A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 30. szám - Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak magyarázatáról - A bűncselekmény elévülésének megszakítása

230 A JOG Csakhogy ezen kiindulási pontokból haladva, a következtetések a kérdéses döntvénynyel ép ellenkező eredményhez vezetnek. Nevezetesen a btk. 108. § a nem tesz különbséget uj adatokon alapuló s uj oizonyitékok nélkül hozott (mert ilyenek is lehetnek célirányosak) határozatok között. Minden intézkedés és határozat, mely az illető bűncselekmény miatt a tettes vagy részes ellen irányul, megszakítja az elévülést. Már pedig «ubi lex non distinguit, nec nobis distinguere licet». A törvény szabad kezet nyújt a bircságnak arra, hogy nem pusztán akkor a mikor uj adatok merülnek fel, hanem mindannyiszor hozzon az elévülést megszakitó uj határozatot, valahányszor az a helyes jogszolgáltatás céljából szükséges. Hogy pedig a helyes jogszolgáltatással a bűncselekmény elévülésének a körözés ismétlése által való megszakítása összeegyeztethető, hogy azz 1 a körözés ismétlésének megtagadása s a bűnös cselekménynek ekként való elévitése sokszor szerfelett ellenkezik, azt magának az elévülésnek jogalapja teszi nyilvánvalóvá. Mert mi a btk. 10"). §. 3-ik pontjának s 100-ik §-ának intentiója ? Azon jogpolitikai érdek, hogy a már feledésbe ment bűncselekmények miatt, melyek tehát már többé nem éreztetik a lOgrendet megzavaró hatásukat, ne is alkalmaztassák többé büntetés, mivel — mint ezt a büntető törvény kifejti, az ily elkésett büntetés a közszellemre nem gyakorolná a jogrendet helyreállító befolyását, hanem ellenkezőleg újból megzavarná azt s a nép szánakozását élesztené fel inkább, mint a büntetés jogosságának s igazságosságának érzetét. A hol a társadalom már megkegyelmezett, ott célszerűségből kegyelmezzen az igazságszolgáltatás is. Tehát e jogpolitikai érdek, e célszerűség, és nem a jog fogalmából eredő szükség az, a mi az elévülést indokolja. Mert hisz az állam jogrendjének megsértése, melyet a törvény bűncselekménynek minősít, pusztán az idő folyama következtében nem szűnik meg ilyen jogsértés lenni. A jogpolitika, a célszerűség szempontjából kell tehát megítélni azt, engedjene a bíróság valamely bűncselekményt elévülni vagy sem ? S e szempontból a bűncselekmények nem pusztán a törvényszabta büntetés, hanem egyéb sajátságaik szerint is külömbözők. A btk. 344. §-a alá eső legtöbb rablásnak 10 év múlva, a legtöbb lopásnak, sikkasztásnak.") év múlva való elévülése teljesen indokolt. Némely esetekben azonban ez az idő tulrövid. Mindenki a ki a jogügyek iránt érdeklődik, bizonyára tud ily eseteket (pl. a Zsombor-féle eset). Hogy a felhozható számos példának csak egyikét emiitsem, az oly rablás, vagy sikkasztás, lopás büntette, melyet a tettes szerfelett nehezen leküzdhető akadályok dacára s igen nagy vakmerőséggel követettel, melynek következtében a káros nyomorba jut. a kikutathatatlan tettes pedig nábobbá vál'k, mely ezért a közönséget igen megdöbbenti, figyelmét pedig hosszú ideig, évek során át tartja ébren, sokszor 10, és illetőleg 5 éven t u 1 is nagyon érezteti horderejét. zavarja a közbiztonság tudatát s tartja a társadalmat kétségben az igazságszolgáltatás hatékonysága iránt.*) Az ilyen bűncselekményeket pusztán a 10, s illetőleg ö év lefolyása következtében elévülni hagyni helytelen, a törvény intentiójának meg nem felelhet. Ily esetekben a megkárosítottak, azok hozzátartozói, ismerősei, esetleg egy egész község lakossága várja az igazságszolgáltatást, ily esetekben az utóbb kézrekerithető bűnöst elévülés cimén bűnhődés nélkül hagyni annyi, mint nem a helyreállott jogrendnek újból való megzavarását kikerülni, hanem az éber jogérzetet fellázítani, az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat megingatni demoralizálni. S ebből nem az következik, hogy a btk. 106. §-ában megjelölt időtartamok a novellában meghosszabbíttassanak. Erre nem is vállalkoztak a novella tervezetének szerzői és nincs is rá szükség, mert hisz mint emiitettem, igy a legtöbb bűncselekmény elévülésére nagyon is elég a megjelölt §-ban megszabott időtartam. De igenis következik a kifejtettekből az, hogy ha a törvény egyenlő büntetési tétele alá eső bűncselekmények az elévülés célszerűsége tekintetében szerfelett külömbözőek, ez szük*) Áll ez kivált az 5 évi elévülési határidőre s főleg a btk. novellájának meghozataláig, mert addig minden lopás elévülésének tartama ö év. A novella remélhetőleg enyhít ezen. A Szilágyi-féle novella-javaslat a lopás némely eseteit 10 évig terjedhető fegyházzal sújtja, tehát elévülésök is csak 10 év múlva következik be. De már a sikkasztás minden esete 5 év múlva évült volna el a novelli-javaslat törvényerőn: emelkedése esetében is. ségképen maga után vonja a teendő intézkedések külömbözőségét s a többi közt azt, hogy egyes ügyekben, elévülés szándékos megszakítása igen is jogosult, a mire a btk. 108. §-a a fentiek értelmében szinte reá utal. S itt azután alárendelt jelentőségű, vájjon történetesen felmerült-e valami uj adat, melyre a körözés ismétlésének jogcíme alapitható, vagy sem ? Az ügy mivolta s az igazságszolgáltatás érdeke itt döntő. Tudom, hogy ezzel szemben igen nyomatékosnak tetsző érv hozható fel, az tudniillik, hogy az ügyészségek s bíróságok felfogása igen eltérő s igy nagy külömbségek állanak elő ; az egyiknek területén nagy beszámitásu s nagy port vert bűncselekmények elévülnének, a másiknak hatósága alatt csekélyebb súlyúak elévülése is félbeszakittatnék. Már pedig ez az osztó igazságnak nem felel meg. Ezen érv azonban csak az eset ;knek gondos, elfogultságtól ment mérlegelésének szükségességére utal, de azt hogy a/, elévülés félbeszakítása sok esetben szükséges, nem cáfolja, mert az elévülés kérdése első sorban nem az osztó igazság szempontját uralja. Hisz az osztó igazság elvének merev keresztülvitelével az elévülés egész intézményét el kellene törülni Mert vájjon megfelel-e az osztó igazságnak, hogy az egyik bűnösesetleg ép az. a ki töredelmes beismerést tesz, a kit lelkiisme rete esetleg saját magának feljelentésére bírt, bűnhődjék, a másik pedig, az élelmesebb és minden esetre gonoszabb, a kinek tán "ép azért áll módjában az elrejtőzés vagy szökés, mert bűncselekménye utján előnyös vagyoni helyzetbe jutott, a büntetéstől meneküljön? Ne érveljünk tehát itt az osztó igazság elvével, mikor a kérdést a jogpolitikai szükség dominálja, mely a kifejtettek értelmében azt parancsolja, hogy a körözés némely ügyben az elévülés félbeszakítása végett ismételtessék. * * A jogpolitikai szempontokat megfigyelni, nyilvántartani első sorban a kir. ügyészség feladata, s igy már csak azon indokból is, hogy a bíróságot a közvélemény folyton az osztó igazság (és nem a jogpolitika eélja) által irányított hatalom nimbusában lássa, azt tartanám helyesnek, hogy a bűnügyeket az elévülés szempontjából a kir. ügyészségnek álljon feladatában scontrózni. Első sorban ez bírálja meg, vájjon valamely bűncselekmény fontossága igazolja-e az elévülés félbeszakítását ? Nem érvelek azzal, hogy a hazai államügyészség delcredereje biztosítékot nyújt arra, hogy a bűnügyeket sem pártszempontból sem semmi egyéb jogosulatlan befolyás következtében nem bírálja el részrehajlóan, mert hisz a bíróságnak határozata meghozatalakor minden egyes esetben alkalma van megbírálni, vájjon a kir. ügyészség tényleg az igazságszolgáltatásnak tett e eleget, mikor az elévülés félbeszakítását célozza? Ez pedig teljesen kizárja annak veszélyét, hogy az ügyeknek az elévülés célszerűsége tekintetében való bírálatánál bármily jogosulatlan befolyás érvényesül. Meggyőződésem tehát: 1. hogy a 76. számú döntvény elhibázott, mert a körözésnek ismétlése az elévülés félbeszakítása végett sok esetben akkor is indokolt, ha történetesen semmi uj adat sem merült fel; 2. hogy az ügyeknek az elévülés tekintetében való nyilvántartása a kir. ügyészségnek áll hivatásában s ennek feladata az uj büntető prts. életbeléptetéséig a 76. számú döntvény érvénye mellett gondoskodni arról, hogy oly ügyekben, melyekben az elévülés félbeszakítása indokolt, valami uj adatot derittessen ki, melyet a bíróság a körözés indokául felhozhat ; 3. a bíróságnak a 76. számú btő. döntvény elejtése esetében minden felmerülő alkalommal tisztében állana gondos mérlegelés alá venni, vájjon az ügyészi indítvány értelmében határozzon-e? Csak igen jelentős, a beszámítás foka tekintetében a többi hasonnemü bűncselekmények közül szerfelett kiemelkedő büntettek esetében adjon helyet a körözés ismétlésének s akkor is csak egyszer és csak oly terheltek ellenében, a kiknek bűnösségét igen nyomós bizonyítékok igazolják, hogy a kir. ügyész esetleges túlbuzgósága következtében a z elévülés sablonszer üleg meg ne akadályoztassák, s a 106. §. rendelkezései a 108. §-n a k a jogszolgáltatás céljával össze nem egyeztethető t u Igya kori alkalmazása által ki ne játszassanak.*) * J Ezekből kitetszőleg én is a legnagyobb óvatosságot tartom itt iKsegesnek ; a büntető igazságszolgáltatás célja nemcsak a bűnösök :gbuntetese, hanem az ártatlanok megóvása is. S évek után vajmi