A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 2. szám - Az 1881:LX. t.-c. 222. §-ához

Tizennyolcadik évfolyam. sí 2. szóm. > Budapest, 1899. január 8. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. ez. Kiadóhivatal: V.. Kudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A HAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 írt 60 kr. Fél « _ 8 • — • Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az 1881: LX. t.-c. 222. §-hoz. Irta: Proszt János kir tszéki biró, Győr. — Községi bíráskodási ügy a törvényszéknél. Irta: K. Nagy Sándor, pestvidéki kir. tszéki biró. — A cselédtolvaj tettestársai. Irta : Dr. Kesserü Lajos, kir. alügyész. Bpest. — Az erkölcstelen ügyletekről. Irta: Dr. Almássy Antal, Berlin.— Belföld i Teljes ülés a Curián. — Teljes ülés a bpesti kir. táblán. — Teljes ülés a bpesti büntető törvényszéknél. — A büntetőtörvény novellája.) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta: Dr. Schischmanov St. Milán, a bolgár fejedelmi belgrádi diplomáciai ügyvivöségének első titkára. — Külföldi judicatura. Közli: Dr. O 1 á h Dezső, ügyvéd, Bpesti — Irodalom. (A magyar büntetőjog kézikönyve. Irta: Dr. J \Y e r n e r E. Rezső, egyetem tanár. Kolozsváron. I — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET - — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a iBudapestí Közlöny»-böl (Csődök — Pályázatok.) Értesítés. Miután a Törvényeknek és Igazságügyi rendeleteknek ivekben való kézhezvétele és megőrzése előfizetőinknek terhére van. azon egyezségre léptünk a Ráth Mor céggel, miszerint" azokat kedvezményaron a <Jog-> előfizetői részére bérmentve füzetekben fogja elküldeni. Az i8gg. évfolyam előfizetési összeget (3 frtot) kérjük Rath Mor urnák (Budapest, Haaspalota) beküldeni, mely cég azután pontosan fogja a füzeteket expedialni. Egyúttal tudatjuk, hogy a 'Jog Törvénytára* 1898. évi t. előfizetői a napokban veszik az 1898. Törvények utolsó füzetét es az Igazságügyi rendeletek évfolyamát. Ezekhez mellekelve vannak: azon 1865 —1897. Törvénycikkek betűrendé stárgymutatój a, melyek az 1898. évi Törvények által hatályon kivül helyeztettek, módosíttattak, helyettesittettek stb. és az 1898. t.-c. betűrendes tárgymutatója. A «Jog- Törvénytáránák 1898. évfolyama a többek között tartftlmazza: A munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozását, az eljárási szabálylyal, az Igazságügyminiszter válaszait a j á r á s b i r ó s á g o k ügyviteli szabályaira vonatkozólag felmerült kérdésekre, az esküdtbiróságokról szóló 1897: XXIII. t.-c. végrehajtási szabályzatát, a p o 1 g. törvénykezési rendtartás módosítását a végrehajtási rendelettel, az uj szeszforgalmi, cukor-, sörfogyasztási adókat, a gazdasági és ipari h i t e 1 sz ö v e t k e z e t e k r ö 1 szóló törvénycikkeket, — az erdők és kopár területek állami kezeléséről és gazdasági ügyviteléről, a lelkészi jövedelm kiegészítéséről stb. A =Jog> t. előfizetői utólagosan is megszerezhetik a Törvények és Rendeletek előbbi évfolyamait a 3 frtos kedvezményes áron. Egy-egy folyam bolti ára különben tetemesen magasabb. Kik az 1899. folyamot kötve kívánják, szíveskedjenek 4 frtot beküldeni. Az előbbi folyamok kötve szintén 4 írtért kaphatók. At 1881LX. t.-c. 222. §-ához. Irta: PROSZT JÁNOS győri kir. tvszéki biró. Egy rendes perben az alperes jogerős ítéletekkel egy ut használatától eltiltatván, miután alperes a használatot abban nem hagyta, felperes kérelmére a végr. törv. 222. tj. értelmében kiszabott pénzbüntetés terhe alatt szoríttatott s midőn ez sem vezetett eredményre a végrehajtató ujabb kérelmére a pénzbüntetés behajtása végett alperes ingóságaira kielégítési végrehajtás lendeltetett el; azonban a végrehajtató azon kérelmének, hogy a pénzbüntetés az ő részére hajtassék be. helyt nem adott a bíróság, a mely elutasító rendelkezés ellen a végrehajtató telfolyamodással élt. Érdekes jogkérdést képez tehát, váljon a pénzbüntetés a kir, kincstárt, vagy a végrehajtatót illeti-e f Lapunk mai azái A végrehajtási jog terén ugy látszik ez a kérdés nem mindennapi; mert a mennyire lehetett átkutatván a judicaturát. nem találtam egyetlen jogesetet sem. a mely ezt a kérdést tárgyalta s a felsőbíróságnak alkalmat adott volna jogi álláspontjának kifejtésére. Végrehajtási törvényünk e tekintetben hézagos, mert nemcsak hogy nem mondja meg: kit illet a kiszabott pénzbüntetés, de még az által, hogy a 31 , 99.. 202. és 236. §-aiban mindenütt pénzbírságot említ s csak ebben az egy esetben beszél pénzbüntetésről, azt a feltevést kelti, hogy ezt a kitételt a törvényhozó szándékosan használta és pedig használta akkor, a mikor korábbi törvényeink éles különbséget tettek a pénzbírság és pénzbüntetés jogi természete között, a kifejezések és jogi fogalmak eme külömbözősége zavarba hozza egyaránt az ügyvédet s a törvényt alkalmazó birót; a mihez nagyban hozzájárul az a körülmény, hogy a 31., 99. és 202. §§-okban a bírságot mint büntetést alkalmazni a bírónak hivatalból teszi kötelességévé, — a kérdés tárgyát képező esetbeii pedig egyenesen a félre bízza a pénzbüntetés alkalmazásának kérelmezését; a 230. §. szerint még a pénzbírság kiszabását is a fél kérelmétől teszi függővé. A törvény 31., 99. és 202. §-ai egyenesen a biró kezébe adják a végrehajtási eljárás folyamán alaptalanul perlekedő azon végrehajtást szenvedőket, akik a már jogerősen megítélt követelés behajtását meggátolni vagy késleltetni igyekeznek s ekként védi a hitelező jogait az által, hogy a nyilván alaptalanul perlekedőt birsággal büntetheti; ellenben a 222. §. mit mond?! azt mondja, hogy az. a ki valaminek tűrésére vagy abbanhagyására van kötelezve, arra aránylagos pénzbüntetés terhe alatt szorittassék ; azonban azt a végrehajtató végrehajtási kérvényéhez köti s már itt lényegében is más következményeket állit fel, mint a birság kiszabása esetében, mert a birság hivatalbóli intézkedés folytán közigazgatási uton hajtatik te, a pénzbüntetés pedig csakis ujabb kérelemre a bíróság által a végrehajtást szenvedő vagyonára elrendelt kielégítési végrehajtás utján. Ez utóbbi körülmény alkalmas leginkább a tévedésbe ejtésre az által, hogy mig egyrészt a makacskodó telet az igazságszolgáltatás rendes menetének akadályozása vagy lehetetlenné tétele miatt büntetéssel sújtja, a mivel a birói hatalom tekintélyének köztekintetekből való megóvását kívánja elérni; ezért a pénzbüntetés kiszabásának hatályát és indokát e szempontból bírálva, azt a kincstár részére, mint ezt megilletőt kell tekinteni, — másrészt pedig azért, mert a pénzbüntetés kiszabása és behajtása, nemcsak hogy a fél kérelme folytán, hanem még annak a költségén történik, joggal tehető fel, miszerint az magát a felet illeti, miután egyedül neki áll érdekében az ítélet végrehajtása, vagyis az, hogy a biró ítéletének foganat szereztessék. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy birság és pénzbüntetés nem azonos jogi fogalom és természetesnek 1 tszik az is, hogy valamely pénzbüntetés kiszabása büntetést jelent, a büntetéspénzek pedig nem az egyest, hanem a kincstárt illetik ; épp ezért magában a törvényben kifejezést kellett volna adni annak, hogy az ilyen pénzbüntetés a felet vagy a kincstárt illeti-e. A végrehajtási törvény revisiója alkalmából a többi közt eme hiányos rendelkezés kiegészítése is szükséges lesz és pedig nézetem szerint abban az irányban, hogy az 1881 : LX. t.-c. 222, ij-a alapján kiszabott pénzbüntetés a végrehajtató felet illesse, miután a valaminek tűrésére vagy abbanhagyására kötelezett fél makacskodásából fakadó hátrány és vagyoni kár kizárólag az egyesé, mert a közérdek s a bíróságra ruházott hatalom sérelmet csak másodsorban és annyiban szenved, hogy az ítéletnek kényszer-eszközzel kell érvényt szerezni, — a mi által eme látszólagos csorba kiköszörülődik. 12 oldalra tarjad.