A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 29. szám - Az 1894: X V I . t.-c. 117 §-ának utolsó bekezdése

A JOG 115 követelése van. Azonban az alperes által bizonyítani kívánt az a körülmény nem donto, mert alperesnek abban az esetben, ha a tarsas céggel szemben a társas viszonyból folyólag 4500 frtnyi követelése volt, ezt csak a törvény vagy szerződés által szabályozott módon követelhette, de nem volt jogosítva a társaságot a maga javara ez összeg erejéig lejárt váltóval váltóilag kötelezni. Ily váltó k.álhtasa a követelésnek a társaság részéről való elismerését jelent, es a váltóper megindítása utján a társaság vagyonára zaloejog vezetését teszi lehetővé, már pedig a társaság egyik tagja a társaság nevében önmagával elszámolni és a saját követeleset mint lejártat elismerni és e követelésére a társaság vagyonából zálogot venni a másik társtag beleegyezése nélkül jogosítva nincs. Minthogy e szerint P. Ottónak a 4500 frtos váltó alapján támasztott követelése, még akkor is nyilván valótlan volt, ha ő a társas cégtől a törvényes uton 4500 frtot joggal követelhetett volna, ennélfogva a kért könyvfelmutatás mellőzésével őt az e váltó alapján 80,528. sz. a. elrendelt és a budapesti V. ker. kir. járásbíróság 50,111. sz. jegyzőkönyve szerint foganatosított biztosítási végrehajtás eszközlése miatt a végrehajtási törvény 236. §. értelmében pénzbirsággal büntetni és a pénzbírság mérvét, tekintettel alperes céljának és eljárásának, nagyfokú jogtalanságára, mint súlyosító körülményre és tekintettel arra, hogy alperes a büntetés jellegével is bíró kötbér fizetéséi e köteleztetett, mint enyhítő körülményre. 300 frtban megállapítani kelletett. Ellenben nem lehetett megítélni felperesnek a kártérítés iránt támasztott keresetét. Felperes az alapon követelt a társas cég nevében kártérítést, hogy a tiz évre kötött társjsviszony a fent emiilett biztosítási végrehajtás foganatosítása folytán hét évvel és nyolez hónappal a kikötött tartam eltelte előtt felbomlott és hogy a társas cég kára annak a haszonnak elmaradásában áll, a melyet a társas cég a szerződési időtartamból hátralevő hét év és nyolc hónap alatt elért volna. Azonban ez a követelés alaptalan, mert a társaság fennállása csak a tagoknak áll érdekében és a társaságnak a tagok céljaitól és vagyonától különálló célja és vagyona nincs és igy a társaság megszűnéséből csak a társaság tagjaira és nem magára a társaságra nézve háramolhatik kár, minthogy pedig felperes nem az ő reá, mint társaságra a társaság megszűnése folytán háramlóit kárnak megtérítését, hanem kifejezetten a lársas cégre a társaság megszűnése folytán háramlott kár megtérítését követelte és a pert nem a maga, hanem a társas cég nevében indította, ennélfogva a kereseti követelésnek alaptalanságát kellett megállapítani. De nem lehetett volna megítélni a kereseti kárkövetelést akkor sem, ha a kereset ugy volna értelmezhető, hogy felperes a társaság megszűnése folytán reá, mint társtagra háruló kár megtérítését követeli, mert felperesnek a társaság megszűnéséből eredő kárkövetelése a fentebb emiitett 35,754. sz. perben érvényesített 2000 frtnyi kötbér megítélése által ki van elégítve. Ugyanis a kereskedelmi törvény 273. §. értelmében a kötbér kikötése kétség esetében nem zárja ugyan ki az igényt a kötbér összegét felülhaladó kártérítéshez és ebből az következik, hogy kötbér kikötése esetén vagylagos követelés származik és a jogosult akár a kötbért, akár az azt felülhaladó kárösszeget követelheti, azonban ugyanebből ! övclkezik az is, hogy a jogosított halasztási jogot már gyakorolta, attól vissza nem léphet és mind a kétféle követelés iránti jogot egymás után nem érvényesítheti. Minthogy pedig a 35,754. sz. keresetben felperes által követelt kötbér az e keresethez A. alatt csatolt szerződés 11. pontja értelmében arra az esetre volt kikötve, ha valamelyik fél magaviselete a szerződés idő előtti felbomlását okozza és a kötbér a a kereset értelmében e címen ítéltetett meg felperesnek, ennélfogva felperes alperestől a társas szerződés idő előtti felbomlása alapján többé kártérítést nem követelhet. Ennélfogva felperest keresetének a kártérítésre irányuló részével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1898. május 24. 47. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Azért mivel a felek az elsőbiróságnak 20,812. sz. idéző végzésével a váltóeljárás szerinti tárgyalásra idéztettek, a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletének és ezt megelőző egész eljárásának alperes által kért megsemmisítésére alapos indokot képezhető szabálytalanságot fenforogni nem lát, mert az elsőbiróságnak 1897. évi március 17-én 26,616. sz. a. hozott végzésével kitűzött határnapon a perbeszédek beiktatására a határidők az 1868: LIV. t.-c. 148. §-ának megfelelőleg osztották be és a tárgyalás a törvénynek megfelelőleg tartatott meg, akként, hogy a peres feleknek mód és alkalom nyújtatott védelmük és bizonyítékaik előterjesztésére és igy a szabálytalan idézésből a peres felekre jogsérelem nem származott. Ennek előre bocsátása után a kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyandónak találta, a benne felhozott indokok alapján és alperest 300 frt pénzbirságban marasztaló rendelkezését még azért is: mert az a váltókövetelés, a melynek alapján alperes a fennállott P. Ottó és társa cég ellen biztosítási végrehajtást eszközölt ki és foganatosított, mint váltókövetelés a váltóperben hozott Ítéletek szerint nyilván valótlan volt, tehát az 1881: LX. t.-c. 236. §-ának intézkedése alperessel szemben helyesen alkalmaztatott stb. A m. kir. Curia (1899. január 26. 918. sz a.) a másodbiróság ítéletének alperest 30ü frt pénzbírságban marasztaló nem felebbezett része érintetlenül marad, felebbezett többi része pedig vonatkozó indokai alapján helybenhagyatik. stb. Az a körülmény, hogy alperes az ügylet létrejöttét és a küldött áru átvételét megtagadta, felperest csak arra jogosítja fel, hogy alperest a szerződésnek az eredeti feltételek szerint való teljesítésére köteleztesse. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság mint kereskedelmi bíróság (1893. okt. 9. 43,434. sz. a.) dr. Schwarc Vilmos ügyvád által képviselt K. S. D. cég felperesnek dr. Hírsch Vilmos illetve annak helyettese dr. Werkner Mihály ügyvéd által képviselt F. Mórné alperes ellen 13L frt 30 kr tőke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Alperes köteles a kereseti 131 frt 30 krt stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes nem vonta kétségbe, hogy a C) alatti megrendelő jegyet aláirta, ezzel szemben azonban azt állítja, hogy felperes utazója által megtévesztetett, amennyiben ő (>t. i. alperes) azt hitte, hogy Sch. eszéki szeszgyárostól rendeli meg a síivoriumot, mely körülmény igazolására tanukra hivatkozik. Azt is állítja, hogy még az esetben is, ha a megrendelés megállana felperes nem követelhet semmit, mert a C) alattiban 3 havi nyilt hitel van kikötve s az még nem járt le; következésképen felperest elutasítani kéri. Minthogy azonban alperes beismerése szerint is a kereseti árukat üzletvezetője által tényleg megrendelte és ezen beismerésével szemben azon kifogása, hogy megtévesztett s a felperesi utazó magát valami Sch. megbízottjának adta ki, a C) alatti Írásbeli szerződéssel szemben figyelembe nem jöhet s alperes a C) alattival ellenkező szóbeli megállapodás érvényességét eredménynyel nem gátolhatja, miért is a hivatkozott tanuk kihallgatását a kir. járásbíróság mint célra vezetőt mellőzni volt kénytelen. Alperesnek a kereset időelői tisége ellen telt kifogása elvetendő volt, mert alperes tagadja a követelés fennállását, minthogy pedig a felsőbíróság gyakorlata szerint az esetben, ha alperes az áru átvételét megtagadja, mint szerződésszegő ellen az eladó lejárinak tekintendő követelését azonnal érvényesítheti, az előadottak alapján tehát alperest a kereseti követelés és járulékai megfizetésében marasztalni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. ápril 24. 4,010. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével mint időelőttivel elutasítja stb. Indokok: Felperesnek C) alatti saját okmánya szerint az ügylet a felek közt csak három havi hitel mellett jött létre s miután a C) alatti szerint alperes nem kötelezte magát arra, hogy a vételárról váltót fog adni, alaptalan felperesnek az az állítása, hogy a három havi hitel váltóadástól tétetett volna függővé; minthogy pedig a három havi idő az elsőbiróság Ítéletének hozatala napjáig még nem járt le s minthogy az a körülmény, hogy alperes az ügylet létrejöttét és a küldött áru átvételét, megtagadta, felperest csak arra jogosítja fel, hogy alperest a szerződésnek az eredeti feltételek szerint való teljesítésére köteleztesse, az eredeti feltételek szerint pedig alperes a vételárt csak az áruk elküldésétől számítandó három hó múlva tartozik fizetni, ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével mint idöelőttivel elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1896. január 10. 1,025. sz. a.) a másodfokú bíróság Ítélete indokainál fogva helyber.hagyalik Bünügy ékben. A biztosítási illetve a kielégítési végrehajtás foganatosítása alkalmával a lefoglalt borok minősége nem lett a szokásos próba (Ízlelés) utján megállapítva, hanem csak látás és a vádlott által felmutatott facttirák alapján. Ez az eljárás nem alkalmas arra, hogy a zár alá vett bornak a foglalási jegyzőkönyvben leirt és vádlott által tagadott minősége meghatározottnak vétessék és igy nem állapítható meg az sem, hogy vádlott a bort rosszabb minőségűvel cserélvén ki, a zár alá vett tárgyakon a btk. 355. S-ában felsorolt sikkasztási cselekmények valamelyikét elkövette volna. A m. kir. Curia (1899. április 19-én 11,671/898. sz. a.) Két rendbeli magánokirat hamisítás büntette, egy rendbeli sikkasztás büntette és egy rendbeli hamis tanuzás büntette miatt vádolt W. Miksa és hamis tanuzás büntette miatt vádolt G. Ferenc elleni büntető ügyben következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbirósági ítéletnek részben való megváltoztatásával W. Miksa vádlott az ellene a btkv. 359. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő sikkasztás bűntettének vádja alól felmentetik és főbüntetése 1 (egy) évi börtönben állapittatik meg: egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az eljárás adataiból kitűnik, hogy a W. Miksánál a W. A. Fratelli di Madirazza cég követelése fejében foganatosított biztosítási illetve kielégítési végrehajtások alkalmával a lefoglalt borok minősége nem lett a szokásos próba (Ízlelés) utján megállapítva, hanem Sz. Zsigmond szerint csak látás és a vádlott által felmutatott faktúrák alapján, E. Kálmán vallomása szerint pedig olykép, hogy a mellett kibugyogó folyadékot megszagolta és ilykép határozta meg a bor minőséget; míg M.Miklós