A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 28. szám - Még egyszer az örökösödés- eljárásban felszámitható közjegyzői dijakról

A JOG 111 Magában véve a körülmény, hogy felperes jogelőde sem a kereskedelmi cégjegyzékbe, sem az iparlajstromba bevezetve nincsen annak esetleges kereskedői minőségét nem zárja ki, mert a kt. 3. S-a értelmében a kereskedői minőséget már az a tény állapítja meg, hogy az illető saját nevében tényleg kereskedelmi I ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik és a kereskedővel egy tekintet alá eső alkusznak is a kt. 534. §-a szerint az tekintendő, a ki a kereskedelmi ügyletek közvetítésével iparszerüleg foglalkozik. Az illetékes közigazgatási hatóság az iparlajstromba be nem vezetett egyénről is hitelesen bizonyíthatja, hogy az oly ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, melyek a kt. 3. illetve 534. íj ának tekintete ala esnek. A közigazgatási hatóság jogkörébe csak is az előtte ismeretes tények igazolása tartozik, ellenben arra a kérdésre nézve, ha vájjon ezekből a tényekből a kt. értelmében az illetőnek kereskedői minőségére jogi következtetés vonható-e, vagy sem ? A közigazgatási hatóságnak bizonyítványa nem lehet mérvadó. A budapesti áru- es értéktőzsde választott bírósága (1898. nov. 23. 1,348. sz. a.) B. Salamon és fia cég mint E. Ármin engedményese felperesnek H. Salamon alperes ellen 5200 írt és jár. iránti perében a következő végzést hozta: A bíróság megállapítja illetékességét. Mert az E. alatti Bácsvármegye zsablói járásának szolgabirója, tehát az 1884: XVII. t.-c. Itití. §-a értelmében felperes elsőfokú hatósága által kiállított bizonyítvány szerint felperes jogelődje E. Ármin csurogi lakos 1897. végéig, tehát a keresetben A—C. alatt csatolt kötlevelek megkötése idejében gabonaalkusz volt, mint ilyen a K. T. értelmében kereskedőnek lévén tekintendő ; tekintettel arra, hogy az A—C. alatti kötlevelekben foglalt ügyletek, mint gabona adósvételére vonatkozók feltétlenül kereskedelmi ügyleteket képeznek és alperes magát ezen ügyletekre nézve felperes jogelődjével szemben ezen vál. bíróság illetékességének kifejezetten alávetette, tekintettel végre arra, hogy bírói illetékesség kérdésében itélt dologról szó sem lehet s a helytelen illetékességi jogalapon megindított kereset, a keresetnek alkalma illetékességi jogalapon való megindítását nem gátolja: az illetékességet az 1881: LIX. t.-c. 94. §. di pontja alapján meg kellett állapítani. A budapesti kir. ítélőtábla (1899. január 13. 3,536. sz. a.) az elsőbiróságnak saját illetékességét megállapító végzését megváltoztatja, az eljárt bíróságot a jelen perre illetéktelennek kimondja és ehhez képest az elsőbiróság ítéletét az 1881: 54. t.-c. 9tj ;j-a ai pontja alapján megsemmisíti, stb. Indokok: Annak a körülménynek bizonyítása, hogy valamely személy iparral vagy kereskedéssel önállóan foglalkozik-e községekben nem a községi elöljáróság, hanem az iparlajstromot 1 vezető szolgabíró, mint a községekben elsőfokú iparhatóság van hivatva. Az E. alatti bizonyítvány azonban a szolgabíró nem közvetlenül a saját hivatali körében észlelt tényről állította ki, hanem az iparlajstromra való utalás nélkül közvetve igazolja a községi elöljáróság részéről abban tanúsított, de ez utóbbinak jogkörébe egyáltalán nem tartozó azt a tényt, hogy felperes jogelődje Csurog községben az 1897. év folyamán gabonaalkusz volt. A közokirat azonban teljes bizonyító erővel csak akkor bír, ha az az arra illetékes hatóság jogköréhez tartozó tényekről és szabályszerüleg van kiállítva. Minthogy pedig az E. alatti okirat ez utóbbi követelménynek a lentebb kifejezettek értelmében meg nem felel, annak tartalmával alperes tagadása ellenében felperes jogelődének kereskedői minősége bizonyítottnak nem vehető és minthogy felperes a saját jogelődjének kereskedői voltát a per során egyébként bizonyítani meg sem kísérletté, e nélkül pedig az eljárt bíróság illetékessége az 1881: 59. t.-c. 94. §-ának d) pontja alapján, melyre felperes az illetékességet alapítja, érvényesen kiköthető nem volt : ennélfogva stb. A m. kir. Curia (1899. márc. 28. 193. sz. a.) a másodbiróság végzése helybenhagyatik. stb. Indokok: Magában véve az a körülmény, hogy felperes jogelőde sem a kereskedelmi cégjegyzékbe, sem az iparlajstromba bevezetve nincsen, annak esetleges kereskedői minőségét nem zárná ugyan ki, mert a keresk. törv. 3. §-a értelmében a kereskedői minőséget már az a tény állapítja meg, hogy az illető saját nevében tényleg kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik és a kereskedővel egy tekintet alá eső alkusznak is a keresk. törvény 534. §. szerint az tekintendő, a ki a kereskedelmi ügyletek közvetítésével iparszerüleg foglalkozik. Az a körülmény tehát, hogy a felperes jogelődének alkuszi minősége az E. a. bizonyítványban az iparlajstromra való utalás nélkül tanusittatik, nem volna elegendő alap az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. dj pontja szerint megkívántató kereskedői minőség hiányának megállapítására, mert az illetékes közigazgatási hatóság az iparlajstromba be nem vezetett egyénről is hitelesen tanúsíthatja, hogy az oly ügyletekkel iparszerüleg foglalkozik, melyek a k. t. 3. §. illetve 534. §-ának tekintete alá esnek. Minthogy pedig az E. alatti bizonyítványnak az a tartalma, hogy a felperes jogelőde -<Csurog községében 1897. év végéig mint gabonaalkusz volt», egyáltalán nem bizonyítja azt a vitás ténykörülményt, hogy a felperes jogelőde akár a saját nevében kereskedelmi ügyletekkel, akár pedig ilyeneknek közvetítésével iparszerüleg foglalkozott és minthogy a közigazgatási hatóság jogkörébe csakis az előtte ismeretes tények igazolása tartozik, ellenben arra a kérdésre nézve, ha váljon ezekből a tényekből a kereskedelmi törvény értelmében az illetőnek kereskedői minőségére jogi következtetés vonható-e, vagy sem : a közigazgatási hatóságnak bizonyítványa nem lehet mérvadó; mindezeknél fogva a másodbíróság helyesen mondotta ki a tőzsdebiróságot a jelen esetben illetéktelennek és helyesen semmisítette meg a tó'zsdebiróság ítéletét. A csődtrv. 115. §-ának rendelkezéséből nyilván való, hogy a kiküldött csupán a közadós birtokában talált dolgokat veheti zár és csődleltározás alá. A harmadik személy birtokában lévő dolgok zár alá vételének és a csődtömeghez való leltározásának tehát nincs helye, ha azt a birtokló 3-ik személy ellenzi. Abból a körülményből, hogy a közadós és családja az üzlethelyiséggel szomszédos szobát lakja, a közadósnak birtokosi minősége meg nem állapitható. A csődtömeggondnoknak ily esetben csak ahhoz van joga, hogy az igényelt dolgokat a csődtömeg javára perrel szerezze meg. A kalocsai kir. tszék. (1898. június 27-én 3,009. sz. a.j A kir. tszék mint csődbíróság a 2,591/p.898. sz. végzés következtében vb. S Ignác csődügyében Vadkerten, 1898. évi június hó 1-én és következő napjain P. József kiskőrösi kir. járásbirósági végrehajtó által teljesített leltározási eljárás ellen beadott 2,709/p.898. sz. előterjesztést elutasítja stb. Indokok: Nem szenved kétséget, hogy a csődleltározás elleni panaszok, akár teljesítette a leltározási biztos, akár a kiküldött kir. közjegyző, vagy más kiküldött, mint jelen esetben a kiskőrösi kir. jbirósági végrehajtó, előterjesztés alakjában orvosolhatók az sem kétséges, hogy az 1881. évi XVII. t.-c. 115. §-a értelmében csak oly ingók vehetők fel a leltárba, melyek közadós birlalatában vannak. Sch. Mór előterjesztéssel élő védekezését illetve panaszát szintén arra fekteti, hogy a kérdéses boltot illetőleg az összes leltározott ingóságokat csődbejutott S. Ignáctól még a csődnyitás előtt és pedig a C) a. közjegyzői okirat alapján megvette, továbbá, hogy mint rőfös- és vegyeskereskedő az 1. sz. a. csatolt iparigazolványt is kieszközölte s Vadkerten a mellékelt 2 a.települési engedélyt is megkapta s ezen alapon S. Ignác volt kereskedését és az abban lévő összes ingókat birtokába vette s ebből kifolyólag a most említett és a bírósági végrehajtó által leltárba vett ingók leltározhatok nem lettek volna. Miután azonban ez tiltakozása ellenére mégis megtörtént, kérte előterjesztő, hogy a tulajdonát képező s a csődleltárban összeirt ingók a zár alól oldassanak fel s a kiküldött végrehajtó az okozott költségekben marasztaltassék el. A kir. törvényszék azonban a kiküldött eljárásában szabálytalanságot nem iát és előterjesztő kérelmét teljesíthetőnek nem tartja, mert a csődnyitási kérvény 1898. május 7-én adatott be s az 1898. május 17-én megtartott tárgyalás után a csőd 1898. május 28-án megnyittatott, a miből következik, hogy közadós akkor, a mikor a boltot sógorának Sch. Mórnak eladta, vagyis 1898. április 23-án már fizetésképtelen volt s hogy ekként a vételügylet voltaképen célja a hitelezők kijátszása, megkárosítása volt, a mit a tömeggondnok 2,722/p.898. sz. jelentése és a leltározásról illetve zár alá vételről szóló jegyzőkönyv is támogat, s a közadós ama intézkedése is a mellett szól, hogy egyéni cégét sietett törültetni s ez 1898. évi április 28-án 2,033/p. 1898. sz. a. hozott végzéssel törültetett. Az adásvételi jogügylet színleges voltára vall az is, hogy közadós több a szerződéssel el nem adott ingóság, élelmiszer, ruhadarabok a leltározás és zár alá vételkor a bolt helyiségben találtattak s hogy közadós családja is a boltból nyíló lakásban tartózkodtak s laktak a leltározáskor is. Minthogy pedig a néhány nappal a csődkérvény beadása előtt kieszközölt iparigazolvány s a csődnyitás után kiállított községi bizonyítvány, mely szerint előterjesztő mint rőfös- és vegyes kereskedő Vadkerten települési engedélyt nyert, továbbá a 3'/. a. csatolt «haszonbéri szerződés a fennebb előadott körülményeket és a vétel színleges voltát még meg sem dönti; ekként a kir. végrehajtó s tömeggondnok jogszerűen következtette azt, hogy a kérdéses ingók S. Ignác birtokát képezik bár a bolt külső ajtaja felett a régi cimtáblára egy ideiglenes másik feliratú név is volt kiírva. Ezekhez képest S. Mór előterjesztésével elutasítandó volt stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1899. évi február 14-én 3,345. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az előterjesztésnek helyt ad, a bírói kiküldött eljárását megsemmisíti a leltározott ingókra foganatosított csődzárlatot megszünteti és az összes ingókat a csődleltárból töröltetni rendeli. Ehhez képest utasítja a kir. ítélőtábla az eljáró kir. tszéket, hogy a jelen végzés jogerőre emelkedése után a csődzárat megszüntetése és az ingóknak a csődleltárból törlése iránt megfelelő intézkedést tegyen, stb. Indokok: A csődtörv. 115. §-ának rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a kiküldött csupán a közadós birtokában talált dolgokat veheti zár és csődleltározás alá. A harmadik személy birtokában levő dolgok zár alá vételének és a csődtömeghez való leltározásnak tehát nincs helye, ha azt a harmadik személy ellenzi. Minthogy pedig a zár alá vett az az üzleti helyiség, melyben a leltározás foganatosíttatott, az előterjesztéssel élő S. Mór cégtáblájával volt ellátva és ugyanő a leltározott ingók birtokában