A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 29. szám - Az 1894: X V I . t.-c. 117 §-ának utolsó bekezdése

114 A JOG foganatosítandó, jelenleg azonban ez az eset fenn nem forog, mivel igaz ugyan, hogy a nagybecskereki kir. tszék mint végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtás foganatosítására a módosi kir. jbiróságot nemcsak mint polgári bíróságot, hanem azt mint tkvi hatóságot is megkereste, minthogy azonban a végrehajtás alá veendő dolgok nem több bíróság, hanem a módosi kir. jbiróság területén vannak melyre nézve a módosi kir. jbiróság a saját polgári és tkvi osztályánál levő iratokkal akadálytalanul meggyőződést szerezhet, hogy a folytatólagos végrehajtás elrendelésére nézve a 117 §. A) pontjában előirott eset fenn forog-e? a folytatólagos végrehajtás elrendelése kérdésében való határozat hozatalára tehát a nevezett kir. jbiróságot kellett illetékesnek kimondani stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A közkereseti társaság fennállása csak a tagoknak áll érdekében és a társaságnak a tagok céljaitól és vagyonától külön álló célja és vagyona nincs, és igy a társaság megszűnéséből csak a társaság tagjaira és nem magára a társaságra nézve háramolhatik kár. A kt. 273. §-a értelmében a kötbér kikötése kétség esetében nem zárja ugyan ki az igényt a kötbér összegét felülhaladó kártérítéshez és ebből az következik, hogy kötbér kikötése esetén vagylagos követelés származik és a jogosult akár a kötbért, akár az ezt felülhaladó kárösszeget követelheti ; azonban ugyanebből következik az is, hogy a jogosított, ha választási jogát már gyakorolta, attól vissza nem léphet és a mind a kétféle követelés iránti jogot egymásután nem érvényesítheti. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1897. november 10. 34,087. sz. a.) dr. Oláh Dezső ügyvéd által képviselt «P. Ottó és társa> közkereseti társas cég felperesnek N e u m a n n Antal ügyvéd által képviselt P. Ottó alperes ellen 38,954 frt 78 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes a P. Ottó és társa cég ellen a 30,528/94. sz. a. végzés folytán vezetett és valótlan követelés fedezésére eszközölt biztosítási végrehajtás foganatosítása miatt 300 frt pénzbirságban marasztaltatik. stb. Felperes keresetének 36,954 frt 78 kr. tőkére és járulékaira irányuló részével elutasittatik. stb. Indokok: A kir. törvényszék a 8,320/96. sz. a. kelt ítéletében kimondotta, hogy a jelen per a pts 144. és következő §§-ban szabályozott eljárás alá tartozik ugyan és igy az elleniratra válaszra és viszonválaszra kért halasztás megadásának és a végirat és ellenvégirat iktatásának helye nem lett volna, azonban a pert, ugy a hogy letárgyaltatott, elbírálás alá vette abból azon indokból, hogy a végzésileg megadatott halasztások folytán beiktatott periratok figyelembe vételét a tárgyalás folyamán történt szabálytalanság dacára sem tartotta mellőzhetőnek. A kir. ítélőtábla 2,121/v. 96. sz. a. hozott végzésével a 8,320. sz. a. kelt elsőbirósági ítélet és az azt megelőző eljárási bezárólag 28.396. sz. végzés hozataláig megsemmisítette és a kir. törvényszéket a 28,396. sz. tárgyalási jegyzőkönyvbeiktatott kérelem alapján további szabályszerű eljárásra utasította. Ennélfogva a kir. törvényszéknek a 28,396. sz. jegyzőkönyvileg iktatott kérelem alapján kellett határozatot hozni, a mely jegyzőkönyvben alperes az ellenirat beiktatására halasztást kért és felperes a halaszlás megadását ellenezte. Azonban minthogy ebből a jegyzőkönyvből, mint a kir. itélő tábla 2,121. sz. végzésének indokolása kimondja, nem állapitható meg, hogy a perbeszédek beiktatására a határnapokat az 1868: LIV. t.-c. 148. §. 2. bekezdésének megfelelüleg a pertárnok osztotta-e be és e részben a törvény intézkedése megtartatott-e, ennélfogva mindenekelőtt a pertárnokot kellett ebben az irányban nyilatkozattételre felhozni A pertárnok 26,616. sz. jelentéséből kitűnik, hogy a határozmányok beosztását, a peres felek tollba mondása szerint a pertárnoksegéd eszközölte, azonban a beosztásnál nem a pts 148. §-ának szabályait, hanem a váltóeljárás szabályait követte, abból az okból, mert a felek a 20,812. sz. végzéssel a keresetnek a váltóeljárás szerint leendő tárgyalására voltak megidézve. E szerint a határnapok beosztása tekintetében a pts. 148. §-ának intézkedése megtartatott annyiban, hogy a határnapokat a pertárnok osztotta be, de nem tartatott meg annyiban, hogy a pertárnok a periratok beiktatására a pts 148. §. 2. bekezdésében szabott egyegy napi határidőnél többet tűzött ki és az 1881: LIV. t.-cz. 19. §-ának szabálya ellenére a vegirat és ellenvégirat beiktatására is határidőt tűzött ki. Továbbá nem tartatott meg a pts 149. § ának az a szabálya sem, hogy a pertárnok a jegyzőkönyvet a 3 nap leteltével a bíróságnak még akkor is bemutatni tartozik, ha a tárgyalás be nem fejeztetett, hanem a pertárnok a jegyzőkönyvét a határidőn tul is nyitva tartotta: és alperes halasztási kérelmének beiktatását e határidőn tul, 1895, ápril 2-án a jegyzőkönyvbe iktatni engedte. E szerint meg lévén állapítva, hogy a pertárnok eljárásához a jegyzőkönyvi eljárás szabályai meg nem tartattak és egyszersmind meg lévén állapítva az is, hogy a pertárnok téves eljárásának oke, az volt, hogy a felek a 20,182. sz. végzésbe tévesen a pernek a váltóeljárás szerint leendő tárgyalására idéztettek a 2,121. sz. kir. táblai végzésben foglalt annak az utasításnak, mely szerint a kir. törvényszék a 28,396. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt kérelem alapján további szabályszerű eljárásra utasíttatott, a pertárnoki jelentéssel megállapított körülmények figyelembe vételével kellett megfelelni. A 28,396. sz. jegyzőkönyvben alperes által előterjesztett halasztási kérelemnek helyt adni nem lehetett, mert a jegyzőkönyvi eljárás szabályai szerint ily halasztásnak helye nincs, de nem lehetett alperest olyannak sem tekinteni, mint a ki az ellenirat beiktatásának szabályszerű határidejét elmulasztotta és igy nem lehetett alperesre a pts 111. és 149. §§. szerinti jogkövetkezményeket alkalmazni, mert e jogkövetkezmények csak a fel mulasztása esetén következnek be és a jelen esetben az a körülmény, hogy alperes az elleniratot a pts 148. §-ban megszabott egy napi határidőben be nem iktatta, nem alperes mulasztásának, hanem a 20,182. sz. végzés téves intézkedésének és a pertárnok által e végzésnek megfelelőleg követett eljárásnak volt^ következménye. Minthogy e szerint sem az alperes által előterjesztett halasztási kérelemnek helyt adni, sem alperest meg nem jelentnek tekinteni nem lehetett és minthogy a jegyzőkönyv felvételének szabályai meg nem tartottak és igy a pts 149. §-ának szabályát alkalmazni nem lehetett, ennélfogva a kir. törvényszék a 26,616. sz. végzéssel a pertárnokot arra utasította, hogy a felekkel uj jegyzőkönyvet vegyen fel és a jegyzőkönyv felvételénél a jegyzőkönyvi eljárás szabályainak megfelelően járjon el. Alaptalan felperesnek a 34,087. sz. jegyzőkönyvbe iktatott válaszában foglalt az az előadás, hogy a pertárnok által a 28,396. sz. jegyzőkönyvben történt határidőbeosztás hatályossá vált az által, hogy ellene egyik fél sem élt előterjesztéssel, mert a pertá nok a kir. törvényszék segédhivatalnoka, a kinek intézkedéseire a törvénynek a bírói határozatok jogerős bégére vonatkozó intézkedései nem alkalmazhatók és kinek intézkedései a kir. törvényszék részéről előterjesztés nélkül is ellenőrzés tárgyává tehetők. Minthogy pedig a 26,616. sz. végzés folytán a pertárnok az uj jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvi eljárás szabályainak megfelelőleg felvette és a felek a periratokat a 34,087. sz. jegyzőkönyvben a jegyzőkönyvi eljárás szabályainak megfelelőleg beiktatták, ennélfogva az ítéletet az e jegyzőkönyvben foglalt periratok alapján kellett hozni. A felek közt nem vitás és a 69,914. sz. végzés folytán csatolt korábbi periratokból kitűnik a következő tényállás: A felperes és alperes közt folyt 35,757. sz. a. indított perben A. alatt csatolt közjegyzői okirat szerint 1891. dec. 12-én a peres felek társas szerződést kötöttek egymással tíz évi idő tartamra, és az üzletet P. Ottó és társa cég alatt a cég bejegyzésének keresztül vitele nélkül megkezdték. A társas viszony folyama alatt 1894. ápril 12-én P. Ottó mostani alperes a saját személyében sommás váltókeresetet adott be 24,428. sz. a. a P. Ottó és társa cég ellen olyan 4560 frtos váltó alapján, a melyet P. Ottó a saját személyében mint kibocsátó és a társas cég aláírásával mint elfogadó irt alá és a saját rendeletére állított ki. A mostani felperes az e váltókereset folytán kibocsátott sommás végzés ellen a társas cég nevében kifogást adott be és P. Ottó a kifogás alapján a társás cég ellen 30,528. sz. a. biztosítási végrehajtást eszközölt ki, a melyet foganstositott is. A váltóperben P. Ottó a 40,394. sz. a. kelt felsőbiróságilag helybenhagyott elsőbirósági ítélet szerint pervesztessé vált. A váltóper folyama alatt a mostani felperes G. Gyula 35,734. sz. a P. Ottó ellen pert indított, hog^ a társas szerződés P. Ottónak a váltóper indítása és a biztosítási végrehajtás foganatosítása körül követett hűtlen eljárása miatt felbonlottnak mondassák ki és P. Ottó a szerződésben ez esetben kikötött 2000 frt kötbér fizetésére köteleztessék. E perben G. Gyula a 27,111. sz. a. kelt és felsőbiróságilag helybenhagyott elsőbirósági Ítélettel pernyertes lett és a szerződés felbontása mellett P. Ottó 2000 frt kötbér fizetésére köteleztetik. Ezen utóbbi per folyamata alatt indította felperes ajelen pert, melyben a P. Ottó és társa cég nevében alperes P. Ottót a végrehajtási törvény 236. §. értelmében, valótlan követelésre kieszközölt biztosítási végrehajtás foganatosítása miatt pénzbírság fizetésére és a biztosítási végrehajtás általi, a társas cégnek okozott kár megtérítésére kérte kötelezni. Alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti igényt csak a társas cég és nem felperes érvényesítheti, mellőzni kellett, mert a k. t. 115. éí 117. §§-ból kifolyólag a társaság feloszlása után még akkor is, ha felszámolók vannak kirendelve, a mit jelen esetben egyik fél sem állit, ezek csak a társaságnak harmadik személyekkel szemben fennálló igényeit és nem a társaságoknak egymással szemben támasztott igényét érvényesíteni vannak hivatva. Ebből következik, hogy az egyik társ a másik társ elleni igényét akár a társaság nevében, akár a saját személyében érvényesítheti és hogy abból a körülményből, hogy a cé<r nevében követelt összeg nem a felperesként fellépő társat, hanem a társas céget illeti, nem a felperességi jog hiánya, hanem az következik hogy a céget illető összeg letétbe tétele rendeltessék el, a mibe felperes a válaszban bele is egyezett. Alperes a birságban való marasztalás iránti kérelemmel szemben azzal védekezett, hogy ő, azzal a váltóval, a melynek alapján a biztosiiási végrehajtást foganatosította, a társas cégeel szemben fennálló követelését kívánta érvényesíteni és a társaság könyveinek felmutatására késznek nyilatkozott annak bizonyítása vegeit, hogy a tarsasággal szemben a váltói összegnek megfelelő