A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 30. szám - Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak magyarázatáról - A bűncselekmény elévülésének megszakítása

A JOG 231 Kifejtett meggyőződésemben meg nem ingat azon körülmény, hogy az uj bprts. azzal homlokegyenest elienkező álláspontot foglal el. Annak 472. §-a a kötelező elévités § ának mondható. E §. szerint ha a távollevőnek kézrekeritése iránt tett intézkedés eredménytelen maradt, a bizonyítékok beszerzendők, a tanuk megesketendők, a vizsgálat befejezése után pedig az eljárást a távollevő előállitásáig meg kell szüntetni. S e ((megszüntetés)) (nem felfüggesztés!) a távollevő előállitásáig, e contradictio in adiecto, nyilvánvalóan szándékos kifejezés. Nyilvántartásba ne vétessék az ügy és az elévülés valahogy félbe ne szakittassék ! A 444. §. pedig azt rendeli, hogy az ily megszüntetett eljárás a kir. ügyész indítványára ujacb határozat nélkül akkor folytatható, «ha a körülmény, mely az eljárás folytatását gátolta, megszünt», vagyis a mi esetünkben akkor, ha a terhelt kézrekerült. Mint ezekből látjuk, a bprts. tovább megy a 76. számú döntvénynél. A szerint csak uj megfelelő adat kell és a körözés ismételhető ; emez csak a terheltnek az elévülés bekövetkezte előtt való kézrekerülte esetében engedi meg a bűnvádi eljárás folytatását, vagyis a kötözés ismétlését kizárja.**) Tehát csak 5 évre s a vizsgálat által igénybe vett néhány hónapra kell a százezrek elsikkasztójának elrejtőzni vagy szökni, azután teljes biztonságban sétálhat a károsultak mellett és mosolyoghatja meg őket — no meg az igazságszolgáltatást. A btk. 105., 106. és 108. §-ainak indokolása az elévülés intézményének ily módon való alkalmazását a fentebbiek értelmében nem igazolja. De magoknak a bprts szóban levő §-ainak indokolása sem nyújtja a különös következményre vezető rendelkezések semmiféle magyarázatát. Aligha csalódom, midőn ugy vagyok meggyőződve, hogy néhány igen megdöbbentő tapasztalat után vagy jogszokás contra lege fejlődik majd ki, vagy a bprts-nak szóban lévő rendelkezése lesz egyik elseje azoknak, melyeket novelláris uton meg kell majd változtatni. Belföld A miskolci ügyvédi kamara évi jelentéséből az igazságügyi ministerhez, a következőket közöljük: .1897. évről hátralékban maradt 4 fegy. ügy. 1898. évben érkezett fegyelmi 283 darab, folyó ügyi 733 darab, összesen 1016 darab ügy; 1898. évben tartatott: közgyűlés 1, választmányi ülés 18, fegyelmi bírósági ülés 20. A polgári ügyekben kirendelt pártfogó ügyvédek száma volt 7. Gondnokul kirendeltetett 3 ügyvéd. Ügyvédi könyv hitelesíttetett 2. Zugirászat miatt a kamarai ügyész tett 2 panaszt s bepanaszolt 2 egyént. Az év végén bejegyezve maradt 110 ügyvéd. 1898. év tartama alatt be volt jegyezve összesen ügyvédjelölt. Cgvvédnél 21 ügyvédjelölt. Irodát változtatott 4 ügyvédjelölt, 4 esetben. Ügyvédi vizsga iránti kérvény benyujtatott 2. A kamaránk kezelése alatt álló pénztárak állását a következőkben ismertetjük: a) házi pénztár 1898. évi bevétele az 1897. évi maradványnyal kitett 1324 frt 28 krt, kiadása 1321 frt 36 krt, maradványa 2 frt 92 kr., az 1898. év előtti tagdíjhátralék volt 535 frt 50 kr, az 1898. évi 390 frt, s az összes tagdíj hátralék 925 frt 50 kr. b) A miskolci ügyvédi kamara segélypénztárának 1898. évi cselekvőségei az 1897. évi maradványnyal 2832 frt 24 krban, a kiadások 50 frt 20 krban s maradványa az év végén 2782 frt 4 krban jelentkeznek. A mi az ügyvédség terén tett tapasztalatainkat illet, azon kijelentést nem fogadhatjuk el, hogy «az ügyvédi kar fő baja a túlnépesedésben rejlenék», hiszen az ügyvédi kar tagjai tapasztalat szerint, a budapesti ügyvédi kamara területét kivéve, évről-évre fogynak s mig 1877. év előtt az ügyvédi kar nagyobb szám mellett panaszokra okot nem szolgáltató viszonyoknak örvendett, azóta a létszám apadás mellett a megélhetés gondjaival küzd, sőt anyagi viszonyai évről-évre rosszabbodnak. nehéz a bűnösnek az ártatlanságát bizonyító adatokat produkálni. De ezen nehézség csak scrupulozussá tegye a birót, de ne riaszsza meg annyira, hogv a kétségtelenül bűnösök cselekményét is halomra elévitse. A humánus felfogás a naivitást nem indokolja, s az igazságszolgáltatás illuzoriusságát nem menti. **) Mintha csak Carrarának az ügyészség és bíróság discretionalis hatalma megszorítására való törekvése diktálta volna ezen intézkedéseket. De a ki azt kívánja, hogy a bűncselekmény elévülésének ideje a cselekmény elkövetésének időpontjától kezdve megszakithatlanul folyjék, mert «azon rendszer, melv szerint a büntető eljárás megszakítja a büntető kereset elévülését, a gyakorlati igazságszolgáltatásba az önkény legutálatosabb uralmát viszi» (a büntető jogtudomány programmja 579. és 580. stb. §§.), attól következetes volna a bprts-nak megfelelő intézkedés. De a mely állam törvényhozása a btk. 108. §-ának megfelelő rendelkezéssel igen indokoltan eltért az elévülés megszakithatatlanságának elvétől, s a kir. ügyészséget s bíróságot oly tág discretionális hatalommal ruházza fel, mint a mienk, abban az államban a prts. 472. és 444. § ainak megfelelő intézkedéseket a következetesség nem parancsolja. Az ügyvédi rendtartás keretében megoldandó volna, vájjon megengedhető-e két vagy több ügyvéd irodájának egyesítése, illetve 2 vagy több ügyvédnek a közkereseti társaságok mintájára együttesen egy közös irodában való ügyködése s a feleknek a társult tagok mindegyike által való képviselete. Ezen esetek melyeket mi összeférhetőknek nem tartunk — mind gyakrabban fordulnak elő. Továbbá az ügyvédi rendtartásba lehetne felvehető a tiszteségtelen vesen>t magában rejtő szerződések érvénytelenségét kimondó határozati javaslat is. Ugyancsak az ügyvédi rendtartás keretébe lenne fölveendő azon rendelkezés is, mely szerint a birói, a közigazgatási birói, illetve közigazgatási bíráskodást gyakorló tisztviselői állásokra kinevezendő, illetve megválasztandó ügyvédek nyugdíjjogosultságánál azon idő, melyet a kinevezett, illetve megválasztott ügyvéd ügyvédi foglalkozásban töltött el, szolgálati idejébe s nyugdíjjogosultságánál beszámittassék. | Végül az ügyvédi rendtartás keretében volna szabályozandó az elaggott és munkaképtelen ügyvédek s az elhalt ügyvédek özvegyeinek nyudijjogosultsága, az ügyvédek árváinak tartási és neveltetési járulékban, a szegény s beteg ügyvédeknek segélyben, az elhalt szegény ügyvédeknek temetési járulékban részesítése, ezek céljából országos ügyvédi nyugdij- és segélyalap létesítése, annak mikénti kezelése, a nyugdíjjárulékok kivetési s befizetési módozatainak s a be nem szedhető nyugdíjjárulékok iránti felelősségnek szabályozása. Szükségesnek tartjuk az 1874. évi 35. t.-c. 55. §-ának eltörlését s a kir. közjegyzőknek a felek képviseletéről való eltiltását. A kir. közjegyzők kiterjedt ügyköre e nélkül is eléggé igénybe veszi idejüket s a magánképviselet ellátása nem bizható a közszolgálat azon alkalmazottjaira, a kik gyakran mint bírósági kiküldöttek járnak el, kiktől tehát még a feltevés lehetőségét is távol kell tartani, hogv egyes felekkel érdekközösségben lehetnek. Ugvszintén szükségesnek tartjuk, mit Nagyméltóságod is szükségesnek jelzett, miszerint a birói és ügyvédi képesítés egységesittessék, de e mellett nézetünk szerint szükséges még a közigazgatás terén birói functiót gyakorló tisztviselők képesítésének hason egységesítése is. A jogszolgáltatás terén tett tapasztalatainkat az elmúlt évről a következőkben jelenthetjük: A törvényhozás részéről megalkottatott az 1881. LIV. t.-c. 3. §-át módosító 1898. évi X. t.-cikk, mely a kir. törvényszékek, mint elsőfokú bíróságok hatáskörébe tartozó polgári peres és perenkivüli ügyekben a folyó teendőket az ügy előadója, mint egyes bíró elé utalja. Ezen újítást, mely jelentékeny hatással van az ügymenetre, melegen üdvözöljük. A járásbirósági uj ügyviteli szabályokkal, helyesebben a lajstrom-rendszerrel első ízben van alkalmunk foglalkozni, s sajnálattal kell felemlítenünk, hogy az gyakorlatilag teljesen be nem vált. Van ugyan a lajstrom-rendszernek jó oldala is, a mennyiben az iratok vándorlását megszünteti, ugy, hogy azoknak az előadótól a kiadóba, innen az irattárba való küldözgetése feleslegessé vált. De ezen előnyt ellensúlyozza nagyobb forgalmú bíróságoknál az ügymenet szétforgácsolása s azon körülmény, hogy központi iktató s mutató hiányában az egyes ügyek feltalálása nemcsak általában nehézkes, hanem laikusoknak néha lehetetlen is. Sőt gyakori az eset, hogy az ügymenetben jártas ügyvédek sem képesek a keresett iratokat feltalálni, mert a jegyzői iroda vezetője segédkönyvek hiányában nem képes megmondani, hogy valamelyik iratcsomó előadónál, vagy leirónál van-e, vagy pedig expeditió alatt áll, a minek az a következménye, hogy mindegyik helyen a feldolgozás alatt lévő összes iratboritékokat át kell vizsgálni. Természetes, hogy ez által nemcsak az irodavezetőnek, nemcsak a leirószemélyzetnek, hanem az előadó bírónak ideje is gyakran vétetik igénybe, és nagyon érthető, hogy a teendőiben zavart biró nem a legszívesebben fogadja a kérdezősködést, stb. Nyílt kérdések és feleletek. A végrehajtó dijai. (Felelet.) Ily cím alatt e lapok f. é. 29-ik számában Temmer Ignác ur kérdésére az a nézetem, hogy a bír. végrehajtó felszámítása nem helyes. Mert: épen a végrehajtó ur által alapul vett 1875. évi 9. t.-c. 4. §-ának 2-ik bekezdése napnál világosabban kimondja, hogy ha a vhajtó ugyanazon időben több vhajtást teljesít, akkor csak eljárási diját számithatja fel minden vhajtásért külön-külön, a napidijat és utazási költséget azonban a vhajtást szenvedő felek között egyenlően megosztani tartozik. A mi pedig azt illeti, hogy két külömböző, de egy útba eső községekben teljesítette a végrehajtást, nem tesz külömbséget, a mint azt a győri kir. ítélőtábla 1. sz. polgári döntvényében (1. ü. K. II. 281. 1.), a kassai tábla 3. sz. polg. döntvényében (I. ü. K. 282. 1.), legtüzetesebben pedig a kir. tábla 2. sz. polg. döntvényében (I. ü. K. VI. 188. 1.) ki is mondotta. Fényes Vince, bjenő i kir. albiró.