A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 18. szám - Egy érdekes igazolási kérdés

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 18. számához. Budapest, 1899. április hó 30. Köztörvényi ügyekben. A győri kir. ítélőtábla 7-ik számú polgári döntvénye. Annak másodfokú elbírálása, liogy a kir. járásbíróságok mint polgári bírósagok előtt indított valamely keresetnek, vagy valamely bírót határozatnak avagy jogorvoslatnak a végrehajtásra van-e halasztó hatálya ? a végrehajtási eljárásban másodbiröságot gyakorló kir. ítélőtáblának, avagy a sommás J>er másod fokit elbírálására illetékes kir. törvényszéknek, mint felebbezési bíróságnak a hatáskörébe tartozik-e ? (Vonatkozással a 742/99. polg. sz. ügyben felmerült jogkérdésre, — valamint egyrészről a budapesti kir. ítélőtáblának 4. számú, — másrészről pedig a szegedi kir. ítélőtáblának 13. számú és a kassai kir. ítélőtáblának 4. számú ellentétes határozataira.) Határozat: Annak másodfokú elbiralasa, hogy a kir. járasbiróságok, mint polgári bírósagok előtt indított valamely keresetnek 1881 :LX. t.-c. 30. es 92. >j-ai, 1881 : LIX. t.-c. 69. és következő §-ai (vagy valamely biroi határozatnak (1881 : LX. t.-c. 39. §-a), vagy jogorvoslatnak (1881 : LIX. t.-c. 36.. 57.. 67.. 68. $-ai — 1893 : XVIII. t.-c. 138. és 210. §-ai, — 1868 : LIV. t.-c. 323. §-a) a keresettel, határozattal, illetve jogorvoslattal összefüggésben levő alapügyböl folyó végrehajtásra, iürtöleg annak további folyamára van-e halasztó hatálya, a végrehajtási eljárásban másodbiröságot gyakorló kir. Ítélőtáblának hatáskörébe tartozik. Indokok: Az 1893 : XVIII. t.-c. 214. §-ának utolsó bekezdése szerint a kir. járásbíróságoknak sommás ügyekben hozott végzései ellen benyújtott felfolyamodás lelett az idézett t.-c. 125. §-ában megjelölt felebbezési bíróság, ugyanennek a törvénycikknek 230. §-a értelmében pedig a járásbíróságoknak a végrehajtási eljárásban hozott végzései ellen használt felfolyamodás felett továbbra is az illetékes kir. Ítélőtábla határoz. A törvénynek ezekből a rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a kir. törvényszékeknek, mint felebbezési bíróságoknak hatáskörébe a járásbíróságok azon végzései ellen benyújtott felfolyamodások feletti határozathozatal van utalva, a mely végzések magára a sommás ügyre, — mint ilyenre — vonatkoznak, vagyis a melye- | ket a járásbíróság, mint a sommás pernek bírósága a sommás eljárás folyamán hozott, ellenben a járásbíróságok azon végzéseinek másodfokú megvizsgálása, a melyeket a járásbíróság a végrehajtási eljárást érintő kérdésben hozott, az illetékes kir. ítélőtábla hatáskörébe tartozik. Ezek szerint annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a járásbíróság valamely végzésének másodfokú felülvizsgálására a törvényszék mint felebbezési bíróság, avagy a kir. Ítélőtábla van-e hivatva ? csak az lehet az irányadó, hogy a járásbíróság az illető végzést, mint a sommás pernek bírósága, magára a sommás perre vonatkozólag hozta-e r vagy pedig a végzéssel a végrehajtási eljárást érintő kérdés felett határozott-e r és a felhívott 1893: XVIII. t.-c. 214. és 230. §-ai alapján nem lehet különbséget tenni a között, hogy a végzés tárgyát képező' kérdés (jelesül a végrehajtás felfüggesztésének kérdése) mely törvényben:a végrehajtási eljárásról szóló törvényi en (1881 : LX. t.-c. 38., 39., 42.,43. §-ai), vagv a perrendtartásban (1881 : LIX. t.-c. 36., 57., 67., 68.§-ai,— 1868 : LIV. t.-c. 323. §-a, — 1893: XVIII. t.-c. 138. és 210. §-ai) van-e szabályozva ? Minthogy pedig az a kérdés, hogy a járásbíróságok előtt indított valamely kereset vagy valamely birói határozat, illetve használt jogorvoslat a végrehajtás folytatására, illetőleg a végrehajtás elrendelésére bir-e halasztó hatálylyal r a sommás pert s annak folyamát nem érinti, hanem a végrehajtási eljárásra vonatkozik, s a bíró akkor, midőn a végrehajtás felfüggesztése kérdésében — habar esetleg valamely keresetre, vagy kérvényre tárgyalást kitűző végzésDen határoz, — lényegileg nem perbirósági, hanem végrehajtási teendőt teljesít: nem szenved kétséget, hogy a járásbíróságnak ily végzése, illetve a végzésnek a végrehajtási eljárásra vonatkozó ezen része ellen benyújtott felfolyamodás elbírálása a fent felhívott 1893 : XVIII. t. c. 230. §-a értelmében az illetékes kir. Ítélőtábla hatáskörébe tartozik. Kelt és hitelesíttetett Győrött, a kir. Ítélőtáblának 1899. évi április hó H-án tartott teljes ülésében. V á gi Mór s. k., a kir. Ítélőtábla elnöke. Dr. Bella János s. k., jegyző. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben A kereskedelmi törv. 504. §-a a biztositót a fizetési kötelezettség alól, a mennyiben a biztosított előnyére az ellenkező ki nem köttetett, felmenti az esetre, ha a biztosított életét öngyilkosság, vagyis az öntudatos akaratelhatározást feltételező cselekmény folytán veszti el; ellenben az öntudatlan, a szabad akarat elhatározást kizáró állapotban elkövetett önkivégzés esetéről egyáltalán nem intézkedik és igy az 507. §. rendelkezése nem áll útjában annak, hogy a felek az öngyilkosság ezen nemére nézve jogviszonyaikat szerződésileg szabályozzák. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék: Ozv. C. Józsefnének, a New-York biztosító-társaság elleni 50,000 korona iránti kereskedelmi perében itélt : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Nem vitás, hogy néhai C. József biztosított a biztosítás első évének folyamán öngyilkos lett. A biztosítási általános feltételek 6. pontja értelmében a biztosítás első évének folyamában az akár beszámítható, akár beszámithatatlan állapotban elkövetett öngyilkosság folytán történt elhalálozás kockázatát alperes a biztosításból határozottan kizárta. Alperes azt vitatja, hogy a feltétel értelmében felelősséggel nem tartozik. Ezzel szemben felperesnek az az álláspontja, hogy a biztosított az öngyilkosságot az orvosi bizonyítványok szerint elmebajból kifolyólag, tehát öntudatlanul követte el, a beszámithatlan állapotban elkövetett öngyilkosság pedig nem tekinthető öngyilkosságnak, hanem oly véletlen eseménynek, a melynek kockázatát alperes viselni köteles és hogy oly feltétel, mely szerint a beszámithatlan állapotban elkövetett öngyilkosság a biztosításból kizáratik, érvényesen ki sem köthető, mert öntudatlan cselekmény feltétel tárgya nem lehet. A bíróság azonban felperes álláspontját utóbbi részében el nem fogadja. Ugyanis, ha valónak vétetik is, hogy a biztosított öntudatlan állapotban fosztotta meg magát életétől és hogy ekként cselekménye neki beszámítható nem lévén, a halál akaratelhatározásától függetlenül következett be, következéskép öngyilkosságnak, mely öntudatos akaratelhatározást tételez fel, tulajdonképen nem is tekinthető, mégis a jelen esetben a biztosítási feltételek érvénye meg nem tagadható. Mert a kereskedelmi törvény 507. §-a értelmében a felek kölcsönös jogaira és kötelességeire nézve, a mennyiben ezek a törvényben megállapítva nincsenek, a biztosítási szerződés határozatai szolgálnak irányadóul. A törvény öntudatlan állapotban elkövetett öngyilkosságról egyáltalán nem intézkedik, tehát a feleknek jogukban állott e részben szerződni, a szerződés pedig akként köttetett, hogy al peres öntudatlan állapotban elkövetett öngyilkosság esetén sem vállal kockázatot. Ez annál inkább áll, mert a keresk. törv. 504. §-a öngyilkosság esetében csak kivételesen, ha az ellenkező világosan kiköttetett, állapítja meg a biztosító felelősségét, ezen kivételes intézkedés tehát csak megszoritólag, vagyis a szerződő felek világos kikötései szerint magyarázható, itt pedig a kockázat kizárása világosan kiköttetett. Ekként a kikötött feltétel érvényességéhez kétség nem férhetvén, minthogy annak értelmében alperes kockázatot nem vállalt, felperest keresetével el kellett utasítani, fi898 január hó 1. 69,799'97. sz. a.) A budapesti kir. tábla itélt : A kir. tábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Indokok : Mert a törvény a biztosítás kezdetére, vagyis a szerződés hatályba léptének idejére nézve parancsoló intézkedést nem tartalmazván, kétségtelen, hogy a felek e tekintetben tetszésük szerint szerződhetnek; mert ebből kifolyólag a kötvényfeltételek 6. pontjának az az intézkedése, mely szerint alperes a halál egy bizonyos nemére, a fenforgó esetben az öngyilkosságra nézve, akár szándékos, akár öntudatlan állapotban végzett cselekmény eredményeként következzék az be, kikötötte, hogy e tekintetben a kockázatot csupán a biztosítás első évének elmultával viseli, hogy tehát kivételesen, vagyis a halál ezen nemére nézve a szerződés hatályba léptének ideje csak egy év múlva áll be, a törvénynek a biztosítási jogot szabályozó rendelkezéseivel ellentétben nincs, következőleg a felek jogaira és kötelezettségeire nézve irányadó. (1898 december 7. 864/98. sz. a.i A m. kir. Curia itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a peres felek beismerése szerint érvényesen létrejött biztosítási szerződés a perhez csatolt