A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Özvegyi jog. 3. [r.]

174 OG kezd lábra kapni. Nem lévén ezen ügyekben további felebbezési fórum, megszűnt a felsőbb bíróság, különösen a valóban mintabiróságot képező ( úrin ítélkezésének irányító hatása. A jogegység veszélyeztetése nálunk annál nagyobb, mert hiszen magánjogi codexünk nincs és igy a jogelveket a helyes és egységes judicaturából kellene meríteni. Ilyen egységes forrás a felebbezés megkötöttsége mellett pedig nem áll rendelkezésünkre, Nem tartozik ezen cikk keretébe bírálat alá venni azon kérdést, váljon a törvényszékekelőtti felebbezési eljárás bevált-e vagy sem. Tény azonban, hogy számos törvényszéknél tapasztalható, hogy az eljárás és ítélkezés az alaposság követelményeit gyakran figyelmen kívül hagyja ; mert a bevett eljárási gyakorlat az, hogy az ügyet az iratokból csupán az előadó ismeri s a tanács többi tagjai az ügyet csak a tárgyalás alapján ismerik meg. Miután pedig egy délelőtt 5—6 ügy kerül érdemleges elintézés alá. a per anyaga csak nagyon vázlatosan kerül előterjesztésre és igy bonyolódottabb ügyekben a tanács többi tagjai az ügyet nem ismerik. Érvényesül ez okból a legtöbb esetben az előadónak az iratokból merített nézete, melylyel a ^00 írton aluli ügyek sorsa le van pecsételve. Hogy pedig úgyszólván egy ember felfogása nem elég b ztositék arra, hogy az ügy oly elbírálást nyert, melyben megnyugvást találhatnánk, azt talán mondanom sem kell és minden gyakorló ügyvéd volt már azon nem mondhatni kellemes helyzetben, hogy ügyfelének pervesztességét tényleg nem volt képes megindokolni, és sajnálattal jelenthette ki csak, hogy az ügy további felebbezése nem lehetséges. De nézzük, mily jogorvoslatot nyertünk a 200 frton felüli ügyekben helyén lévő felülvizsgálat jogorvoslatában. Előre is kénytelen vagyok megjegyezni és igazolni is fogom, hogy ezen jogorvoslat bizony a legritkább esetben az, mert a felülvizsgálat folytáni felülbírálás a törvény rendelkezése folytán csak névleges, tényleg a másodbiróság ítéletén változtatni nem lehet. A 197. §. ugyanis kimondja, hogy a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás az irányadó. Miután a törvényszék mint felebbezési birósag önállóan újból tárgyalja a pert és a tényállást az ítélet indokaiban foglalja össze, evvel a pei sorsát már eldöntötte, mert azon legritkább esetben, midőn a harmadbiróságnak alkalma van jogkérdésben dönteni, csak a másodbiróság tényállása szerint ítélhet. Pedig ezzel önálló Ítélkezést egyáltalán nem gyakorolt. Mert ugy a törvény intézkedése, mint az annak alapján kifejlődött táblai és curiai felülvizsgálati bíróság magát jogosítottnak tekinti az ítélkezésre és a legtöbb ügy felülvizsgálati ok hiányában érdemleges elbírálás alá sem kerülhet. Tény ugyan, hogy az ujabban kifejlődött joggyakorlat a ténykérdések körét mindinkább megszorítani igyekszik s igy a felülvizsgálatnak tágabb tért kezd engedni, és mig eleinte a szerződések értelmezését ténykérdésnek tekintette és csak akkor találta felülvizsgáihatónak, ha annak megállapításánál értelmezési kérdés sértetett meg, addig az ujabb curiai gyakorlat az okiratok értelmezésének kérdését általában véve jogkérdésnek és felülvizsgáihatónak tartja. (Lásd F a n y i a m. kir. Curia felülvizsgálati határozatainak gyűjteményét). Mindezzel azonban korántsem éretik el az, hogy az ügyek nagyobb részében a harmadbirósághoz való felebbezés helyt foghasson, mi pedig a nagyobb összegű és kikötésnél fogva, vagy egyéb okból sommás eljárás alá tartozó ügyeknél oly igény, mely theoretikus rendszerekkel nem mellőzhető. Ily nagy ügyekben a ténykérdések eltérő felfogása és bírálása a félre nézve ép oly döntő kérdés, mint a jogi kérdés és ha a fél az alsóbb bíróságnak a ténykérdés helytelen felfogása folytán szenved jogaiban sérelmet és pervesztessé válik, ez őt legalább oly súlyosan sújtja, mintha a jogkérdés miatt lett volna pervesztessé, mondom, legalább oly súlyosan, mert a jogosság és jogtalanság kérdése a legtöbb esetben oly kérdés, melyről a per folyama alatt az egyik vagy másik fél meg van győződve és igy. ha a fél a jogkérdésben való döntés folytán válik pervesztessé, abba nem nehéz belenyugodni. Ha azonban a fél azért válik pervesztesíé, mert nézete szerint az alsóbiró a tényállást rosszul fogta fel, illetve meg nem értette, abba belenyugodni nagyon nehéz, mi még nehezebbé válik, ha kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy ezen hibás, de az alaki jogszabályok sértése nélkül összeállított tényállás többé meg nem változtatható. De fíctionál nem egyéb azon felfogás is, mintha a felülvizsgálati döntés jogkérdésben tulajdonképen jogorvoslat volna. Fictio azért, mert a somm. elj. 197. §-a szerint a törvényszék ténymegállapítása szerint történik a jogi kérdésben való döntés. Már pedig a ténykérdés a jogkérdéssel annyira összefügg, azt annyira kiegészíti, hogy a ténykérdések miképeni összeállításától függ a jogi kérdés sorsa. A tényállás oly ruganyos anyag, hogy azt mindenféleképen lehet alakilag helyesen felvenni 'és minden egyes felvétel más jogi diagnózishoz vezet. Gondoljunk csak azon leggyakrabban előforduló esetre : a szerződésszegésből eredő kártérítés kérdésére, ezen kérdésnél a jogi döntés csakis attól függ, hogy a szerződésszegést megállapító tények miképpen lettek constatálva, többnyire bizony itékok szabad mérlegelésének felhasználásával, alakilag helyesen, de esetleg anyagilag az igazság megsértésével. A felülvizsgálati bíróság az adott tényállás mellett nem lehet azon helyzetben, hogy meggyőződése szerint anyagi igazságot szolgáltasson és kénytelen beérni annak kijelentésével, hogy a tényállás akkénti constatálása mellett a törvényszék ítélete jogi kérdésben meg nem változtatható. Az ítélkezés tehát megkötött kezekkel való ítélkezés, mely megnyugtató senkire sem lehet. El fogjuk érni azt, hogy a felső bíróságok a túlterheltségtől meg lesznek óva, sőt az alsóbb bíróságoknál is csökkenni fognak a perek száma, de meg fog rendülni a jogszolgáltatás igazságosságába vetett bizalom, mi nagyobb hátrány, mint a perek csökkentésével járt előny. Özvegyi jog. írta: F)r. PLOPU GYÖRGY, kir. Ítélőtáblai biró, a felső-vissói kir. járásbíróság vezetője. III. A férj elhunytával feléledő özvegyi jog gyakorlatilag olykép érvényesül, hogy a családfő teendői átmennek az özvegyre. E teendők nemcsak jogokból, hanem a visszonos kötelezettségekből is állanak. Az özvegy lesz a családfő. Ö birja, műveli, használja és haszonélvezi a terhekkel együtt férje összes javait, az egész hagyatékot,1) de ő gondoskodik egyúttal ugyanazon személyek eltartásáról is, a mely eltartás a férj kötelessége volt; ilyen személyek a kiskorú lemenők és elaggott vagyontalan s keresetképtelen szülők, esetleg más családtagok is ; p. o. vak, eszelős, stb. személyek. Ezekből kifolyólag mai nap nem felel meg az özvegyi jog fogalmának azon régi definitio, a mely az özvegyi jog tartalmát a lakás, tartás és kiházasitás fogalmaival kimeritettnek tartotta. Egyrészt az országbírói értekezlet által alkotott és hazai joggyakorlatunk által állandóan követett ideiglenes törvénykezési szabályok 16. §-a, másrészt pedig a házassági törvény (1894 : XXXI. t.-c.) 90 98. §§-nak rendelkezései-) lényeges változást idéztek elő a régi jogban, mely a Hármaskönyv I. része 98. címében feljegyeztetett. A régi jog szerint ugyanis az özvegyi jog, miként ez a Hármaskönyv I. része 67, cime 2. $-ában is foglaltatik, alig állott egyébből, mint a lakásból, tartásból és újból férjhezmenetel esetében a kiházasitásból ; mert a gazdasági viszonyok oly fejletlenek, a forgalmi eszközök oly gyarlók és az életigények oly primitívek voltak, hogy a legnagyobb vagyont is alig lehetett egyébre használni mint a megélhetésre, természetesen az akkori időknek megfelelő kényelemmel és bőséggel ; ehhez hozárult, hogy ha fiu leszármazók voltak, akkor úgyis ezek kezelték és rendelkeztek a vagyonban, ha pedig a férj után az oldalág örökösödött a vagyonban, ez az özvegyi jogot kivétel nélkül korlátolta és az özvegyet a vagyonokból rendszerint kizárta. Szóval más idők voltak azok, a melyekben az özvegyek is inkább tudták és érezték nemük gyengeségét, mint a mai korban. ') ('Mindkét alsóbb bírósági Ítélet megváltöztattatik . ... Az özvegyet a hitbéren felül férje jószágainak mennyiségéhez képest illendő tartás illeti, és habár az elhalt férj örökösei jogosítva vannak az özvegyi jognak a törvénynek megfelelő korlátolását követelni : mig a korlátolás a rendes törvény utján nem eszközöltetett, az özvegy férje jogainak teljes haszonélvezetében marad. Az özvegyet az özvegyi jogon élvezett birtokok összes járulékai s igy a földtehermentesitési összegek kamatai is megilletik . . .» (Curia t886. január 27. 5,484/1884. sz. a. Döntvénytár. Uj folyam XI. kötet 1. tétel 1. lap.) «A budapesti kir. ittílö tábla Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben, indokolásán felül még azért is, mert: felperesnó özvegyi jogánál fogva fel volt jogosítva a férje után maradt vagyon birtokában maiadni, és alperesek az alapon, hogy az ingatlanok tulajdonjoga atyjuk nevére van bekeblezve, nem voltak jogosítva magukat annak birtokába önhatalmúlag helyezni . . .» (Curia 1887 april 1. 1,636. sz. a. Döntvénytár. Uj folyam XVII. kötet, 91. tétel 192. lap.) 2) Az 1894: XXXI. t.-c. 90—93. §§. idézve vannak a II. cikk 5. sz jegyzetében. A Hármaskönyv I. R. 67. és 68. cime pedig idézve vannak az I. cikkben a források közt.