A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 23. szám - A nöi tartásdíj iránti perekről

182 kének nagybecsű figyelmét a fenti kérdésben összehívandó táblai polgári teljes ülésre, mert biz az ilyen kérdés napi ren­den van leg-ilább az itteni bíróságnál s igy nagyon kívánatos volna, hogy tudják a tábla területén lévő elsőfokú bírák is a hasonló esetekre vonatkozó elvi megállapodást s ez által is szolgálják valamit a jogegység érdekében. A nöi tartásdíj iránti perekről. Irta: dr. RAFFAY FERENC, győri kir. törvényszéki albiró. A házassági személyes kötelességek egyike az. hogy a férj nejét vagyoni viszonyaihoz illő módon eltartani köteles. Ezt a tartást az együttélés alatt természetben igényelheti csupán a nő, mig jogos különélés esetén tartásdijat követelhet férjétől. A tartásdíj kétféle : ideiglenes és végleges. A végleges tartásdíj megállapítására nézve az 1894. évi XXXI. t.-c. tartalmaz szabályokat, mig a nőnek a házassági bontó-, vagy válóper keretén kívüli, ideiglenes tartási igénye korábbi jogszabályokon alapul, amelyeket ez a törvény nem helye­zett hatályon kívül. Annak megállapításánál, hogy a különélő nőt mikor illeti meg az ideiglenes tartás, a következő szempontok a döntők : tartásdij csak akkor ítélhető meg részére, ha a különélésnek a férj magaviselete az oka és ha a nő vétlen. A nő vétlensége vizsgálandó ugy az együttélés, mint a különélés idejében s nem jár tartásdij annak a nőnek, a kí férje hibájából szakította ugyan meg az együttélést, de a különélés ideje alatt kifogás alá eső. pl. erkölcstelen életet folytat. Ellenben a férjnek a nő eltávozása után való magaviselete a nő tartási igényének megítélésére alapul nem szolgálhat. így ha a nő hibájából szakadt meg az együttélés, nem igényelhet tartásdijat, jóllehet férje a különélés óta pl. vadházasságban él is más nővel s attól gyermekei is származtak. A felek vétkességének megítélése ténykérdés s e tekin­tetben nemcsak a sértés nagysága, hanem a felek társadalmi állása és műveltségi foka is figyelembe veendő. A Curiának. mint felülvizsgálati bíróságnak, ítéletei e tekintetben igen érdekesek. Megállapította a Curia a férj vét­kességét a következő esetekben : a férj nejét a községi elöljá­róságnál indokolatlanul magzatelhajtással vádolta ; a férj kijelen­tette, hogy (vétlen) nejét vissza nem veszi ; durva bánásmód miatt; a férj nejét nyilt utcán tettleg bántalmazta ; a férj a házas­sági bíróság előtt létrejött megállapodás dacára nejét v'ssza nem fogadta; a férj nem alapított önálló háztartást ; a nő férjét ennek beleegyezésével hagyta el. A később megújuló és a külön­élést közvetlenül okozó sérelmes magaviselet megállapításánál a korábbi tények (pl. előbb elkövetett tettleges bántalmazás) szintén mérlegelhetők. Érdekes, hogy egy izben a Curia kimon­dotta a férj vétkességét a szentszék által hozott ágytól és asztaltól elválasztó Ítélet alapján, a mely a férjet nyilvánította vétkesnek s ezen Ítélettel szemben a további bizonyítást nem tartotta szükségesnek (ítélt dolog). Lehet azonban olyan eset, a mikor a felek vétkességének megállapításába bele sem kell menni s ez a tartásdíj megítélé­sénél teljesen közömbös. A felek ugyanis a tartásdíjra nézve szabadon egyezkedhetnek; ennélfogva a nő ugy az ideiglenes, mint a végleges tartásdíjról feltétlenül lemondhat; a férj pedig ennek fizetésére magát feltétlenül kötelezheti. Az ilyen szerződés nem erkölcstelen és nem tiltott jogügylet s biróság előtt érvé­nyesíthető. A tartásdijat havi előleges részletekben köteles a férj fizetni. E díj megállapításánál ugy a férj, mint a nő vagyoni viszonyai figyelembe veendők. Jár a nőnek tartásdij akkor is, ha külön vagyona van ; ez a körülmény csak az összeg meg­határozásánál veendő tekintetbe. Minthogy a tartási összeg megállapításához különös szakértelem nem szükséges, a biróság e kérdésben a szakértők meghallgatására utalva nincsen. Két­ségtelen, hogy ezt az összeget a felek akár előzetesen, akár a perben közösen megállapíthatják s ehhez a megállapodáshoz a biróság kötve van. A nő rendszerint csak férjétől követelhet tartásdíjat. Mégis oly esetben, midőn önálló vagyonnal nem biró fiu az apai ház­hoz, az apai vagyonba, az apa beleegyezésével viszi nejét férjhez és a fiu tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában érvé­nyesiti, másfelől pedig az önhibáján kívül különélésre kénysze­ritett nő vagyontalan és keresetképtelen, a férj apját is terheli a fia nejének eltartása iránt kötelezettség. A Curia ennek a jogi felfogásnak már több izben kifejezést adott. Egyébként a végleges tartásdij mértékének megállapítá­sára, a fizetési módokra, a tartás biztosítására, felemelésére és korlátozására, valamint megszűnésére nézve az 1894. évi XXXI­t.-c. 90 -92. §-ai részletesen intézkednek s ezek a szabályok az ideiglenes tartásdíj iránt indított perekben is alkalmazhatók. Az ideiglenes nőtartás iránti perek a kir. járásbíróság hatáskörébe tartoznak (1893. évi XVIII. t.-c. 1. §. 5. c) pont), mig a végleges nőtartást bontó-, illetve válóperben lehet érvé­\ nyesiteni. Ez utóbbi perekben a tartás megállapítását illetőleg nem kell a felek vétkességét külön bizonyítani, amennyiben a ! vétkesnek nyilvánított férj. kinek hibájából a házasság felbon­i tátott vagy az ágytól és asztaltól való elválasztás kimondatott, \ köteles nem vétkes nejét eltartani. Az ágytól és asztaltól való különélés elrendelése esetén. I (H T. 98., 99. §.) a kir. törvény.-zék ideiglenesen intézkedik a nőr.ek tartása iránt. (102. §.) Kérdés tárgyát képezheti, hogy [ ezen ideiglenes intézkedésnek hatálya meddig terjed ? Egyesek ugy magyaráznák a törvényt, hogy csupán a különélésre kisza­bott időre; mások szerint, ha a bontó per tovább nem folynék, ezen idő letelte után még három hónapra; végül van olyan vélemény is. amely szerint, ha a bontó pert nem folytatják a felek és az életközösséget sem állítják helyre, az ideiglenes tar­tásdíj, épugy mint a sommás perben megállapított tartás, a házasság felbontásáig, tehát jelen esetben az uj házassági per alapján kelt bontó ítélet meghozataláig jár a nőnek.1) Ezen kérdés eldöntésére támpontot nyújt először is a 102. §. utolsó mondata, mely szerint «a nő tartását a biró a házasfelek vagyoni és kereseti viszonyaihoz mérten állapítja meg, sőt a férjet a tartás alól fel is mentheti.» A ministeri indokolás pedig e tekintetben igy nyilatkozik: «A házasság fennállása alatt a nőnek tartásához való joga feltétlen még akkor is, ha saját vagyonnal rendelkezik, addig pedig, mig jogerős ítélet a kötelék felbontása tárgyában nem hozatott, a házasság fennáll. Lehetnek azonban esetek, midőn igazságtalan volna a férjet nejének eltartására a különélés tartama alatt is kötelezni. Igy például, ha a nő vagyonos, férje pedig szegény, kinek keresménye saját szükségletét :s alig fedezi. Ily eshetőségre való tekintettel hatalmazza fel a javaslat a birót arra, hogy a fenforgó körülményekhez képest a férjet csupán mérsékelt tar­tásra kötelezze nejével szemben, sőt azt a női tartás kötelezett­sége alól teljesen is felmenthesse. (223. lap.) Figyelembe kell továbbá venni, hogy a különélést rendelő ítéletben megállapított ideiglenes tartás lényegileg különbözik a járásbíróság előtt, tehát bontó peren kivül, érvényesített ideiglenes tartástól. Amannál ugyanis sem a férj, sem a nő vétkessége figye­lembe nem jön, amint ez a 102. §. idézett mondatából kitűnik ; mig ennél ez a körülmény a döntő. Minthogy ezek szerint a 102. § alapján kiszabott ideig­lenes tartás megállapítása nem a vétkesség vizsgálatán alapul, e kérdés sokáig eldöntetlen nem maradhat, mert lehetséges, hogy a férj hibátlan s a nő vétkes, a mikor aztán tartás meg nem ítélhető. . Az tehát a helyes felfogás, hogy ez a tartás a különélésre előirt időn kivül még három hónapig, vagyis addig jár feltét­lenül a nőnek, a meddig a felek a végelválást kérhetik (100. §.): ha pedig ezt tényleg kérik is. a 102. §. szerint kimért ideiglenes tartás a bontó ítélet jogerőre emelkedéséig illetia nőt. Ha tehát a H. T. 100. §-a szerint a felek a házasság felbontását nem kérelmezik s a nő tartásdiját a három hó letelte után ennek dacára is követelné, a férj sikeresen véde­kezik az 1881. évi LX. t.-c. 30. §-ának a) pontja alapján indít­ható végrehajtás megszüntetési vagy korlátozási keresettel. Ugyanerre a jogorvoslatra fog szorulni a férj abban az esetben, ha első és másodfokú bíróságoknak a házasságot fel­bontó és tartásdijat megállapító ítéletét a Curia a bontás tekin­tetében megváltoztatja. Ekkor is ugyanis az alsófoku Ítéletek egyéb rendelkezései, igy a nő tartásdiját megállapító rész is, hatályukat vesztik sa két alantas biróság ítélete alapján a tar­tásdíj erejéig elrendelt, mondjuk folytatólagos, végrehajtás megszüntetendő vagy megfelelő összeg erejéig korlátozandó. Az ideiglenes tartásdij lényegéből folyik, hogy ez csak addig jár a nőnek, a mig a különélés tart. Ha a házasság felbontása vagy az ágytól és asztaltól való elválá.s iránt per van folyamatban, a járásbíróság előtt érvé­nyesített és ott megítélt tartás a H. T. 102. §-a alapján hozott ítélet jogerőre emelkedéséig illeti a nőt ; ha pedig ezen itélet alapján kiszabott tartási kötelezettség a bontó per megszűnése folytán, fentebb kifejtett értelemben megszűnik, akkor a járásbíróság Ítélete nem lesz újból hatályossá ; vagyis ha a nő ') A H. T. 100. §-a értelmében ugyanis, ha a felperes és viszon­kerese, < seteben az alperes az ágytól és asztaltól való különélésre szabott ido letelte utan három hónap alatt a házasság felbbontását nem kéri, a per­ben érvényesített ok alapján a házasság felbontását többé nem lehet kérni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom