A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 23. szám - A lajstromrendszer egyszerűsítése

A JOG 91 sitó társaságota többi tulajdonostárssal szemben fennálló fizetési kötelezettsége alól vagy sem ? — A biztosítási feltételek 8. §-a szerint a kárösszeg követelhetésének egyik alapfeltétele az, hogy a tűzvész okozása iránt folyamatba telt vizsgálat befejeztessék és a biztosított ártatlansága kiderítve legyen. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy magában véve abból a körülményből, hogy a biztosított malom egyik társtulajdonosa id. K. Miklós ellen a bűnvádi eljárás megszüntetett, még nem keletkezett ennek s illetőleg jogutódainak a kárkövetelés iránti kereseti joga, mert ez még attól is függött, hogy a másik biztosított — t. i. K. Lénárd — ellen folyamatban volt eljárás jogerős befejezést nyerjen. Erre való tekintettel pedig a felperesek kárkövetelési igényeinek elévüléséről nem lehet szó, mert a R. Lénárd ellen folytatott bünper jogerős befejezésétől a jelen kereset megindításáig a biztosítási szerződésből eredő igények elévülésére a K. T. 487. §-ában megállapított egy évi elévülési idő még le nem telt. A mi már most azt a kérdést illeti, hogy az a körülmény, hogy R. Lénárd a tűzvész okozásában bűnösnek mondatott ki', van-e a társtulajdonosok jogaira nézve oly kihatással, hogy az a biztosító társulatot a reájuk tső kárösszeg fizetése alól is felmenti, ezt a kérdést a jelen esetben igenlegesen kellett megoldani, mert itt nem forog fenn egymással concurráló külömböző természetű érdekek biztosításának oly esete, amelyben az egyik biztosított vétkessége a többieknek külön biztositasi érdeken alapuló önálló igényeit nem érintheti, hanem a perbeli tényállás szerint a leégett gőzmalom két tulajdonostárs részéről lévén biztosítva, a tüzeset alkalmával négy tulajdonostárs és pedig 14 részben a szándékos gyújtogatás miatt elitélt R. Lénárd, \l4 részben ennek neje, "4 részben annak sógora K. Miklós és 1 4 részben ez utóbbi nejének közös tulajdona volt és a kir. törvényszéknek mint büntetőbiróságnak Ci a. Ítélete indokaiban megállapított lényállás szerint éppen az elitélt R. Lénárd kezelése alatt állott, ily körülmények mellett pedig kétségtelen, hogy a közösségben levő 4 tulajdonostárs biztosítási érdeke teljesen azonos egységes érdek lévén, az egyik tulajdonostársnak a tüz esetet előidéző bűnös cselekménye a többi tulajdonostársak igényeire is van kihatással; és mert tekintettel a tűzkár elleni biztosítás gazdasági rendeltetésére és ily szerződések rendszerinli tartalmára, annak alapul vétele mellett, hogy a biztosítási szerződés megkötésénél mindkét fél jóhiszemüleg járt el, alaposan fel sem tehető, hogy a fentebbi körülmények mellett előállott tűzveszély kockázata szerint a szerződés tárgyát képezte volna. Ezeknél fogva a másodbiróság helyesen itélt, amidőn felperest, ki mint foglaltató a nem vétkes három tulajdonostárs jogutódjaként lépett fel, keresetével elutasította,a miért is Ítéletét az ügy érdemében ezekből az indokokból kellett helyben hagyni, stb. A váltójogok érvényesítésére vagy fenntartására szolgáló cselekmények — a miként ezt a kir. Curia már több esetben kimondotta — hatályosan teljesíthetők ugyan magánál a csődbe jutott elfogadónál, illetve telepitett váltónál a csődbe jutott elfogadónál is, mégis tekintve hogy tömeggondnoknak a csődtörvényben, jelesül a csödtörv. 3. és I09. S-aiban reá ruházott jogkörnél és ebből folvó kötelességénél fogva a közadós vagyonviszonyairól kellő tájékozottsággal kell birnia s a 101. §. szerint a közadós köteles a tömeggondnok a szükséges felvilágosításokat megadni: a váltótörv. ag S-ának 4-ik bekezdése értelmében adandó nyilatkozatra atömeggondnoknak is épen ugy hivatva van, mint maga a közadós ; s ezeknél fogva az elfogadó csődtömeggondnokánál illetőleg vele szemben felvett óvás annak igazolására, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem nyert, elegendő. A szegedi kir. törvényszék, mint váltóbiróság 1 1898. szept. 29-én 16,622. sz. a.). I. A. Ferenc és társai cég felperesnek, S. Ferenc alperes ellen 488 frt 50 kr és jár. iránti váltó perében következőleg itélt: A kifogásoknak hely adatik s az 1898 évi aug. hó 11. napján 14,299. sz. a. kelt sommás végzésnek hatályon kivül helyezésevei felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az elfogadónak csődbejutása esetében a biztonság hiánya miatti viszkeresetnek első feltételét a váltótörv. 29. §-a szerint az képezi, hogy a váltóbirtokos óvással igazolja, hogy az elfogadótól biztosítást nem nyert. A váltóbirtokosnak tehát a biztosítást magától az elfogadótól kell követelnie és annak megtagadása esetében az óvás is az elfogadónál veendő fel. A váltótörvény ezen rendelkezését a később alkotott csődtörvény sem kifejezetten határon kivül nem helyezte, sem az a csődtörvény alapelveivel ellentétben nincsen. A csődnyitás joghatályának kezdetével ugyanis a közadós csak a csődtömeghez tartozó vagyon feletti kezelési és rendelkezési jogát veszti el ícsődtörv. 173-75. §§-ai). A közadósnak azon cselekményei tehát, melyek által a csődtömeghez tartozó vagyon nem érintetik, joghatálylyal birnak, s mert a Váltótörv. 25. §-ának 2-ik bekezdése szerint a biztosíték nem csak készpénzben állhat. Felperesnek a csődtörv. 3, 6 és 100 §-ára alapított azon álláspontja tehát, hogy a biztonság hiánya miatti óvás az elfogadó csődbe jutása esetében a tömeggondnoknál felvehető, jogi tévedésen alapszik. Miután pedig felperes a biztosítást nem a csődbe jutott elfogadótól, hanem a tömeggondnoktól követelte^ s a biztosíték megtagadásáról az cvás is a tömeggondnoknál vétetett fel,ennélfogva a szabálytalanul felvett óvás alapján felperes a kibocsájtótól biztosítást nem követelhetvén, keresetével elutasítani kellelt. stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1898. évi november 30-án 5,473 sz. a.) Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. stb. Indokok : Midőn a váltótörvény 298. §-a abban az esetben is, ha elfogadó csőd alá jutott, óvást követel annak az igazolására, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem nyert: nem csupán a törvény szavaiból, hanem a dolog természetéből is következik, hogy az óvás az elfogadó ellen és nem a csődtömeg-gondnok ellen veendő fel. A csődtömeggondnok ugyanis a közadósnak csupán a csődtömegbe tartozó vagyona felett nyer rendelkezési jogot; ez a vagyon pedig a csődtörv. 2. §-a értelmében kizárólag a csődhitelezők kielégítésére szolgál : a miből következik, hogy a tömeggondnok a rendelkezés alatt álló vagyonból egyes hitelezőnek biztosítékot nyújtani jogosított nem is lehet és ezért nyilvánvaló, hogy a megkívánt óvásnak célja éppen az, hogy kimutattassék, hogy biztosíték a csődvagyont nem érintő más módon nem nyuj| tátott, ennek a célnak pedig nem a tömeggondnok ellen, hanem I maga az elfogadó ellen felvett óvás felelhet csak meg. Az első bíróság Ítéletét tehát az abban foglalt és a most felhozott okokból, valamint még azért is kellett helybenhagyni, mert a felperes nem kifogásolta azt, hogy az óvás szabálytalan voltára alapított kifogás elkésve hozatott fel. A m. kir. Curia (1899. március 7-én 99. sz. a.) Mindkét alsóbiróságnak ítélete megváltoztaltatik, az 1898 augusztus 1-én 14,299 sz. a. kelt sommás végzés hatályában fenntartatik stb. Indokok: Az a kifogás, hogy alperes felperesnek már az által, hogy felperes részére a kereseti váltót az abban kitett s a váltóelfogadó tartozását képező összeg erejéig mint kibocsájtó aláirta, biztosítékot nyújtott, melynek értékét felperes csak a lejárat után követelheti, szemben a váltótörv. 29. ij-ának rendelkezéseivel figyelembe nem jöhet. De nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy a biztonság hiánya miatti biztosítási viszkeresetnek a váltótörv. 29. §-ának 1. pontjába meghatározott itt fennforgó abban az esetében, ha az elfogadó csőd alá jutott, az elfcgcdó csődtömege gondnokánál felvett óvással nincs igazolva, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem kapott. A váltójogok érvényesítésére vagy fenntartására szolgáló cselekmények — a miként ezt a kir. Curia már több esetben kimondotta — hatályosan teljesíthetők ugyan magánál a csődbe jutott elfogadónál, illetve telepitett váltónál a csődbe jutott elfogadónál is, mégis tekintve, hogy tömeggondnoknak a csődtörvényben jelesül a csődtörv. 3. és 109. §-aiban reá ruházott jogkörnél és éhből folyó kötelességénél fogva a közadós vagyonviszonyairól kellő tájékozottsággal kell birnia s a 101. §. szerint a közadós köteles a tömeggondnoknak a szükséges felvilágosításokat megadni: a váltótörv. 29. íj ának 4-ik bekezdése értelmében adandó nyilatkozatra a tömeggondnok is éppen ugy hivatva van, mint maga a közadós; s ezeknél fogva az elfogadó csődtömeggondnokánál illetőleg vele szemben felvett óvás annak igazolására, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem nyert elegendő. A sommás végzés tehát mindkét alsó bíróság íteletének megváltoztatásával hatályban fenntartandó volt. stb. Bűnügyekben. Habár való az, hogy vádlott a bíróilag lefoglalt juhokat a négy évvel később kitűzött árverésre előállítani nem tudta, vádlottat ezek elsikasztasa miatt bűnvádi felelősségre vonni azért nem lehetett: mert vádlottnak állása es foglalkozása mellett jogos azon feltevés, hogy eme juhokat ennyi idő alatt nem maga gondozta és tartotta; tehát elfogadó ama mentsége is, hogy a juhokat egy juhásznak gondozására bizván, azoknak tartási költsége a juhokat illetve értéküket felemésztette. A nagyváradi kir. törvényszék (1897. okt. 8. 5,514. sz. a.) K. András vádlott a btk. 259. §. alá eső sikkasztás büntette helyett a btk. 92. §-ának alkalmazásával és a 20. §. felhívásával annak vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért 15 napi fogházbüntetésre és egy évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokolás: Vádlott O. Jánosnak 130 frttal adósa lévén 0. János ezen követelés behajtásával K. Lajos ügyvédet bizta meg, ki is ezen megbízáshoz hiven a követelésbehajtását annyira előre vitte, hogy vádlott ellenében, 1891. okt. 26-án végrehajtás is foganatosíttatott, a mely végrehajtás alkalmával, a mint az az 1. t. a naplózott végrehajtási jegyzőkönyből is kitűnik, 29. db. birka, egy szekér és egy szán lett lefoglalva vádlottól. Ezen így lefoglalt ingóságokra azután, részint mert a bejelentett igényből származott per elhúzódott, részint mert K. Lajos ügyvéd több izben haladékot adott K. András vádlottnak, az árverés csak 1895. évi március 30-kára lett kitűzve, midőn a mondott napon ajbirósági kiküldött és K. Lajos ügyvéd az árverés foganatosítása céljából a vádlott házánál megjelentek és ennek hon nem léte miatt nejét a lefoglalt ingóságok előállítására felhívták, ez a már korábban lefoglalt és igy zár alá vett ingóságokat a szán kivételével előadni nem tudta, minek folytán vádlott ellen az árverést foganatosítani nem lehetett. Ezen esetről a margittai kir. járásbíróság 1,541. sz. végzésével a kir. törvényszéknek jelentést tevén, annak