A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Bolgár igazságügy. Vége

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a «Jog» 2. számához. Budapest, 1899. január hó 8. Köztörvényi ügyekben. Az 1884. évi XVI. t.-c. 60. §-a értelmében a festmény utánképzese, annak közzététele és forgalomba helyezése a mű szerzőjének kizárólagos jogát képezi. Ebből folyólag a szerzői jog bitorlását nemcsak az követi el, a ki az utánképzést a szerző beleegyezése nélkül készítette el, de az is, a ki a szerző beleegyezése nélkül és igy jogosulatlanul többszörözött müvet szándékosan üzletszerüleg áruba bocsátja. (1887 : XVI. t.-c. 23. §.) A budapesti kir. törvényszék ( 1897. évi december hó 15-én 32,775. sz. a.i M. Mihály felperesnek L. Vilmos alperes ellen egy f- stményutánzat elkobzása és 8,000 frt kártérítés! összeg és jár. iránti perébén következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteles alpresnek (íő trt perköltséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetni. Ezen ítélet a feleknek kézbesittetni rendeltetik stb. Indokok: Felperest keresetével elutasítani kellett, mert ama kereseti állítást, hogy a perbeli utánzatot forgalomba hozás céljából és a szerző engedélye nékül alperes festette, vagy pedig más által utánképeztette, nem igazolta, alperes pedig bizonyította, hogy a kérdéses utánzatot H. Andor hozta hozzá készen és helyezte el eladás végett műtermében. Ugyanis maga H. Andor tanú vallotta azt, hogy az utánzat tőle származik, s ő azt 15 frtnyi kölcsönösszegért zálogkép hagyta alperesnél, kitől ezt utóbb a kölcsön megtérítése mellett visszavette, s csak ezen per okából adta ismét alperes tárlatába Ehhez képest alperes irányában a jogbitorlás tényét az 1884. évi XVI. t.-c. 61. §-a szerint megállapítani nem lehetett, mert azon körülmény, hogy ő az utánzatot kirakatába állította és hogy a képet dr. P. Dániel és W. Adolf tanuk vallomása szerint eladásra kináltatta, és illetve velők a vételár összegét tudatta, a jogbitorlás ismérvét nem képezi stb. A budapesti kir ítélőtábla l 1898. évi március hó 23-án 518. sz. a.i következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó részét helybenhagyja, annak perköltségére vonatkozó részét pedig megváltoztatja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti stb. Indokok: Az Ítéletnek a kereset főtárgyára vonatkozó részét indokai alapján és főleg azért hagyta helyben a kir. ítélőtábla, mert az 1884. évi XVI. t.-c. 61. g-a szerint a képzőművészet alkotásaira nézve a szerzői jog bitorlását az követi el, a kitől a képzőművészet valamely alkotásának jogosulatlanul és terjesztési szándékkal készített utánképzése származik, s nem terjeszti ki a törvény a felelősséget azokra a személyekre, a kiknek a tevékenysége csak a más által készített utánzat értékesítésének megkísérlésére szorítkozik; minthogy tehát az alperes ténykedése az adott esetben csak erre terjedt ki, az idézett törvény 19. §-ában meghatározott suiyos következmények vele szemben nem alkalmazhatók. A perköltségre vonatkozólag azonban meg kellett változtatni az elsőbíróság Ítéletét és a perköltséget kölcsönösen megszüntetni, mert tény az, hogy a kérdéses utánzat a festészettel és festmények elárusitásával foglalkozó alperes üzletében volt elhelyezve, a miből a felperes a kérdés bírói eldöntéséig nem minden alap nélkül következtethette azt, hogy azt az utánzatot az alperes készíttette, vagy más által előállíttatta, s ilyen körülmények között a perköltség megszüntetése a felperes pervesztessége mellett is indokoltnak mutatkozik stb . A m. kir. Curia (1898. évi október hó 25-én 3,902. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával a szerzői jog bitorlása vétségének fenforgása megállapíttatik, és az elsőbiróság a kereseti kérelem és perköltség kérdésében határozat hozatalára utasittatik. Indokok: A per adataiból és alperesnek a zárlat kérdésében 1896. évi július 24-én tartott tárgyaláson tett beismeréséből kiderül, hogy alperes a felperes által festett olajfestménynek bizonyos H. Andor által készült utánzatát elárusilás céljából nyitott üzlete kirakatába elhelyezte, kiderül továbbá az is, hogy alperes, bár nem tagadta, hogy felperes szerzői minőségéről tudomással bírt, H. Andortól az utánképzés jogosultságának kimutatását nem kívánta. Minthogy pedig az 1884:XVI t.-c. 60-a értelmében a festés utánképzése, annak közzététele és forgalomba helyezése a mű szerzőjének kizárólagos jogát képezi, és ebből folyólag a szerzői jog bitorlását nemcsak az, ki az utánképzést a szerző beleegyezése nélkül elkészítette, de az is elköveti, ki a szerző beleegyezése nélkül és igy jogosulatlanul többszörözött művet szándékosan üzletszerüleg áruba bocsátja, kétségtelen, hogy alperes ténykedése a szerzői jognak az 1884: XVI. t.-c. 23. §-a szerint büntetendő bitorlását képezi, miért is ezt megállapítani és az elsőbiróságot a kereseti kérelem felett Ítélet hozatalára utasítani kellett. A szülőknek azon fenyegetése leányukkal szemben, hogy ha az illető kérőhöz férjhez nem megy, akkor többé házokban nincs helye, nem vehető oly komolynak, hogy a leányban oly félelem keltetett, mely őt kényszerhelyzetbe hozta. A házasság ily alapon tehát nem érvényteleníthető. A székely-udvarhelyi kir. törvényszék (1897 december 23-án 7,077. sz. a.) J. Julianna felperesnek ifj. T. Sándor alperes ellen házasság érvénytelenségének kimondása iránti perében hozta a következő ítéletet: Felperes J. Julianna és alperes T. Sándor között 1896. március hó 7-én Egében megkötött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 53. §-a alapján érvénytelennek mondatik ki. Indokok: Felperes 1896. március 7-én lépvén alperessel házasságra, a kereset az 1894. évi XXXI. t.-c. 57. §-a szerint kellő időben lett beadva. Ezt előre bocsátva, felperes a közte és alperes között létrejött házasságot idézett törvény 53. §-a alapján azért kéri érvénytelennek nyilvánítani, mert állítása szerint alperessel házasságra szülői kényszerítése következtében és ennek hatása alatt lépett; a kényszerítés abból állott, hogy igyekeztek a térjhezmenetelre rábeszélni és ezen kivül meg is verték. Tekintettel arra, hogy felperes apja J. József, továbbá J. Julianna és K. Mária felperesi tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy felperest ugy apja, mint anyja kényszeritették arra, hogy alperessel házasságra lépjen, kijelentve, hogyha hozzá nem megy, gyermeküknek nem tekintik és a házuktól elűzik. Ezen komoly szülői kijelentés pedig elegendő arra, hogy alapos félelmet gerjesszen annak bekövetkezésére, mitől hogy felperes komolyan tartott, kitűnik abból is, hogy sirva mondotta K. Mária tanú szerint anyjának, ki követelte tőle, hogy alpereshez menjen: «jól van anyám, hozzá megyek*; hogy felperes csakugyan kényszerítve ment nőül alpereshez, bizonyítva van az által is, hogy tőle rövid egyhónapi együttélés után végleg elkülönzött. Ezekre való tekintettel a szóban forgó házasság érvénytelennek volt kimondandó stb. A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: (1898. évi június hó 22-én 1,573. sz. a.i következő ítéletet hozott: Az első bíróság ítéletét indokai alapján helyben hagyja stb. A m. kir. Curia (1898. évi november hó 2-án 4,423. sz. a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuk közül K. Mária és M. Julianna vallották ugyan, hogy felperes anyja előttük ugy nyilatkozott, hogy felperesnek férjhez kell rnenni, mert ellenesetben őt kitagadja s leányának nem tartja; továbbá J. János is vallotta, hogy a szülők előtte mondották, hogy felperes nem akar férjhez menni, de ők leányukat alperesnek már odaígérték, végre felperes atyja azt állítja, hogy ő és neje felperest férjhezmenetelre biztatták s az atya kijelentette, hogy ha felperes férjhez nem megy, akkor a telkén többé nincs helye, minthogy azonban a szülőknek eme nyilatkozata, figyelemmel felperes életviszonyaira és arra is, hogy felperes a házasság megkötése idejében 22-ik életévét már betöltötte s igy határozott akaratának érvényesítésére eléggé fejlett korú volt, oly mérvű fenyegetéseknek nem tekinthetők, hogy az azok folytán keletkezett félelem felperest kényszerhelyzetbe hozta volna és pedig annál kevésbbé, mert az atya azt is állította, hogy felperes eleinte szomorkodott, de biztató szavukra azután beleegyezett abba, hogy alpereshez férjhez megy és hogy leányát egyébként a férjhezmenetelre nem erőszakolta. Ezekből folyólag mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett stb. Kocsiút szolgalmi jog birtokába leendő sommás visszahelyezésre irányuló perben a felebbezési bíróság Ítélete ellen az 1893 évi XVIII. t.-c. 182. §. értelmében az értékre való tekintet nélkül felülvizsgálatnak egyáltalában helye nincsen. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898. évi október 5., I. G. 451/1898. sz. a.i A felebbviteli bíróság ítélete feloldatott azon okból, mert felperes, mint felebbezö alperes ellenfele, a felebbviteli tárgyaláson meg nem jelent, felebbezö alperesnek ujabb tényállítása pedig felperesnek sem a felebbezésben, sem előkészítő iratban, sem pedig elező szóbeli tárgyaláson nem közöltetett. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898. évi október 19., I. G. 238/p. 1898. sz. a. i Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Alperes, a ki a váltókötelezetteket, saját édestestvérének gyermekeit, kétségkívül ismerte, ily közeli rokonainak vagyoni viszonyait és korát is ismerte; tudta tehát azt, hogy a váltó leszámítolása idején az egyik váltókötelezett még nagykorusa| gát el nem érte és szenvedő váltóképességgel sem birt, valai mint azt is tudta, hogy a váltókötelezettek a váltó kifizetésére