A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 30. szám - Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak magyarázatáról - A bűncselekmény elévülésének megszakítása

Tizennyolcadik évfolyam. 30. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Budapest, 1899 július 23. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPFISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJECYZOI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOH ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69.. 76 és 117. §-ainak magyarázatáról. Irta: Pl i hál Ferenc, kir. közjegyző Nagy-Kanizsán. - A bűncselekmény elévülésének megszakítása. Irta: dr Schulc Ágoston .polysági alügyész. - Belföld. (A miskolci ügyvédi kamara év. jelentése.) - Nyilt kérdések és feleletek. (A végrehajtó dijai Irta: Fényes Vince kir. aljbiró, Roros-Jenő.) - Irodalom (A magyar bíróság szervezet és perjog az Árpád és a Vegyes Házi királyok alatt. Irta: Hajnik Imre. Ismerteti: dr. P a p József ügyvéd, egyet. m. tanár Bpest.) Vegyesek. - Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKEIT: Jogesetek tára. - Felsőbirósági határozatok és döntvények. - Kivonat a (.Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök - Pályázatok.) Az 1894. évi XVI. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ainak mag5'arázatáról.*) Irta : PLIHÁL FERENC, kir. közjegyző Nagy-Kanizsán. A «Jog» ez idei 25. és 28-ik számaiban Stépán László kir. járás biró úrtól, az előbb hivatkozott, törvény 117. §-ának magyarázatáról oly cikkek jelentek meg, melyekben nevezett kir. járásbiró ura magyarországi körjegyzőket nem vádolja kevesebbel, mint azzall. hogy azok a törvényt egyéni érdekeik szempontjából magyarázván, nyereség vágyfa ó 1 hagyatékokat fábrikálnak és igy a közönség a n y a g i sérelmével törvénytelen eljárást követnek. Nevezett járásbiró ur egyúttal a hazai bíróságokat is azzal vádolja, hogy azok ezen törvénytelen eljárást támogatják. Ha nevezett kir. járásbiró ur nem a közjegyzői dijak felszámithatóságáról és annak megállapíthatóságától, hanam a hagyatéki eljárás helyes vagy helytelen voltáról értekezett volna, akkor teljes lehetetlenség, hogy annyira megfeletkezzék magáról, miszerint a kir. közjegyzői kart és saját birótársait törvénytelen e'járással vádolja. Észre vette volna nevezett kir. járásbiró ur mindjárt, hogy a hagyatéki dijjak, a törvény 117. §-ának végbekezdése szerint csak akkor számithatók fel és állapithatók meg mindegyik hagyatékot külön-külön, ha több hagyatéknak kapcsolatos tárgyalását a törvény 69. és 76. §-ai megengedik és követelik. Ezen szakaszok közül pedig a 69. §. elég világosan rendeli, hogy azon esetben, ha a hagyatékhoz tartozó, de az örökhagyó tulajdonául még be nem jegyzett ingatlan mint örökség, vagy hagyomány szállott az örökhagyóra, a még le nem tárgyalt, kapcsolatos egy vagy több előző hagyaték tárgyalását hivatalból kell megindítani. Tehát a hagyatéknak ingatlanból kell állni és előzőnek kell lenni és csak akkor tárgyaltatható kapcsolatosan. A nevezett kir. járásbiró ur által fölhozott esetre nézve azonban a törvény 69. §.-a nem alkalmazható, mert az elősorolt hagyaték átlagának ingatlan volta kitüntetve nincsen és mert Kis Péter hagyatékát más hagyaték nem előzi meg. Ellenben, ha az 1890. évben elhalt Kis József hagyatékának leltározása alkalmával az derül ki, hogy ennek hagyatékához oly ingatlanok tartoznak, melyek még az 1870. évben elhalt K i s Péter nevén állanak a telekkönyvben és melyek nem csak az 1890. évben elhalt Kis József, hanem az 1880. évben elhalt K i s János hagyatékához is tartoznak és ezen felül még más három életben lévő örökös tulajdonát is képezik; akkor a törvény 69. §-a értelmében az előbb elhalt Kis Péter és Kis János örökhagyók hagyatékának tárgyalását hivatalból kell megindítani és K t s József hagyatékával kapcsolatosan kell betárgyalm még akkor is, ha *) Hely szűke miatt szintén elmaradván, ezennel még pótlólag közöljük. Több cikket ez ügyben nem közölhetünk. A szerkesztőség K i s Péter hagyatéka nem 5000 frtra,- a mi vidéken oly ritka mint a fehér holló, hanem 500 frtra, van becsülve, mely esetben a kir. közjegyző K i s János és K i s József örökhagyók hagyatéka után, miután azok értéke külön-külön 100 frtot meg nem halad a törvény 117. §-ának értelmében dijat nem számithat föl, tehát törpénysértést sem követhet annál kevésbé, minthogy a törvény ellenéi e fölszámított dijat a bit óság sem állapítaná meg. Ezen eseteken kivül a törvény 69. és 76. §-a értelmében még külön és kapcsolatosan tárgyalandók azon hagyatékok, melyek előző hagyatékot ugyan nem képeznek, de melyeknél az érdekeltek külömböző jog címeken jelentkeznek örökösül Például az 1876. évben elhalt Nagy József hagyatékának tárgyalása alkalmával kiderült, hogy nevezett örökhagyó után maradt Nagy Mihály nevü fia 1880. évben, és Nagy Lajos nevü fia 1890. évben egyenes leszármazó öiökösök hitvestárs és végrendelet hátrahagyása mellet haltak el. és hogy Nagy Mihály az édes atyja után reá háramlott örökséget még életében Vég Józsefnek eladta. Nagy Lajos pedig egyik gyermekét végrendeletével a köteles részre szorította. Külön, de kaf)csolatosan tárgyalandók ezen hagyatékok azért, mert mindegyik örökhagyónak örökösei bíróilag örökösöknek elismerendők és ezen bíróilag elismerendő örökösök nyilatkozata alapján az első örökhagyó nevén álló, erről az időközben elhalt örökhagyóra háramlott ingatlanok közvetlen a jogosultak nevére átirandók, vagy a mennyiben ezek az átírást nem engednék meg, a törvény 76. §-a értelmében az első hagyatékra nézve a részleges átadás eszközlendő. az utóbbi hagyatékra nézve pedig a perre utasító végzés hozandó meg. Ugyanezen hagyatékok mindegyikénél a hátrahagyott házastárs, özvegyi joga iránt is meghallgatandó, mert különben a törvény 81. §-a értelmében az özvegyi jog hivatalhói kebeleztetik be. illetőleg kellőleg biztosíttatik. Hogy az 1894-. évi 16. t.-cikk 69., 76. és 117. §-ait az összes hazai bíróságok az általam elmondottak szerint magyarázzák, azt Stépán László kir. járásbiró ur 1 ivatkozott cikkében maga is beismeri és ennek dacára a kir. közjegyzőket és birótársait törvénysértéssel vádolni merészkedik, pedig birói állásába sokkal méltóbb lett volna az, ha az általam hivatkozott törvény ide vonatkozó szakaszainak heiyes, vagy helytelen voltát tárgyilagossággal bírálta és a helytelennek vélt szakasz módosítását indítványozta volna. Qui bene distinguit, bene docet. J A bűncselekmény elévülésének megszakítása. Irta: Dr. SCHULCZ ÁGOST ipolysági kir. alügyész. A kir. Curia 76. számú büntető döntvénye szerint a bíróság a körözésnek ismétlését pusztán az elévülés megszakítása céljából el nem rendelheti, mert — mint ezt a döntvény indokolása mondja — «uj megfelelő adat nélkül a bíróság korábbi különben is joghatályban levő határozatát)) (ez esetben a körözés elrendelését) »egyáltalában nem, tehát az elévülés megszakítása végett sem ismételheti)). A döntvény indokolása tehát pusztán perjogi; s mint ilyen is igen másodrangú, mondhatnám ügyviteli szempontból indul ki : uj adat nélkül ne történjék uj birói intézkedés. De vájjon azon negy jelentőségű kérdésnél, megszakitandó-e az elévülés a körözés ismétlése által ? ily ügyviteli elv domináljon ? A kir. Curia mintha szándékosan kerülte volna abüntető törvényből és az elévülés jogalapjából merített indokokat, pedig szerény megyőződésem szerint ezek itt a döntők. Lapunk mai száma 8 oldalra téried-