A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban. (Folytatás.)

A JOG 87 a per ama körülményének tekintetbe vételével, hogy alperes viszonválaszában beismerte, hogy Sz. Alfonz árutárát és üzleti követeléseit neki átadta, a kir. Ítélőtábla a kihallgatott tanuk vallomásainak a S. E. T. 64. §-a alapján mérlegelése mellett, F. Józset tanúnak a D) a. kérdőpontok 8 ik kérdésére, B. Dezső tanúnak a D) a. 6-ik kérdésérc és S. Izidor ügyved tanúnak a D) a. (1. és 8. kérdésére adott feleleteikkel bebizonyitottnak találta, hogy alperes a Sz. Alfonz üzletének aktíváit a passivákkal, illetőleg ezeknek 60o/0-ával együtt vette át és így felperes kereseti követelését is elvállalta. Minthogy pedig a keresk. törv. 20. §-a s.'erint abban az esetben, ha a kereskedelmi üzlet átruházásánál az átvevő a cég addigi kötelezettségeit magára vállalja, a hitelezőket ezen kötelezettségek tekintetében az átvevő ellen is kereseti jog illeti, az elsöbiróság ítéletének megváltoztatása mellett alperest a kereseti töke stbnek viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia (1899. március 7-én 20 sz. a.). A kir. ítélő táblának ítélete helybenhagyatik. stb. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomásaiból meg nem állapitható ugyan, hogy alperes a Sz. Alfonz üzleti passiváit 60°/„ erejéig feltétlenül elvállalta volna, nem pedig azért, mert S. Izidor tanú vallomása szerint arról is volt szó, hogy arra az esetre, ha a lebonyolítás 60" 0-ot nem eredményezne, esetleg segélyakciót indítanak, amelyhez F.József 1,000 frttal, az alperes 2,000 frttal, K. Lajos állítólag 1,000 frttal és a többi barátok is hozzá fognak járulni. S. Izidor tanúnak eme vallomása tehát kétséget hagy fenn arra nézve, hogy alperes 60° 0-nak esetleg saját vagyonából való fizetését is feltétlenül kötelezte volna. A másodbiróságnak alperest feltétlenül marasztaló ítéletét mégis helyben kellett hagyni, mert alperes a viszonválaszban beismerte, hogy Sz. Alfonz árutárát és üzleti követeléseit Sz. Alions tartozásainak rendezése céljából átvette, mely tény a kihallgatott tanuk vallomásaival is be van bizonyítva. Beismeri továbbá alperes azt is, hogy ennek folytán Sz. Alfonznak több hitelezőjét tényleg ki is elégítette. Ebből kétségtelen, hogy alperesnek minden esetre kötelességében állott volna a felperest legalább is abban az arányban kiek giteni, a mely arányban. Sz. Alfonznak átvett üzleti vagyona az összes hitelezők kielégítésére fedezetet nyújtott. Minthogy pedig avval a beismert ténynyel szemben, hogy alperes az átvett üzleti vagyonból több hitelezőt 20%—40u/0 leengedés mellett kielégített, alperes tartozott volna részletesen igazolni, hogy az átvett üzleti vagyon annak megfelelő értékesítése mellett az összes hitelezők követelései 60-ának kielégítésére sem volt elegendő, ezt azonban kimutatni mégsem kísérletté: alperest mellőzésével az elsöbiróság részéről alkalmazott fó'esküvel való bizonyításnak, már ezen az alapon is kellett a kereseti követelésben stbben marasztalni stb. Abból, hogy felperes gondnoka gondnokoltja váltótartozá- \ sát annak nevéoen kifizette és a gondnokolt visszkereseti igényei- I nek érvényesítése céljából a követelésnek felperes részére leendő engedményezését kívánta, nem következik, hogy a gondnok a felperes ellen törvényes képviselőjének mellőzésével folytatott sommás eljárás ellen az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-a alapján keresettel többé fel nem léphetne ; a mennyiben e tények a végrehajtási kényszer hatása alatt a káros következmények elhárítását célzóknak veendők és a semmiségi perre való jogról lemondásra ily körülmények közt következtetni nem lehet. A szombathelyi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1898 október 1-én 8,4-78. sz. a.) dr. Székely József ügyvéd által képviselt P. Józsetné szül '/.. Mária mint P. József gondnoka felperesnek, dr. Knebel Kornél ügyvéd által képviselt Szombathely városi takarékpénztár részvénytársaság alperes ellen peres eljárás megsemmisítése iránti semmiségi perében következőleg ítélt: | A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad, az 1890. évi 800. sz. a. beadott sommás váltókeresettel 150 frt váltó tőke és jár. iránt indított és az 1897. évi 5,090. sz. Ítélettel befejezett peres eljárást az 5,090'97. sz. ítélet hatályon kivül helyezése mellett megsemmisíti stb. Indokok: Felperes keresetet indított az iránt, hogy az ó,090'97. sz. ítélettel befejezett peres eljárás megsemmisíttessék, az itélet hatályon kivül helyeztessék azon az alapon, hogy alperes a 800 97. sz. sommás keresetet P.József ellen, ki már 1889. évben gondnokság alá helyeztetvén, önjogu nem volt, saját személyében indította meg s a per folyamán utóbb nevezett önképviseletre nem jogosított fél törvényesen képviselve nem volt. A kir. törvényszék a jegyzőkönyvi tárgyalás befejezése után ezen perben 2,169/98. sz. a. hozott Ítéletet, de azt a győri kir. Ítélőtábla 1,172/98. sz. végzésével feloldotta s a bizonyítási eljárás kiegészítését rendelte el. A keresethez A) a. csatolt 5,155/89. sz. végzés hiteles kiadmányával igazolva lett, hogy P. József 1889. évben gondnokság J alá helyeztetett és arra vonatkozó utólag beszerzett 5,155/89. sz. | iratokkal bebizonyítva lett, hogy a gondnokság alá helyezést elrendelő végzés jogerőre emelkedett és az 1877. évi XX. t.-c. 33. fj-a értelmében 1889. évi július 19-én a hivatalos lapban hirdetmény utján közzététetett. Alperes ezen iratokra vonatkozólag észrevételt nem tett. Azon körülmény pedig, hogy alperes az 5,090/97. sz. pert P. József ellen, ennek törvényes képviselője mellőzésével folytatta le, a vonatkozó periratokkal beigazoltatolt. Miután pedig az 1868. évi LIV. t.-cikk 8. §-a értelmében és az 1877. évi XX. t. cikk 87. és 88. §§-ai szerint a gondnokság alatt álló egyén ellen törvényes képviselője mellőzésével peres eljárás nem indítható, s ha már folyamatban van, azonnal megállítandó, az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának i) pontja szerint a törvényes képviselő mellőzése ily esetben semmiségi okot képez és ugyanazon törvény 50. §-a értelmében a törvényes képviselő jogosítva van az esetben semmiségi keresettel fellépni, a semmiségi kereset pedig jelen esetben a váltóeljárási rendelet 43. §-a alapján előirt 3 éven belül szabályszerűen indíttatott, alperesnek pedig a megítélt váltókövetelésnek másra történt átengedményezésére alapitolt védekezése a semmiségi ok megszüntetésére nem alkalmas, az elévülésre alapított védekezés a peres eljárás megszüntetését nem akadályozza; ezért felperes keresetének helyt adni, az 5,090/97. sz. Ítéletet hatályon kivül helyezni kellett stb. A győri kir. ítélőtábla (1898. november 15-én 2,656. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért: mert abból, hogy felperes gondnoka azt a váltótartozást, melynek fizetésére felperest a 800/p. 897. sz. végzés végrehajtás terhével kötelezte, gondnokoltja nevében kifizette és a gondnokolt visszkereseti igényeit érvényesíteni akarván, a váltókövetelésnek felperes részére leendő engedményezését kívánta, nem következik, hogy a gondnok a felperes ellen törvényes képviselőjének mellőzésével folytatott sommás eljárás ellen az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-a alapján keresettel többé fel nem léphetne A mennyiben e tények a végrehajtási kényszer hatása alatt a káros következmények elhárítását célzóknak veendők s a semmiségi perre való jogról lemondásra ily körülmények közt következtetni nem lehet; mert továbbá alperesnek azt az ellenvetését, hogy a többi váltókötelezettek elleni váltójoga elévült, semmiségi keresetnek a váltóelj. rendelet 44. §-a értelmében helye nem lehet, a csatolt periratok mellett fekvő 800 p sz. sommás végzés cáfolja meg, a mely végzés szerint a forgató és az elfogadó ellen kieszközölt elmarasztalás, ma is teljes érvényében fennáll, stb A m. kir. Curia (1899 március 10-én 15. V. sz. a.). A másodbiróság ítélete a benne felhozott és felhívott indokok alapján helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. Az 1894. évi 33. t.-c. büntetési határozatai csak abban az esetben alkalmazandók, amennyiben a cselekmény súlyosabb beszámítás alá nem esik. A balassagyarmati kir. törvényszék mint büntető bíróság (1895. évi április hó 5-én 293. sz. a.) Családi állás elleni bűntett miatt vádolt Gy. István elleni bűnvádi ügyben következőképen itélt: A kir. törvényszék Gy. István vádlottat a btkv. 254. §-ába ütköző s a 92. és 20. §§-ok alapján minősülő családi állás elleni vétségben bűnösnek mondja ki s ezért a btkv 254., 92. §§-ai alapján a jogerős itélet foganatba vételétől számítandó két (2) havi fogházra itéli. stb. Indokok: Vádlott beismerésével és a bizonyítási eljárás egyéb adataival bebizonyíttatott azon tényállás, hogy G. Ilona vádlott sógornője 1896. évi november hó 8-án törvénytelen fiu gyermeket szülvén, Gy. István vádlott anyósának G. Jánosné G. Máriának felszólítására Losoncra ment, hogy az ott lakó pinci anyakönyvezetőnél a születési esetet bejelentse. Gy. István vádlott azonban a helyett, hogy a gyermeknek törvénytelen származását jelentette volna be, azt adta elő, hogy a született fiu törvényes s hogy az feleségével szül. G. Máriával fennálló házasságból született, holott G. Mária nem a feleségének, hanem anyósának születési neve. Vádlott azzal védekezik ugyan, hogy a téves bevallás csupán tudatlanságának és a törvény nem ismerésének volt következménye, azon körülmény pedig, hogy felesége neve helvett anyósa nevét jelentette be, — részegségének tulajdonítható, — tekintettel azonban arra, hogy vádlott a bejelentést nem önkényt, hanem az anyakönyvvezető által külön-külön előterjesztett kérdésekre válaszolólag tette meg, a mely kérdéseket a véletlenül jelenlevő N. Lajos és O. Ferenc tolmácsolták, tekintve, hogy S. Sándor hit alatt kihallgatott tanú vallomása szerint a bejegyzés vádlott előtt még egyszer felolvastatott és megmagyaráztatott: ennélfogva kétségtelenül megállapítható, hogy vádlott a hamis bejelentést szándékosan tette, annál is inkább, mert ugy S. Sándor, mint N. Lajos és O. Ferenc tanuk vádlott védekezését — hogy a kérdéses alkalommal részeg lett volna — határozottan megcáfolják. Minthogy pedig vádlott ezek szerint a G. Hona által szült törvénytelen gyermeknek saját törvényes gyermeke gyanánt való anyakönyveztetése által a gyermeket családi állásától megfosztani akarta, ennélfogva vádlottat a btkv 254. §-ába ütköző s az alábbi túlnyomó enyhítő körülmények folytán a btkv 92. §-ának alkalmazásával minősülő családi állás elleni vétségben bűnösnek kimondani s tekintettel büntetlen előéletére, alacsony műveltségi fokára, a sógornőjével szemben tanúsítani kivánt jó szándékra, valamint arta, hogy ezen enyhítő körülményekre való figyelemmel a börtönbüntetés legkisebb mértéke is tulszigorunak mutatkozik, a 92. §. alkalmazásával az itélet rendelkező részében meghatározott büntetésre kellett, stb.