hacsak nem a törvény világos megsértésével, de a törvény világos megsértése — követte legyen azt bárki is — büntetést von maga után; annál kevésbbé van joga törvényt sérteni az itélő bírónak, kinek hivatása és kötelessége a törvény megtartása és megvédése, nem pedig megsértése. A törvénysértés, ha azt biró követi el, vele szemben kétszeres sulyu a büntetés; mert ha szándékosan sérti a törvényt, birói székben ülésre méltatlan mint szándékos törvénysértő, ha pedig tudatlanságból sérti meg azt, akkor mint tudatlan szintén birói functióra nem alkalmazható, tehát mind a két esetben birói állásatói felmentendő; mert a jogkereső felekre nézve egy törvényudaÍaT vagy a törvényeket szándékosan serto b.ro a legnagyobb csapás nlgyobb mint annak idején a Faraókra nézve az egyptom. VOlt kv;ióbaTLtSrueáS.fagpeotokat lehet tapasztalni minálunk a törvénykezés terén, tudniillik az ügyek késedelmes es felületes eUnté Hogy bíráink némely része a törvényeket kellő módon nem ismeri, annak legfőbb oka a végnélküli hosszura nyúló bürokratikus eljárásunkból kifolyó elfoglaltság, tehát a tanulásra való időhiány egyrészt, másrészt pedig a könyveknek beszerzésére szükséges anyagi forrás hiánya, mert bizony 100 vagy 1,600 forint birói fizetésből a hazánkban uralkodó megélhetési drágaság miatt a tudáshoz szükséges könyvek beszerzésére alig juthat valami, pedig nemcsak a bírónak, de kicsinyben-nagyban minden hivatalnoknak a ressortjába vágó törvényeket ismernie kellene, hogy a hozzá forduló feleket képes legyen helyes útra igazítani mert a hivatalnok a közönségért és nem a közönség a hivatalnokért létezik tehát azért kell, hogy minden hivatalnok a mennyire lehetséges 'a törvényt értse, a biró pedig kötelesség- és hivatásszeruleg kell hogy azt tudja és birói intézkedéseit a törvény szigorú betűihez ragaszkodva hozza, nem pedig azt birói bölcs belátására állapítva törvényellenesen intézze. Hosszú harminchat éve, hogy a közhivatali pályán működök és figyelemmel kisétem különösen igazságszolgáltatásunkat, de hovatovább azt lapasztalom, hogy igazságszolgáltatásunk nem javul, de hanyatlik, pedig tanrendszerünk dicséretére legyen mondva: mai jogászifjuságunk, hogy bírói székbe beülhessen, körülbelül 20—23 évig kénytelen tanulni s a sok lanulni való halmaz miatta nem jelentéktelen részének még helyesen írni sincs ideje megtanulni ; ennek sem a tanulók az okai, hanem mint fent jelzém, a modern tanrendszerünk, a mely sem nem tanit, sem nem nevel, csak a tanárok nagy fizetés megállapítását követeli, de még jófotmán arra sem szoktatja meg a tai.uló ifjúságot, hogy hogyan kell tanulni, tehát sok biránk nem is tudja, hogyan kell és lehet eredményesen tanulni. Beregy. Irodalom. Az arany bulla. Közjogi tanulmány. Irta: dr. F e r d i n á n dy Gejza. A bojári Vigyázó Sándor-féle díjjal jutalmazott pályamű. Budapest. Kiadja a Magy. Tud. Akadémia. Le temps grandit ce <j u'i Inetuepas. Guizot. Különös örömömre szolgált e mü megjelenése, először, mert történelmi szellemben lévén irva, tételeit nem az általános államjogi elvekben keresi, hanem a magyar jogélet fejleményeinek jelenségeiben, — erre épili föl müvét, nem törődve azzal, hogy bele illik-e valamely osztrák-német ephemer tekintély eszmemenetébe. Másodszor, mert az akadémia nemcsak szerzőnk tudományát elismerte, de irányát is elfogadta, midőn müvét jutalomra méltónak Ítélte. Harmadszor, mert tudós szerzőnk a m. kir. tud. egyetemen a közjog magántanára is lévén, tanítását ez irányban folytatja, mi a jövőre nézve annak irányát illetőleg garantiát képez. Mi csekélységemet illeti,rnagy örömömre szolgál az, hogy a történelmi alap támogatásában nem állok egyedül, s 10 év óta a históriai irány védelmében folytatott küzdelmem nem volt meddő munka, hivatott támogatóra akadtam. Dr. Ferdinandy Gejza neve nem ismeretlen már a közjogi irodalomban, számos műve jelent meg, melyeket ismertetni már ismételve szerencsés voltam, s mindannyiszor megjegyeztem, hogy műveit a fokozatos haladás jellemzi, tanulmányai, látköre folyton tágul, s tőle a magyar közjogirodalom még számos és forrás gyanánt tekinthető munkát várhat. Jelen műve is ilyen. Tudtommal az aranybulláról már sokat írtak, de e tárgyat, mint egy speciális fontosságú jelenséget még ily alaposan ki nem merítették, mi fő ily correcte véve magyar szempontból, a mint másként nem is lehet. Ferdinándy művéből megtanuljuk, hogy az arany bulla a magyar jogtörténelem mezején egyike azon «deus terminusoknak, melyek előre és hátra mutatnak, továbbá, hogy fundamentális monumentuma a magyar alkotmányos szabadságnak.mely monumentum maga is a lehető ódon alapzatokon nyugszik. Nem azon alkotmányok egyike ez, melyeket hirtelenében készítettek, hogy az első es legcsekélyebb vihar ledöntse; ez egy szilárd épület, több nemzedék hosszú és kitartó munkájának eredménye. Az 1222-ből keltezhető intézmények ez időtől nyerték ama tiszteletet parancsoló szentesítést. v t.L' .*J?gtanuljuik ,azt is> hogy az arany bulla alaki alkotmányjog tekm etében sokkal kevesebbet tartalmaz, mint a mennyit benne némelyek föllelni vélnek. De benne vannak a magyar jellemnek w u Y lenVegének legfőbb körvonalai. Helyesen jegyzi Z Ln K,,"1 32 3ng01 maSna chartáról, a mely alkalmazható aíankS *u Magna Charta még mindig a tulajdonképi a fi tXh szabadságnak. Minden más későbbi vívmány minden wm'KK- me^os{íése "lelve commentár hozzá; ha már most nak azon T T^f "büntetnének, mégis visszamaradnáSesptTcűsSS a?VáKk' n'e!yek e^ Szabad monarchiát egy íanv b,SlánLmegkulomboztetnek.» Szalay László szerint: «az aran> bullának erteket, valamint az angol Magna Chartáét nem