A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 16. szám - Az igazságügyi vita

Tizennyolcadik évfolyam. 16. szám Budapest, 1899 április 16. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP a IC4ZSÍCÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGTÁR ÜGÍ7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS EÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve. Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ I « — « Egész « _ 8 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Az igazságügyi vita. Irta: Dr. Révai Lajos, ügyvéd, Bpest. — A sajtójogi felelősség kérdése. IV. Irta: Zsítvay Leó, a bpesti büntető tszék elnöke. — A kereskedelmi törvény 485és 486. g-ához. Irta . dr. V é g h Imre, kir. törvényszéki biró, Miskolc. — Egy érdekes sommás igazolási kéidés: Irta: K. — Biráink anyagi függetlensége. Irta : Kovács Béla, kir járásbiró, Karánsebes. — Belföld. (Az igazságügyi vita a képviselőházban.) — Ausztria és külföld. (A francia homestead.) — Vogyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbiiósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok. Az igazságügyi vita. Odakünn jótékony tavaszi eső termékenyíti a szomjas földet. — bent a képviselőházban pedig — közepes számú hallgatóság előtt fejti ki Plósz Sándor igazságügyminister részletes programmját. mely éppoly termékenyítő hatással lesz az ország még nagyon is ugaron fekvő^igazságszolgáltatására. Olvasóink ezen programmot nagyjában már ismerik. Már március 19-iki számunkban volt alkalmunk azt — közvetlenül a ministertől nyert informatio alapján — nyilvánosságra hozhatni és már akkor is hangsúlyoztuk, hogy ezekhez «a programm kifejtése alkalmával — mint ez máskép nem is képzelhető, sok más fontos kérdés is fog csatlakozni)). És ily reformigéretekben tényleg bővelkedett a programm. Az általunk már felhozottakon kivül ott találtunk majdnem minden, a jogászvilágban napirenden lévő ujjáalkotást és novelláris uton behozandó átalakítást, itt-ott kisebb foldozást is. Ezek: 1.) a kereskedelmi törvény revisiójának kérdése, mely a polg. törvénykönyv első tervezetének elkészülte után azonnal munkálatba lesz véve. 2.) A fizetési meghagyásokról szóló eljárás revide lása, 3.) a házassági eljárás. Ezen két utóbbi eljárás a 4) bányajogi eljárással együtt az általános perrendtartásba lesz felveendő. Ellenben 5.) a községi eljárásra vonatkozó szabályok és 6.) a tőzsdebiróságok hatáskörére és eljárására vonatkozó szabályok, valamint 7.) akiskoruság meghosszabbítási és gondi okság alá helyezési ügyek az életbeléptetési törvényben lesznek szabályozva. Ide tartozik még 8.) a végrehajtási törvény némely hiányairak pótlása és sanálása. Sürgőssé vált továbbá 9. a büntető novella megalkotása és ezzel kapcsolatban 10. a feltételes elitélés intézményének életbeléptetése és 11. az árurészletügyek szabályozása. Plósz nem tartozik a «nagy szónokok» közé. Nem bir Szilágyi Dezső hatalmas rhetorikájával, éles dialektikájával, érces hangjával — és programmját mégis mindenki feszült figyelemmel hallgatta végig. Mert a mellett, hogy ezen programm egy nagy tudós által lett kifejtve, mindenki azon kellemes érzéstől volt áthatva, hogy nem homo novus-sal áll szemben, a ki idealisticus szárnypróbálgatásokat tesz, hanem hogy itt oly férfiú tesz Ígéreteket, a ki már Szilágyi és Erdély alatt az igazságügyi codificatio és administratióból kivette a maga oroszlánrészét, a ki szakmáját alaposan ismeri és a ki. a mit igér, azt teljességében beváltani is képes. És midőn Plósz programmbeszéde végén a ház tagjait felkérte, hogy tanácsokkal és tapasztalatokkal őt támogassák, — akkor nem volt senki a ház jelenlévő tagjai közül, a ki a ministert és programmját a legmélyebb rokonszenvvel nem fogadta volna. És történt,— a minek eddig még példája a Házban nem igen volt. Az ellenzék jogász tagjai is : Visontai és Komjáthy az első napon, Győry és Polónyi a vita második napján, — csupa rózsát hintettek a minister felé, melyekből előzetesen minden tövist kiszedtek; Visontai az igazságügyi budgetet Lapunk mai száma feltétlenül elfogadta, Komjáthy pedig beszéde végén elhagyta ama stereotyp kijelentést, hogy a költségvetést el nem fogadja. Milyen más, milyen örvendetes volt ezúttal az egész vita — az előző évek vitájához képest Mindenki sajnálta, — és mi első sorban, — hogy a politikai helyzet, az egész budgetvitának — és igy természetesen az igazságügyi vitának is a legszűkebb mederbe való szorítását tette szükségessé. De ezen szük mederben is magas niveauju volt a vita. Jó esett hallanunk, mily tárgyilagossággal és szakszerűséggel szólaltak fel Visontai, Veszte r, Nagy, Győry és Kom j áthy képviselők, kik egy számszerűleg csekély (hisz annak dacára, hogy jogásznemzet vagyunk, szakszerű kérdések megvitatásától és ily vitákban való részvételtől gondosan óvakodunk) jogászauditorium előtt igen egészséges és talpraesett észrevételeket tettek és figyelemre méltó kívánalmakat terjesztettek elő Volt a szónokoknak bátorságuk az ügyvédi kérdést is szőnyegre hozni, mert a/, ügyvédség a lefolyt évtizedek alatt a parlamenti souffre douleur volt, a melyen mindenki ütött egyet, a melyen élcelődni a bon ton-hoz tartozott, a melytől mindent meglehetett tagadni és a melytől mindent meglehetett vonni. (Bezzeg máskép hangzott a nóta választások idején, midőn minden párt az ügyvédben látta és kereste legjobb és legolcsóbb kortesét !) De volt Komjáthynak mersze még, a téli álmát valamely közös hadügyministeri ládafiókban alvó katonai bűnvádi eljárás hol- és hogyléte felől is tudakozódni és erre nézve felvilágosítást is kérni, melyet a minister teljesen megnyugtatóan nyomban szolgáltatott is. Csak azért, mert a közvéiemény egy idő óta ezen fontos kérdés Mett napirendre tért, sikerült azt az utolsó időben a nyilvánosság előtt elescamotálni. Szilágyinak ebbeli positiv Ígéretei még beváltásra várnak és Plósz ezen kérdésnek kedvező megoldása elől sem fog kitérni, — mert a mai rendszernek tarthatatlan voltát semm sem képes fényesebben illustrálni, mint a francia események, a gyászos «affaire». Némi elégtételünkre szolgál, hogy a vita folyamán lapunk is szolgáltatott anyagot a vita niveaujának emelésére. Visontai képviselő ékes szószólója volt a sajtótörvénykezés terén oly intézkedés behozatalának, hogy törvényszéki tárgyalás alatt lévő ügyek a sajtóban ne jelenhessenek meg a tárgyalás stádiumában. Mi ezt kiegészitendőnek tartjuk az egész vizsgálat folyamán a feljelentéstől kezdve a jogerős vádhatározatig. És épugy szóvá tétettek a lapunk mult számában megrótt hiányos statistikai kimutatások, melyekből sem a félretételek, sem a megszüntetések vagy feljelentések száma és százaléka ki nem tűnik. Mindent összevéve, az uj aera a legkedvezőbb auspiciumok közt indul meg. A minister minden számbavehető oldalról : a parlament és közvélemény részéről egyaránt támogattatik, — rajta áll most az igét tetté alakítani, ígéreteit sorba beváltani és mielőbb oly jogállamot alkotni, mely a legcivilisáltabb nemzetek institutióival kelhessen versenyre. Ehhez azonban nem csupán a minister jóakarata és fáradhatlan tevékenysége, nem csupán az uj és jó törvények egész könyvtára kívántatik meg, — ehhez az illetékes tényezők : a bírósági és administrativ közegek teljes készültsége, lelkes, feláldozó és öntudatos közreműködése is szükséges. Csakis «viiibus unitis» lehet e nagy problémát megoldani és ha ez sikerül, akkor meg is lesz a pénz az intézmények továbbfejlesztésére, abiróikar anyagi helyzetének javítására és túlterheltségének apasztására. Mert ekkor Magyarország gazdag, hitelképes és ugy kül- mint belföldön tekintélynek öivendő állam lesz, Vajha sikerülne ezen álomképünk megvalósulását urbi et orbi hirdethetni! . . . Dr. Révai Lajos, 12 oldalra t erjed.