A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)
1899 / 22. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban. (Folytatás.)
A JOG 177 mozva, hogy a revisio csak névleges marad és itt is különösebb eseteket kivéve az előadó véleményéhez kénytelen hozzájárulni, mert sok ideje nincs az ügyek alapos áttanulmányozására. Vegyük most hozzá a — Lehoczkyés Eiserth utak által is felpanaszolt, — folytonos hullámzást az alügyészi állásokban és talán ezen két. általunk igen tisztelt opponensünk is kénytelen lesz concedálni, hogy a viszonyok e téren jobbak, sokkal jobbak lehetnének, liogy az ügyészségek sok szükségtelen munkától szabadulhatnának és intensivebb tevékenységet fejthetnének ki. A budapesti kir. ügyészségnél a 1 1.501 feljelentésből ti.502 lett félretéve, vagyis 45'25°/9. De itt kivételes esettel állunk szemben; az ügyészséghez számos oly ügy lesz a rendőrség büntető osztálya által beterjesztve, mely már teljesen befejezett és a hol már teljesen tisztázott az a kérdés : vájjon félreteendő-e az ügy vagy pedig vád- esetleg közvetlen végtárgyalási inditványnyal látandó-e el : De hason eljárás volna követhető a vidéki ügyészségeknél is a csendőrség által beterjesztett számos - rendszerint ismeretlen tettes ellen irányuló és igy már eleve is sikertelenséggel kecsegtető feljelentéseknél. Mert a hol a csendőrség nem képes a tettest kinyomozni, ott a vizsgálóbíró és ügyész is tehetetlenek. Lehoczk y biró ur idézett figyelemreméltó cikkében is foglalkozik e kérdéssel; még alügyészkedése alatt tapasztalta a «csendőrség tulbuzgalmát, a beösmerésnek nem engedett módon való kierőszakolását, a tényállásnak gyakran elferdített előadását, főtörekvésük lévén a bűncselekményt megállapítani és elkövetőjét kideritenia. Ily jelentés természetesen félre nem tehető és jóllehet a feljelentés puszta mende-mondára lett alapítva, a vizsgálat megindítandó, hogy később kudarccal, vagyis megszüntetéssel — persze a terheltnek alapos meghurcolása utáu — befejeződjék. Ezen avval akar segíteni, hogy a jelentésükből kifolyóan indított ügyek végeredménye fölöttes hatóságukkal esetről-esetre közlendő és az alaptalan feljelentést beterjesztő csendőr bizonyos hátrányokkal sujtassék, ellenben az alapos feljelentést beterjesztő bizonyos előnyökben részesittessék. Nem hiszem, hogy ezen módszer valami nevezetesebb eredményre vezetne, mert itt az individualitás a döntő, — de próbálni lehet. Viszont ab invisis állithatjuk, hogy az oly feljelentés, melyben a csendőr ismeretlen tettesek ellen kéri az eljárás folyamatba tételét, feltétlenül félretehető. Ez esetben pedig a félretételi percentuale igen előnyös emelkedést fog mutatni. A budapesti rendőrség működéséről már mult évi cikksorozatunk kapcsán volt alkalmunk megemlékezni. Ha a soci álista hajszát és a lefényképeztetéseket kisebb afuror hungaricus->-sal végzi, ellenben több gondot fordit a íagályos fekély gyanánt befészkelődött cautió-szédelgésekre, ügynöki becsapásokra stb; ha itt nem várja be a becsapott áldozatok jajkiáltását, hanem prophylaktikus tevékenységet fejt ki. akkor bizonyára jobban felel meg hivatásának és sok szegény ember lelketlen kifosztogatását akadályozza meg. Tehát a rendőrségre is ráférne a jó előiskola. • Alábbiakban adjuk a budapesti főügyészség területén működő ügyészségek működésének A táblázatát: Keljelentések száma Eélretétel 01 1* Vizsgálat 1898-ról Más hatósághoz Elintézetlen 1897-ről folyamatban maradt vizsgálat Vizsgálatok összes száma 1 Balassa-Gyarmat 1,306 246 20.857 113 486 1,353 2 Beszterczebánya 935 252 29.-654 29 — 303 957 3 Budapest 14.501 6,562 31.51 7,314 594 31 1,043 8,357 4 Eger 1.183 239 20.25 845 99 — 125 970 5 Fiume 268 37 14.200 31 123 323 6 Győr ... 64-7 168 26.439 40 — 108 547 7 Ipolyság 692 192 27.30 475 25 — 126 601 8 Kalocsa... ._. ... 729 112i 15.35 533 84 — 145 678 9 Kaposvár ... ... 1,200 253 21.01 789 151 7 345 1,134 10 Kecskemét... ... 995 218 21.637 140 — 176 813 11 Komárom 1.011 198 19.58 753 60 — 320 1.073 12 N.-Kanizsa 839 230 28.51 533 76 — 165 698 13 Pestvidék 2,041 395 19.35 1,389 244 13 547 1,936 14 Pécs._ 1,220 209 17.13 9671 44 — 354 1,321 ló Sopron 773 173 21.20 542 58 — 91 633 16 Szegszárd ... ... 813 92 11 .44 652Í 69 — 183 835 17 Székesfehérvár 804 150 18.65 5281 126 — 110 638 18 Szolnok 1,277 350 28.20 823; 104 — 657 1,480 19 Szombathely ... 1,181 28424.05 8441 53 38 í 1,228 20 Veszprém 713 11615.60 55ü' 77 1lít 669 21 Zalaegerszeg 756 297139.30 368' 91 — 36 404 Összesen 33,831 1",773 20,702 2 ,308 51 5,946 26,648 Ha alapul vesszük azon százalékarányt, melyet 1897. évi cikksorozatunkban felállítottunk (Isd. «Jog» 1897. évf. 10. sz.) hogy t. i. a normálisan működő ügyészségeknél a félretételeknek a feljelentések legalább is 250/0-át kell képezniük, akkor ezen határon felül áll elsősorban Z. Egerszeg 39 30%-al; titánná jön Budapest (31'51), Besztercebánya (29), N. Kanizsa (28-51), Szolnok (28 20), Ipolyságh (27-30), és Győr (20). A többi ügyészségek a normálé alatt maradnak, némelyik mint p. o. Szegszárd (1L44). Fiume (14). Kalocsa (1535) Veszprém (15-f)0), Pécs (17.13) Sz. Fehérvái (18'b'ö) és Komárom (19-58) még a 20°/0-on is alul. Nem kell túlzott előrelátás ahhoz, hogy önként belássuk, mikép az ily szűkkeblűség correctivumát szükségkép a vizsgálatok megszüntetésének és a felmentések nagyobb számában,— tehát nagy, fárasztó, költséges és romboló kerülő uta kon kell megtalálnunk. Érdekes némely ügyészség működését néhány évre visszal menőleg megfigyelni. így 1896-ban Besztercebányán 'ti félrététellel szembenállott 684 vizsgálat; 18i)7-ben 139 félretétellel szemben 687 vizsgálat^ végül 1898-ban 252 félretétellel szemben fi54 vizsgálat! Csak gratulálunk az ottani ügyészségnek az- ily haladáshoz Épugy megrovandónak találtuk lW97-ben az egri, fiumei, kalocsai, kecskeméti, nagy-kanizsai, szegszárdi, szolnoki, veszprémi és zalaegerszegi ügyészségeket a félretételek csekély százaléka okából. Ezek közül Szegszárd. Fiume, Kalocsa, Sz.-Fehérvár és Veszprém még most is hagynak kívánni valót hátra, mig a többi ügyészségeknél a viszony jóval kedvezőbbre változott. Legérzékenyebben vette akkor a szolnoki és z.-egerszegi ügyészség ebbeli bírálatunkat, — és íme ma a szolnokinál a felretétel 28 20, a z.-egerszeginél pedig 39 30. Ne legyen tehát ily eredmények szemeláttára kedvünk szakszerű kritikát gyakorolni, midőn látjuk, hogy bírálatunk nem a pusztában elhangzó szó. hanem megszívleltetik és a mi benne jó, az a gyakorlati életbe át is vitetik? A vizsgálalok összes számából elsősorban levonásba kell hoznunk az 189H. év végével folyamatban maradt vizsgálatokat vagyis 26,648—5,938=20,710. Ezekből megszüntettetek az eljárás: 10,328 ügynél; vagyis a vizsgálatok közel 50°/0-a volt negatív eredményű. Az előző években a százalékos kulcsot egyfelől a feljelentések, másfelől a félretételek és megszüntetések arányából construáltuk. Erre vonatkozólag vettük még 1898. április 28-án, dr. F e 1 b e r Arthur ügyész urnák következő sorait: .... «Nézetem szerint a megszüntetési percent helyesen csakis a befejezett vizsgálatok számából számitható és a valódi próbakő mégis csak az és a felmentések száma lesz, - - különben ugy járhatunk mint Schoppenhauer mondja: «Auf einen schwarzen Stein war Gold gerieben ; Ein gelber Strich jedoch war nicht geblieben: «Dies ist nicht echtes Gold» ! so riefen Alle. Man warf es hin zu schlechterem Metalle. Es fand sich spát. das jener Stein, obzwar Von Farbe schwarz, doch kein Probirstein war. Hervorgesucht kam jetzt das Gold zu Ehren: Nur echter Stein kann echtes Gold bewaehrenn. Készséggel elfogadom F e 1 b e r ur álláspontját — viszont kérdem : nem rettenetes-e a mai helyzet is, midőn hosszas vizsgálat, sanyargatás, becsülettipi ás. gyakran vizsgálati fogság és hírlapi meghurcolás után is 50u'0-a a vizsgálatoknak meddő és az eljárás ennek folytán megszüntetendő volt ? Létezik-e elég kemény szó, mely az ily nagy részben meggondolatlan és lelketlen eljárást sújtani képes legyen r Panaszkodunk arról, hogy kevés a bírói és ügyészi létszám, hogy szaporítani kell azokat mielőbb és íme látjuk, hogy csak egy és éppen a javából való főügyészség teiületen : 10,3"^8 vizsgálat, az összes befejezett vizsgálatok fele lesz minden stádiumon keresztül vezetve : hogy utóbb nagy szappanbuborék módjára magától összeessék. Hát nem egyenlő-e ez az igazságszolgáltatás csődjével ? Kit lehet ezen gyászos eredményért okozni és hogy lehet azt mielőbb gyökeresen orvosolni ? Első sorban hibás a rendszer, mely nem a kellő embei t állítja a kellő helyre, mely csak külsőségekkel törődik és a számok minél nagyobb elintézését fölébe helyezi az intensiv. szakszerű munkának. Másodsorban hibás a gyenge vizsgálóbíró. — de az ügyészí kar sem salválhatja magát. Nem egyecül állunk azon véleményünkkel, hogy a vizsgálóbirák rendszerint — csekély kivétellel — nem állanak feladatuk magaslatán. Ok nem rendelkeznek azon tudással és kriminahstikai jártassággal, hogy a bűnügyekben a sablontól szabaduljanak és a I sikerrel nem kecsegtető vizsgálatokat abbanhagyva, csak biztos eredményt kilátásba helyező, nem pedi^ hamis nyomon halad-