A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 23. szám - A lajstromrendszer egyszerűsítése

A JOG a házasság kötésekor tett fogadalmához képest — hiven teljesiti, ebből folyólag pedig önkényt következik, hogy emez ajándékozás jellegű követelés, azt a nőt nem illeti, aki a házasság tartama alatt házastársi kötelességeit szándékosan és^sulyosan megsértette. Az A) a. csatolt házassági szerződés bevezető részében külön ki van emelve, hogy a jegyesek a házassági idő egész tartamára j kölcsönös szeretetet és törhetlen hűséget ígérnek, s néhai R. Károly a szerződés eme alapfeltételének kötése után kötelezett alperes részére 2,000 frt hitbért az esetre, ha gyermekei nem maradnak s neje őt túléli. Igaz ugyan, hogy alperes ellen gyilkosság büntette s illetve abban való bünrészesség miatt tolyamalba tett bűnvádi eljárás jogerős határozattal beszüntettetett, az alperes cselekményének bűnvádi beszámithatlansága azonban nem zárja ki azt, hogy a hitvestársi hűségnek vitássá vált kérdése annak magánjogi következményeire nézve önállóan vizsgáltassék és eldöntessék. Tekintve, hogy alperes előterjesztéseiből és a bűnvádi eljárás adataiból kétségtelenül kitűnik, hogy alperes oly szereket, melyekről azt hitte, hogy azoknak felhasználása életveszélyes, a néhai férje részére készített étel- és italnemüek közé kevert, azzal a szándékkal, hogy ezekkel férjének halálát előidézze, alperes tehát eme cselekményeivel a hitvestársi hűséget szándékosan és súlyosan megsértette; tekintve továbbá, hogy alperes ellen bűnvádi eljárás 1896. évi október hó 26-án lett folyamatba téve, ebből a körülményből pedig, hogy I. r. felperes és alperes egy községben laknak, szükségképen nem következtetendő, hogy felperesnek a B) a. csatolt egyesség keletkezése idején vagyis 1896 aug. 2-án tudomása voll alperesnek mindama cselekményéről, melyek alapján alperes ellen utóbb bűnvádi eljárás indíttatott s igy felperesek az egyesség kötésénél az alperes hitvestársi hűségére nézve tévedésbe voltak : ezekből az okokból mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, ugy a házassági szerződést, valamint az utóbb létrejött egyességet annyiban hatályon kívül helyezni kellett a mennyiben ezek az okiratok az alperes részére kikötött 2,000 frt hitbérre vonatkoznak, stb. A peres félnek eskü alatti kihallgatásával eldöntött per nem esik az 1868: LIV. t.-c- 321. §. rendelkezése alá, mivel a fél csak mint tanú a per folyamán lévén kihallgatva, vallomását a biroság csak annyiban veszi figyelembe, a mennyiben annak esetleg a S. E. T. 64. §. szerint mérlegelendő körülményeknél fogva hitelt érdemlőséget tulajdonit, de a végeldöntés nem függ feltétlenül a fél esküjétől akként, mikép az az 1868: LIV. t.-c. 321. illetve: az 1881. LIX. t.-c. 71. és 73. §§-aiban értve van. Az ily pert tehát nem lehet eskütől eldöntött pernek tekinteni. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 21. [. (.. 656/98. sz.) A S. E. 151. §. szerint az elsőbiróság előtt lefolyt bizonyítás felvétel eredménye a felebbezési biróságnak a ténybeli meggyőződés megalkotására adatul szolgál, egyébként pedig a S. E. 64. és 96. §-a szerint a felebbezési bíróság kötelező bizonyítási szabály alkalmazásának fenn nem forgása esetében a tanuk vallomását és általában a bizonyítékokat szabadon mérlegelhette, ez alapon ténybeli meggyőződését általában és igy valamely ténykörülménynek valószínűsítése iránt is belátásához képest alkothatta meg és a bizonyító felet is bocsáthatja vallomása iránt esküre akkor is, ha ugy találja, hogy az ellentétes vallomások közül ennek vallomása mutatkozik valószínűnek. A S. E. 197. §. szerint a felebbezési bíróság ítéletében foglalt vonatkozó tényállás, minthogy a bizonyítékok megengedett mérlegelésének eredménye a felülvizsgálatnak nem tárgya, a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 1899. márc. 21. 655/98. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A biztosítási feltételek szerint a kár összeg követelhetésének egyik alapfeltétele az, hogy a tűzvész okozása iránt folyamatba tett vizsgálat befejeztessék és a biztosított ártatlansága kiderítve legyen. Ebből nyilvánvaló, hogy magában véve abból a körülményből, hogy a biztosított cég egyik tagja ellen a bűnvádi eljárás megszüntettetett, még nem keletkezett ennek a kár követelés iránti kereseti joga, mert ez még attól is függ, hogy" a másik biztosított ellen folyamatban volt eljárás jogerős befejezést nyerjen. Erre való tekintettel a felperesek kárkövetelési igénveinek elévüléséről nem lehet szó, mert a biztosítási szerződésből eredő és a Kt. 487. §-ában megállapított egyévi elévülési idő még le nem telt. A bpesti kir. keresk. és váltó törvényszék mint keresk. bíróság (1&98. március 4-én 12,292/97. sz. a.) Dr. S t a s s i k Ferenc ügyvéd által képviselt <P—i takarékpénztár* felperesnek, Berezeli György által képviselt *B—i biztosítási társaság* alperes ellen 4,244 frt 40 kr és jár. iránti kereskedelmi perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A keresetben előterjesztett alperes által kétségbe nem vont tényállás szerint alperes a német-párkányi 215. sz. tjkvben A. 1 sor. 428. 429 c hr. sz. a. foglalt gőzmalom és mellékhely ségeinek tűzkár elleni biztosítását a gépekkel és a malomberendezési tárgyakkal együtt a B) a. csatolt kötvény szerint a K. Miklós és R. Lénárdal megkötött szerződéssel elvállalta. Az sem vitás, hogy a biztosított gőzmalomnak a K. Miklóst illetett felerészének tulajdona a biztosítási szerződés megkötése után itj. K. Miklós és Borbálári ruháztatott ál. E gőzmalom 1895 június 14-én leégett és a kár összege az alperes által eszközölt kárbecsléssel 5,659 frt 23 krban állapíttatott meg s felperes megnyugodott e kárösszeg megállapításában. Mmtan pedig felperes, mint jelzálogos hitelező az ingatlan tulajdonosai ellen vezetett végrehajtás folytán végrehajtási foglalkozás ala vette a megállapított kárösszeget, annak a K. Miklós és Borbála valamint a R. Erzsébetet illető háromnegyed része a G) a. okirat szerint az 1881: LIX. t.-c. 123. §-a alapján végrehajtásilag reá ruháztatott. Felperest a megállapított és végrehajtásilag reá ruházott kárösszeg megfizetése iránt indított keresetével alperesnek elévülési kifogása folytán el kellett utasítani stb., mert felperes semmi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy 1897. évi ápril 4-e előtt, amikor a H) a. csatolt okirat szerint maga szólította fel alperest a kárösszeg a/4-ed részének kifizetésére, biztosítottak részéről^ bármely lépés is tétetett volna kártérítési igényük érvényesítése végett, a kártérítési igény elévülési idejét tehát a tüzeset időpontjától kellett számítani. A tüzeset 1895 június 14-én volt. Ez időtől számítva a kereset beadása napjáig vagyis 1897. május 20-ig a Kt. 487. §-ában meghatározott egy évi elévülési idő már lejárt. Minthogy pedig a módosi kir. jbiróságnak a 7) a. végrehajtási jkve szerint meg 1895 június 24-én lefoglalt követelést felperesre átruházó Gj a. csatolt végzése 1897 május 8-án kelt, a végzéssel felperesre már elévült követelés ruháztatott át. Nem akadályozta meg biztosítottakat a kereset megindításában és nem szakította meg az elévülési időt az a körülmény, hogy a tűzesetből folyólag bűnvádi eljárás tétetett folyamatba. A K) a. csatolt büntető bírósági határozat szerint a büntető eljárás csakis id. K. Miklós és K. Lénárd ellen volt folyamatban. R. Erzsébet valamint ifj. Kr. Miklós és Borbálának kártérítési igényére a folyamatba tett büntető eljárás, minthogy az ő ellenük nem irányult, befolyással nem birt és pedig azért ruházta át id. K. Miklós a biztosított gőzmalomból őt illető részét utóbbiakra még a tüzeset előtt, akár csak az után, mert a K) a. büntetőbírósági határozat szerint id. K. Miklós ellenében az eljárás még 1895. június 25-én megszüntetett. Nevezettek, mint a biztosított gőzmalomnak 3,4-ed részben tulajdonosai, minthogy ők a gyújtogatás gyanúja alatt nem álltak, ellenük büntető eljárás nem indíttatott s minthogy tulajdonostársak R. Lénárd vétkességéért őket sem büntetőjogi sem magánjogi felelősség nem terhelte, kártérítési igényeiket és R. Lénárd ellen folyamatba volt büntető eljárás dacára akadálytalanul érvényesíthették voln^. Ez igényüket a k. t.487. §-ában meghatározott egy éven belül nem érvényesítvén, az elévült és a fentiek szerint elévült volt már akkor is, amikor nevezettek kárkövetelése a G) a. szerint végrehajtásilag felperesre ruháztatott. A bpesti kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Közös tulajdon együttes biztosítása esetén a biztosító irányában a szerződésben részt vett tulajdonostársak mindegyikét egyetemleges jogosultság illetvén meg, de ebből következőleg az esemény bekövetkezését előidéző részükről származó minden vétkes cselekményért egyetemleges felelősség is terhelvén: a keresk. törv. 477. §-a 2-dik bekezdésének helyesen csak az az értelmezés adható, hogy a biztosító azt a kárt, mely a biztosítottak bármelyikének vétkességéből eredett, megtéríteni nem köteles.Ezekből kifolyólag alaptalan ugyan alperesnek a kereset elévülésére vonatkozó kifogása, mivel mindaddig, mig a folyamatba tett bünper során az a kérdés, hogy a B) a. kötvény értelmében biztosított gőzmalom elégésében a biztosított K. Miklós és R. Lénárd társtulajdonosok közül utóbbi mint a tűzvész okozásával gyanúsított fél, bünös-e? — jogérvényesen el nem döntetett — a kártérítés iránt a biztosítottak egyike sem léphetett fel keresettel: a kir. Curiának a bűnösség kérdésében hozott E) a. határozatának kihirdetése óta pedig a kereset indításáig a K. 1 T. 487. §-ában előirt egy évi határidő még el nem telt; mind| amellett helybenhagyatott az elsőbiróság Ítéletének a kereset j elutasítására vonatkozó rendelkezése azért: mert R. Lénárdné jogán, mint aki a B) a. biztosítási szerződés megkötésében részt j nem vett s abban kedvezményezettként sincs kijelölve, s igy közte és az alperes közt a B) a. biztosítási szerződés megkötése által mi jogviszony sem létesült - felperest a kereseti jog semmi részben meg nem illeti: és mert a kir. Curiának E) a. csatolt 54/B. 1897. sz. a. hozott Ítélete által az a körülmény, hogy a B) a. kötvény értelmében biztosított gőzmalmot az egyik biztosított R. Lénárd társtulajdonos gyújtotta fel, végérvényesen megállapittatván, felperes a megállapított kárösszeg megtérítését az előrebocsátottak értelmében a másik biztosított K. Miklós jogutódának jogán sem követelheti, stb. A m. kir. Curia (1899. április hó 14-én 191. sz. a.) Amásodbirosagi ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az alsóbiróságok Ítéleteiben helyesen előadott perbeli tényállás szerint a jelen esetben az a két kérdés döntendő el ha vajjoa felperes kereseti igénye elévült-e? és hogy az egyik tulajdonostárs R. Lénárdnak büntetőbiróságilag megállapított vétkessége a K T. 477. §-a értelmében felmenti-e alperes bizto-