A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 13. szám - A végrehajtási törvény 163 §-ához - Csemegi Károly. (1826 -1899.)

A JOG 105 üdét m netét folyvást és esetenként ellenőri/heti s főképen, hogy átverő csak a teljes összeg lefizetése után a megmaradó anyagnak lesz tulajdonosa, a tulajdonjognak a vételái lefizetéséig eladó részére való fentartásával egyértelmű, s ez esetben a/ igénylő fentartott tulajdonjogára sérelmes végrehajtási foglalás szintén feloldandó. A végrehajtási törvény 163 £-ához. Irta: Dr. DALMADY LAJOS, ügyvéd, Nagy-Körösön. A végr. törv. 163. §-a látszólag oly világos és egyszerű, hogy valóban joggal tehetjük fel, miszerint ahhoz kétség nem terhet, hogy adott esetben annak rendelkezését egyik vagy másik irányban nehézség nélkül alkalmazhatjuk. Az elárverezendő ingatlan vagy szolgalommentes, vagy szolgalmi joggal terhelve van. s ez utóbbi esetben a szolgalmi jog vagy első helyen, vagy pedig ezt megelőző egy vagy több követelés utáni rangsorozatban van bekebelezve. Mindezen esetekre a törvény rendelkezése egyszerű és világos; lehet, sőt gyakori azonban az oly eset is, melyre a törvényhozó nem gondolt s a melyre épp ez okból a törvény egyáltalán semminemű intézkedést, sőt útmutatást sem tartalmaz. S ez az a közben eső — nem is kivételes eset — mikor az ingatlan részben szolgalommentes, részben pedig szolgalmi joggal terhelve van. Vájjon most már ily esetben a törvényt hogyan alkalmazzuk, az ily ingatlan a szolgalmi jog tentartásával a szolgalommentes rész sérelmére ; vagy pedig arra való tekintet nélkül a szolgalomra jogosult törvényadta jogának megsértésével bocsájtassék e árverezés alá ? Világosabban és példa felhozása mellett szólok. A Sárfalvai 70. sz. tjkvben A -J- 150 hrsz. alatt felvett ház és udvartér fele részben N. István, másik fele részben S. Mária tulajdonát képezi. Az N. István tulajdonát képező rész most nevezett S. Máriát holtiglani haszonélvezettel illeti, a mi részére tkvileg bekebelezve van. N. István utóbb a tulajdonát képező ezen rész illetőségét megterheli, a minek folytán arra árverezés vezettetik. Sárfalva rendezett t.mácsu város, az árverés aki bocsájtott ház kikiáltási ára 1,800 frt. Kérdés tehát: vájjon ezen ingatlanra mely a végr. törv. 156. §. c) pontja alapján egészben bocsájtandó árverés alá,— a szolgalmi jog fentartásával vagy annak fentartása nélkül rendelendő-e el az árverés ? Hiszen igaz. a törvény világosan szól: «ha szolgalmi jog van bekebelezve, e jog az árverés által nem érintetik)), hogy tehát, ha a törvény betűihez ragaszkodunk : az ingatlan az S. Mária haszonélvezeti szolgalmi jogának fentartásával árverezendő el'. De vájjon igazságos eredményre jutunk-e. s vájjon az elért vételár igazságosan felosztható lesz-e ? Tegyük fel ugyanis, hogy a kérdéses ház a haszonélvezet fentartása mellett, tehát az S. Mária haszonélvezetével terhelten 1,900 frtért adatik el. A legtöbben ugy fognak gondolkozni, hogy az ekként elért vételár felerészben S.Máriát, másik fele részben pedig N. Istvánt s illetve annak hitelezőit illeti, a tkkvi tulajdoni aránynak megfelelően. De vájjon igazságos osztály lesz-e ez 3 Hiszen ez esetben N. István s illetve ennek hitelezői épp oly összeget kapnak a szolgalommal terhelt fele részért, mint S. Mária a saját szolgalommentes jutalékáért, holott ez mint szolgalom s egyáltalán tehermentes rész, tagadhatlanul tetemesen többet ér. Azonban éppen ezen többletnek meghatározása a szerfelett nehéz sőt lehetetlen, tekintve, hogy az ingatlan egészben bocsájtatott árverés alá. E célból legegyenesebb ut volna, hogy külön bocsájtassék árverés alá a terhelt rész. s külön az S. Mária szolgalommentes jutaléka. De ez két okból nem lehetséges ; elsősorban is az ilyetén, egy egésznek részekben való árverés a'á bocsájtását tiltja a törvény, s magával a végr. törv. 156. §. c) pontjával ellentétbe jönnénk. Másodsorban pedig ily esetre árverezőt is alig kaphatnánk. A ki az egyik részt megvette, a másik részhez már vagy aránytalanul csekély vagy aránytalanul nagy összegért jutna, mert ez utóbbira már mások vagy egyáltalán nem árvereznének, vagy éppen abból kiindulva, hogy az első felerészt megvett árverezőnek a másik részt is megvennie sokkal nagyobb érdeke, mint nekik, nagyon is felvernék. Igazságos vételárat, a való értéket tehát elérni igy sem, vagy csak a legritkább esetben tudnánk. Véleményem szerint ily esetben a törvény betűihez ragaszkodnunk nem szabad, hanem az ingatlanra a szolgalmi jog fentartása nélkül rendelendő el az árverés. S hogy menynyivel igazságosabb eredményt érünk el, a fenti példa illusztrálni fogja. Mondjuk, hogy az ekként árverés alá bocsájtott ház 2.200 fitért adatik el. Az ekként elért vételár fele része illeti S. Máriát, ki. tekintve, hogy a fenti vételár az egész házért, mint szolgalommentesért adott vételi összeg, ezen fele résszel szolgalommentes tulajdonának valódi értékét kapja meg ; másik fele ré.-z pedig mint N. István illető.'ége. letétbe helyez, tetik s azt a szolgalomra jogosult továbbra is hiszonélvezi, j ennek megszűnte után pedig a tulajdonos s illetve hitelezőinek kiutaltatik. Ezen methodus szerint tehát ugy a szolgalommentes mint a terhelt rész tulajdonosai a teljes, a való ellenértéket kapják, sem egyik, sem másik nem kap többet tulajdonostársa rovására, vagy kevesebbet a társtulajdonos előnyére. Ugy láti szik azonban', mintha a hitelezők sérelmet szenvednének, a mennyiben követelésükhöz csak a haszonélvezet megszűntével jutnak, holott az esetben, ha az ingatlan a szolgalmi jog fentartásával adatik el, az ekként befolyt vételár — mint az előbbi példánál láttuk — közö'.tük azonnal felosztható és kiutalható. Ez a sérelem azonban csak látszólagos és épen csak az első esethez viszonyítva mutatkozik sérelemnek. Mert voltaképen a hitelezőknek, kiknek követelését a szolgalmi jog megelőzi, egyáltalán nincs joguk követeléseiknek a haszonélvezet megszűnte i előtti kiutalását ezen tömegből követelni. Már most, ha atör| vény betűihez ragaszkodunk s a példaként felhozott esetben I azt a házat a szolgalmi jog fentartásával bocsátjuk árverés alá, I a hitelezők azon az őket különben nem illető kedvezményhez. I előnyhöz is jutnak, hogy követelésük azonnal kiutalható lesz, de ez csak az elől álló hitelezőkre áll, mig a hátul állók ugy lehet, követeléseiket vesztik ; vagyis az elől álló hitelezők az utóbb állóknak visszahozhatlan kárára, rovására jutnak amaz őket különben sem illető előnyhöz. Mert abban is egyet fog velem mindenki érteni, hogy egy ingatlan tetemesen csekélyebb összegért adható el szolgalmi joggal terhelten, mint a nélkül. Vagyis ha a példánkban felhozott ház valódi forgalmi értéke 2,200 fit. az a szolgalmi joggal terhelten 5—600 frtlal kevesebbet ér s még jó, ha ezen különbözettel akad reá vevő. Ha most már a szolgalmi joggal terhelt rész több hitelező javára összesen 1,200 frttal van terhelve, a szolgalmi jog fentartásával 1,700 frtért eladott ház vételárából csak az elől álló hitelezők kapnak 850 frtot — az utóbb állók pedig követeié seiket vesztik. Az általam ajánlott módszer tehát a tulajdonostársakra 1 és hitelezőkre egyaránt igazságos és egyedül helyes; magára a haszonélvezőre pedig — mint a kit s illetve mint a kinek jogát a törvény a 163. § szal védeni akarja — elvégre egyre megy, természetben gyakorolja-e haszonélvezeti jogát az ingatlanon, vagy ezen ingatlannak igazi, valódi értékének készpénzbeli hasznait húzza. Belföld Csemegi Károly. H826 —1899.) Nagy halottja van a magyar igazságügynek. Csemegi f. hó 18-án jobblétre szenderült. Mit jelent az ö neve az ujabbkori magyar jogfejlődésben, csak az tudja méltatni, ki ezt ismeri. Ennek a története, mondhatni Csemegi munkálkodásának története. I) nemcsak mint ügyvéd volt az ország első gyakorlati nagy jogásza, ö a törvényalkotás terén, mint államtitkár és törvényhozó, az igazságszolgáltatás terén mint legfőbb itélőszéki bíró, egyaránt mindig a legmagasabb cél után törekedett és azt el is érte. <) Horváth Boldizsár nagy igazságügyi reformjainak tervezője és keresztülvivője. Neki köszönjük a bírósági szervezeti törvényt, és ő vívta meg nagy ministerével az igazságszolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztásnak nagy harcait a parlamentben. Fiume igazságügyi bekeblezését az anyaországba ő tervezte és vitte keresztül. Legnagyobb dicsősége azonban a büntetőtörvénykönyv meg1 alkotása marad, melyről még a legelvibb ellenfelei is, de a kül, föld is az elismerés legmagasabb kifejezéseiben nyilatkoztak. Mint j birót, e törvény alkalmazásában, tulkegyetlennek szerették feltünI tetni, de ez nem szive és emberi érzelmeinek, mint inkább azon I törekvésének rovására tudható be, hogy a codex intézkedéseinek feltétlen érvényt kívánt szerezni. Tanácsának, melynek elnöke volt, ítéleteit rendesen ő maga szerkesztette, a melyek különösen, midőn elvi kérdésekről volt szó, valóságos remekei voltak a jogi érvelésnek és átlátszó logikának. Ez alatt az elintézésnek gyorsa sága szenvedvén, midőn a Curia elnöke ezt szemrehányólag előtte 1 felemiitette, önérzetesen azzal felelt: «hogy én esküt tettem arra, hogy igazságosan, de nem arra, hogy gyorsan fogok ítélkezni*. Óriási jogi tudás a szónoklat legnemesebb irányával párosult benne, mihez járult páratlan éleseszüsége. Büszkeséggel említhetjük fel, hogy midőn lapunkat több mint másfél évtized előtt megindítottuk, ő, azt egy remek I ci kke 1, melylyel ajog uralmát dicsőitette a modern állam intézked-é: seiben, vezette be olvasóinknál, mely gondolatainak mélysége és formai szépségének classicitása által általános feltűnést keltett.