A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 1. szám - Az örökösödési eljárás néhány §-ához

A JOG A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint lel;.eres keresetét az 1881. évi L1X. t.-c. 39. §. 8. pontjára, nevezetesen arra alapítja, hogy R. G. A. nevében az előbbi perben Zs\ Mihály meghatalmazás nélkül járt el és ez a hiány nem pótoltatott. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint az előbbi perben az ismeretlen tartózkodásu R. G. A. nevében Zs. Mihály idéztetett meg és erről az illetékes gyámhatóság mint gondnokhatóság a tárgyalás megtartása előtt értesíttetett és az a gyámhatóság ugyancsak a tárgyalás megtartása előtt meghozta a jelen perhez í. a. csatolt 813/95. számú végzést, a mely végzés azt tartalmazza, hogy az idéző végzés Zs. Mihálynak mint L. G. A. gondnokának oly megjegyzéssel adatik ki, hogy a megtartandó tárgyalásnál gondnokoltja érdekét és jogait képviselje. Ez a végzésteháta gyámhatóság részéről minden korlátozás nélkül való meghatalmazást tartalmaz arra, hogy Zs. Mihály az előbbi perben R. G. A. nevében eljárjon. Minthogy a gondnokhatóságot gyakorló gyámhatóság a gondnokság alafti részéről esetről esetre külön meghatalmazottat is rendelhet, és ehhez képest Zs. Mihály az előbbi perben még az esetben is R. G. A-nak a gondnokhatóság által kirendelt meghatalmazottjául tekintendő, ha Zs. Mihály különben a nevezettnek törvényes képviselője nem is volt. Minthogy az 1881. évi LtX. t.-c. 39. §. k. pontjának nyilván csak az a célzata, hogy megakadályoztassák az, hogy valamely peres tel nevében olyan, ki erre meghatalmazva nincs, érvényesen eljárhasson, és igy az eljárás semmisége nem állhat be akkor, ha a semmiségi perben igazoltatik az, hogy a meghatalmazás már előbbi per folyamán tényleg megtörtént; Minthogy a meghatalmazottnak az előbbi perben egyébként történt netáni mulasztása vagy netán hátrányos ténykedése semmiségi per utján nem orvosolható. Ezeknél fogva jelenleg az 18,81. évi L1X. t.-c. 39. §. k. pontjának esete a goadnokhatóság irányában fenn nem forogván, a felebbezési biróság nem sértett meg jogszabályt azzal, hogy csakis a gondnokhatóság megbízásából eljárt felperest keresetével elutasította, és a S. E. 109. 168. §§-hoz képest a költségben elmarasztalta. De nem sértett meg a felebbezési bíróság jogszabályt azzal sem, hogy a felperesi ügyvédnek saját felével szemben a felebbezési eljárásból kifolyóan kiadását és munkadíját meg nem állapította. Mert az 1868. évi L1V. t.-c. 252. §. szerint, mi a S. E. 108. §. szerint sommás perekben is alkalmazandó, olyan megállapításnak csak felszámítás esetében van helye; ilyen felszámítás azonban a felebbezési bíróság Ítéletében foglalt tényállás szerint felperesi ügyvéd részéről a felebbezési eljárásból kifolyóan nem történt. Az 1877. évi XX. t.-c. 13. §-a szerint a törvényes házasságból származó gyermeket a szülök melyike tartsa magánál és a tartás és nevelés költségeit melyikük köteles viselni, a bíróság határoz és pedig tekintet nélkül arra, vájjon a házasfelek közt válóper van-e folyamatban vagy a szülők törvényesen nem váltak ugyan el, azonban tartósan külön válva élnek, a gyámhatóság pedig csak ideiglenesen határoz addig, mig a bíróságnak akár az egyik akár a mákik esetben keletkezett határozata jogerőre emelkedik, mert ebből folytán nem az lévén a kérdés, hogy a jelen esetben a biróság avagy a gyámhatóság (mint közigazgatási hatóság) bir e hatáskörrel, hanem az, hogy a végieges tartás iránti sommás vagy rendes perutra tartozik-e, a tartásdíj iránti keresetek pedig külön ügy bírósághoz nem lévén utasítva, — oly eset melyben a rendes bírói illetőségtől elétrésnek helye nincs, fenn nem forog és igy az 1881. évi 5g. t.-c. 5g. §. 9 pontja szerint a másodbirósági végzés ellen a további felfolyamodás ki van zárva. (A m. kir. Cuna felülvizsgálati tanácsa 1898 szeptember 20., H. 17/1, P. 98. sz.) Az egyetemlegesen kötelezett felek egyike részéről teljesített fizetés valamennyi kötelezett javára szolgál, a miből következik, hogy az ily fizetésből eredhető kifogásaikat is a hitelező ellen az egyetemlegesen kötelezettek mindegyike érvényesítheti A föadósnak az a beismerése, hogy a részletfizetésekkel késedelembe esett, nem fosztja meg a készfizetési kezest attól a jogától, hogy a saját a főadós rendelkezése alatt nem álló joga megvédése végett bizonyíthassa azt, hogy a főadós által beismert késedelem tényleg fenn nem forog. A hitelező a részletfizetés bekövetkezett késedelme után még mindig lemondhat arról a kikötött jogáról, hogy a hátralékos összeget egyszerre követelheti és ha egyszer erről lemondott a megelőző késedelemből eredő jogaihoz többé vissza nem térhet mert a jogokról való lemondás és általában véve minden akaratnyilvánítás nemcsak szóval, de a lemondást szembeszökően kifejezett tények véghezvitelével is történhetik. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa, 1898 október 5., I. G. 235/p. 1898.sz.) A S. E. T. 99. §. rendelkezése értelmében a biróság ugy a fél vallomásának bizonyító erejét, mint annak a körülménynek a tényállások valóságára vagy valótlanságára való befolyását, hogy a kihallgatott fél a döntő körülményre való eskü-letételt megtagadta, a 64. §. szabályai szerint szabadon itéli meg, ekként az, hogy alperes a döntő körülményre az eskü-letétélt megtagadván, a biróság bizonyitékul a felperes esküjét fogadta el, a felülvizsgálati panasz tárgyává sikeresen nem tehető. ( A m. kir. Cura 18118. évi október ti., 1. G. 239/1898. sz. a. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltón kitörölt valamely tartalom nem létezőnek tekintendő, mely helyett uj tartalom csak az érdekelt kötelezett beleegyezésével juthat a váltóba. A váltó valamely lényeges kellékének megváltoztatása, vagy egy kitörölt kellék pótlása, a mennyiben a szintén érdekelt hozzá nem járult, jogtalan kitöltést képez « ez okból alperesre nézve aláírása alapján annak elfogadói minősége és ebből folyó fizetési kötelezettsége meg nem állapitható. A székesfehérvári kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1897. évi december hó 23-án 8,322. sz. a.) dr. Vermes Mihály ügyvéd által képviselt Sch. Soma felperesnek, dr. Spitzer József és ennek helyettese dr. Steiner Jákó ügyvéd által képviselt H. Lajos alperes ellen, 60 trt váltó összeg és jár. iránti perében a következőleg itélt: A 7,366/p. 898. sz. a. hozott sommás végzés hatályának fentartása mellett alperes, mint a Székesfehérvárott 1897. április 30-án 60 frtról kiállított váltó egyik elfogadója, köteles a kereseti 60 irt tőkét, ennek 1897. évi szept. 30-tól számítandó 6% kamatait felperesnek 3 nap alatt megfizetni stb. Indokok: Valódinak kell ugyan elismerni azon alperesi állítást, hogy a kereseti váltó ugyanazonos a 6,489/p. 897. sz. a. peresített váltóval, mert az az utóbb említett szám alatti keresetlevél másodpéldányához másolatban csatolt váltóval — eltekintve attól, hogy az utóbb emiitett másolatban csatolt váltón alperesnek intézvényezettül való megnevezése hiányzik, mindenben megegyezik — az utóbb emiitett eltérés pedig a két váltónál abban leli magyarázatát, hogy az eredeti vállóra alperes utólag íratott intézvényezettül, másrészről meg felperes nem is állítja, hogy a kereseti váltón kivül még egy másik, a 6,489. sz. kereset 11-od példányához csatolt másolatnak megfelelő eredeti váltó volna a birtokában, mégis azon alperesi kifogást, hogy a kereseti követelés tekintetében már érdemleges birói határozat hozatván, felperesnek a res judicatával szemben nem áll jogában a kereseti váltót újból peresíteni, figyelembe venni nem lehetett, mert a 7. alatt csatolt 6,489/p. 897. sz. keresetlevél szerint ezen keresettel alperes mint kezes pereltetett, jelen perben pedig ugyan ő mint elfogadó, tehát a 6.489/p. 897. sz. keresetbeli jogalaptól különböző jogalapon lett perelve. Minthogy pedig felperesnek jogában állott a kereseti váltói, habár a 6,489/p. 97. sz. végzéssel tett visszautasítás után is kitölteni, hogy pedig azt megegyezés ellenére töltötte volna ki akként, miként azon alperest intézvényesül megnevezte, alperes mivel sem igazolta és igy a tekintetben tett kifogása a váltótörvény 93. §-ánál fogva figyelembe nem jöhet, valamint nem igazolta azon állítását sem, hogy a váltóra értéket nem kapott volna, ellenben a váltón levő névaláírásának valódiságát tagadásba nem vette: mindezek folytán a fent említett sommás végzés hatályának fentartása mellett alperest, mint elfogadót, a váltótörvény 23. §. alapján a kereseti tőke és ez utáni kamatok megfizetésében marasztalni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. évi május hó 13-án 214. sz. a.) következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy. a csakis a felebbezésben felhozott uj állitások az 1881. LIX. t.-c. 29. §-a szerint figyelembe vehetők nem voltak, az elsőbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert bár a kereseti váltónak a 6,489/97. szám alatt perelt váltóval való ugyanazonossága az elsőbiróság által a részben felhozottak szerint kétségtelen, alperesnek az a kifogása, hogy a kereseti követelés itélt dolog alaptalan, mivel a 6,489/97. sz. alatt beadott kereset felett a jelenlegi alperes irányában ítélet nem hozatott, hanem ez a kereset alperes irányában hivatalból utasíttatott vissza és rnert a váltó eredeti tartalma szerint is, melynek utólagosan történt kitöltése niucs bizonyítva, sőt a perben állítva sincs, alperes a váltón intézvényezettként szerepelt s ekként már a váltónak eredeti tartalma szerint alperes a váltó aláírása által elfogadói kötelezettséget vállalt és igy az által, hogy alperesnek intézvényezettként történt megjelölése utóbb töröltetett és később ismét a váltóra íratott, a váltónak eredeti tartalmán változtatás nem történt; az elsőbiróság tehát ezen indokok alapján alperest, ki nem bizonyította azt sem, hogy az ellenérték szolgáltatása felperessel szemben szerződésileg kiköttetett volna, helyesen marasztalta stb. A m. kir. Curia (1898. évi október 20-án 836. szám a.) következő ítéletet hozott: Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a 7,36(1/97. számú sommás végzés hatályon kivüí helyezése mellett felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A kereseti váltónak a 6,489/897. szám alatt perelt váltóval való ugyanazonossága az alsóbiróságok vonatkozó indokai szerint kétségtelen lévén, tekintve, hogy a váltómásolat tartalmábal kitetszőleg azon, a váltónak első izbeni peresitésekor alperes H. Lajos intézvényezett gyanánt megnevezve nem volt, tekintve, hogy felperes a tárgyalás során beismerte, hogy H. Lajosnak a kereseti váltón intézvényezetti megjelölését ő maga törölte ki tehát megsemmisítette; tekintve, hogy a váltón kitörölt valame y tartalom nem létezőnek tekintendő, mely helyett uj tartalom csak az erdekeit kötelezett beleegyezésével juthat a váltóba; tekintve hogy felperes beismerte, hogy alperest utólagosan ő maga irta be ismét intézvényezettnek, de azt, hogy ehhez alperes hozzájárult volna, nem bizonyította; tekintve, hogy a váltó valamely lényeges kellékének megváltoztatása, vagy egy kitörölt kellék