A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Bűnügyi statistikánk 1895-1898-ban. (Folytatás.)

176 A JOG A tartás fogalma oly relatív, hogy azt közelebbről meghatározni nem lehet. A tartás fogalma felöleli a teljes ellátást, tehát nemcsak az élelmezést, hanem a ruházatot, mosást, betegségben való ápolást, öreg és tehetetlen korban a gondozást, stb. szóval a létfentartás, subsistentia követelte összes anyagi és értékkel biró javak összességét. A tartás terjedelmére első sorban a hagyatéki vagyon mennyisége, jövedelmezősége és tehermentessége bir betolyással s másodsorban az özvegy rangja, sorsa és saját önálló, külön vagyona. A nagy jövedelmű hagyaték magasabb rangú özvegy tartását is, mely tekintélyes értéket képvisel, könnyebben iogja elviselni, mint a csekélyebb jövedelmű hagyaték, íőleg. ha az özvegy arra szorulva van, mert külön vagyona nincs. A tartás vagy természetben, vagy meghatározott pénzöszszegben szolgáltatható ki; a természetben való tartás vagy az összes szükségletek egyenként való kiszolgálásában, u. n. közös háztartásban, vagy pedig bizonyos javaknak átalány mennyiségben való kiszolgálásában állhat. Mindez csak a felek kölcsönös megegyezése esetén foghat helyt, mert elvül szolgál, hogy az özvegy jogaira nézve az örökösökkel magán uton feltétlenül kiegyezhetik. Hol azonban a felek közt megegyezés nem létesül ott a tartás miségét és mennyiségét a bíróság az összes ügydöntő tények szorgos kutatása és mérlegelése után fogja megítélni, a miként ezt az 1840: VIII. t.-c. 16. §. világosan íendeli. A régi magyar jogban az özvegyi jog kiegészítő elemeként szerepel az u. n. kiházasitás is. Annak előre bocsátásával, hogy ezen jogosítványról csak a Hármaskönyv I. része 67. és 98. cime rendelkezvén, az csak a nemesek özvegyeit illethette; továbbá, hogy a régi rendi különbözőségek megszüntetése folytán ezen jogosítvány már csaknem megszűntnek, actualisnak pedig épen nem tekinthető ; végül, hogy nagy ritkán történt igénybevétele esetén, joggyakorlatunk nem tesz már különbséget nemes és nem nemes özvegye közt. hanem ha helyét látja, azt nem nemes özvegyének is megítéli: a kiházasitás általános fogalma felöleli mindazon anyagi javakat, a melyeket a nő férjhez menetel alkalmából férje házához, a női háztartás céljaira, rangjához és sorsához viszonyítva, rendes körülmények között vinni szokott ; ide tartoznak tehát nemcsak a még most a polgári házasság uralma alatt is divó u. n. lakadalmi költségek, hanem és főleg a nő céljaira és a háztartás szükségleteire rendelt felszerelések. (Kelengye Stafirung.) Vita esetén a kiházasitás miségét és mennyiségét is, a tartáshoz hasonló módon, a bíróság állapítja és ítéli meg. Mielőtt az özvegyi jog fogalmát definiálnám, még két gyakorlati kérdésről kell röviden megemlékeznem ; az egyik az özvegyi jog biztosítása, a másik az özvegyi jog összeütközése a köteles részszel. Az 1840: VIII. t.-c. 16. és 17. világosan rendelik, hogy az örökösök az özvegyi jogot teljes mértékben biztosítani tartoznak, mert addig a hagyatéki vagyonon nem osztozkodhatnak. A biztosítás módja sokféle lehet, és ez a felek megállapodásától függ; szükség esetén pedig a bíróság dönt. E helyütt fel akarom említeni a jelzálog által való biztosítás módját, mely nálunk abban áll, hogy az örökösökre való átírással egyidejűleg a hagyatéki ingatlanok, rendszerint ily kitételekkel: «....az A) lapon felvett házra.... ingatlanra. ... a lakás szolgalma. ... az özvegyi jog szolgalma .... az özvegyi haszonélvezeti szolgalmi jog .... a háznak hátulsó szobájára a lakhatás szolgalma. . . . stb. bekebeleztetik» az özvegyi jog a hagyatéki ingatlanokra hol a B) lapon, hol pedig a C) lapon bejegyeztetik. Hogy az ily bejegyzések a telekkönyvi jog szempontjából erős kifogás alá esnek, ahhoz kétség nem fér ugyan, azonban ennek fejtegetése kívül esik cikkünk s/.ük körzetén. Itt csak annyiban jöhet az ily bevezetés kérdésbe, hogy vájjon a célnak, hogy t. i. az özvegyi jog biztosítva legyen, elég van-e téve ? E tekintetben azonban az emiitett, bár nem telekkönyvijogszerű bejegyzések is teljesen elegendők ; mert az özvegy ]oga ugy az elidegenítés, mint a megterheltetés ellen telekkönyvszerüleg biztosítva van. szoros értelemben vett lakás, hanem a lakási igények kielégítésére szolgáló tárgyaknak — hova a bútor és egyéb házi felszerelés is tartozik használata is megilleti; ezen tárgyak azonban azok lehetnek, melyek az özvegynek férje életében, akár magának, akár férjével együtt, közös használatára szolgáltak » (Curia 1885. május 2fi. 2.071. sz. a. Döntvénytár. Uj folyam XII. kötet 52. tétel 3. 105. lap.) ' £ helyen erről többet mondani nem óhajtok. A mi pedig az özvegyi jognak a köteles részszel való | összeütközését illeti, kétséget nem szenvedhet, hogy az özvegyi i jog figyelmen kivül semmi körülmények közt sem hagyható. A végrendeletileg köteles részre szorított, vagy mellőzött ! leszármazó, illetve szülő szintén örökös; mint ilyenre szintén | állania kell az általános elvi szabálynak, hogy a hagyatéki | vagyonból az őt ilhtő részt ki nem kaphatja, mig az özvegy ( özvegyi jogára biztosítva nincs. Ez okból a köteles részre jogosult keresetét az özvegy i ellen is kell, hogy irányítsa és ennek özvegyi jogának korláI tozását kell oly értelemben kérnie, hogy köteles része attól | mentesen adassék ki.9 Ennek annál inkább kell megtörténnie, mert ha a hagyaték oly csekély, hogy annak jövedelme az özvegy rangszerü és illő eltartására nem elegendő, sem korlátozásról, sem a köteles résznek az özvegyi jogra való tekintet nélkül leendő kiadásáról szó sem lehet. Ismervén most már az özvegyi jog fogalmát alkotó összes alkatelemeket, megkíséreljük az özvegyi jog definitioját felállítani. Az özvegyi jog a családfői tisztes állással járó összes személyi jogosítványokon felül az elhalt férj hagyatékából az özvegy ellátását biztosító jogintézmény, mely az özvegynek gyermekek nem létében, vagy csak saját gyermekeivel szemben az egész hagyatékra, ellenben az előbbi házasságból származott gyermek léte esetében a hagyatéknak egy gyermekrésznyi hányadára teljes bár, de a viszonos kötelezettségekkel is járó haszonélvezetet nyújt, a mely csak a saját leszármazói által korlátolható a tisztességes lakásra, rangszerü eltartásra és illő kiházasitásra. Vagy más szavakkal: Az özvegyi jog egyrészt az elhalt férj családfői tisztes állásából kifolyó összes személyjogositványokat átszármaztatja az özvegyre, másrészt pedig haszonélvezetet nyújt az özvegynek elhunyt férje hagyatékára. Ezen haszonélvezet a viszonos kötelezettségekkel együtt kiterjed az egész hagyatékra, ha a férj gyermektelenül halt el, valamint akkor is, midőn a leszármazóknak az özvegy az édes anyja ; ellenben ha a férj előbbi házasságából van leszármazó, a hagyatékból az özvegy csak egy | gyermekrészt kap haszonélvezetül. Végül az özvegyi jog korlátozását a tisztességes lakásra, rangszerü eltartásra és illő kiházasitásra csak az özvegynek édes gyermekei, illetve leszármazói kérhetik (Folytatása következik.) Bűnügyi statistikánk 1895—1898-ban. (Folytatás.) A jegyző a gyakorlati életet absolute nem ismeri, ablakon át nézi a világot; a referens oldala mellett megismerkedik első sorban a «pipa» híres, magyar specialitás számba menő intézményével. Az ügyészi indítvány minden scrupulus nélkül lesz lemásolva és a vádtanácsban elreferálva ; végtárgyaláson pedig látja az ügyész buzgalmát, a ki még a kákán is csomót keres, az elnök elfogultságát a vádlottal szemben, a védő tehetetlenségét — és ez legyen előiskolája arra, hogy a feljelentést alügyészi minőségében tárgyilagosan elbírálja? Minden feljelentés többékevésbbé plausibilissá tudja tenni a panasz tárgyát ; sok tapasztalat és elfogulatlanság kell ahhoz, hogy a tengersok sallangból ki lehessen hámozni a mákszemnyi igazságot. Es mire való mindezen fáradtság, m dőn a vizsgálat majd amúgy is kideritendi a valót, így pedig még azon veszély is fenyeget, hogy valamely gézengúz elkerüli a büntetését. Ne in utolsó indok a fiatal alügyészek némelyikénél még azon hatalmi fölénynek jóleső érzése is, melyet ő a terhelt fölött főleg akkor gyakorol, ha az a jobb osztályhoz tartozik. És az albiró? Az még kevésbbé alkalmas arra, hogy príma vista döntsön a felett, vájjon félreteendő-e valamely panasz vagy pedig inditványnyal ellátandó. Az albiró rendszerint járásbirósági kihágási ügyekben ítélkezik, ott is hosszas bizonyítási eljárás alapján — gyors és saját initiativábói kiinduló intézkedés tehát tőle sem kívántatott. A kir. ügyész tevékenysége pedig. — főleg kisebb ügykörü törvényszékeknél — administrativ teendőkkel annyira tul van hal") «A köteles rész kiadását az arra jogosított örökös minden korlátozás nélkül törvényszerűen követelheti ; első rendű alperes (az özvegy) azonban a hagyatéki javakat csak haszonélvezetül birván, fizetésre kötelezhetönek nem találtatik ugyan, de a törvényes osztályrész kielégítését az ö haszonélvezeti joga nem gátolhatván, annyiban, a mennyiben a hagyatéki javak egy része a megítélt törvényes osztályrész kielégítésére fordít tátik, a haszonélvezeti jog is korlátoztatik.» (Curia, 1883. 'december 5. 5,610. sz. a Döntvénytár. Uj folyam IX. kötet, 123 tétel 218. lap. V. ö. még lentebb a 7. sz. jegyzetben közölt jogesetet,