A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Az örökösödési eljárás néhány §-ához

JOGESETEK TÁRA FELSÓBIRÓSÁGl HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» l. számához. Budapest, 189í>. január hó 1. Köztörvényi ügyekben. Alperesek, mint külföldieknek, illetékes bíróságuk által kölcsönös beleegyezés alapján történt ágy és asztaltol való el­választása után az egyik fél a magy. állampolgárságot meg­szerezvén, az 1894. XXXI. t.-c. 114. §-a szerint csak a magyar birosag ítélete hatályos lévén, a külföldi bíróság határozata a magyar állampolgárra nézve hatályát vesztette. Tekintve pedig, hogy a h. t. nem foglal magában oly rendelkezést, melynél fogva a házastársak kölcsönös beleegyezés alapján a külön­élésre feljogosittatnának, felperes jogosan kívánhatja, hegy al­peres az élet közösségét vele folytassa. A budapesti kir. törvényszék (1898 évi szeptember hó 6-ikán 28,637. sz. a.) Sztehló Kornél ügyvéd által képviselt J. Paula fel­peresnek, Dr. Layer János ügyvéd által képviselt R. Hugó al­peres ellen házassági kötelék felbontása iránti perében követ­kezőleg itélt: R. Hugó és J. Paula között Grácban 1887 évi július hó -í-én létrejött házassági kötelék alperes vétkéből az 189i. XXXI. t.-cz. 77. §. pontjában meghatározott bontó ok alapján felbontatik stb. Indokok: Felperes, tekintettel arra, hogy C) alatti sze­rint a magyar állampolgárságot 1818 évi ápril 1-én megsze­rezte, és a m. kir. igazságügyministerium 1898 évi ápril. 15-én 23,207. sz. a. kelt rendeletével perének tárgyalására ezen kir. tör­vényszék lett kiküldve, az alapon kéri a kötelék felbontását, mert férje öt a brucki cs. k. járásbíróság 1895 évi július hó 24. nap­ján kelt és a felek ágy és asztaltól való különélését megengedő végzése alapján elhagyta s hozzá vissza nem tért, a magyar állam­polgárság elnyerése után pedig a leieknek ezen alapon fekvő ágy és asztaltól való különélése reá nézve joghatálylyal nem bir. Tekintve, hogy a felek megegyező előadása szerint alperes volt az. a ki a fent kitett időben a házas együttélést megszakította, s az életközösséget azóta, dacára az ez iránt 13,481/98 sz. a. kibocsátott birói határozatnak, helyre nem állította, azt pedig, hogy az elhagyásra jogos oka lett volna, nem is állította, mert az általa ez iránt felhozott leküzdhetetlen ellenszenv figyelembe nem vehető, ennél fogva tekintettel arra, hogy az 1894 évi XXXI. t.-c. 115. §-a értelmében a magyar állampolgárság el­nyerése előtt létrejött olyan tények alapján, melyek a házastár­sak korábbi joga szerint, bontó vagy ágy és asztaltól való elvá­lásra okot képeznek, a magyar állampolgárságot nyert házas­társnak házasságát a magyar bíróság felbonthatja, ha azon tények a jelen törvény szerint is bontó okul szolgálnak; a (elek házas­sági köteléke az 1894 XXXI. t.-cz. 77. §. a) póntja alapján alperes vétkességének megállapítása mellett felbontandó volt stb. A budapesti kir. ítélőtábla £1898 évi október hó 11-én 7,071 sz. a.' az első füku bíróság ítéletét indokai alapján hely­ben hagyja. Egyúttal a periratokat a kir. Curiához hivatalból fel­terjeszteni rendeli stb. A m. kir. Curia 11898 évi november hó 2-án 6,129 sz. a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság ítélete helyben hagyatik stb. Indokok : Tekintve, hogy peres felek a brucki cs. kir. járásbíróságnak 1895 évi juüus hó 24-én 5,777 sz. a. kelt végzé­sével az akkoriban mindkét félre nézve érvénynyel birt törvény szerint kölcsönös beleegyezés alapján ágytól és asztaltól elválasz­tattak, önként következik, hogy alperes jogosan hagyhatta el fel­perest. Minthogy azonban felperes a b) alatti szerint időközben, 1898 évi ápril hó 1-én, a magyar állampolgárságot megszerezte, tekintve, hogy az 1895 évi XXXI. t.-cz. 114. §-a szerint magyar állampolgár házassági perében csak a magyar bíróság Ítélete hatályos, kétségtelen, hogy a brucki cs. kir. járásbíróság fentebb idézett végzése, a felperesre, mint magyar állampolgárra nézve hatályát vesztette. Tekintve pedig, hogy az 1891 évi XXXI. t.-c. nem foglal magában oly rendelkezést, melynél fogva a házastársak kölcsö­nös"' beleegyezés alapján a különélésre feljogosittatnának, fel­peres jogosan kívánhatja, hogy alperes az életközösséget vele folytassa. Ehhez képest tekintve, hogy alperes a budapesti kir. törvényszéknek 1898 évi ápril hó 26-án 1,348/sz. a. kelt határo­zatával a házassági életközösségnek 60 nap alatti visszaállítására fel­hivatott, alperes azonban a most idézett birói határozatnak eleget nem tett, s a felperes által beadott kereset folytán megtartott békéltetés alkalmával, hivatkozva a keresethez csatolt közjegyzői okiratban foglalt nyilatkozatára, kijelentette, hogy ő felperessel kibékülni és azzal házaséletet folytatni nem hajlandó, s ekként jelen esetben az 1894 évi XXXI. t. cikk 77. §. a) pontjában meg­jelölt bontó ok fenforog ; mindezeknél fogva a peres felek között fennálló házassági köteléket a most idézett 77. §. a) pontja alap­ján felbontani, s a 85. §. rendelkezéséhez képest alperest vétkes­nek nyilvánítani, illetve a másodbiróság ítéletét ezekből az okok­ból helyben hagyni kellett stb. Az 1881. évi LIX. t.-c. 50. § ban a semmiségi per peror­voslat gyanánt az ott meghatározott esetekben arra való tekintet nélkül van megengedve, hogy a megtámadott eljárás rendes vagy sommás perben történt-e? és igy az idézett törvény­szakasz szerint e perorvoslatnak: ugy a sommás, mint a rendes eljárás utján lefolyt perből kifolyóan egyaránt helye van. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 13. ij-a szerint hacsak a törvényből más ki nem tűnik, a polgári peres eljárás szabályai, a melyek nem kizárólag különösen a sommás eljárásra vonatkoznak, a sommás eljárásban ezentúl is alkalmazandók; már pedig a most idézett törvény a senimiségi perekre nézve eltérő rendelkezést nem tartalmaz és igy az e törvény szerint kezelt perekben semmiségi pernek ezentúl is helye van. Az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-a szerint semmiségi pernek csak a 39. §. g. i. k. pontjában foglalt alaki sérelmek eseteiben van helye; következésképpen a semmiségi per érdemére nézve egyedül az a döntő kérdés, hogy azoknak az eseteknek vala­melyike fenn forog-e; ellenben az előbbi perben netán történt egyéb alaki sérelem és az előbbi per érdeme tekintetében felhozott panaszok a jelen perben tekintetbe nem vehetők. A gondnokhatóságot gyakorló gyámhatóság a gondnokság alatti részére esetről esetre külön meghatalmazottat is rendelhet. Az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-a k. pontjának nyilván csak az a célzata, hogy megakadályoztassék az, hogy valamely peres fél névében, olyan ki erre meghatalmazva nincs, eljárhasson és igy az eljárás semmisége nem állhat be akkor, ha a semmiségi perben igazoltatik az, hogy a meghatalmazás már előbbi per folyamán tényleg megtörtént. A meghatalmazottnak az előbbi perben egyenként történt netáni mulasztása vagy netán hátrányos ténykedése semmi­ségi per utján nem orvosolható. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa. (202 1898. G. szám 1898. szept. 23-án.) Nadenicsek Béla ügyvéd mint ismeretlen tartózkodást] R. G. A. részére gyámhatóságilag kirendelt külön képviselő felperesnek, dr. Csapkovits Károly ügyvéd által képviselt G. Salamon és a személyesen eljárt Zs. Mihály alperesek ellen a G. Salamonnal a felperes ellen is 811 frt. 48 kr. iránt lefolyt sommás peréből kifolyóan hozott Ítélet megsemmisítése iránt a pozsonyi kir. járásbíróság előtt folyamatba telt s ugyanott 1,273/1898. számú Ítélettel befejezett, felperesnek felebbezése folytán pedig a pozsonyi kir. törvényszék által az 1898. évi március hó 21. napján D. 26/1898. sz. a. hozott Ítélettel elbírált sommás perében, felperesnek az 1898. évi április hó ő. napján beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1898 évi szeptember hó 23. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott: Indokok: Az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §-ban a semmiségi per perorvoslat gyanánt az ott meghatározott esetekben arra való tekintet nélkül van megengedve, hogy a megtámadott eljárás rendes vagy sommás perben történt-e r és igy az idézett törvény­szakasz szerint e perorvoslatnak ugy a sommás, mint a rendes eljárás utján lefolyt perből kifolyóan egyaránt helye van. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 13. §-a szerint, hacsak e törvényből más ki nem tűnik, a polgári pereseljárás szabályai, a melyek nem kizárólag különösen a sommás eljárásra vonatkoznak, a sommás eljárásban ezentúl is alkalmazandók; már pedig a most idézett törvény a semmiségi perekre nézve eltérő rendelkezést nem tartalmaz, és igy az e törvény szerint kezelt perekben semmiségi pernek ezentúl is helye van. Téves tehát a felebbezési bíróságnak az az indokolása, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. szerint kezelt sommás perekből kifolyóan semmiségi pert indítani egyáltalában nem lehet, ez a körülmény azonban nem szolgálhat elfogadható okul arra, hogy felperes felülvizsgálati kérelmének hely adassék, mert a felebbezési bíróság egyébként felperesnek keresetét mint semmiségi pert érdemileg is megbírálta. Az 1881. évi LIX. t.-c. 50.§-a szerintsemmiségi pernek csak a 39. §. g. i. k. pontjában foglalt alaki sérelmek eseteiben van helye; következésképpen a semmiségi per érdemére nézve egyedül az a döntő kérdés, hogy azoknak az eseteknek valamelyike fenn forog-e ? ellenben az előbbi perben netán történt egyéb alaki sérelem és maga az előbbi pernek érdeme a semmiségi per keretébe nem tartozik, a miért is felperes részéről az egyéb alaki sérelem és az előbbi per érdeme tekintetében felhozott panaszok a jelen perben tekintetbe nem vehetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom