A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 22. szám - Megjegyzések az uj sommás eljárás felebbviteli rendszeréhez

Tizennyolcaink évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 22. szám. Kiadóhivatal: V., Kudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendűk. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETIÜP ÍZ ICIZSMCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE I MAGYAR LGYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Ul í( Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják: Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Budapest, 1899. május 20. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre ... 1 frt .10 kr. Fél « ... 3 « — oc Egész « ... 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TÁRTALOM : Megjegyzések az uj sommás eljárás felebbviteli rendszeréhez. Irta: dr. Horovitz Gyula ügyvéd, Eperjesen. Özvegyi jog. III. Irta : dr. P 1 o p u György, kir. ítélőtáblai biró Felső-Vissó. — Bűnügyi statisztikánk. Irta: dr. Révai Lajos ügyvéd. Budapest- Nyilt kérdések és feleletek. (Ügyvéd által visszatartott pénzek iránt indított panaszügyben (1874 : XXXIV. t.-c. titi. §.) van-e helye az elmakacsolásnak : Irta: Advocatus. — Fizetési meghagyás alapján elrendelt végrehajtás kérdéséhez. (I. Irta: Szongott Vilmos, kir. járásbiró Kőhalom. II. Irta : Hubert Ottó kir. albiró Huszton.) - Irodalom. (A magyar védjegy- mustra- és modell-olt alomról szóló törvények. Irta: dr Kósa Zsigmond m. kir. szabadalmi biró. Bpest.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny» bői. (Csődök — Pályázatok.I Megjegyzések az uj sommás eljárás felebbviteli rendszeréhez. Irta: dr. HOROVITZ GYULA ügyvéd, Eperjesen. Az 1898. évi XVIII. t. c-ben foglalt .íj sommás eljárás négy és fél évi életbenléte a gyakorlati jogásznak elég alkalmat adott arra, hogy ezen törvény jó és rossz oldalait figyelemmel kisérhesse és megállapíthassa, váljon tényleg korszakalkotó volt-e azon törvény a perrendtartás terén, beváltak-e intézkedései, eleget tett-e a törvény azon feladatának, hogy az eljárást gyorsítsa, de ne az alaposság rovására f Egybehangzók a nézetek ugy a birói, mint az ügyvédi körökben arra nézve, hogy az eljárás tetemesen gyorsabb s alig van sommás per, mely egy fél év alatt jogerejü eldöntést nem nyerne. Ha azonban az alaposság után kutatunk, jogosultsággal bir azon nézet, hogy az uj sommás eljárás intézményei gyakran az alaposság rovására jönnek alkalmazásba. Mert jóllehet a törvény intentiója az anyagi igazság érvényesülése, mi a törvényben megadott garantialis intézkedésekkel — bizonyítékok szabad mérlegelése, fél eskü alatti kihallgatása, a tanuk kizárási eseteinek csökkentése stb. — nagyobbrészt el is érhető, mégis a per befejezésének végső stádiumában igen sok esetben azt látjuk, hogy nem az anyagi igazság győzött, hogy az Ítélet csak alakilag helyes, de jogi érzetet mélyen sértő. A sérelem pedig olyan, mely legnagyobbrészt nem a birói functio helytelen alkalmazásában, de a törvény rendszerében találja indokát. Egybehangzók jogászkörökben a nézetek arra nézve, hogy mig az uj sommás eljárásnak az elsőbiróság előtti tárgyalási rendszere minden perrendi igényt teljesen kielégít és az esetben, ha ahhoz megfelelő tudományosan képzett lelkiismeretes bíróság járul, az igazságszolgáltatás ideális céljai tényleg megvalósíthatók, de legalább is megközelíthetők, addig el nem tagadható és lentebb igazolást nyerend azon, talán merésznek látszó állítás, hogy a törvényben megalkotott uj felebbviteli rendszer nem szerencsés, a rendszerből folyólag félszegségekre, az anyagi igazságot igen sok esetben el nem érő formalismusra vezet és túlságos theoretikus szerkezete mellett a gyakorlati élet követelményeit figyelmen kivül hagyja. Már pedig egy helyes perrendnek koronája épen amegelelő felebbviteli eljárásban keresendő. Ezen eljárás az, mely a pervitát tulajdonképen eldönti és megállapítja a jogosság és jogtalanság határait következményeivel együtt. Ha ezen határok akkép megvonvák, hogy a jogérzetet általánosságban kielégítik, akkor a rendszer helyes. Ha azonban az eredmény olyan, hogy az csak alakilag helyes, és helyességének a megbirálásához jogászi distinctio kívántatik meg, a laikus azonban csak azt képes megállapítani, hogy az ítélet igazságtalan, jogi érzetet ki nem elégítő, akkor az illető rendszer szerencsésnek nem nevezhető, még ha casuisticája és szerkezete a szakértő kívánalmait Lapunk mai száma kielégíti is. Mert a jó perrend nem a jogtudósok számára lesz megalkotva, de a nagyközönség javára, ezen utóbbi pedig relatíve helyes ítéletekben nem tud belenyugodni, hanem reá nézve csak oly Ítélet bir értékkel, mely igazságot oszt, melyajogosságot és a jogtalanságot tényleg megbírja állapítani. Nem feladatom e helyütt a felebbezési eljárásnak szerény nézetem szerint több hiányait bírálat tárgyává tenni, e helyütt csupán azon főbb. szembeszökő körülményekre kívánom a szíves olvasót feihivni. melyekből kétségtelen, hogy a rendszer gyakran áll útjában annak, hogy a felső biró anyagilag igazságosan ítélhessen. A mai felebbezési rendszer oda vezet, hogy 1. a legtöbb esetben a járásbiróság ítélete egyáltalán meg nem felebbezhető, 2. hogy a legtöbb ügy egytoku felebbezés utján a kir. törvényszékeknél nyeri végbefejezését és hogy 3) majdnem unicuni számba megy azon per, ahol másodfokú felebbezésnek is van helye. Ezen felebbezés pedig a törvény rendelkezése értelmében annyira megszorított, hogy tulajdonkép jogorvoslatnak sem tekinthető. Tudvalevő, hogy a sommás eljárás 126. §-a, illetve 180. §-a behozta a felebbviteli eljárás bifurcatioját, a felebbezést és felülvizsgálatot. Ehhez képest az 50 frton aluli ügyekben a törvény csupán felülvizsgálatot rendel, a mi a legtöbb esetben oda vezet, hogy az első biróság ítélete egyáltalán felül nem bírálható. Mert a törvény csak jogkérdésben. va«y valamely lényeges alaki, az ügy elbírálására befolyással biró eljárási szabály megsértése esetén engedi meg a fölülvizsgálatot. A tényállás pedig csak az alapon támadható meg, amennyiben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kivül hagyva és felhozottaknak tekintve, mi részben azonban bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel. Ez által pedig a felülvizsgálat a legszűkebb térre van szorítva. A perek 9'1M része ugyanis nem jogi kérdésen dül el, annál kevésbbé fordulnak elő alaki semmiségek, hanem a vitás kérdés többnyire a bizonyítékok körül forog. Azon kérdés tehát, váljon a biró egy jóllehet aggályos tanú vallomását bizonyítéknak veszi-e, váljon a kihallgatott fél volt-e a fennforgó körülményeknél fogva esküre bocsátandó, egy szóval a bizonyítékok mérlegelésének a kérdése a szerződő felek akaratnyilvánításának megállapítása, tartásdij mennyisége, szinlegesség kérdése, vagyis a ténykérdések a fölülvizsgálat tárgyát nem képezhetik, s igy a legtöbb perben az elsőbirósági ítélet inapellabilis szentirás. Hogy pedig a tényállás helytelen felvétele meg nem állapitható a sommás elj. 18. §-a értelmében vezetett jegyzőkönyvek mellett, melybe a legtöbb biró egyebet nem vesz be, mint, hogy «felek az ügy érdemében tárgyaltak)) az több mint bizonyos. A felebbvitel ezen megszorítása a jogkereső közönség érdekeit ki nem elégíti, a gyakorlati jogász a legigazságtalanabb, a biró nyilvánvaló tényállásbani tévedéséből eredő ítéletet nem képes megdönteni és a fél érdeke a törvény casuisticájának fel van áldozva. Ha pedig figyelembe veszszük, hogy a perek legnagyobb részét az 50 frton aluli perek teszik, bátran lehet állítani, hogy a legtöbb sommás perben felebbvitelnek egyáltalában nincs helye. Ezen intézkedés, továbbá az azonnali végrehajtás intézménye a felet teljesen kiszolgáltatja az alsóbiróságnak és abban a jogkereső fél megnyugvást nem talál. De nézzük az 50 fittól 200 írtig terjedő ügyeket. Ezen ügyekben végérvényesen ítélnek a törvényszékek. Ezen intézkedés a jogegység rovására megy. Ahány törvényszék, annyi a judicatara, ebből folyólag a jogbizonytalanság 12 oldalra terjed.