A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 18. szám - Egy érdekes igazolási kérdés

70 A JOG kötvény tartalmából kitünőleg 1895 szeptember 14-én vette kezdetét, s ehhez képest alperes ezen időponttól kezdve viselte a kockázatot ; tekintve, hogy alperes által szerződésileg elvállalt kockázat terjedelme a kötvényfeltételek 6. pontjában akként állapíttatott meg, hogy a biztosítás első évének folyamában az akár beszámítható, akár beszámithatlan állapotban elkövetett öngyilkosság folytán történt elhalálozás kockázata a biztosításból határozottan kizáratott, vagyis a halál bekövetkezésének esetére elvállalt általános kockázat a biztosítás első évére kivételesen megszorittatott és ezen időtartamra alperes biztosító a felelősség és fizetési kötelezettség alól az öngyilkosság minden esetében felmentetett; tekintve, hogy a kereskedelmi törvény 504- §-a a biztositót a fizetési kötelezettség alól, a mennyiben a biztosított előnyére az ellenkező ki nem köttetett, felmenti az esetre, ha a biztosított életét öngyilkosság, vagyis az öntudatos akaratelhatározást feltételező cselekmény folytán veszti el, ellenben az öntudatlan, a szabad akaratelhatározást kizáró állapotban elkövetett önkivégzés esetéről egyáltalán nem intézkedik és igy az 507. §. rendelkezése nem áll útjában annak, hogy a felek az öngyilkosság ezen nemére nézve jogviszonyaikat szerződésileg szabályozzák, a kötvényfeltételek 6-ik pontjában foglalt az az intézkedés tehát, mely a biztosítás első évében a biztosított által öntudatlan állapotban elkövetett öngyilkosság esetére a biztositót a kockázat viselése alól felmenti, a törvénynek parancsoló és a szerződő felek által nem módosítható rendelkezésébe nem ütközvén, joghatálylyal bir ; és tekintve, hogy a peres felek közt nem vitás, hogy biztosított néhai C. József a biztosítás első évében öngyilkos lett, ezen időben pedig alperesnek kockázata és fizetési kötelezettsége a fentebb kifejtettek szerint az öngyilkosság minden esetére ki volt zárva és igy az a körülmény, hogy a biztosított beszámítható vagy öntudatlan állapotban fosztotta meg magát életétől, a jelen esetben közömbös, mindezeknél fogva felperesnek követelési igénye alappal nem bírván, a kir. táblaitéletének helybenhagyásával felperes keresetével elutasítandó volt. (1899 április 5. 139/99. sz. a.) Főeskü alkalmazása azon kérdés eldöntése céljából, vájjon felperes valamely szövetkezet tagja volt-e vagy sem. A pozsonyi kir. törvényszék mint csődbíróság (1897. dec. 23-án 11,745. sz. a.) E. Béla felperesnek az első magyar jégkárbiztositó-társaság mint szövetkezet csődtömeggondnoka és D. Náthán alperesek ellen, járulékkimutatás és ennek alapján elrendelt kielégitési végrehajtás megsemmisítése iránti perében következőleg i t é 11: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes a vagyonbukott «Első magyar jégkárbiztositó-társaság mint szövetkezet vagyonára elrendelt csődeljárás folyamán 9,786/1891. sz. a. kelt végzés, illetve az ezzel helybenhagyott járulékkimutatást minden jogkövetkezményeivel az 1881. évi 59. t.-c. 50. §-a értelmében az alapon kéri megsemmisíttetni, mert azon járulékkimutatás szerkesztése céljából megindított bírói eljárás folyamán hírlapi hirdetményben idéztetett, holott az ő lakhelyét a csődtömeggondnok ismerte és mert helyette és nevében oly harmadik személy D. Náthán járt el, a kit eljárásra meg nem bizott. Felperes keresete alaptalan. A mit a kereset alapjául fentiekben felhozott azt a körülményt illeti, hogy felperes hirdetményben idéztetett, ez a kért megsemmisítésre alapul nem szolgálhat, mivel ezen kir. törvényszéknek 3,216/1888. sz. végzésében a járulékkimutatás elkészítésével a tömeggondnok megbízatván, az erre folyamatba tett eljárásban a csődtörvény 258. §-a nyomán a szövetkezeti tagok az alapszabályokban meghatározott módon voltak idézendők, már pedig ezen alapszabályok 5. és 9. §§-ai nyomán az idézés a hivatalos hírlapban közzéteendő hirdetményben, nem pedig az érdekelt szövetkezeti tag saját személyéhez szóló külön idézvényben eszközlendő; továbbá az 1881. évi 591. sz. 39. §. értelmében semmiségi okul csakis bíróság előtti eljárásban elkövetett sérelem szolgálhat. Ennek nyomán felperes csak azt panaszolhatná az idézett 1881. évi 59. t.-c. 50. §-ában felhívott 39. §. k. pontja nyomán, hogy őt ezen kir. törvényszék előtti eljárásban D. Náthán vagy más harmadik személy meghatalmazás nélkül képviselte. De felperes nem ezt, hanem azt panaszolta, hogy azon okmányokban, amelyek alapján a szövetkezet tagjainak sorába felvétetett, az ő tudta és beleegyezése illetve meghatalmazása nélkül irta az ő nevét a II. r. alperes D. Náthán; ez a panasz pedig nyilván nem bíróság előtti, hanem bíróságon kivüli eljárásra vonatkozik, illetve oly tényt illet, a mely birói eljárás előtt magán fél részéről követett állítólagos jogtalan eljáráson alapszik. Mindezek szerint felperes keresete minden irányban alaptalan lévén, ezt elutasítani kellett stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1898. március 8. 345. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és a felperest keresetével csak az esetben utasítja el, ha le nem teszi a főesküt arra, hogy földterményeit 1879. évben az Első magyar jégkárbiztositó-társaság mint szövetkezetnél jégkár ellen nem biztosította, a percsomó mellett levő 1853. és 1854. számú biztosítási bevallási iveknek megfelelő eredeti példányokat alá nem irta, azoknak nevében 1 eendő aláírásával senkit meg nem bizott és a bevallási ivekre vezetett azon megjegyzés, hogy a kötvény az ő nevére legyen kiállítva, nem az ő beleegyezésével csatolta a bevallási ivekre; ha felperes ezen esküt három nap alatt leteszi, a pozsonyi kir. törvényszéknek mint csődbíróságnak 9,786/98. sz. végzésével jóváhagyott járulékkimutatásnak a felperesre vonatkozó tételeit összes jogkövetkezményeivel együtt a kir. itéló'tábta megsemmisíti, az I. r. alperest az emiitett járulékkimutatás alapján felperes ellen támasztott igényével elutasítja stb. Indokok: A m. kir. Curia 998 1894. sz. a. ítéletével felperes semmiségi keresetét a pozsonyi kir. törvényszék mint csődbíróságnak 9,876/91. sz. a. végzésével elfogadott járulékkimutatás s az ennek alapján szerzett jogokkal szemben érvényesíthetőnek kimondta és egyúttal az elsöbiróságot arra utasította, hogy peres feleknek a kijelölt irányban póttárgyalás utján való meghallgatása és a netán szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás foganatosítása után a kifejlendők alapján, a kereset érdeme felett hozzon uj ítéletet. Az elsőbiróság a kir. Curia hivatkozott Ítéletével elrendelt póteljárás foganatosítása után részben és különösen kiemelve az 1881 : 59. t.-c. 50. illetve 39. §-ra alapított alaki indokokból, részben pedig azért utasította el felperest keresetével, mivel a keresetet minden irányben, e szerint tehát érdemben is alaptalannak találta, erre való tekintettel a kir. ítélőtábla a keresetet nemcsak az 1881: 59. t.-c. 39. §-ára alapított alaki okokból, hanem érdemben is elutasítottnak tekinti. Alaki okokból azonban a keresetnek elutasítása helyt nem foghat, mert igaz ugyan, hogy az 1881: 59. t.-c. 50. §-ának rendelkezése szerint semmiségi keresetnek csak az e szakaszban felhívott 39. §. g), i) és k) pontjaiban foglalt alaki sérelmek eseteiben van helye, ámde a felperes azt állítja és a keresetét erre alapítja, hogy bérlője D. Náthán nem az ő megbízásából, hanem megbízás nélkül járt el, midőn a felperes nevében az Első magyar jégkárbiztositó-társaságnál jégkár ellen biztosítást jelentett be; ha pedig felperes a részére megítélt főesküt leteszi, akkor beigazoltnak veendő, hogy a jégkár ellen bejelentett biztosítás nem a felperestől származik és ez esetben az 1881: 59. t.-c. 39. §. k) pontjában jelzett alaki sérelem fenforog, mivel a csődbíróság a megbízás nélkül eljárt D. Náthán bejelentése alapján állapította meg a felperes szövetkezeti tagdiját és egyúttal azt a járulékot, melyet felperesnek, mint szövetkezeti tagnak fizetni kell; a semmiségi keresetnek tehát az utóbb hivatkozott törvényszakasz k. pontja alapján helye van. Érdemben pedig a kereset alapos vagy alaptalan volta attól függ, hogy a felperes tagja volt-e az Első magyar jégkárbiztositó társaság, mint szövetkezetnek vagy sem ? mert a csődeljárás folyamán a tömeg tartozásához való hozzájárulás a szövetkezet tagjai irányában állapíttatott meg a járulékkimutatással; ha tehát felperes a szövetkezetnek tagja nem volt, annak csődtömegtartozás kiegyenlítéséhez hozzájárulni nem tartozik. A tömeggondnok előadása szerint a csődeljárás folyamán a felperes szövetkezeti tagsága azért állapíttatott meg, mert neve a szövetkezeti tagok névjegyzékében a csődnyitáskor benfoglaltatott, mint a ki az iratok mellett másolatban elfekvő 1853. és 1854. számokkal jelzett jégkárbiztositási bevallási ivek szerint földterményeit 1879. évi június 18-án biztosította és biztosítási dij fejében 92 frt 69 krt és 192 frt 35 krt tartozott fizetni; e szerint a szövetkezet alapszabályai 7. §-ának rendelkezéséhez képest szövetkezeti tagnak tekintendő. Minthogy a felperes tagadta, miként a hivatkozott számú, másolatban csatolt jégkárbiztositási bevallási iveknek megfelelő eredeti példányokat aláirta, vagy azoknak nevében való aláírásával és igy a nevében teljesítendő jégkárbiztositással bárkit is megbízott volna, a tömeggondnok pedig a bevallási ivek eredeti példányait előmutatni, azok hollétét jelezni nem tudta, s igy, mint bizonyításra kötelezett fél egyéb bizonyíték hiányában a főesküvel kinálta meg a felperest, az Ítélet rendelkező részében jelzett, a felperes által tagadott ténykörülményekre nézve, a mit ez elfogadott, ennélfogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett a főesküt felperesnek meg kellett ítélni és a per kimenetelét annak le vagy le nem tételétől feltételezni. Az eskü le nem tétele esetében a felperes szövetkezeti tagsága beigazoltnak lévén tekintendő, a csődeljárás folyamán jogérvényesen megállapított járulékkimutatással terhére rótt hozzájárulási összeg erejéig őt a fizetési kötelezettség terheli, ez esetben tehát felperes keresetével elutasítandó volt stb. Ellenkező esetben azonban a felperes szövetkezeti tagsága beigazolást nem nyervén, keresetének helyadása mellett az 1881. évi LIX. t.-c. 50. §. utolsó bekezdése alapján II. r. alperes, illetve annak időközben történt elhalálozása folytán a perbe lépett jogutódai voltak ugy a felperes, valamint az I. r. alperes részére a perköltség megfizetésére kötelezendők, mint a kikre az 5,841,97. sz. kérvény mellett levő hagyatékátadó végzés szerint a jogelődük után 280 frt becsértékü örökség hárult, mert a periratok mellett levő jégkárbejelentési iv szerint a felperes nevében 1,854. számmal jelzett biztosítási ajánlat alapján létrejött biztosítási ügyletből kifolyóan a II. r. alperes nevében történt a kárbejelentés és a II. r. alperes jogutodai alaposan nem védekezhetnek azzal hogy a karbejelentés nem származhatik jogelődüktől, mivel az Írni nem I tudott mivel nem tagadták a tömeggondnoknak azt az állítását hogy II. r. alperes kárigényét a szövetkezet csődtömege ellen bejelentette es érvényesíteni kívánta és igy elfogadandó hogy a kangeny bejelentés csakugyan a II. r. alperestől származik a i felperes neveben megkötött biztosítási ügyletből kifolyóan • azt • pedig sem II. r. alperes, sem jogutódai nem igazolták hogy a