A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban. (Folytatás.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2'2. szamahoz. Köztörvényi ügyekben. Az ágytol és asztaltól való különélésnek, mint békéltetési kísérletnek az 1894. evi XXXI. t.-c 99 §-a alapján való elrendelésével a bontasi kérelem nincs ugyan érdemileg eldöntve, de a per adatai annyiban mégis merlegelendök, hogy az ágytol és asztallol való különélés céltalan es igy el nem rendelendő az esetre, ha egyáltalán jelenségei sem forognak fenn oly körülményeknek, melyek esetleg bontó oknak minősíthetők ; és igy iutan az agytol es asztaltol való különélés elrendelésénél esetleg a gyermekek elhelyezésére es vagyoni igényekre vonatkozó fontos kérdcsekre nézve is szükséges intézkedni: a 99. §. alapján keletkezett határozatok jogi természetükre es hatályukra nem azonosak lévén az 1894 XXXI. t -0 életbelépte előtt fennállott jogszabályoknak megfelelő azokkal a határozatokkal, melyekkel az agytol és asztaltol való különélés esetleg a feleknek kijelentései alapján elvontan mint bekitesi kiseiiet mirden különös joghatály nélkül ismetelve is elrendeltetett: az iSp4 XXXI t.-c. életbeléptetése utan a 99. § alapján jelentkezett határozatokra nézve az előzően fennállott az a gyakorlat nem folytatható, mely szerint az agytol és asztaltol való különélést elrendelő I-sö fokú ítélet ellen jogorvoslat meg nem engedtetett. A marosvásárhelyi kir. törvényszék (1898 szept. 20-án 6636. sz. a.i Kornkaffer Vilmos ügyvéd által képviselt K. József felperesnek, dr.Gál Sándor ügyvéd által képv iselt R. Lujza alperes ellen házasság felbontása iránti rendes perében következőleg itélt: Peres feleknek az itélét jogerőre emelkedésétől számítandó 6 hónapi időtartamra ágytól és asztaltól való különélése rendeltetik el. stb. Indokok: A kihalgatott tanuk vallomásának egybevetéséből oly körülmények állapíthatók meg, melyeknek mérlegelése után a H. T. 80. §-ának ai pontjában irt bontó ok látszik fenn forogni. Ennélfogva tekintettel arra, hogy a kibékülés lehetősége kizárva nincs s tekintettel a H. T. 99. §-ában foglalt rendelkezésekre a kir.- -törvényszék egyelőre csak a felek ideiglenes különélését rendelte el. Ez itélet nem lévén véghatározatnak tekintendő, a perköltségekre és a képviseleti dijakra nem terjeszkedhetik ki. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1898 nov. 16-án 2,981'98. sz. a.i A kir. ítélőtábla az alperes részéről beadott fellebbezést hivatalból visszautasítja. Indokok: A kir. ítélőtábla az alperesi felebbezést visszautasította azért, mert a fennálló bírói állandó gyakorlat értelmében hozott különélési itélet ellen nincs helye feljebbvitelnek, amenynyiben alperes azt panaszolja, hogy a nó'tartás és kisk. gyermekek elhelyezése kérdésében az elsőbirósági itélet nem intézkedett, ezen panasza sem vétethetett figyelembe azért, mert alperesnek szabadságában áll ezen kérdésekben való intézkedés végett a kir.törvényszékhez folyamodni. A m. kir. Curia 11899 március 14-én 154-. sz. a.) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával a 6,636/98. sz. a. kelt első fokú itélet ellen alperes részéről 8,945/98. sz. a. beadott fellebbezés elfogadtatik s a másodbiróság az ügynek érdemi elintézéséreutasittatik. stb. Indokok: Az ágytól és asztaltól való különélésnek, mint békéltetési kísérletnek az 1894. évi XXXI. t.-c. 99.§-a alapján való elrendelésével a bontási kérelem nincs ugyan érdemileg eldöntve, de a per adatai annyiban mégis mérlegelendők hogy az ágytól és asztaltól való különélés céltalan és igy el nem rendelendő az esetre, ha egyáltalán jelenségei sem forognak fenn oly körülményeknek, melyek esetleg bontó oknak minősíthetők, s igy miután az ágytól és asztaltól való különélés elrendelésénél esetleg a gyermekek elhelyezésére és vagyoni igényekre vonatkozó fontos kérdésekre nézve is szükséges intézkedés: a 99. §. alapján keletkezett határozatok jogi természetükre és hatályukra nem azonosak lévén az 1894. évi XXXI. t.-c. életbe lépte előtt fenn állott jogszabályoknak megfelelő azokkal a határozatokkal, melyekkel az ágytól és asztaltól való különélést esetleg a feleknek kijelentései alapján elvontan mint békítési kisérlet minden különös joghatály nélkül ismételve is elrendeltetett: az 1894: XXXI. t.-c. életbeléptetése után a 99. §. alapján keletkezett határozatokra nézve az előzően fennállott az a gyakorlat nem folytatható, mely szerint az ágytól és asztaitól való különélést elrendelő I-ső fokú itélet ellen jogorvoslat meg nem engedtetett, a másodbiróság végzését tehát ezekből az okokból megváltoztatni, az I-ső fokú itélet ellen alperes részéről beadott fellebbezést elfogadni sa másodbiróságot azügyek érdemi ellintézésére utasítani kellett. Budapest, 1899. május hó 28. Az 1884: XVII. t.-c. 48 §-b61 kitségtelen il kiderül, hogy a megjelent iroi miinek a zenemű szövegéül való felhasználása csak az esetre tekintendő bitorlásnak, ha a szöveg természeténél fogva kizárólag a zeneszerzésre bír jelentőséggel, ennek az esetnek kivételével azonban egy megjelent iroi munkának a zenemű szövegéül felhasználása ha a szöveg a zenekisérettel együtt nyomatik le, jogbitorlást nem képez. A bpesti kir. törvényszék (1898. ápril 21-én 12,206. sz. a.) Dr. Weinberger Jenő által képviselt T. Jenő felperesnek, Erős Zsigmond ügyvéd által képviselt H. Jenő alperes ellen szerzői jog bitorlása és jár. iránti rendes perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes szerzői jog bitorlásából eredő kár megtéritése cimén perli alperest azon az alapon, hogy ő néhai T. Edének, «Falu Rossza» cimü népszínművét uj zenével látta el, az egészet a kir. Opera-háznak adta el és ott hét ízben adatta elő a nélkül, hogy érre felperestől, mint a kérdéses népszinmű öröklés folytán való jogos tulajdonosától engedélyt kért volna. Értesülése szerint a dalmű előadása alperesnek 2,800 frtot jövedelmezett, ezúttal tehát az összeg fele részét veszi keresetbe oly kéréssel, hogy alperes a bitorlásért pénzbüntetéssel is sujtassék. Alperes ezzel szemben kétségbe vonta felperes kereseti jogát és az 1884. évi XVI. t.-c. 48. és 57. §§-ra való hivatkozás mellett azzal védekezett, hogy ő a dalmű szövegét a zenével együtt nyomatván ki, bitorlást nem követett el, mert a szerzői jogról szóló törvény ily feltétellel bármely irói mű megzenésítését megengedi; tekintve továbbá, hogy a dalmű szövegében az eredetitől lényegesen elütő változtatások vannak, annak előadalása nem képezhet bitorlást és pedig annál kevésbbé, mert a dalmű lényege a zenében és nem a szövegben fekszik és igy nem is a népszínmű, hanem egy annak cselekményére alkotott ily zenemű adatott elő. A kifejtett álláspontok igazolására a felek néhai T. Ede és neji- szül. B Verona hagyatéki iratainak a «Falu Rossza» népszínmű előadási jogának eladására vonatkozó szerződés beszerzését, a népszínmű és dallam szövegének összehasonlítása végett az állandó szakértői bizottság meghallgatását, nem különben a dalmüszöveg elkészítése, a jövedelemelszámolás és az előadási jog viszonylatainak tisztázása céljából tanuk kihallgatását kérték. A perbeli előadások figyelembe vétele és a beügyelt tárgyi bizonylatok beható vizsgálata és méltatása mellett, felperest keresetével — kereseti jog hiányában — elutasítani kellett. Felperes öröklési joga a néhai T. Edéné hagyatéki iratainál fekvő örökbefogadási szerződés és végrendelet által igazolva van ugyan; ezzel igazolva van a tulajdonjoga is a perbeli népszinmühöz, de. más felöl igazolva van a 8,378/9á. sz. a. beügyelt örökadásvevési kötéssel az is, hogy néh. T. Edéné 1884. évi február 26-án az ő örököseire is kötelezőleg eladta a férje által irt színmüvek, köztük a perbeli népszínmű kizárólagos előadási jogát Budapest főváros területére nézve E. Lajosnak a Népszínház igazgatójának. Igazoltatott ez különben N. Ferenc és E. Lajos tanuk egybehangzó vallomásaival is, kétségtelen tehát, hogy T. Edénét valamint jogutódait t. i. felperest, az előadási jog feletti rendelkezés a szerződés érvénye mellett meg nem illeti, ahhoz való igényük megszűnt s igy felperes ez alapon keresetet nem támaszthat. Kitünikeza szerződés tartalmából is, mert 3-ik pontja világosan kifejezi, hogy az előadási jog az eladóra nézve akkor éled fel ismét, ha a darabok 3 éven át szinre nem kerülnének vagy az igazgató felhívásra nem adatná azokat elő egy félévenát. S minthogy felperes nem is állította, hogy ezen eset bekövetkezett, az előadási jog reá nézve feléledettnek nem tekinthető. Nem kerülte el a figyelmet az sem, hogy az érintett örökadás-vételi kötés érvénye csak E. Lajos népszínház igazgatóságának tartamára terjesztetett ki, ami köztudomás szerint 13 '7 év ősszel megszűnt. E körülmény azonban jelentőséggel ezen per elbírálására nem bír, mert felperes a fenti szerződés érvényét elösmerte s ellene semmiféle kifogást nem emelt, miből valamint N. Ferenc és E. Lajos vallomásából, mely szerint felperes a szerződésszerű jogdijakat ma is megkapja, következtethető, hogy a szerződés érvénye fennáll most is és mert : ha érvénye E. Lajos leköszönésével megszűnt volna is, akkor érvényben volt, midőn a dalmű a m. kir. operaházban előadatott hét izben (t. i. 1896. március 20-tól kezdve ugyanaz évi június l-ig bezárólag.)