A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 25. szám - Meghatalmazott által elkövetett csalás. Hivatalos büntettek és vétségek - A szepességi ősi jogéletről

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 25. szamához. Budapest, 1899. június hó 18. Köztörvényi ügyekben. (A kassai kir. tábla hatarozattaraba fölvett 5. sz. határozata.) A kassai kir. itélö tábla : K. Frigyes utódai cég végrehajtatónak Sz. Sándor végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében, a zsadányi kir. járásbíróság által 1898. V. 129/14. sz. alatt horott, — a kiküldött bírósági végrehajtó részére bíróilag megállapított dijak és költségeknek megfizetésére kötelező — végzésnek felülvizsgálata alkalmából az 1899. évi április hó 19-ik napján 1,063. sz. alatt hozott, a határozattárba felveendő határozatban kimondotta, hogy : az ügyvédi képviselet mellett kért és foganatosított végrehajtásból kifolyóan a birosagi végrehajtó részére bíróilag megállapított dijaknak es költségeknek megfizetésére elsősorban az ügvved kötelezendő. Indokok : Midőn a bíróság a végrehajtásnak ügyvéd kózbenjöttével való toganatositását rendeli el, a bírósági végrehaitó már a végrehajtást elrendelő végzésben azt a kötelező utasítást nyeri, hogy a hatáskörébe eső végrehajtási cselekményeket, a végzésben megnevezett ügyvéd vagy megbízottjának jelentkezése esetében teljesítse, mely kötelező bírói utasításból következik, hogy a bírósági végrehajtó eljárása folyamán magával a végrehajtató téllel nem érintkezik és hogy vele szemben a hatáskörébe eső hivatalos eljárást igénybe vevő félnek közvetlenül maga az ügyvéd tekintendő. Figyelembe véve, hogy a rendes állami javadalmazásban nem részesülő bírósági végrehaitókat, nyilván e helyzetük méltatásával az 1875 : IX. t.-c. végrehajtása tárgyában 1875. évi 26,010. sz. alatt kiadott igazságügyministeri rendelet 27. §-a is feljogosítja arra, hogy a mennyiben bíróilag megállapított dijaik és költségeik felhívásra azonnal ki nem fizettetnek, fizetési meghagyás kibocsájtását és ennek sikertelensége esetén a végrehajtás elrendelését is kérhessék, a mely igényöket pedig jogos érdekóknek megfelelő sikerrel csakis ugy érvényesíthetik, ha a törvényes kényszert az ellen veheti alkalmazásba, a kinek fellépése folytán a költséget okozó végrehajtási cselekményt foganatosították, nem pedig a távol, — vagy előttük nem ismert helyen tartózkodó végrehajtató felek — esetleg ezeknek még csak kipuhatolandó jogutódjaik ellen ; — és tekintve, hogy az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. §-a feljogosítja az ügyvédet arra, hogy a végrehajtási eljárás foganatosításáért járó hivatalos költségek fedezhetése végett is, az általa képviselt féltől megfelelő előleget követelhessen, a mennyihen pedig ezt nem teszi, módjában áll a netán sajátjából előlegezett összegnek mielőbbi visszatérítését azáltal elérni, hogy a végrehajtási eljárást késedelem nélkül foganatosítja : mindezeknél fogva a bírósági végrehajtóknak jogos érdeke megköveteli, hogy megállapított dijaik és költségeik megfizetését első sorban attól az ügyvédtől követelhessék, a ki — bár megbízásból — eljárásukat közvetlen igénybe vette. Keit Kassán, a kir. ítélő táblának 1899. évi április 19-én tartott ülésében. Hitelesíttetett 1899. évi április hó 24. napján. Folyamodó abbeli kérelme, hogy valamely bekebelezett végrehajtási zálogjog engedmény alapján reá atruháztassék, nem tekinthető a vegr. törv. 17. §-ában emiitett, a végrehajtás folytatásának más jogosított javára leendő elrendelése iránt, hanem a mar bejegyzett es más személyre átruházott végrehajtási zálogjognak a telekk. rdts szabályai szerint leendő bekebelezés iránt előterjesztett kérelemnek, a melynek elintézése az illetékes tlkvi hatóság hatáskörébe tartozik. A m. kir. Curia. (1899. április hó 27-én 358. sz. a.) Özv. H. Ferencnének O. Antal és neje elleni végrehajtási ügyben a pécsi kir. tszék mint váltóbiróság és a pécsi kir. tszék mint telekk. hatóság között felmerült illetékességi összeütközés tárgyában következő végzést hozott: Az előterjesztett kérelem felett a határozathozatalra a pécsi kir. tszék mint tkvi hatóság mondatik ki illetékesnek ; mert folyamodó abbeli kérelme, hogy a gyulai 16. sz. betét s a belváradi 406. sz. tjkvben felvett ingatlanokra I, 200 frtot s jár. erejéig bekebelezett végrehajtási zálogjog a csatolt engedmény alapján reá átruháztassék, a mint ez a zomborikir. tszék mint váltóbiróságnak 1898. évi 2,624. sz. a. végzése indokolásában helyesen kifejtett — nem tekinthető— a végr. törv. 17. tj-ában emiitett, a végrehajtás folytatásának más jogosított javára leendő elrendelése iránt, hanem a már bejegyzett és más személyre átruházott végrehajtási zálogjognak a telekk. rdts szabályai szerint leendő bekebelezés iránt előterjesztett kérelemnek, amelynek elintézése az illetékes tkvi hatóság, a jelen esetben pedig a zombori kir. tszék mint tkvi hatóság hatáskörébe tartozik. Alperes azt, hogy felperesnek elhagyására jogos oka lett volna, nem is állítván, ezen tényével a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette. Alperes távollétének folytonossága miatt felperesnek az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjára alapított kereseti joga nem szűnik meg. Habár az alperes részéről harminc évet meghaladó időn át más férfival folytatott ágyassagi viszonyra nézve felperesnek kereseti joga az 1894: XXXI. t.-c. 83. §-a értelmeben megszűnt, de a 84. §. alapján a 80. §. a) pontja szerinti bontó ok kapcsán a felbontás iránti kérelem támogatásául ezen bontó ok is figyelembe veendő. A szolnoki kir. tszék (1898, évi június hó 24-én 7,809 sz. a.) dr. Móczár Lajos ügyvéd által képviselt M.Mihály felperesnek Cs. Terézia alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Ezen válóperben a Cs. Ferenc, K. András és M. Angyel tanuk eskü alatti vallomásai által bizonyítást nyert az, hogy alperesnő évtizedeken át vadházasságban élt G. Andrással, egészen ennek elhaltáig; azonban H. András elhalálozásának időpontja a perben pontosan és teljes hitelt érdemlőleg megállapítva nem lett s éppen ezért az 1,218/98 P. sz. a. kelt s a házassági köteléket az 1894 évi XXXI. t.-c. 86. §. c.) pontja alapján felbontó elsőbirósági ítéletet a kir. Ítélő tábla 1,852/98. P. sz. a. kelt végzésével feloldotta s annak tisztába hozatala végett, hogy G. András mikor halt el s hogy ennek elhalta óta alperesnő mily életmódot folytatott, póttárgyalást rendelt. Az 5,927/98. P. sz. végzéssel kitűzött póttárgyalásra felperes szabályszerű idéztetése dacára nem jelent meg; a megjelent alperes pedig annak előadása mellett, hogy G. András 1893 október 6-án halt el s hogy azóta senkivel sem él, hanem magát két keze munkájával tartja fenn, kérte felperest keresetével elutasítani s ezen kérelméhez a házasságvédő is hozzájárult. Tekintve már most, vogy felperes a póttárgyalásra meg nem jelent, s igy az 1868. évi LIV. t.-c. 111. §-a 2-ik bekezdése szerint valónak volt veendő alperesnőnek azon, a per adatai által meg nem cáfolt előadása, hogy G. András 1893 október 6-án halt el s hogy azóta tisztességes életet folytat : miért is figyelemmel, hogy az 1894. XXXI. t.-c. 83. §-a értelmében felperes keresetét 1893. év október 6-tól s illetve a 145. §. szerint a törvény életbe lépte, vagyis 1895 október 1-től számított 6 hó alatt tartozott volna megindítani ; ezen határidő pedig 1896. szeptember ö-ig, vagyis a kereset beadása napjáig már rég lejárt s igy felperes alperesnek a S. Andrással folytatott együttéléséből folyó váló ok alapján kereseti joggal nem birt ; a G. András halála után való időből váló okot felperes nem is állított s annál kevésbbé igazolt, — felperest keresetével elutasítani kellett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1898 november 15-én 5,789 sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja, annak a megjegyzésével, hogy a felebbezés mellett bemutatott, de a per tárgyalásánál elő nem fordult okiratokat az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §-a értelmében nem vehette tekintetbe. A m. kir. Curia (1899. április 7-én 432. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a M. Mihály és Cs. Terézia között Jászárokszálláson a rk. lelkész előtt 1852 év január hó 11-én létrejött házasság az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján alperes hibájából felbontatik és a 85. §. alapján alperes vétkesnek nyüvánittatik. Alperes a 300 frt tartásdíj egyenértéke iránti viszonkeresetével elutasittatik stb'. Indokok: A kihallgatott tanukkal bizonyítást nyert az, hogy alperes még 1863. évben elhagyta felperest és ez utóbbi alperest visszatérésre felhívta, de alperes e felhívásnak nem tett eleget, hanem H. G. Andrással, ennek 1893. október 5-én bekövetkezett elhalálozásáig ágyasságban élt. 1 ekintve, hogy alperes azt, hogy felperesnek elhagyására jogos oka lett volna, nem is állította, és igy ezen tényével a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette ; tekintve, hogy alperes távollétének folytonossága miatt felperesnek az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontjára állapított kereseti joga nem szűnt meg; tekintve végül, hogy habár az alperes részéről 30 évet meghaladó időn át más férfival folytatott ágyassági viszonyra nézve felperesnek kere-