A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban. (Folytatás.)

86 A JOG Már pedig az előadási jog feletti rendelkezés tekintetében ezen időszak az egyedül irányadó. Mindezek mellett annak érdemi elbírálásába, hogy tényleg fennforog e a jogbitorlás ténye, beavatkozni nem lehetett stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1898. okt. 4-én 4,116. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság felebbezett ítéletét a kereset főtárgyára nézve helybenhagyja stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy az operaszöveg, melyet alperes az operaházban előadatott, lényegtelen változtatásokkal a «Falu rossza* cimü népszínművel megegyezik, minélfogva az operaszöveg tulajdona is felperest illetvén, alperes azt csak a felperes beleegyezésével adathatta volna elő és keresete szerint kárt is az operaházi előadások által szenvedett. Nyilvánvaló e szerint, hogy felperes a mint perirataiban és ismételten hangsúlyozta, a «Falu rosszáénak megillető egyéb jogok megsértése által elkövetett bitorlást tette keresete tárgyává. Minthogy pedig valamely szinmü átdolgozásának nyilvános előadása az 1884: XVI. t.-c. 57. §-a értelmében csak annyiban tiltatik, a mennyiben az átdolgozás jelentéktelen változtatásokkal, vagyis akként eszközöltetett, hogy az átdolgozott mü önálló miinek nem tekinthető: az ilyként átdolgozott mü előadása olybá veendő, mintha maga az eredeti mü adatott volna elő; következéskép a jelentéktelen változtatásokkal átdolgozott mü nyilvános előadása által nem a mü tulajdonosának, hanem annak a joga sértetik, a ki az eredeti mü előadásához kizárólagos jogot szerzett. A mennyiben tehát alperes elleniratának utolsóelőtti két bekezdésében felperes kereseti joga ellen éppen azon az alapon tett kifogást, hogy a «Falu rossza* népszínmű nyilvános előadásának joga Budapesten nem felperest, hanem a népszínházát illeti, az elsőbiróság ezen az alapon helyesen utasította el felperest keresetével: minélfogva ítéletét a kereset főtárgyára nézve indokai alapján helybenhagyni kellett stb. A m. kir. Curia (1899. március hó 7-én 7,035/98. sz. a.). A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes mint néh. T. Edének a «Falu rossza> cimü népszínmű szerzőjének jogutóda és szellemi hagyatékának örököse nem az által látja szerzői jogát megsértve, hogy alperes a nevezett népszínművet, mint ilyet előadatta, hanem abban, hogy a népszínmű szövegét felhasználva, abból V. Antal által operaszöveget készíttetett, ahhoz zenét irt és az így átalakított népszínművet opera név alatt az ő beleegyezése nélkül előadatta. A bitorlás tényét tehát, a mint ezt a tárgyalás folyamán is ismételten és határozottan kijelentette, felperes a népszínmű jogosulatlan előadásában találja, vagyis keresetét az 1884. évi XVI. t.-c. 54. §-ára alapítja. Ebből folyólag tehát jelen esetben nem a népszínműnek jogosulatlan előadásáról lévén szó, az a körülmény, hogy néh. T. Edéné a «Falu rossza* cimü népszínmű kizárólagos előadási jogát a 8,378/98. sz. kérvényhez /. a. mellékelt szerződéssel — a bpesti népszínháznak eladta, nem ügydöntő és a kereset az alapon, hogy az előadási jog felperest nem illeti és igy kereseti joga nincsen, nem volt elutasítható. Azonban annak dacára sem adható hely felperes keresetének, mert alperes az által, hogy a «Falu rossza* c. opera szövegéhez T. Edének hasoncimü népszínművét felhasználta, a szerző jogát nem bitorolta. Ugyanis az 1884 : XVI. t.-c. 48. §-ból kétségtelenül kiderül, hogy a megjelent írói műnek a zenemű szövegéül való felhasználása csak az esetre tekintendő bitorlásnak, ha a szöveg természeténél fogva kizárólag a zeneszerzésre bir jelentőséggel, ennek az esetnek kivételével azonban egy megjelent irói munkának a zenemű szövegéül felhasználása, ha a szöveg a zenekisérettel együtt nyomatik le, jogbitorlást nem képez, már pedig a per adataiból kiderül, hogy ez az eset forog fenn és alperesnek az idézett törvény 48. §-ára alapított kifogása annál inkább elfogadandó, mert felperes azt, hogy a népszínmű szövege kizárólag dalmüszövegnek lett megirva, nem is állította. Ezek alapján tehát a másodbiróság ítéletét helybenhagyni kellett stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Azzal a beismert ténynyel szemben, hogy alperes az átvett üzleti vagyonból több hitelezőt leengedés mellett kielégitett, alperes tartozik részletesen igazolni, hogy az átvett üzleti vagyon, annak megfelelő értékesítése mellett, az összes hitelezők köve- i telései 6o° 0-nak kielégítésére sem volt elegendő. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék, mint keresk. | biróság (1898 január 5-én 53,235/97 sz. a.) D r. Szohner Lajos | ügyvéd által képviselt A. Anzelm felperesnek, D r. Sebes József ügyvéd által képviselt Sz. Emil alperes ellen 600 frt és jár. iránti | rend s perében következőleg itélt : Ha alperes főesküt tesz arra, j nogy nem való, miszerint A. Anzelmnak Sz. Alfonz ellen fennálló 1,000 frtnyi követeléséből 60°/0-nak Sz. Alfonz helyett leendő hat hó alatti kifizetését magára vállalta, továbbá ha főesküt tesz arra, hogy «nem való, hogy Sz. Alfonz üzletét az összes activákkal és passivákkal vette át* az esetben felperes keresetével elutasittatik. stb. Joga van tehát alperesnek az itélet jogerőre való emelkedésétől számított 3 nap alatt az eskükre jelentkezni és azokat le is tenni mert ha bármelyik főesküt nem tenné le, az esetben köteleztetik alperes, hogy felperesnek 600 frt tőkét stb. végrehajtás terhe alatt fizessen, stb. Indokok - Alperes tagadásával szemben felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy Sz. Emil, felperesnek Sz Alfonz ellen fennálló 1 000 frt követelésének 6l°/o, vagyis 6C0 frtnak hat ho alatti kifizetését magára vállalta, vagy annak bizonyítása, hogy Sz. Emil Sz. Alfonz üzletét annak cselekvő és szenvedő állapotával együtt átvette. , , . . . . ... Alperes vitatott állításait tanukkal es az alperesnek kínait főeskükkel kívánta bizonyítani. A felperes által felhívott B. Lajos és K. Ferenc tanuknak csak arról van tudomásuk, hogy Sz. Emil Sz. Alfonz üzletét átvette, de a módozatokról tudomásuk nincs. ' Dr. N. Gusztáv tanúnak csak arról van tudomása, hogy Sz. Alfonz hitelezői S. Izidor ügyvéd irodájában összegyűltek és ott kijelentették, hogy követeléseik 60<y0-ára kiegyezni készek, hogy ekkor Sz. Emilről szó sem volt, azt sem tudja a tanú, hogy felperes ez összejövetelnél jelen volt-e, vagy sem. Dr. S. József tanú azt vallotta, hogy az ő közbenjárása folytán Sz. Emil és Sz. Alfonz hitelezői egyrésze között, — a mely hitelezők között azonban felperes nem volt — az a megállapodás jött létre, hogy Sz. Emil Sz. Alfonz hitelezői egy részének követelését 60 o/o-ra kifizeti és ennek ellenében Sz. Alfonz átadja áruraktárát és követeléseit. — F. József tanú azt vallotta, hogy S. Izidor irodájában összejött Sz. Alfonz hitelezőinek egy része aláirt egy nyilatkozatot, hogy követelésének 60o/0-ra kiegyezik, ha elfogadható kezest találnak. Ezen megbeszélés után körülbelül két hét múlva avatkozott be Sz. Emil Sz. Alfonz ügyeibe és kijelentette Sz. Emil, hogy Sz. Alfonz adósságaiért a kezességet elvállalja, azonban előbb a vagyoni állapotot kívánja tudni. Ezután 14 nap múlva Sz. Emil kijelentette előtte, hogy Sz. Alfonz hitelezőinek, a kik S. Izidor ügyvéd irodájában felvett nyilatkozatot aláírták, követeléseik 60°'0-át kifogja fizetni, hogy azonban felperes ezt a nyilatkozatot aláirta-e, vagy sem, nem tudja. Azt tudja a tanú, hogy Sz. Emil csak azzal a feltétellel kötelezte a fizetést, ha Sz. Alfonz üzletét cselekvő és szsnvedő állapotával átveszi. S. Izidor tanú vallomása szerint Sz. Emil kijelentette, hogy Sz. Alfonz hitelezőinek követeléseiből 60%-át ki fogja fizetni és megbízta őt, hogy erről a hitelezőket értesítse; ö a hitelezőket értesítette is azonnal, hogy az elfogadás iránt nyilatkozzanak, az ezen értesítésre érkezett nyilatkozatokat Sz. Emil elvitette. Arra nem emlékszik a tanú, hogy A. Anzelm felperest is értesitette-e Sz. Emil elhatározásáról, de valószínűnek tartja, mert felperes is fel volt véve a hitelezők között és mert mindig az összes hitelezőkről volt szó. B. Dezső tanú pedig azt vallotta, hogy 1895. év január havában jelenlétében jelentette ki Sz. Emil Sz. Alfonznak, hogy ugy A. Anselm, valamint a többi készpénzhitelezőknek egész követelését fogja elsősorban kifizetni. Minthogy a felhívott tanuk fenti vallomásával bizonyítást, nem nyert sem az, hogy alperes felperesnek Sz. Alfonz ellenében fennálló követelése 60%-ának kifizetését felperessel szemben magára vállalta, sem periig az, hogy felperes azt a nyilatkozatot aláirta volna, a melyet Sz. Alfonz hitelezőinek egy része S. Izidor irodájában aláirt, végre nem nyert bizonyítást az sem, hogy Sz. Emil Sz. Alfonz üzletét cselekvő és szenvedő állapotával együtt átvette volna, ily körülmények között egyéb bizonyíték hiányában alperesnek a felperes által kínált és alperes által elfogadott főesküket alperesnek megítélni és alperes fizetési kötelezettségét az eskük le, vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. Ha alperes a főesküket leteszi, felperest keresetével elutasítani stb. azért kellett, mert ez esetben bizonyitatlan maradt, hogy alperes felperesnek Sz. Alfonz ellenében fennálló 1,000 frt követelésének 6fJo/0-át kifizetni magát kötelezte és hogy Sz. Emil Sz. Alfonz üzletét annak cselekvő és szenvedő állapotával együtt átvette és igy felperes alperest alaptalanul vonta perbe. Ha pedig alperes bármely főesküt nem tenné le, az esetben alperest kötelezni kellett a kereseti tőkének stb.-nek fizetésére, mert az első főeskü le nem tétele esetében bizonyítva lesz, hogy felperes követelése 60%-ának vagyis 600 frtnak kifizetésére magát kötelezte, ha pedig alperes a második főesküt nem tenné le bizonyítva lesz, hogy Sz. Alfonz üzletét annak cselekvő és szenvedő állapotával vette át, s minthogy alperes által beismerten felperes is 1,000 frt erejéig Sz. Alfonznak hitelezője volt, kétségtelen, hogy ennek követelését is kifizetni köteles. A budapesti kir. Ítélőtábla (1898. évi október 26-án 720 sz. a.). A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek 600 frt tökét stb. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen, n Indok°k • Alperes viszonválaszában nem tett kifogást az ellen, hogy felperes kereseti követelésének megítélését válaszában azon az alapon is kérte, hogy alperes a Sz. Alfonz üzletét aktívákkal es passivákkal, illetőleg utóbbiaknak 60°/0-ával együtt átEXH ?" lZt-,aZ,r11Ítá,St t3gadta' a mennyiben az erre nézve neki kínait foeskut elfogadta. m vPtZh'h°fl f'Peres. a kereseti követelésre nézve a készfizeÁ ité ó'tfhf Pf Z irányában közvetlenül elvállalta volna, a k,r. .telotabla sem találta a tanuk vallomásával bizonyítottnak de