A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Özvegyi jog. 3. [r.]

A JOG 175 Az országbírói értekezlet Ki. §. az özvegyi jog korlátozását csak a férj egyenes leszártnazóinak engedi meg, a mi rendkívül megbővitette és megizmositotta az özvegyi jogot, főleg a roppant előhaladást tett materialisticus irányú korunkban, midőn a nő nemcsak erősnek érzi magát, de tényleg helyt áll és joggal követeli érvényesülését. Midőn pedig a házassági törvény 90—93. §§. rendelkezése törvényerejüleg szabályozta az elvált nem vétkes nő tartási igényét: az özvegyi jog és tartási igény közt az elvi ellentéteket oly élesen domborította ki, hogy az özvegyi jogot többé a tartással ugyanazonositani nem lehet; mert : mig az özvegyi jog kiterjedt rendelkezési kört ad a megfelelő kötelezettségekkel, addig a «tartás» fogalma a megélhetés végett szükséges vagyonérték kiszolgálásából áll, a nélkül, hogy bármi tekintetben hatáskört adna a jogosítottnak. Az özvegyi jog is megélhetést, subsistentiát biztosit az özvegynek a térj hagyatékából annak jövedelmezősége arányában, azonban szembetűnő mégis a nagy különbség, mely az özvegyi jog és a tartási igény közt van ; mert az özvegyi jognál nem jő figyelembe a nyújtott subsistentia misége és mennyisége, mivel az özvegy korlátlan haszonélvező: ellenben igenis ez a lényeg a tartásban, mert a tartás épen a nyújtott érték nagyságában nyer külkifejezést. Az özvegyi jog kiterjedt, legterjedelmesebb haszonélvezeti és rendelkezési jog az összes hagyatéki vagyonokra és azok jövedelmeire, ellenben a tartási jogosultság pusztán követelési igény, esetleg épen az özvegy által élvezett jövedelmek terhére; azonkivül az özvegy családfői állásából kifolyólag annak terheit és kötelezettségeit is viseli, holott a tartásra jogosultnak ily kötelezettségei egyáltalában nincsenek. Mindezekből következik, hogy : ha az anya, mint özvegy életben van és nős ria elhal, özvegy menye csak annyiban élvez özvegyi jogot, amenyiben ő is, mint családtag, a családi vagyonból eltartandó az anya, mint a vagyont kezelő és teljes jogát élvező özvegy által ;s ellenben a meny. mint a hu özvegye csak akkor lép özvegyi joga élvezetébe, ha anyósa özvegyi joga megszűnik, természetesen a hu, mint elhalt férje hagyatékára ; ha az apa oly családtagokat számlált családjában, kiket eitartani volt köteles, ezen kötelezettség áthárul özvegyére is, mert a mint az apával egy házban lakni és a családi vagyonból élni a többi családtag is jogosult volt, ugy e jogosultság továbbra is fenmarad. de csak akkor, ha azon családtagok eltartásától az apa, mint családfő, gondoskodni tartozott. Általában véve tehát az özvegyi jog, ha végrendelet nincs, mely az özvegy sorsáról gondoskodik, haszonélvezetet ad a hagyatéki vágyonokra. illetve előbbi házasságból gyermek léte esetén egy gyermekrészre. — azon kötelezettséggel, hogy a hagyaték összes, illetve ^arányos terheit is viselnie kell az özvegynek.4 Ezen haszonélvezet azonban csak azon esetben korlátlan és nem korlátolható, ha az örökhagyó férjnek sem végrendelete, sem leszármazói nem maradtak, vagy ez utóbbiak a férj előbbi házasságából származnak ; szóval: midőn az özvegy nem anyja, vagy nem valamennyi gyermeknek édesanyja. Ez alapját birja : ai az országbírói értekezlet Ifi. §-ában, mely szerint az özvegyi jog korlátozását csak a leszármazó egyenes örökösök követelhetik; hol pedig egyenes lemenő örökös nincs, ptt az özvegyi jog korlátozásáról sem lehet szó ; bj az 1840: VIII. t.-c. 18. igában, mely szerint, ha a hátrahagyott gyermekek, vagy azoknak egy része az elhunyt férj előbbi házasságából származnak, az özvegy haszonélvezetül, a hagyatéki vagyonból egy gyermekrészt kap özvegyi joga fejében ; ez esetben tehát az özvegyi jog már a törvény által korlátozva van egy gyermekrészre s igy a gyermekek subsistentiája biztosítva lévén, minden további korlátozás ki van zárva. Ugyanebből jogszerűen folyományzik továbbá, hogy az özvegyijog csak az esetber. korlátolható, midőn az özvegy valamennyi gyermeknek édes anyja, tehát saját gyermekeivel maradt özvegyen. E szerint a korlátozást az édes gyermek saját édes anyj.i ellen kéri, vagyis a gyermek édes anyját perli. ) 3) «Mindket alsóbirósági itélet megváltoztattatik ; és tekintve, hogy ifj. S. Lajos szüleinek beleegyezésével házasodott, azokkal és édes atyjának halála után özvegy édes anyjával tiz éven át közös háztartásban élt, özvegyének, a jelen perben felperesnek t&hát özvegyi tartásra jogos igénye van . . .» íCuria 1883. március 28. 1.712. sz. a. Döntvénytár. Uj folyam V. kötet 94. tétel 155. lap. *) Mindkét alsóbb bírósági itélet részben megváltoztattatik ... A felperest elhunyt férje adósságai Vá"dfc 6°'<> kamatainak alperesek részére évenként megtérítésre kötelezni kellett, mert azon tartozások az egész hagyatékot terhelvén, ugyanazokat az abból részesülök, részesülésük aránya szerint viselni kötelesek ; felperes özvegy is tehát, ki az '/.•, rész haszonvételét megkapja, annak tartamára a hagyatéki teher '/c részének kamatait évenkint megfizetni szintén tartozik". (Curia, 1886 szept. 23. 3,339. sz. a. Döntvénytár Uj folyam XVI. kötet, 14 tétel. 45. lap ) i M;is jogi elbánás és megítélés alá esik az özvegyi jog korlátoE helyen megemlítjük, hogy az egyenes leszármazók alatt nemcsak a gyermekek, hanem ezeknek leszármazói, tehát az elhalt férj unokái s a további leszármazók is. vagyis a lemenő ág, értendők.i A korlátozás soha sem kérhető ok nélkül, hanem csak nyomós okból, és ez akkor áll be, midőn a hagyatéki vagyon több jövedelmet nyújt, mint a mennyi az özvegy ellátására szükséges, a leszármazók pedig oly korban vannak, hogy azok eltartásáról a szülő gondoskodni nem köteles és teljesen vagyontalanok vagy magukat eltartani képtelenek. Ezt nemcsak a családi összeköttetés, de az igazság érzete is követeli, mert a legnagyobb mérvben igazságtalan volna, hogy az anya dúskáljon a vagyonban, a gyermek pedig, a ki arra a vagyonra örökös nagy szükséget szenvedjen. Újból hangsúlyozzuk azonban, hogy a hagyatéki vagyonok jövedelmének bőségesebbnek kell lennie, mint a mennyi az özvegy ellátására szükséges, mert ellenkező esetben korlátozásról szó sem lehet. Ugy de ezen korlátozás is ki van zárva akkor, midőn a férj végrendeletileg, vagy szerződésileg özvegyének hagyta a hagyatéki javak összes jövedelmét és haszonélvezetét,7) fenmaradván az özvegynek ez esetben is abbeli kötelessége, hogy a férj által tartani tartozott személyek tartásáról gondoskodjék. Midőn tehát leszármazók vannak, az özvegy haszonélvezeti joga, mint jogfolytonosság addig tart, mig az osztályos testvérek az özvegygyei vagy kiegyeznek, vagy az özvegyi jog bíróilag nem korlátoltatott. A korlátozásnál a fősuly az özvegy ellátása, existentiája biztosításában fekszik. Ekkor lép előtérbe a lakás és tartás misége és mennyisége, valamint szükségessége és terjedelme. Az özvegyi jog és tartási igény közt azonban még ilyenkor is, a midőn t. i. az özvegyi jog korlátozása forog kérdésben, lényeges különbség van ; mert: az özvegy a családfői állását, tekintélyét és tiszteletét, valamint általában az özvegyi állapotból kifolyó összes personál jogosítványokat megtartja, azok érintetlenül maradnak fen továbbra is; csupán reáljogositványai lesznek reducálva a jogosság követelte mér] tékre azért, hogy a vérségi összeköttetés legtermészetibb köveI telményei méltányos kiegyenlítést nyerjenek. A lakás és tartás fogalmai tehát még ily esetben sem azonosak a tartási jogosultsággal, mert azok magát a korlátolt özvegyi jogot teszik, emez pedig soha és semmi körülmények közt sem képez özvegyi jogot ; azonkivül ez amazokat meg is előzi, mert ez kötelmi jogosultság, mely amazokat, mint örökségi igényeket feltétlenül terheli. A lakást illetőleg az özvegy nem követelhet különálló ' lakást, ha a férj több lakházzal nem rendelkezett s hagyatékul nem maradt, hanem közös lakásban élt családtagjaival: de viszont a férjével közösen bírt lakásból az[özvegy ki nem zárható akarata ellenére, mert ebben benmaradni feltétlenül jogosított. A lakás fogalma magában foglalja a szükséges felszerelést, bútorzatot is, a mire nézve a joggyakorlat megállapította, hogy az özvegyet feltétlenül megilletik azon felszerelési és butortárgyak, a melyeket a férjével közös lakásban birt és hasenált. 8) zása akkor, midőn a köteles részszel összeütközik, mert ilyenkor a köteles rész közöltetvén, ha özvegyi jog is fenforog, ennek megszorítása valamennyi kötelesrészre jogosult, tehát esetleg a szülők és mostoha gyermekek javára is helyt foghat. 6) «Az I. r. alperes özvegyi jogára vonatkozólag a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét kellett helybenhagyni felhozott indokainál fogva és azért is, mert felperesnek kétségtelenül a néh Ifj. Tóth József jogaiba lépvén, a kérdésben forgó örökösödés rendezése körül őket mindazon jogok megilletik, melyek néh. ifj. Tóth Józsefet megillették volna. Az ideigl. törv. szah. 16. §-ának azon intézkedése, hogv az özvegyi jog megszorítását a leszármazó egyenes örökösök kérhetik, kiterjed az örökösök mindennemű jogutódaira. Azon hitelező, a ki az örökös ellen végrehajtási zálogjogot nyert, szintén kérheti az özvegyi jog megszorítását.)) (Curia, 1892. szeptember 11. 189. sz. a. Döntvénytár Uj folyam 34. kötet 6. tétel, 11 lap A Curia ezen enunciatiójában tévesen azonosítja az «örökö«» és «jogutód» fogalmakat, holott közöttük éles és lényeges különbség van. A hitelező, mint olyan még akkor sem örökös, vagy ennek jogutóda, ha maga az örökös a hitelező és ha az özvegyi jog megszorítására jogosult, akkor erre nem mint hitelező, hanem csakis mint leszármazó egyenes örökös jogosult. A nagy tekintélyű Curiának ezen határozata ellenkezik a jogtudomány álláspontjával és félremagyarázza az országbírói értekezlet 16. i?-át. 7) «Ha ... az örökhagyó özvegye részére szerződésileg életfogytiglani haszonélvezetet biztosított egész hagyatékában : a köteles részre jogosított örököst választá'i jog illeti, ugy, hogv követelheti vagy a köteles részt az özvegy haszonélvezetétől menten, vagy egész törvényes örökrészét az özvegy haszonélvezeti jogával terhelten. Ehhez képest, ha az örökhagyó gyermeke keresetében törvényes örökrészt követelt: ez neki csak az özvegy jogával korlátozottan ítélhető meg, s azon felebbezési panasza, hogy ily módon köteles részét sem kapja tisztán, minden korlátozástól s tehertől menten, nem vehető figyelembe » (Curia. 1884. febr. 6. 4,228 sz. a. Döntvéuytár. Uj folyam VIIÍ. kötet l í tétel, 29. lap). ». 8) Az özvegyi jog alapján az özvegyet nemcsak a közönséges éz