A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 23. szám - A jogegység érdekében

Tizennyolcadik évfolyam. 23. szám Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Köziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Budapest, 1899 június 4. Előfizetési árak: HETILAP AZ [GAZSÁGDGI ERDEKEINEK KÉPVISELET KAR KÖZLÖNYE. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « 8 « — « Egész « ... 6 t — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A jogegység érdekében. Irta: Kelemen Ernő, kir. járásbiró Kisvárdán. — A női tartásdíj iránti perekről. Irta: Dr. Raffay Ferenc, kir. trvszéki albiró. Győr. — A lajstromrendszer egyszerűsítése. Irta: Porutiu Emil, kir. jbiró. Dettán. - Belföld (A nemzetközi polgári jogsegély végrehajtása.) — Ausztria és külföld. (Részvénytársasági betétek és illetékeik Németországban. Irta : Dr. Szokolay István ügyvéd, Budapest.) — Nyilt kérdések és feleletek (Ügyvéd által visszatartartott pénzek iránt indított ügyben, van-e helye elmakacsolásnak ? (felelet) I. Irta: Dr. Pártos Simon, ügyvéd. Szeged. II. Irta: Vásárhelyi Dániel, tszéki bíró, NagyKikinda.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny» bői. (Csődök — Pályázatok.) A j°gegység érdekében. Irta : KELEMEN ERNŐ, kisvárdai kir. járásbiró. Megesik, különösen a táblák decentralisatiója óta, hogy egyik tábla ellenkező álláspontot foglal el valamely jogi kérdés elbírálásánál mint a másik, vagy hogy az egyes bíróságoknál, egyik biró jobbra, a másik balra magyarázza ezt vagy azt a S-t s ezt nem lehet csodálni a tábláknál azért, mert egyik tábla illetve annak tagjai annyira elzárkóznak a másik táblától, hogy ugy szólván idegen világ az egyiknek nemcsak a területe a másiktól, de maguk a birák s azoknak sokszor gondolkozása is. de a legtöbb esetben a jogi felfogása is más. Hogy ezen mint lehetne segíteni, ezúttal célom azt fejtegetni, de lesz alkalom rá. hogy a mint eddig is. még a jövőben is igénybe vegyem a t. olvasó közönség nagybecsű türelmét s ehhez a kérdéshez is hozzászólhassak. Az. hogy az egyes bíróságok itélőbirái talán nagyon is sokfélekép fogják fel egyik-másik törvénynek egyes §-ait, vagy nagyon is eltérő a jogi felfogásuk, főleg pedig, hogy nagyon kü'önbözoképen intézkednek egyes hasonló esetekben: nem csodálandó, különösen mióta a 200 frtig terjedő peres ügyekben a törvényszékek lettek a végső forumok. S igy ha az egyes biró azt akarja, hogy Ítélete ugyanazon tényállás mellett megmaradjon s ne legyen kitéve annak, hogy a hasonlófoku vagy sokszor fiatalabb s sok esetben az előmenetel tekintetében vele szemben quasi rivalizáló birótársa rossz calculust ne adjon, mint esetleg a felebbezési tanács elnöke, hiába olvassa s tudja, hogy ez vagy amaz a kir. curia gyakorlata ; kötve van a törvényszék felebbezési tanácsának, legtöbbször annak elnökének felfogásához, különben az őt közvetve minősítő tanácselnök ítéleteiről igen gyengén fog nyilatkozni — vagy ha így jobban tetszik : nagyon erősen — a felsőbb felügyeleti hatóság pedig rendszerint az alsóbb felügyeleti hatóságtól szerezvén információit, szintén osztandja az ilykép hozzájutott vélekedést. Hogy tehát a biró az egyes bíróságoknál a sommás perekben a felügyeleti hatóságot és felebbviteli forumot gyakorló felsőbb hatóságok és bíróságok felfogásának eljárásában eleget tegyen, ugyanabban a kérdésben az értékhez képest négyfelekép ítélhetne, — ha csak a fent jelzett szempont lebegne előtte s nem a jog és igazság keresése s megállapítása. Ugyanis a 20 frtig terjedő perértéknél maga lévén az utolsó fórum, a saját jogi meggyőződése után indul, 20—200 frtig a törvényszék felebbezési tanácsának a nézetét fogadná el, 200 frtig az illetékes kir. ítélőtáblája, 500 frton felüli ügyekben pedig a kir. curia gyakorlatát követné, a mi az alkalmazkodás theoriájától eltekintve is annyiban célszerű, mert a végeredményben a kérdés is mindig a végső fórum nézetének megfelelően lesz eldöntve a felebbvitel folytán. Mondom tehát, hogy nem csodálandó, ha különböző bíróságok különféle határozatokat hoznak hasonló ügyekben, de igen is csodálatra méltó az. a mikor ugyanaz a társas bíróság*néhány Lapunk mai száma hónap lefolyása alatt a nem csak analóg, de majdnem ugyanazonos esetben egészen ellenkező határozatot hoz. Csodálandó ez, mert ha feltesszük is azt, hogy az ellenkező határozatot egy másik biró előadása nyomán másik tanács hozta, akkor is közölnie kellett volna az esetet, a felügyeleti hatóságot gyakorló elnökség utján, hogy annak módja és alkalma legyen teljes ülési megállapodást provocálnia, hogy e nélkül az elsőfokú bírónak ne kelljen a két tanács Scylla és Charibdis véleménye miatt kitéve lennie a megsemmisítés örvényének, ha az egyik vagy másik tanács elé kerül az általa elsőfokulag elbírált ügy. Ilyen teljes ülési döntésről azonban eddig mit sem tudunk, ez uton hívjuk hát fel a felügyeleti hatóság figyelmét. A debreceni kir. ítélőtáblán az a kérdés, hogy az ingatlannak a haszonbére ingóság módjára lefoglalható-e végrehajtás utján, ha igen, akkor a mikor arra az ingatlanra egy harmadik hitelező már bekebelezés utján zálogjogot szerzett, a befolyt haszonbérre, illetve annak felosztására a telekkönyvi hatóságnak van-e hatásköre vagy a végrehajtást ingók módjára foganatosító polgári bíróságnak? kit illet meg a haszonbér? kétféle nézet az uralkodó. A 3,158/p. 48. sz. végzésében az álláspontot fogadja el a debreceni kir. ítélőtábla egyik tanácsa, hogy az esedékesség napja előtt ingók módjára foglalás alá vett évi haszonbér az ingatlan függő termésével egy tekintet alá esik, ennélfogva arra az ingatlanokon az esedékesség napja előtt szerzett zálogjoghatálya, mint az ingatlan tartozékára kiterjed és ezt az anyagi jogszabályok által biztosított jogot s az abból következhető kielégítési elsőbbséget az sem szüntetheti meg. ha a végrehajtás a még le nem járt haszonbérre, az 1881 : LX. tc. 208. és következő §-ainak figyelmen kivül hagyásával nem az illetékes telekkönyvi hatóság utján s nem a felhívott szakaszok szerint, hanem az ingókra vonatkozó végrehajtás szabá lyai szerint foganatosíttatott, s csak a telekkönyvi hatóság lehet illetékes annak a megállapítására, vájjon a szabályellenesen lefoglalt és bírói letétben levő haszonbérösszegre az ingatlanokra vezetett telekkönyvi bekebelezések alapján kielégítési elsőbbség forog-e fön s a mennyiben ilyen igény fenforogna csak a telekkönyvi hatóság illetékes a sorrendi tárgyalás megtartására is. A másik tanács 4,620/p. 98. sz. alatt már azt mondja ki, hogy az ingatlan haszonbéri jövedelme (lejárt 1897. évben s lefoglaltatott ingók módjára 1896. évben) az ingatlan vételárához nem csatolható s annak felbontására az ingók módjára foganatosító polgári bíróság az illetékes, mert a végrehajtató a kérdéses ingatlannak 1897. szept. 1. napján esedékessé válandott haszonbér összegét 1896. dec. 27-én foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával mint ingó dolgot foglalta le, nem pedig az ennek az ingatlannak haszonélvezetére elrendelt végrehajtás következtében vétette zár alá, következőkép nem alkalmazható az 1881 : LX. t.-c. 212. §-ának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, a mely szerint ha maga az ingatlan a függő termés beszedésének, vagy a bérösszeg esedékességének napjától számította egy év alatt elárvereztetik, a függő termésből bejött összeg vagy a bérösszeg az ingatlan vételárához csatoltatik. A két álláspont homlokegyenest ellenkező s bizonyos tekintetben mégis mind a kettő helyes lehet, de szerintem csak az első akkor, ha a végrehajtás tényleg az ingatlan haszonélvezetére kéretnék s foganatosíttatnék, a második pedig akkor, ha az ingatlanra vezetett végrehajtási zálogjog az ingók módjára történt foglalást meg nem előzi. Hogy különben melyik a helyes álláspont a fenti két határozat megindokolásában, ezt nem fejtegetem, esetleg még visszatérek erre a kérdésre, ezúttal csak azt kívánnám elérni, hogy szerény soraimmal rátereljem a debreceni kir. tábla elnö12 oldalra terjed.