A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Bolgár igazságügy. Vége

A JOG elegendő ingó vagyonnal nem bírnak. Midőn tehát alperes a váltó leszámítolásában mint a társaság megbízott tisztviselője és szakértője tényleg közreműködött, akkor a váltóleszámitoló igazgatókat ajánlása által, igazgató és váltóbiráló társait pedig a megszavazással, s ez uton magát a felperes társaságot roszhiszemüleg tévedésbe ejtette és a valódi tényállást előttük eltitkolta, ezáltal a bekövetkezett károsítást roszhiszemüleg előidézte, következőleg a saját vétke által okozott kárt megtéríteni köteles. A debreceni kir. törvényszék (1897. évi július 7-én 9,695. sz. a. i Debreczeni Károly ügyvéd által képviselt tisza-füredi takarékpénztár részvénytársaság felperesnek, Oszvárth Ferenc ügyvéd által védett R. Lajos alperes ellen 1,800 frt és 98 frt kár megtérítése ir. perében következőleg itélt. Felperes keresetéveelutasittatik és köteles alperes részére 105 frt 15 krban meghatározott perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetében előadja, hogy alperes, mint akkor még felperes társaság egyik igazgatósági tagjának ajánlata, folytán 1893. évi szeptember hó 19-én egy M. Mór által elfogadott, M. Samu által kibocsátott, M. Henrik által forgatott 1,000 írtról kiállított váltó . számitoltatott le felperes részvénytársaság üzleti helyiségében, majd ugyanazon aláíróknak 1894. évi január hó 29-én ismét egy 1,000 frtos váltója számitoltatott le ugyanott és pedig R. Lajos alperes mint igazgatóságitag hozzájárulásával, illetve a leszámítolásra vonatkozó szavazásban való részvételével. Ezen két váltóra 1894. évi szeptember hóban 100 frt, 1895. évi január hó 24-én pedig ismét 10U frt törlesztetvén, a fizetetlenül fenmaradt 1,800 frt tőkéről egy darab váltó: az A) alatti — állíttatott ki, melykiegyenlitést soha nem nyert, a mennyiben az sikertelen végrehajtás után behajthatlannak bizonyult, a mikor aztán az is kitűnt hogy a váltókötelezettek mint vagyonbukott, M. Márkus és neje R. Teréz alperes testvérének gyermekei vagyonosak, és ugy a 2,000 frt váltótőkére nézve teljes biztosítékot nyújtó egyének soha sem voltak, a mennyiben M. Samu és M. Henrik foglalkozás nélküliek, M. Mór pedig egy kis birtoknak, 100 hold földnek volt 1893. évtől kezdve ahaszonbérlője, a miből nyilvánvaló,hogy nevezett, midőn unokaöcscséi váltóit leszámítolásra ajánlotta, illetve a maga részéről megszavazta és pedig a társaság alapszabályzatának 26. §-a ellenére a felperes társaságnak vétkesen kártokozott.—Felperes ugyanazért kéri alperest, mint volt igazgatósági tagot a kötelességszegése okozta kárnak, vagyis 1,800 frt tőkének 1895. évi szeptember 21-től járó 6°/0 kamatnak 3 frt 95 kr óvás i/.,°/o váltódij, valamint 98 frt 40 kr. lefolytatott perbeli és sikertelen végrehajtási költségnek megfizetésére, illetve visszatérítésére kötelezni, s a jelen perbeli költségben elmarasztalni. A per adataiból nyilvánvaló ugyan, hogy az A) alatti váltón alapuló követelés, mely fedezetlen maradt, az 1893. évi szeptember hó 19-én és 1894. évi január hó 29-én leszámítolt 1,000—1,000 frtos váltó tartozásoknak folyománya, egyesitett hátraléka, s igy az A) alattiban foglalt kölcsönügylet a két rendbeli 1,000 frtos kölcsönügylettől függetlennek, önálló ügyletnek egyáltalán nem tekinthető. A per folyamán felhívott, és kihallgatott tanuk vallomásaiból az is nyilvánvaló ugyan, hogy az A) alatti forrását képező két rendbeli kölcsönügylet részint alperes ajánlatára, részint pedig egyenes közreműködésével alperesnek keletkezett, és hogy a két rendbeli 1,000 frtos váltó kölcsönnél kötelezettekként szereplett egyének alperes nőtestvérének gyermekei voltak, a kiknek érdekében a társulati szabályzat 26. §-a értelmében alperes fel sem léphetett volna. A válaszirat S) alatti csatolmányát képező hitelt érdemlő községi bizonyítvánnyal, a pernél fekvő végrehajtási iratokkal bizonyítottnak tekinthető ugyan ama kereseti állítás is, hogy az A) alatti váltó lejártakor a váltókötelezett M testvérek már vagyontalanok és hitelvesztett egyének voltak, — mindezek dacára felperes keresetével elutasítandó azért volt, — mert a felperes által bemutatott S) alatti bizonylatból kitünőleg, az A) alatti váltókötelezettjei, vagyis a M. testvérek csak 1895. évben, néhány hóval az Aj alatti lejárata, 1895. szeptember hó 21-ik napja előtt mentek tönkre vagyonilag, és csak ekkor s nem előbb váltak fizetésképtelenekké, az pedig, hogy a vagyontalanság, fizetésképtelenség már akkor, midőn a két rendű 1,000 frtos kölcsönügylet létesült, vagyis az 1893. és 1894. évben is fenforgott volna, felperes a per folyamán alperes tagadásával szemben csak állítja, de jóllehet ez irányban a bizonyítás őt terhelte volna, mivel sem bizonyította. Mert a per folyamán kihallgatott tanuk esküvel megerősített vallomásaival bizonyítva van, a mit különben felperes sem vesz tagadásba, hogy az A) alatti váltókötelezettek gyanánt szereplő M. testvéreknek 80—100 holdas haszonbérletük és jövedelmező mészárszék üzletük volt az 1895-ik évet megelőzött időben, minélfogva ők vagyontalanoknak, hitelképteleneknek az 1893. és 1894. évben tekinthetők nem voltak, miből folyóan annak lehetősége, hogy az 1893. és 1894. évben leszámítolt váltó kellő időben való érvényesítés mellett fedezetet, kielégítést talál a váltókötelezettek vagyonából, kizártnak éppen nem tekinthető, végül mert felperesi részről még csak nem is állíttatik, annál-kevésbbé bizonyittatik, hogy az eredetileg 1,000—1,000 írtról kiállított váltók tőkehátralékairól készült A) alatti egyesitett váltó alperes ujabb ajánlata folytán, vagy közreműködése, befolyása következtében jött volna létre. A perköltség fizetésére felperes, mint teljesen pervesztes az 1898. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján volt kötelezendő. , . , , , . , , A debreceni kir. Ítélőtábla (1898. évi január ho 5-én 4,614. sz. a. következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék íteletének a per főtárgyára vonatkozó az a része, mely szerint a felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyatik; azonban a perköltségre vonatkozó része pedig megváltóztattik s a perköltség a felek között kölcsönösen megszüntettetik, stb. Indokok: A kir. törvényszék Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét felhozott indokai alapján és különösen azért is helyben hagyni kellett: mert a váltóhitel természeténei fogva a hitelezőnek azt minden lejárat alkalmával újból kell bírálat ala vennie, hogy a váltó adós hitelképes-e? az Ai alatt csatolt 1,800 frt értékű csereváltóra nyújtott hitel megszavazásánál pedig az alperes részt nem vett, ellenben a perköltségre vonatkozóan az elsőfokú bíróság Ítéletét megváltoztatni s a költséget a peres felek között kölcsönösen megszüntetni kellett: mert az alperes olyan ténykörülményeket, melyek valónak bizonyultak, rosszhiszeműen tagadásba vévén, a költségeket ok nélkül szaporította és tekintettel a kir. törvényszék ítéletének indokolásában felhozott körülményekre a felperest egészen alaptalanul perlekedőnek tekinteni nem lehet. A m. kir. Curia f 1898. évi október hó 6-án 2,481. sz. a.) hozta a következő Ítéletet: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik és alperes köteles felperesnek 1,908 frt 35 kr. kártérítési összeget, 1,800 frt után 1896. március 29-től járó 5". „ kamatot és 129 frt 90 kr. perköltséget valamint, 76 frt 30 kr. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperesnek a válaszhoz F. alatt csatolt levelével, de K. Gyula és és F. Ignác tanuk vallomásával is bizonyítva van, hogy felperes 1893 szeptember havában alperes ajánlatára számította le az egyik 1,000 frtos váltót, a melyen váltókötelezettként M. Mór, M. Samu és M. Henrik fordultak elő. A G. 2. alatti váltóleszámitolási jegyzékkel pedig, melyet alperes is aláirt és a tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy alperes, mint a felperes részvénytársaság igazgatója és váltóbirálója 1894. január 29-én egy, ugyanazon váltókötelezettek által aláirt 1,000 frtos második váltóleszámítolását a másik két igazgató és váltóbirálóval együtt megszavazta. A tanuk vallomásával bizonyítva van továbbá, hogy az emiitett két rendbeli, egyenként 1,000 frtos váltó összegéről a melyre összesen 200 frt törlesztetett, tehát 1,800 frtról 1895. május 24-én az A. alatti ujabb váltó állitatott ki a váltókötelezettek által 1895. szeptember 21-iki lejárattal. A váltó birtokával, a végrehajtási iratokkal s az I. alatti községi bizonyítvány tartalmát megerősítő tanúvallomásokkal bizonyítva van, hogy ez az 1,800 frtos váltókövetelés a váltókötelezettektől ezek vagyontalansága és ismeretlen helyre eltávozása miatt be nem hajtathatott. Végre ugyancsak a tanuk vallomásával van bizonyítva, hogy a két rendbeli váltó egyesitett összegéről kiállított A. alatti váltó elfogadója M. Mór, annak kibocsátója M. Samu és forgatója M. Henrik, tehát az összes váltókötelezettek alperes unokatestvérei és igy másodizbeni rokonai. Alperes a váltókötelezetteket, kik saját édestestvérének gyermekei, kétségkívül ismerte, mit az ajánlás és váltójuk leszámítolásának megszavazása is eléggé bizonyít; az pedig fel nem tételezhető, hogy ily közeli rokonainak vagyoni viszonyait éskorát ne ismerte volna. Tudta tehát azt, a mi F. Jakab és F. Mózes tanuk vallomásából is kitűnik, hogy a két váltó leszámítolása s alperes által erre ajánlása és megszavazása idején M. Henrik még teljeskoruságát el nem érvén, szenvedő váltóképességgel sem bírt és tudta azt is, a mi a tanuk vallomásából és ennek a végrehajtás eredményével való egybevetéséből kitűnik, hogy a váltókötelezettek ingatlan vagyonnal és a váltó kifizetésére elegendő ingó vagyonnal az ajánlás és a váltónak leszámítolásra való megszavazása idején sem bírtak. Midőn tehát alperes mindezeket tudva az egyik 1,000 frtos váltót 1893. évben mégis leszámítolásra ajánlotta, a másik 1,000 frtos váltó leszámítolásában pedig 1894. évben mint takarékpénztári igazgató és váltóbiráló és igy mint a társaság megbízott tisztviselője és szakértője tényleg közreműködött, akkor ő a váltóleszámitoló igazgatókat ajánlása által, igazgató és váltóbiráló társait megszavazással, s ez uton magát a felperes társaságot rosszhiszemüleg tévedésbe ejtette s a valódi tényállást előttük eltitkolta; ezáltal a bekövetkezett károsítást rosszhiszemüleg előidézte, következőleg a saját vétke által okozott kárt megtéríteni köteles. Nem enyészteti el alperes felelősségét az a tény, hogy az igy leszámítolt váltók lejáratkor be nem váltatván, ujabb váltókkal olykép cseréltettek ki, hogy az A. alatti utolsó váltó lejárata 1885. szeptember 21-re tétetett, mert mint fentebb mondatott, a tanuk vallomásának és a végrehajtás eredményének egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a váltókötelezettek már az A. alatti váltó keltét megelőző időben sem ingatlan, sem a váltók kifizetésére elegendő ingó vagyonnal soha sem bírtak és hogy köztük a leszámítolások idejében még szenvedő váltóképességgel nem biro kiskorú is volt, ezzel szemben pedig alperes mi bizonyítékot sem szolgáltatott arra nézve, hogy felperes az esetben, ha ' a két rendű valtot más ujabb váltókkal ki nem cserélve, azok behajtását lejáratkor megkísérli, a követelés a váltókötelezettek vagyonából kikerült volna es ekként a követelés behajtása körül a felperest a kesedelmezésben rejlő hiba terhelné. Ez indokokból alperes az alsob.róságok Ítéleteinek megváltoztatása mellett az