A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Az örökösödési eljárás néhány §-ához

í A JOG bizonyítottnak veendő. Tekintve már most, hogy a talpfák 4,i88 frt 15 krt tevő' értékéből a 3. alatti okiratban foglalt kifejezett megállapodás szerint felperes az alperes biztosítéki váltójának kifizetése előtt csak a munka- és fuvarbérek összegét volt jogosítva levoni, az ennek levonása után fennmaradó összeg pedig a biztosítéki váltó törlesztésére volt fordítandó: ennélfogva az említett 4,188 frt 15 krnak az 1,372 frt 69 krt. tevő munka és fuvarbérek és az 5. alatti könyvkivonat «Soll» rovatának 1897 jun. 1 i-iki keletű 590 fi t 30 kros tétele s alperesnek e tételre vonatkozó, felperes által nem tagadott előadása szerint a biztosítéki váltóra fizetett 590 frt 30 kr. levonása után fenmaradt része is elsősorban az alperes által elfogadott biztosítéki váltó fedezésére szolgálván, minthogy az ekként fennmaradó 2,525 frt 63 krnyi összeggel, sőt még abban az esetben is, ha ebből a felperes által átvételi költség cimén a D. alattiban, illetve a fentebb megnevezett cimek alatt a 5) alatiban is felszámított 49 frt 82 kr. levonatik, az ekként fennmaradó 2,475 frt 81 krral a kereseti biztositéki váltó teljesen fedezve van, felperes eme váltó alapján alperestől fizetést jogosan nem követelhet, mert az 5. és D. alattiakban felperes által F. Miksa terhére felszámított egyéb összegek a 3. alattiban foglalt megállapodás értelmében az alperes által adott biztositéki váltó kifizetése előtt a talpfákért F. Miksának járó vételárba be nem számithatók, illetve abból le nem vonhatók. A vétslári előleg biztosítására szolgáló kereseti váltó tehát a szállított fákkal kiegyenlítettnek levén tekintendő, felperest mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatása, s a sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett keresetével elutasítani kellett, stb. Bűnügyekben. A vádlottnak az a cselekvése, hogy a panaszló üzletében tisztességesen felöltözködve megjelenvén, magát földbirtokosnak mondta, ki most épitkezik és e célra deszkát akar vásárolni utóbb pedig a panaszlóhoz intézett megrendelési levelező lapon a befolyandó cukorrépaárból igéri a megrendelt deszka árának kifizetését, ravasz fondorlatot ez esetben nem képez, már azért sem, mert a panaszló mint fakereskedő és gyakorlati üzletember a közönséges kereskedői gondosság szemmeltartása mellett tudakozódhatot tés tudomást nyerhetett volna a vádlottról, valamint annak személyi és vagyoni viszonyairól, mielőtt neki a megrendelt áruit hitelbe megküldte volna. A veszprémi kir. törvényszék mint büntető bíróság (1897. évi ápril 14-én 1,308. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt K. Zsigmond elleni bűnügyben következőleg ítélt: K. Zsigmond vádlott a Btkv. 379. §-ba ütköző s a 300. §. szerint minősülő csalás bűntettében bünösnekkimondatik és azért a btk. 91. §-ának alkalmazásával a 383. és 388. §§-ai alapján az ítélet foganatba vételétől számítandó 6 (hat) havi börtönre, mint főbüntetésre és az 1892. évi XXVII. t.-c-ben meghatározott célra fordítandó, az itélet jogerőre emelkedésétől 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt fizetendő,'igazolt behajthatlanság esetén további 1 (egy) napi börtönre átváltoztatandó 10 (iiz) frt pénzbüntetésre és 3 ( három) évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hasontartamu felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítéltetik. Indokok: K. Zsigmond 1895. évi október havában megjelent H. Náthán pápai lakós épületfakereskedésében és magát földbirtokosnak adva ki, islállóépitéshez szükséges deszkákat válogatott és azokra alkudozott, megrendelést azonban még nem tett, azt mondván, hogy előbb megkérdezi ácsait, hogy mennyi deszkára lesz szükség, azután majd írásban tesz megrendelést. Ezek után vádlott 1895 október 15-én kelt levelező lapjával panaszos cégnél megrendelt 150 drb deszkát, melyek 92 frt 50 kr. értékben számára a répcelaki állomásra el is küldettek. Vádlott ezen a levelezőlapon azt a kijelentést tette, hogy egy hónap múlva, mikor a cukorrépa árát megkapja, fizetni fog, minthogy azonban vádlott ujabbi halasztást kért, de mindennek dacára sem fizetett, panaszos őt pörrel támadta meg, s ebből kifolyólag végrehajtást is vezettetett ellene, melynek során azonban kitűnt, hogy K. Zsigmondnak a rajta levő ruháján kivül egyebe sincs és teljesen vagyontalan, kit a bátyja tart el. Károsult cég ezt megtudván, K. Zsigmondot csalás büntette miatt feljelentette. Vádlott beismerte, hogy a fentjelzett időben panaszosnál deszkákat válogatott, azokra alkudozott és később megrendelést tett, beismerte, hogy a répatermés árából fizetést ígért, azután pedig halasztást kért; beismerte, hogy a deszkákat amint megkapta nyomban fél áron el is adta, de azok árába a hitelezőknek mit sem fizetett, s végül a mi kis földbirtoka volt, azt még 1892-ben átadta bátyjának, s ő most ennél tartózkodik, tagadja azonban, hogy magát földbirtokosnak adta volna ki. Vádlott azt állítja, hogy ő kereskedésre, tovább eladás céljából vette a deszkákat és ezt panaszos eégnek meg is mondta és hogy H. nagyobb részben rossz anyagot küldött neki, miért is kénytelen volt azt féláron eladni és nem volt képes az árát megfizetni. Egyébként ha fizetőképes helyzetben lesz, ki fogja elégíteni hitelezőjét. H. Náthán és Sch. Zsigmond hit alatt tett vallomásaival azonban be van bizonyítva, hogy vádlott magát valóban földbirtokosnak adta ki s arról, hogy kereskedésre veszi a deszkákat említést sem tett, vádlottnak az a védekezése pedig, hogy rossz árut kapott és féláron volt. kénytelen eladni, továbbá,hogy fizetni fog ha tud, semmi komoly és elfogadható alappal nem birván, figyelembe nem vehető. Vádlottnak, fönt leirt és részben beismemeréssel, részben a tanuk vallomásával beigazolt ténykedésében a bt jogi csalás ismérvei íönforogván, ezen ténykedés a btkv. 379. §-a alapján volt elbírálandó. A ravasz fondorlatot megállapítja a vádlott által használt hazugságok azon láncolata, melyek a károsult cég megtévesztését okozták és azt a tévedésben megerősítették. Vádlott ugyanis tisztességesen felöltözködve, hogy ez által se keltsen gyanút, jelent meg H. Náthán üzletében, hol magát földbirtokosnak, oly egyénnek tüntette fel, a ki építkezik, és a ki a kiválasztott és megrendelendő árukat ki is tudja fizetni, megrendelő levelében cukorrépatermésről és az azért befolyandó pénzről beszélt, ebből Ígérvén a fizetést, holott csekély földbirtokát már 1892-ben bátyjának áladván, maga egy talpalattnyi lölddel sem rendelkezett, nem építkezett és nem is volt neki cukorrépája, vé^ül 1895 dec. 8-án kelt levelében a következő év február 15-ig hafasztást kért, pedig már kezdettől fogva jól tudta, hogy semmije nem lévén, fizetési kötelezettségének a halasztás dacára is képtelen eleget tenni. A panaszos cég szemében a valószínűség látszatával bíró valótlan állitások ezen láncolata a ravasz fondorlattal való rászedést annál is inkább megállapítja, mert károsult cégnek nem állott módjában vádlott megbízhatatlanságáról és állításai valótlanságáról könynyü szerrel és közvetlenül meggyőződést szerezni, sőt az ily eljárás a jelen esetben nem is látszott szükségesnek, mert vádlott akkori külseje, Ígéretei, a deszkák értékének aránylag nem nagy volta, továbbá a másik fél állítására alapitottésa kereskedelmi forgalomban nélkülözhetetlen bizalom, valamint az a körülmény, hogy a károsult fél kocsisa tévedés folytán olyan embernek állította, a kinek Kecölben jó üzlete van, méltán kelthették az eladóban ama, valójában téves meggyőződést, hogy fizetőképes i egyénnel kötött üzletet. Vádlottnak fönt leirt eljárása egyrészt a maga számára jogtalan vagyoni haszonszerzéssel járt, másrészt pedig a hitelező cég megkárosítását okozta, mert vádlott, a saját beismerése szerint, a deszkákat mindjárt átvételük után féláron eladta, a vételárt pedig megtartotta, illetve részben egyéb adósságai törlésztésére fordította és mert vádlott teljesen vagyontalan és foglalkozás nélküli egyén lévén, a valószínűség látszatával sem bir, hogy a kiszolgáltatott deszkák árát, a perbeli és végrehajtási költségeket valaha megfizetni képes legyen. Ezek alapján tehát vádlott ellenében a btkv. 379. §-ba ütköző, a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettét megállapítani, ebben vádlottat bűnösnek kimondani és az itéletileg kiszabott büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kimérésénél a btkv. 91. §-ának alkalmazását indokoló enyhítő körülményül vétetett vádlott büntetlen előélete, az okozott kár aránylag nem nagy volta, s végül azon körülmény, hogy panaszos eljárása nem ment némi könnyelműségtől, a menynyiben a deszkákat utánvét mellett is feladhatta volna. A győri kir. ítélőtábla (1898. évi szeptember hó 7-én 1,715. sz. a.) következő itélet e t hozta: A kir. ítélőtábla az első bíróság jtéletét felhozott indokai alapján helyben hagyja. A m. kir. Curia (1898. évi október hó 13-án 11,782. sz. a.) következő ítéletet hozott: A vádlottnak az a cselekvése, hogy a panaszló üzletében tisztességesen felöltözködve megjelenvén, magát földbirtokosnakmondotta, ki most épitkezik és e célra deszkát akar vásárolni, utóbb pedig a panaszlóhoz intézett megrendelési levelezőlapon a befolyandó cukorrépa árból igéri a megrendelt deszka áránák kifizetését, ravasz fondorlatot ez esetben nem képez már azért sem, mert a panaszló mint fakereskedő és gyakorlati üzletember, a közönséges kereskedői gondosság szemmeltartása meilett tudakozódhatott és tudomást nyerhetett volna a vádlottról valamint annak személyi és vagyoni viszonyairól, mielőtt neki a megrendelt árut hitelbe megküldte volna, azt azonban megtenni panaszló saját előadása szerint meg sem kísérletté, minthogy pedig ravasz fondorlat hiányában vádlott ellenében a B. T. K. 379. §-ba ütköző csalásnak tényálladéka meg nem állapitható, mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik és vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Száva István e. Gy.-Szt.-Miklós. cs.-szeredai tszék,. bej jan. 31, félsz. febr. 22, csb. Jercsák János. tmgg. Ord Máté. txellas Hernád e. Kőrösmező, m.-szigeti tszék, bej. jan. 23, félsz. febr. 6, csb. Hungor Ödön. tmgg. dr. Káhán Samu. - Breuer Ödön e, lata, komaromi tszék, bej. jan. 19, félsz. jan. 28, csb. Skodoy László, tmgg. dr. Garzuly József. — Palkovics Fülöp e. N.-Várad, u. o. tszék, bej jan. 31, félsz. febr. 21, csb. Geleta Géza. tmgg. dr. Wavrek Kálmán. — Zimmer Antal e. Újbánya, ar.-maróthi tszék, bej. jan. 19, félsz, tebr. 6, csb. Hazai Gyula, tmgg. dr. Balbach Béla. — Schwart Adolfné e. Kula zombon tszék. bej. jan. 26. félsz. febr. 2Í, csb. Kéméndv Béla. tmgg. dr. Schneider Károly. , . Pázzatok : A nagyváradi tszknél bírói áll. jan 7. — A dettai jbiróságnál alj bir ó áll. ian. 7. - Dévái kir. közjegyző áll. ]«"' A ~, .Maros-I1'yén kir. közjegyzői áll. jan. lí, - VajdaHunyadon kir közjegyzői áll. jan. lí. - A pozsonyi tszéknél aljegyzői all. jan. 8. - A lugosi jbiróságnál a 1 j e g y z ő i áll. jan. 9. - A nagyváradi ügyészségnél alügyészi áll. jan. 9. - A zsombolyai jbirosagnal albirói áll. jan. 10. — A kolozsvári városi jbiróságnál aljegyzői all. jan, 10. - A kolozsvári trvszéknél aljegyzői áll. FALLAS ^ ÉSZVÉNYTAFSASA C