A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 25. szám - Meghatalmazott által elkövetett csalás. Hivatalos büntettek és vétségek - A szepességi ősi jogéletről

98 A JOG seti joga az 1894: XXXI. t.-c. 83. §-a értelmében megszűnt, de a 84. §. alapján a 80. §. a) pontja szerinti bontó ok kapcsán a felbontás iránti kérelem támogatásául ezen bontó ok is figyelembe veendő: mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni, a peres felek közötti házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja és utolsó bekezdése alapján alperes hibájából felbontani és a 85. §. alapján alperest vétkesnek nyilvánítani kellett. Alperes vétkesnek nyilváníttatván, a 300 frt tartásdij egyenértéke iránti viszontkeresetével az 1894. évi XXXI. t.-c. 90. §-a alapján volt elutasítandó, stb. A törvényes joggyakorlat szerint, mint ez a 39. sz. polgárjogi curiai döntvényben is kifejezést nyert, általánosan elfogadott jogszabály az, hoary a mennyiben ingatlan eladása tehermentesen történt, vagy annak tekintendő, az eladó a vételárnak kifizetését rendszerint nem követelheti, mig az ingatlan nem tehermentesittetett. Ez a jogszabály azonban csak abban az esetben nyerhet alkalmazást, ha a vevő a vételár megfizetése által ismételt fizetés veszélyének van kitéve. ÍA m kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápril 25. I. G. 55/99. sz a.) Az i893. XXXVIII. t.-c. 96 §-a szerint mindkét félnek kihallgatása esetén rendszerint a bizonyító fél ellenfele bocsátandó esküre, a bizonyító fél pedig csak akkor, ha állításának valósága valószínűnek mutatkozik, azt pedig a bíróság a szolgáltatott bizonyítékok és perbeli körülményeknek mérlegelésével állapítja meg. hogy a való^z nüség íennferog-e vagy sem és így a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn ítéletének indokaiból kitetszöen felperes tanúinak vallomását és a fennforgó körülményeket az idézett törvény 64. §-a alapján mérlegelve, alperes vallomását találta valószínűnek és ez alapon alperest bocsátotta esküre, a bíróságnak a mérlegelés eredményét képező meggyőződése pedig felülvizsgálat tárgyát nem képezheti. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. ápril 15. I. G. 28/99. sz. a.) A S. E. 190. ij-a szerint magának a felülvizsgálati kérelemnek kell magában foglalni azt az alapot, melyen az Ítélet megtámadtatok, e szerint a felülvizsgálati kérelem önálló. .1 felebbezésitöl eltérő tartalmú javaslat, melynek alapjául csakis magában a felülvizsgálati kérelemben külön és tüzetesen kifejtett panaszok szolgálhatnak. A törvény 190. 8 nak a rendelkezése a csatlakozási kérelemre is alkalmazandó. Ezért a csatlakozási kérelemnek az a része,melyben alperesek felebbezésük tartalmára hivatkoznak, felülvizsgálat tárgyául nem szolgálhat. Ott a hol a felek jogai és kötelezettségei szerződésileg vannak szabályozva, a vitás kérdések eldöntésénél nem az általános szabályok, hanem első sorban a szerződésbeli megállapodások az irányadók. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 18. I. G. 29/99. sz. a.) Kereskedelmi, csod- és váltó-ügyekben A kereseti váltó ellenértékét egy felperes által szállítandó varrógép képezte, mely azonban felperes által el nem küldetett és ezen gép alperesnek, a ki levélben felperest értesítette, hogy a vételügylettől elállani kiván, rendelkezésére nem bocsáttatott. Ily körülmények között felperes a váltót, melynek kikötött ellenértékét ki nem szolgáltatta, nem érvényesítheti. A bpesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint váltóbiróság (1898. június 6-án 37.671. sz. a.) S. Jakab felperesnek R. Marton alperes ellen 25 frt töke és jár. iránti váltóperében következőleg ítélt: Az 1898. febr. 23-án 18,024. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik s felperes keresetével elutasittatik — stb. Indokok: Alperes kifogásaiban azt adja elő, hogy a kereseti váltó egy általa felperesnél rendelt varrógép vételára biztosítására szolgált. Miután azonban alperes az adásvételi ügylet .megkötése után közvetlenül értesítette felperest, hogy az ügylettől eláll, a mit ez tudomásul is vett az által, hogy a gépet nem szállította, sem őt nem értesítette arról, hogy maga részéről az ügylettől el nem áll: nem volt jogosítva a kereseti váltót beperesiteni. Tekintettel arra, hogy felperes mivel sem igazolja ama perdöntő körülményt, hogy alperes részére a kikötött gépet szállította; tekintettel arra, hogy az esetre, ha az ügylettől el nem állott, ezen kikötött szállítást vagyis kötelmet maga részéről feltétlenül teljesítenie kellett volna: a sommás végzést hatályon kivül helyezni stb. A bpesti kir. ítélőtábla 11899. január 12-én 2,135/98. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsó'biróság ítéletét megváltoztatja, a 18,024'98 sz. sommás végzést hatályában fenntartja és alperest, mint a Bpesten 1897. október 1-én 25 írtról kiállított váltó elfogadóját kötelezi, hogy felperesnek 25 frt tőkét stb. fizessen stb. Indokok: Alperes az alapon kérte a sommás végzésnek hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani, mert ezen vételi ügylettől, a mely vételi ügylet tárgyát képező varrógép vételárának biztosítására a kereseti váltót elfogadta — elállott és ezt az elállását felperes az által, hogy a gépet nem szállította és igy azt, hogy az alperes a vételi ügylettől eláll, tudomásul vette. Minthogy azonban felperes, mint váltóbirtokos a váltón kivül más bizonyítékot szolgáltatni nem köteles, hanem az összes kifogásoknak bizonyítása alperest terheli és igy felperes állításával szemben alperest terhelte volna annak a bizonyítása, hogy felperes az ü-ylettől való elállásba beleegyezett s ettől o .s e állott, vagy annak bizonyítása, hogy a vétel tárgyát a felett.rendé késve másnak adta is el és azt a mely gépre vonatkozó vetél, ügylettől alneres egyoldalúan elállani jogosítva nem volt, fe peres az alperes rendelkezésére nem tartja. Alperes azonban egy.k .rányban sem szolgáltatott bizonyitékot. Abból ugyanis, hogy felperes a gépet nem szállította, es hocrv alp-rest a vételügylethez való ragaszkodásáról nem értesítene felpe.esnek az ügylettől való elállását megállapítani nem lehetett mert felperes akkor, a mikor alperes a vetelugylettol való elállását tudatta, válaszadásra nem volt kötelezve és .gy a válaszadás elmulasztása azt a jogkövetkezményt sem vonta maga után hogy alperesnek az ügylettől való elállásahoz maga részéről is hözzájárultnak lenne tekintendő; és mert felperes alperesnek az ügylettől való elállásra vonatkozó értesítése után nem volt kötelezve arra, hogy a vétel tárgyát képező gépet a szállítás veszélyének kitéve alperesnek elküldje, hanem a kikötött ellenértékadási kötelezettségének eleget tett az által, hogy a kikötött ellenértéket alperesnek rendelkezésére tartja. Ezeknél fogva az elsó'biróság ítéletét meg kellett változtatni és a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltó alapján a más kifogást nem tevő alperest a V. T. 23. §-a értelmében a kereseti tőkének stbnek fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1898. május hó 3-án 339. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsó'biróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes beismerte, hogy a kereseti váltó ellenértékét egy általa szállítandó varrógép képezte s hogy felperes ezt a gépet nem küldte el alperesnek; sem az utóbbit, a mennyiben alperes arról értesítette, hogy a vételügylettől elállani kiván, viszont nem értesítette arról, hogy az elállást nem veszi tudomásul és a gépet alperesnek rendelkezésére tartja. —Ily körülmények között felperes a váltót, melynek kikötött ellenértékét ki nem szolgáltatta, nem érvényesíthetvén, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság elutasító Ítéletét, az itt felhozott és a benn foglalt egyéb indokainál fogva helybenhagyni kellett. A keresk. törvény 294. §-a az utalványok és kötelező jegyek kelléke gyanánt azt, hogy azokban meghatározott fizetési idő kitéve legyen, elő nem irja és kereskedelmi szokás sem áll fenn arra nézve, sőt ellenkezően a meghatározott fizetési idő nélkül kiállított kötelező jegyek a forgalomban gyakran fordulnak elő a nélkül, hogy ezeknek érvényesség; kérdés tárgyává tétetett volna, a meghatározott fizetési idő hiányának csak is az lévén a következménye, hogy a teljesítés idejére nézve a keresk. törv. 327. §-ának szabálya a mérvadó. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint keresk. bíróság (1898. január 12-én 11,2176'97 sz. a.) A. Vilmos felperesnek H. D. Árpád alperes ellen 125 frt tőke s jár. iránti rendes perében következőleg itélt : A kir. tszék felperest keresetével elutasítja, stb. Indoko k : Az elkésve érvényesített s ezen okból elbírálás tárgyát nem képező hatásköri kifogás mellőzésével felperest keresetével azért kellett elutasítani, mert az A.) a. okiratban foglalt ebből a fizetési ígéretből : fizetek a fent jelzett módozatok mellett, következtetve és tekintettel arra, hogy ezen módozatokat felperes a perben elő nem adta, illetőleg az alperesnek ellenkező állításával szemben bizonyítani meg sem kísérelte, hogy ezen módozatok nem valamely viszteher kötését tartalmazzák, az A.) a. okiratot a kir. tszék nem tekinthette a keresk. törv. 294. és 295. §§-aiban meghatározott kötelező jegynek, mert e szerint az A.) a. okiratra vezetett üres hátirat nem birván a keresk. törv. most említett §§-aiban jelzett forgatmány jellegével, felperes pedig annak az alperes által tagadott körülménynek a bizonyítására, hogy az A.) a. okiraton alapuló követelés ő reá engedményeztetek, ezen üres hátiraton kivül egyéb bizonyitékot fel nem hozván, felperesnek felperességi joga hiányzik; mert ettől el is tekintve alperes azért sem kötelezhető a kereseti követelés megfizetésére, mert a felperes az alperes tagadásával szemben sem követelésének jogcímét elő nem adta, sem pedig azt, hogy az A.) okiratra ellenértéket adott, nem bizonyította, a nélkül pedig az A.) a. okirat marasztalás alapját nem képezheti, stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1898. december 28-án 820 sz. a. A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Annak előrebocsátása mellett, hogy felperesnek a csak ia felebbezésben felhozott uj tényállásai és bizonyítékai az 1881. évi LIX. t.-c. 29. §. rendelkezésénél fogva figyelembe nem vétettek: helybenhagyatott az elsó'biróság Ítélete a benne felhozott indokok alapján és azért, mert a kötelező jegynek, mint forgalomra szánt kereskedelmi papírnak természetéből következtetve, érvényes kötelező jegynek csak az olyan okirat tekinthető, melyben egyebeken kivül a követelés lejárata naptárszerüleg, vagy a kereskedelmi forgalomban szokásos más módon határozottan meg van állapítva, már pedig az A.) a. «Bon»-nak címzett okirat a kötelező jegynek ezt a lényeges kellékét is nélkülözi ÍLu ^ Curia (1899. május 4-én 322. sz. a.) A bpesti kir. itelo táblának fentebbi keletű és számú Ítélete helybenhagvatik stb .-f . Ií?d0k,°lc:1A keresk törvény 294. §-a az utalványok és Utelezojegyek kelléke gyanánt azt, hogy azokban meghatározott fizetés, .do kitéve legyen, elő nem irja s kereskedelmi szokás