A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 14. szám - Igazságügyi codificatió

A JOG 115 tek. Ily szédelgésekért 9 társulat üzlete záratott ki Badenböl az egylet fellépésére. Ezen egylet 1891. év óta létezik s jelenleg 1,083 tagja van; s minden járásban bizalmi férfiakkal van ellátva. Közreműködnek a mezőgazdasági szövetségek és a parasztok egylete is, melyek a tagjaiknak szabad jogvédelmet biztosítanak, amiért az egylet szempontjából csak köszönetet nyerhetnek. Nyilt kérdések és feleletek. Hatályon kivül helyezte-e az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának b) pontja az 1874. evi V t.-c. 407. £-át? (Felelet.) A cimben foglalt kérdést veti fel «Aliquis» a «J o g» f. é. 12. számában. Aliquis annál jogosultabbnak tartja ezen kérdésnek felvetését, mivel — szerinte — a cimben idézett törvényszakaszok egymást fedik. Ha ezen felfogás helyes lenne, ez esetben a törvényhozásnak egy nagy mulasztásával állanánk szemben, mely szerint az 1894. évi XII. t.-c. megalkotásakor nem történt egyúttal intézkedés a BTK. 407. §-ának hatályonkivül helyezése tekintetében is. Ezen mulasztás annál terhelőbb volna, mert az ilyképen hatályban levő azonos tartalmú törvényszakaszok egyrészt hatásköri összeütközésekre, másrészt pedig anyagi jogbonyodalmakra szolgáltathatnának okot; amennyiben az első bűncselekmény elbírálása a közigazgatási hatóságok, a másodiké ellenben a kir. bíróságok hatáskörébe tartozik, és mivel az 1894. évi XII. t.-c. 93.§-ának b)pontja pénzbüntetéssel, a btk. 407. §-a pedig szabadságvesztéssel sujt. Aliquis felfogása szerint a btk. 407. §-a hatályon kivül van helyezve, mert az ezen szakaszban megkívánt «kárositási szándék* nem tesz lényeges külömbséget a szóban levő törvényszakaszok rendelkezései között, amennyiben a «kárositási szándék* kitétellel egyenértékű a 93. §. b) pontjában foglalt ezen kitétel: •jogosul atlanul és szándékosan*, mert a jogosulatlan s szándékosan történő megsemmisítés — Aliquis szerint— «kárositási szándék nélkül alig gondolható.* Aliquis szerény nézetem szerint nagy tévedésben van és nyugodt lehet az iránt, hogy az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának b) pontja .a btk. 407. §-át sem kifejezetten, sem hallgatagon nem helyezte hatályon kivül, hogy e két törvényszaKasz egymást nem fedezi, hanem hogy ugy az egyik, mint a másik hatályában fenáll. Annyiban igaza van Aliquisnek, — és ugylátszik, hogy ez vezette őt félre, — hogy mindkét törvényszakaszban körülirt bűncselekmény tárgyát a magán határ- és tilalmi jelek képezik, annyiban azonban lényegesen különböznek egymástól, hogy mig a btk. 407. §-ban körülirt vétség tényálladékához a törvény a kárositási szándékot mint a bűncselekmény constitutiv elemét megkívánja, addig az 1894. évi XII. t.-c. 93. §-ának b) pontjában foglalt kihágás tényálladéka kárositási szándék nélkül is megáll. Helyes nyomon járt tehát Aliquis, midőn a BTK. 407.§-ának lételeme gyanánt a <kárositási szándékot* kiemelte, de tévedett és téved annyiban, amennyiben azt állitja, hogy a ^szándékos megsemmisítés* alig gondolható kárositási szándék nélkül. A tévedés abban áll, hogy Aliquis a szóban levő két törvényszakaszban szereplő teljesen különböző szándékot összetéveszti. Más természetű ugyanis a btk. 407. §-ában előforduló szándék és más természetű a kérdéses kihágásban szereplő szándék. Az 1894. évi XII. t.-c. 93. §. b) pontjában előforduló ezen kitétel <szándékosan» a büntetőjogi értelemben vett szándékra — a dolusra — utal, mig ellenben a btk. 407. §-ában foglalt ezen kitétel: kárositási szándékból, a célzatra utal. Vagyis más szavakkal: A btk. 407. §-a akkor rendeli büntetni a határjelek megsemmisítését, elvitelét vagy áttételét, ha a tettesben a büntetőjogi szándékon idolusi kivül még a megkárosításra irányuló szándék vagyis jobban mondva; célzat is megvolt. A btk. 407. §-ában a dolus azért nem szerepel külön és kifejezetten, mert a btk. 75. §-a értelmében vétséget csak szándékosan elkövetett cselekmények képezik, kivéve, ha a gondatlanságból (culpa) elkövetett cselekmény a törvény különös részében vétségnek nyilvánittatik. Minthogy pedig a kihágásokról szóló 1879. évi XL. t.-c. 28. §-a szerint : «a kihágás az esetben is büntetendő, ha az gondatlanságból követtetett el, kivéve, ha a törvény, a rendelet vagy a szabályrendelet csak a szándékos elkövetést rendeli büntetni*, szükség volt az 1894 évi XII. t.-c. 93. §ának b) pontjában kifejezetten a <szándékos» kitételt használni. Röviden összefoglalva tehát az eddig mondottakat: Mig a fentebb tárgyalt kihágásban előforduló ezen kitétel «szándékosan» a cselekmény dolosus voltára céloz, addig a szóban levő vétségben használt ezen kitétel «kárositási szándékból* a kárositási célzatot akarja kiemelni; vagyis a 407. §-ban irt vétség tényálladékához az általános jogsértő szándék ídolus) mellett még a kárositási célzat is megkivántatik, holott a kihágás ezen kárositási célzat nélkül is megáll. Dr. Schick Ferenc Sándor, kir. tszéki albiró. Sérelem. Seperjünk a magunk háza előtt is! A beregszászi törvényszék még az 1896-ik évben megkereste | a m.-szigeti ügyvédi kamarát, hogy egyn.sz—i ügyvéd ellen ' ügyvédtársát és a «biróság iránti köteles tiszteletet is> sértő kifejezés miatt járjon el. Ennek már több mint két éve; amúgy is, de kérvényileg is sürgettem 1897. október havában az ügyv. kamaránál az ügy elintézését, de hiában, az utóbbira még csak választ sem I kaptam! Advocatus. Irodalom. Pénzügyi codex. Illetékegyen érték I. köt. Irta: dr. Szabó Sándor, jogakadémiai tanár Sárospatak. P o 1 i tzer Zsigmond kiadása 1899. Minden munka, mely a bonyolult pénzügyi törvények és szabályok tömkelegében útmutatóul ígérkezik, az illető körök által örömmel fogadtatik. Annál inkább áll ez oly műről, mint a jelenlegi, mely egy, az egész pénzügyi jog nagy terét felkaroló kimerítő és megbízható gyűjteményes munka első kötete. Szerző valóban hálára kötelezi a hazai jogkereső közönséget, ha ugyanazon alapossággal és lelkiismeretességgel, melylyel ezen első kötetét megírta, a további anyagot a folytatásra is feldolgozza. Ép az illetékegyenérték jogi természete, pénzügyikezelése és jelentősége a gyakorlati életben legkevésbbé ismeretes tágabb körökben, és szerzőé az érdem, hogy felhasználva mindent csaknem, a mi eddig e tárgyról az irodalomban, törvényekben, szabályokban, közig, b rósági határozatokban megjelent, igen használható, áttekinthető és könnyen kezelhető alakban adta közhasználatra. Ép ezért nagy érdeklődéssel nézünk a mű folytatása elé. A büntető perrendtartás vázlata. Irta: dr. Vámbéry Rusztem. Szerző ezen munkájával a gyakorlatnak vélt szolgálatot tenni. Miután a mű előszava szerint a büntető perrendtartás terjedelménél és nehéz voltánál fogva és azért, mert az eljárás fontos szabályai is sok helyt merően ügykezelési rendelkezésekbe mintegy belefuladnak, — szerző céljául tűzte, kihámozni belőle a jogilag lényegest és hozzá adni az elmélet legfontosabb tételeit. Szerző ezen célját kis művével elérni derekasan törekszik. Vegyesek. Tárgyalás vádlott távollétében. A budapesti királyi Ítélőtábla : A királyi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság (kun-szent-miklósi járásbíróság) Ítéletét az annak alapul szolgált tárgyalási eljárással együtt megsemmisíti és utasítja a királyi járásbíróságot, tartson ujabb tárgyalást, valamennyi érdekeit fél és tanuk jelenlétében és hozzon a kifejlendőkhöz képest ujabb határozatot. Indokok: A királyi járásbíróságok hatásköréhez utalt vétségek és kihágások eseteiben követendő eljárást szabályozó 2,265/80. számú igazságügyi ministeri rendelet 4., 'iő. és 69. §-ai értelmeinek egybevetéséből kétségtelen, hogy vétség miatt folyamatban levő ügyben a tárgyalás csakis a vádlott személyes jelenlétében tartható meg; j a 79. és 80. §-ok rendelkezése szerint pedig az eljáró bíróság tartozik vádlottat megkérdezni, mily észrevételeket tesz minden egyes tanú vallomására, illetve a tárgyalás befejeztével s a bizonyításra vonatkozó adatok jegyzőkönyvbe vétele után vádlottat védelmére nézve meghallgatni. Minthogy jelen ügyben a királyi járásbíróság 1898-ik évi április hó 25-én, július hó 4-én, július hó 27-én és október hó 3-án a tárgyalásokat A. Imre vádlott távollécében tartotta meg és a nélkül, hogy ezen vádlottat a sértettek folytatólagos előadására és a tanuk vallomására nézve teendő észrevételei és védelmére meghallgatta volna, miért is stb. (1899. évi márczius l én 627/99.) Elvi jelentőségű határozat a párbajról. G. .J állás nélküli tanár és S. E Il-od éves joghallgató közt szóváltás keletkezvén, S. E. G. JakaDot legazemberezte. G. Jakab e miatt segédei által S. Emiltől elégtételt kért. A mindkét részről megbízott segédek fegyveres elégtételadásban állapodtak meg. A felek a párviadal helyéül kitűzött vívóteremben mult évi június hó 23. és 24-én külön-külön meg is jelentek, de ott nem találkozhattak és fegyveres elégtételadásra ki nem állhattak, mert a rendőrség a dologról értesülvén, azt mind a kétszer megakadályozta. A budapesti kir. büntetőtörvényszék vádlottakat párviadal vétsége miatt elitélte. A királyi ítélőtábla az elsőfokú bíróság Ítéletének megváltoztatásával, mindkét vádlottat a vád és következményeinek terhe alól felmentette, indokul azt hozván fel, hogy a btkv 297. §-a értelmében senki sem büntethető, ha a felek a párviadaltól elállottak s az önkéntes elállást a párviadalnak bár két izben történt megakadályozása nem csorbíthatja hatályában, mert az harmadízben akadálytalanul mégis megtörténhetett volna, de e helyett a békés kiegyenlítés s az elállás következett be. A magyar kir. Curia következő ítéletet hozott : Tekintve, hogy a btkv XIX. fejezetében a párviadal vétségének a felek kiállása és viaskodása mellett történhető befejezéséig előforduló részletei, mint önálló büntetendő cselekmények vannak meghatározva; tekintve, hogy a vizsgálat és bizonyítási eljárás adatai szerint G. J. és S. E. vádlottak a btkv. 293. §-ban meghatározott párviadal vétségét elkövették az által, hogy , S. E. vádlott G. J. vádlottat párviadalra kihivatta, ez utóbbi pedig