A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 14. szám - A vétkesség megállapítása bontó perekben

A JOG 113 tényállás helyes megállapítására, a bizonyítási eljárás kiegészítésére és ujabb ítélet hozatalára utasítani. Indokolom ezt azzal: hogy a mennyiben a törvény úgyis a felek akaratára bizza a választást a felebbezésnek mily módoni elintézésére, nem találom indokoltnak a felekre ráoctroyálni a szóbeli tárgyalást akkor, a mikor ők az azzal járó tetemes költekezést, utazgatást, vagy ügyvédi segély igénybevételét nem kívánták ; azaz röviden : költekezni nem akarnak. Hogy valaki valamely joggal éljen-e vagy sem, az az ő dolga. Ha tehát valaki nem óhajt szóbeli felebbezési tárgyalást, ne kössük azt reá azon okon, mert a tényállás nincs megállapítva, hanem küldjük vissza az ügyet az elsftbiiósághoz, a hiányok kijelölése mellett feloldván az ítéletet és nyújtsunk módot a feleknek arra. hogy a hiányt kevesebb költséggel a könnyen hozzáférhető elsőbiróságnál pótolhassák. Ez egy nagy ellenőrző fegyver a felsőbíróság kezében és egy hatályos eszköz arra, hogy az első bíró alaposan dolgozzon. És mivel az elsőbiróság előre nem tudhatja, hogy a felek a felebbezésnek melyik módját fogják igénybe venni, igyekezni fog, minden ügyet alaposan tárgyalni, nehogy a feloldásnak tegye ki magát. Ezt a leghatályosabb ellenőrzési módját az elsőb'róságnak nem pótolja a felügyeleti hatóságnak bárminő szigora sem, mert nem várható nagyobb szigor attól, a ki tucatmunkát követel és restantiát nem tür,— abban az irányban, hogy a'munka alapos is legyen, mivel tudja, hogy a jó munka több időbe kerül és annak hátterében ott áll a rettegett rém : a restantia. Hogy pedig a törvénynek az első fokon való jó kezelése mennyire fontos, azt hiszem felesleges b zonyitani. Hiszen ugy tudom, hogy az összes pörök 90°/o a sommás bíróságok előtt folyik és abból a felebbezési bíróságokhoz legfeljebb 1/3 rész jut, a sommás pörök 'f'8-része tehát az első fokon végleg befejeztetik. A törvény végrehajtásának súlypontja tehát az elsőbiróságokra esik. Nem lehet tehát közönyös, hogy ez a nagy reményekkel útnak indított törvény az útjába tolult szirtek és zátonyok miatt tönkremenjen és kellemetlenül ábrándítsa ki azokat is. a kik attól ha nem is «csodákat». de a jogszolgáltatás javulását várták. Figyeljék meg tehát e jó szándékú igénytelen sorokat az intézők közül azok, a kiknek a jogszolgáltatás ideálja nem csupán a restantia-üldözés, hanem a jó, alapos és lelkiismeretes munía A vétkesség megállapítása bontó perekben. Irta : Dr. RAFFAY FERENC, győri kir. törvényszéki albiró A házasság felbontását kimondó ítéletben köteles a biró azt a felet, a kinek hibájából a házasság felbontatott, vétkesnek nyilvánítani. (H. T. 85. §-a.) Erre a rendelkezésre azért van szükség az ítéletben, mert a vétkes felet a törvény először is vagyonjogi hátrányokkal sújtja, amennyiben azokat az ajándékokat, a melyeket a házasság fennállása alatt vagv ezt megelőzőleg a kötendő házasság okából kapott, természetben visszaadni vagy értéküket megtéríteni köteles ; az ugyar. ez okból, ugyanezen idő alatt tett ajándékozási ígéretek pedig hatályukat vesztik (89. §.) továbbá a vétkes férj vétlen neje részére tartásdíj fizetésére kötelezendő (90. §.). A vétkesség további folyománya az. hogy a vétkes nő férje nevét nem viselheti (94. §,). a 95. §. pedig a vétkes szülőt gyermekei felett való jogaiban is korlátozza. Látni való ezek szerint, hogy a házastársakra nézve nem közömbös, vájjon az elválás alkalmával csak egyikük vagy pedig mindkettőjük nyilvánittatik-e vétkesnek? Ez a körülmény különösen fontos a nőre, aki elvesztheti igy férje nevét, eleshetik a tartásdíjtól, a kapott ajándékoktól és a gyermekei nevelésére és tartására való befolyástól. A H. T. 85. §-a világos rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, mikor nyilvánítható a felperes, viszonkereset támasztása nélkül is, vétkesnek ? E tekintetben érdekes a Curiának 6,402/898. számú ítélete, amely a házasságot, felperes keresete folytán, az 1894 évi XXXI. t.-c. 80. § ának c) pontja alapján, kizárólag az alpeies vétkességéből bontotta fel, de felperest a 85. §. alapján szintén vétkesnek nyilvánította. Az alsófoku bíróságok mindkét fél vétkességéből bontották fel a házasságot, mert bebizonyult a tárgyalás folyamán, hogy felperes K. Katalinnal, alperes pedig M. Jánossal élt együtt. De alperes tulajdonképen nem támasztott viszonkeresetet s igy felperes vétkességéből is nem volt helyes a házasságot felbontani: mert alperes a tárgyalás során ugy nyilatkozott, hogy a házasságot fenn kívánja tartani, ha azonban a bíróság, várakozása ellenére, a házasságot felbontaná, azt felperes vétkességéből kéri kimondatni ; ez az előadás tehát viszonk eresetnek nem tekinthető. Minthogy azonban alperes igazolta, hogy felperes is erkölcstelen életet él, helyesen distinguált a Curia és helyesen mondta ki felperest is vétkesnek ; jóllehet viszonkereset hiján, egyedül alperes hibájából bontotta fel a házasságot. Ez a megkülönböztetés a törvényen alapszik és bizonyára a legritkább eshetőségek közé tartozik, hogy ilyen kérelmet terjeszszen elő a válni nem akaró, jóllehet szintén vétkes alperes. A Curiának ezt a precíz kijelentését nem fölösleges különösen méltatni, mivel a tekintetben, hogy melyik fél és különösen, hogy m'indkét tél vétkesnek nyilvánitható-e, a törvény | határozott rendelkezései dacára, nem állapodott meg a gya| korlat. Mutatja ezt az az eset is. amelyet 752/898. számú ítéletével döntött el legfelsőbb bíróságunk. Ebben a perben a két alsó fórum mindkét felet vétkesnek mondta ki. jóllehet sem viszonkeresetet nem támasztott az alperes, sem bontó okot nem igazolt a felperessel szemben. A kereset a 77. §. a) pontja alapján indult s kimondta a Curia, hogy ha a házasság hűtlen elhagyás alapján bontatik fel, nem mondható ki felt peres is vétkesnek. Ennélfogva mindkét alsóbiróság itéleté! abban a részben, mely szerint felperes is vétkesnek nyilvánitta| tott, hivatalból megsemmisítette, mert — úgymond az indokolás az 1894:XXXI t.-c. 77. §. a) pontjával össze nem egyeztethető, hogy felperes is, kinek keresetére a házasság azért bontatott fel, mert őt alperes szándékosan és jogos ok nélkül elhagyta, vétkesnek mondassák ki. A vétkesség megállapítására nézve ugyanazok a szabályok érvényesek az ágytól és asztaltól való elválásnál, mint a bontó perben, mivel a 105. §. kiterjesztette a 85. §. hatályát a váló! perekre is. E tekintetben tehát különös eltérések nincsenek. A H. T. 107., 141. és 142. §-ainak helyes értelmezése mellett kétségtelen továbbá, hogy a most felsorolt §-ok alapján indított bontóperekben a vétkességet nem kell kimondani. A 107. §-nál a válóitélet e tekintetben már intézkedett s nincs megengedve, hogy a válóitéletnek bontó ítéletté való átváltoztatása alkalmával alperes ákár viszonkeresetet támaszszon, akár önálló bontó okot igazoljon felperessel szemben. Uj adat nem áll tehát a biró rendelkezésére a bpntó ítélet meghozatalánál, ennélfogva eltérőleg nem rendelkezhetvén a vétkesség felől, minden ujabb rendelkezés fölösleges. Nem alterálja ezen szabály helyességét az a körülmény, hogy az i átváltoztatásnál kérheti esetleg a nő a névviselésre való feljogosítást, aminek válóperben helye nincs: továbbá, hogy a viszonyokhoz képest a válóitélettől eltérőleg határozhat a bíróság a kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása felől, valamint felemelheti a nöi tartásdijat is. (H. T. 91. £.) A 141. §-nál a vétkességre nézve ugyanez az eset forog fenn, azzal a különbséggel, hogy a korábbi törvények alatt keletkezett válóitéletet kell bontóvá átváltoztatni, tehát itt sincs helye a vétkességről való rendelkezésnek. A 142. §-nál pedig a korábbi jogszabályok alapján egyik félre nézve hozott bontó ítélet hatályának kiterjesztéséről van csupán szó. A per érdemében itt semmi uj nem történik s akár a bontás alapjául szolgált tény valósága, akár annak megállapítása, vájjon a bontás oly tény alapján mondatott-e ki, mely tény a házassági törvény szemt is bontó okot képez, akár a vétkésség kérdése, további vizsgálat tárgyát nem képezheti. Ugy eddigelé fel nem vetett eredeti kérdésről kell még I itt megemlékeznem. Kétségtelen, hogy az ágytól és asztaltól való elválást j kimondó jogerős ítélet csak azt a válóokot consumálja, a | melynek alapján a válást a biró megállapította és ennélfogva i az elválasztott felek bármelyikének jogában van kérelmezni a házasság felbontását a válóperben nem érvényesített bontó i ok alapján. Teheti ezt az a fél is. amelyet a váló ítélet vétkesnek mondott ki. Ha azután a bontó keresetnek helyet ad a bíróság, előáll az az eset. hogy mindkét fél vétkes. Egyiket a váló, másikat a bontó perben találták vétkesnek. Ekkor nézetem szerint a bontó itélet meghozatalánál köteles a biró figyelembe venni azt a körülményt, hogy a válóper során a másik fél már vétkesnek nyilváníttatott s a válást kimondó Ítéletet tartozik felülvizsgálni a vétkesség folyományaképen kimondott következmények tekintetében és ezekre nézve uj. megfelelő határozatot kell hoznia. Igy i azután eleshetik a vagyonjogi hátrányok kiszabása, valamint | korlátozhatók a szülőknek a gyermekek felett való jogai. I A H. T. 94. §-ából folyik továbbá, hogy ez esetben a nőt nem lehet férje nevének további viselésére feljogosítani.