A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 27. szám - A viszváltó intézvényezéséből keletkező jogesetek

A JOG 219 bíráskodása Mátyás alatt végleg megszűnvén, ezzel a nemességnek kisebb perei, mint pl. zálog-, adóssági, határperei, a melyekben addig ott bíráskodtak, a kir. Curiába kerültek. Ezen időtájt a kir. Curiában hosszabb (longae litis) és rövidebb (brevis litis) eljárással intéztetnek el a perek. Előbbiekkel a kiváltsági perek, utóbbiakkal a kisebb perek. Zsigmond uralkodása vége felé a kir. Curia immár vázolt három bírósága mellé még egy negyedik rendes bíróságnak felállítása eszközöltetett. A munka halmaza a kir. Curiában indokolta ezt. Ezen negyedik bíróság a kir. s z e m é 1 y e s j e 1 e n'l é t (personalis praesentia regia) bírósága volt, a melynek élére a kir. titkos kancellár jutott. Mátyás király azonban a királyi 1 < ü 1 ö n ü s jelenlét bíróságát a kir. személyes jelenlét bíróságába olvasztotta s így a fö- és titkos kancellári méltóságot szintén egybeforrasztotta. Régente a kir. Curia csak egyes felmerült esetekben, későbben az évnek csak bizonyos, nagyobb ünnepek után jelelt szakaiban toctavae) tartott bíróságot. Mátyás óta a bíráskodásnak a kir. Curiában folytonosnak kellett lennie. Ez a kir. Curiában működő birák mellé állandó birólársakat, azaz ülnököket követelt. Ezzel a bíráskodás a kir. Curiában egy birói testület kezébe jutott, melyet kir. táblának (tabula regia iudiciaria) hívtak. Ez a kir. táblának eredete. Igen érdekesek és tanulságos szerzőnek fejtegetései a k i r. tanács intézményéről, a mely mint fórum appellatorium működött és a tárnokmester, nemkülönben személynök keletkezésének és jogállásának, hatáskörének előadása. Hazánkban a peres eljárás mint általában véve minden nemzetnél, a kezdetlegesség stádiumában tisztán szóbeli volt. Mióta az Írásbeliség a perben hazánkban is kezdett meghonosodni és a pert mindinkább birói parancsokkal vezették, Károly király külön kancelláriát létesített a birói parancsoknak és egyéb birói leheleknek egyöntetű és rendszeres szerkesztése céljából. Ezen kir. kancelláriát — szemben a régi kancelláriával —kisebb kir. kancelláriának nevezték s ennek élén állt később a személynök. Azokon a bíróságokon kívül, melyek a kir. Curiában országos ig izsigszolgáltatást fejtettek ki, volt még egy kivételes bíróság, melynek kezdetben nem országos, hanem csupán udvari jelentöséde volt és csak később vett fel némi országos jelleget. Ezazu. n. kir. Curia lovagi becsületbirósága l^curia militaris1. Eleinte csupán a kir. udvarban levő lovagi díszszolgálatot tevő elemek részére szolgált, később azonban az udvaron kívül élő más vitézek és előkelők is fordultak ezen bírósághoz. Tekintélyének tetőpontját az Anjou-királyok alatt érte el. A magánbajra való kihívás hazánkban sokáig nem divott. Az ellenfelet, ki a lovagi becsületen foltot ejtett, elégtételre bíróilag kellett szorítani. így vált szükségessé a királyi udvarban a vitézi vagy lovagi bíróság, melyet vagy a király személyesen tartott, vagy pedig helyette az udvar ispánja (comes curiae). A nemesség vidéki bíróságát képezte — a mint már láttuk — a nádor előlülése mellett tartott bírósági közgyűlés. Megjelenhettek azon nemcsak a nemesek, de a nemes nők is. Jelen kellett azonban lenni mindenik ott résztvevő megye részéről választott 12 nemesnek. A nádori közgyűlések fénykora a XIV. századra és a XV, első felére esik. Zsigmond és Mátyás királyok alatt sok ügy vonatott el hatáskörükből s igy egyrészt feleslegessé is váltak, másrészt a Curiában megítélt bírságok általuk eszközölt behajtása miatt gyűlöletessé is lettek. Zsigmond után tehát nádori közgyűlések már csak ritkán tartattak. 147H-ban— tekintettel az ország szegénységére— azoknak tartása 5 évre megtiltatott az 1486: I. t.-c. ezeket végleg megszüntette. A nádori köztörvényszékek intézményének megszűntével a nádori bíráskodás egészen a kir. Curiára szorul vissza. E helyütt meg kell jegyezni még azt, hogy a nádornak rendes birói hatáskörétől különbözött az a birói hatalom, a melyet ő akkor gyakorolt, a mikor az országból távollevő királynak helytartója volt. A törvények szerint kezelhető teljes birói hatalom ekkor reá szállott, de nem a méltányosság szerinti is. Különös súlyt fektet szerző a megye bíráskodására. A megye mint köztörvényhatóság ]ogéletünkben mindig szerepet játszott s ma is szerepet játszik, s igy igen természetes, hogy a régi megye juriszticájának ismerete különösen fontos. A vidéki bíráskodás rendes és állandó közege Magyarországon minden nem kiváltságolt népelemre nézve a megye volt. A XIV. század feléig a nádori vidéki bíráskodást, ha ez nem működött, a megye helyettesitette. A mióta Nagy Lajos a nádori bíráskodást a kúriaival szorosabb kapcsolatba hozta, a megye már csak kivételesen, kir. engedély alapján tart bírósági közgyűléseket és saját hatalmából már csak a szedrián (sedes iudiciaria) Ítél hetenkint vagykéthetenkint. A megyei szedriát a fő- és az alispán és a négy szolgabíró tartották több-kevesebb előkelőbb megyei nemessel, mint birótársakkal. A megye ítélt ugy nemesek, mint nem nemesek felett. Birtokjogra vonatkozó perekben a megye nem ítélhetett, megyei Ítélettel örökjog fekvősége meg nem szerezhető, a kiváltságok foglalásába bocsátkozni nem lehetett, mert mindezen ügyek az ország rendes birái elé tartoznak. A polgári elem döntő szerepet játszott a legrégibb időktől fogva hazánkban is. A városok, mint a kultúrának empóriumai, kiváltságokban részesültek a bíráskodás terén is. A városi jog, a városi joghatóság, azoknak a külföldi vendégeknek, kiket királyaink a várak aljában letelepítettek, adott bírósági szabadságból fejlődött ki. E bíráskodási exemptiók a XIII. század második feléig csakis a rendes vidéki, vagyis a vármegyei bíráskodás alól kivett egyéneknek, de még nem teljesen különálló (immúnis) hatósági területet biró közönségeknek kiváltságai. Csak a XIII. század végén, midőn kir. kiváltságlevelek valamely vár és váralja összes cívis és hospes lakosságát egy területi közönségbe egyesitik, kapja e joghatóság a területi és ezzel városi joghatóság jellegét. A városi bíráskodás élén a városbíró állt, ki évenkint uj választás alá esett. A vásosbiró birótársakkal ítélt, rendszerint 12 esküdt polgárral. Igen figyelemreméltók szerzőnek a nagyobb városokban előfordulni szokott pénz biró (iudex pecuniarum) és vásárb i r ó (iudex fori) intézményének fejtegetései. Szerző előadja továbbá, hogy a városi bíróság teljes polgári és büntető igazságszolgáltatást gyakorolt a város polgárai felett. A városban birtokos-nemesek azonban csak városi fekvőségük és ottani ügyleteik tekintetében tartoznak a városbiróság alá. A városok privilégiuma volt, hogy azok nem ítéltek az országos jog, hanem a városi jog szerint. Az országos csak szubszidiánus jellegű volt. A városi jog nem volt azonban egységes jog, hanem mindenik városban külön szokásjogként alakult. Érdekesen fejlődött a városi jog szerint a felebbvitel is. Eltekintve azoktól a városoktól, melyekre nézve kiváltságuk értelmében az anyaváros, a melynek jogával t. i. éltek, volt a felebbviteli hatóság, a többiektől a felebbvitel hovatovább a tárnokmester itélőszékéhez ment. Az Árpád-korszakban a tárnokmester bíráskodásának kevés nyomával találkozunk ugyan, az Anjou-korban azonban a tárnoki juriszdikció már annyira megállapodott, hogy a kir. Curiában a király elé, vagy a tárnokmester elé idéztetni egyértelmű volt. Zsigmond alatt a tárnokszék, mint a kir. CuriáLól kivált bíróság kezd szerepelni. A tárnokszéken részt vesznek a tárnok, altárnok és a jogban jártas polgárok, mint birótársak. Elég volt 5 város küldöttjeinek jelenléte. A tárnoki széktől felebbezni lehetett a kir. Curiához a király személyes jelenléte elé. II. Ulászló óta a személynök az ily ügyekben nem a kir. tábla tagjaival ítélkezett, hanem külön kirendelt birótársakkal. Ezzel a kir. táblától különálló bíróság, ujabb az u. n. személynöki szék (sedes personalitia) alakult meg. Rendszerint a személynöki szék csak a tárnoki széktől felebbezelt ügyekben bíráskodott, de Mátyás alatt három város: Székesfehérvár, Esztergom és Lőcse kivétetett a tárnokiak hatósága alól és közvetlenül a személynökének rendeltettek alá. Ezen személynöki városoktól egyenesen a személynöki székhez ment a felebbezés. A földesúri bíráskodás már a későbbi Árpád-korszakban megállapodott. Gyakorolták ezt az uriszéken, melyet ha önálló birtoka volt, a nő is tarthatott. Az úriszéket vagy az ur tartotta, vagy pedig az ő képében tisztje, ispánja. Itélőtársakként rendszerint csak nem nemesek működhettek, továbbá az illetékes megye által kiküldött egy vagy két szolgabíró. Az uriszéktől a felebbezés a megyéhez ment. A földesúr bíráskodási jogának gyakorlását nemcsak tisztviselőire bizta, hanem, amint idővel virágzó jobbágyközségek támadtak, átruházhatta azt az uradalmához tartozó ily jobbágyközségekre, illetve azok elöljáróira. Ez földesúri kiváltság formájában történt, mely a bíráskodás mértékét is meghatározta. Az átruházás nemcsak egyes községekre történhetett, hanem egyes egyénekre is, még pedig örökösen. Azok, kik ily uton örökös bíráskodási jogot gyakoroltak, az u. n. soltészek (sculteti) voltak. A soltészséget a vele járó jövedelmekkel és bíráskodási joggal el is lehetett adni. Ezzel különben más országokban is találkozunk, nevezetesen Franciaországban, a hol a bíráskodási jog bizonyos mértékig adásvétel tárgyát képezte. (folytatása következik.) Dr. Pap József. ügyvéd, egyetemi m. tanár. Bűnügyi statistikánk 1895—1898. évben. Irta:Dr. Révai Lajos ügyvéd, a «Jog> szerkesztője. Budapest, 1894. Pa 11 a s részv. társ. kiadása. Azon cikksorozat, mely oly alapossággal tárgyalta az 18951898. évek bűnügyi statistikáját e lapokban, most külön lenyomatban is megjelent és igy az olvasó most az egész érdekes anyagot teljesen és összefüggésben veszi. Az árva és gyámügyi szolgálat a községekben. Irta: Dr. Kovács Gyula m. kir. belügymin. titkár. Ára l frt 20. Ez a • Közigazgatási könyvtár* nagy gyűjteményes vállalat egyik része. Szerző mindent nagy lelkiismerettel összeállított a mi a tárgyra vonatkozik. Vegyesek. A bányajog kodifikálását előkészitő bizottságot hívott össze a pénzügyi minister a mult hó 28-ára. A bizottság tagjai a pénzügyi ministerium részéről: Granzenstein Béla pénzügyi államtitkár, Szathmáry Béla pénzügyi ministeri államtikár, Farbaky István országos képviselő és Wahlner Aladár bányakapitány; az igazságügyi ministerium részéről: Lányi Bertalan ministeri tanácsos, Tóth Gáspár kir. itélő táblai biró és Mohay Sándor országos képviselő.