A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 12. szám - Hézag a végrendelkezési törvényben - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a Jog» 12. szamahoz. Köztörvényi ügyekben. A gyóri kir. Ítélőtáblának határozattárba felvett 25-ik polgári határozata. Polg. 5t>/1ÍS99. számhoz. B. Gáboinak és nejének Cs. Borbálának, H. Péter, N. Károly és Cs. János ellen a győri kir. törvényszék előtt folyamatba tett végrehajtási ügyében az elsőfokú bíróság alpereseket uthasználás abbanhagyására kötelező jogerős itélet alapján leipereseknek kérelmére és arra a puszta állítására, hogy alperesek az ut használatát nem hagyják abba, az 1881 :LX. t.-c. '222. ij-ának rendelkezéséhez képest alperesekre ICO frt pénzbüntetést szabott ki, azzal, hogy ha az úthasználatot 8 nap alatt abba nem hagyják, ellenök ujabb kérelemre a pénzbírság behajtására fogja a végrehajtást elrendelni. Felperesek utóbb N. Károly alperes ellen a 100 frt pénzbüntetés és a költség behajtására végrehajtást kértek, a 2,882/897. számú végzés kiadmányával telszerelt kérvényben azt adván elő, hogy N. Károly az ő ingatlanukon folyton ugy járt gyalog és szekérrel, mint azelőtt. Az e kérelem alapján hozott s a végrehajtást elrendelő végzés elleni N. Károly alperes felfolyamodást adván be, ennek 56/899. p. kir. ítélőtáblai szám alatt történt eldöntése alkalmából a győri kir. ítélőtábla kimondta a határozattárba felveendő következő Határozatot: Az 1881 : LX. t.-c. 222. §-ának 3-dik bekezdése eseteiben, ha úthasználat eltűréséről vagy abbanhagyasáról van szó, az idézett törvénycikk 9. ij-ának második bekezdése és 10. tj-ának második bekezdése alkalmazandók; tartozik tehát a végrehajtató megfelelő magán- vagy közokirattal végrehajtási kérvényében kimutatni, hogy ellenfele az úthasználatnak eltűrésére, vagy ilyennek abbanhagyására nézve iteletileg megállapított kötelezettségét megszegte ; ennek kimutatása nélkül a végrehajtási kérelem sem a pénzbüntetés kiszabása, sem pedig behajtása tekintetében nem teljesíthető. Indokok: Az 1881 :LX. t.-c. 222. §-ának 3-ik bekezdése alapján elrendelendő végrehajtás tekintetében a törvény nem rendeli ugyan el kifejezetten, hogy a végrehajtásért folyamodó igazolja azt, hogy ellenfele az őt tűrésre vagy valaminek abbanhagyására kötelező itéletbeli meghagyásnak eleget nem tett, s hogy a végrehajtató jogát továbbra is sérti: de a törvény intézkedéséből s a viszony természetéből mégis nyilvánvaló, hogy a végrehajtatónak végrehajtási joga, ha úthasználat eltűréséről vagy abbanhagyásáról van szó, nem nyílik meg, mint a végrehajtás egyéb nemeinél az ellenfélnek mulasztása alapján, hanem ilyen esetben a végrehajtási jog megnyíltának előfeltételeit csak az ellenfélnek a végrehajtató jogát sértő ujabb ténye képezheti. Ebből folyik, hogy a fentebb kiemelt esetekben az ellenfél jogsértő tényének bekövetkezte, a végrehajtás elrendelhetésének az ítéleti elmarasztalás módjában, külön kifejezése nélkül is benrejlő oly feltételét képezi, a melynek igazolása nélkül a bíró a végrehajtást, tekintettel az 1881 :LX. t.-c. 9. §. második bekezdésére, el nem rendelheti, sem pedig a végrehajtási kérvényre tárgyalást a 10. §. második kikezdése alapján el nem rendelhet. E felfogás helyességét támogatja még a következőknek figyelembe vétele is. Ha a tárgyalt esetben a biró a végrehajtási kérelmet a 10. §. első bekezdése alapján intézné el, anélkül, hogy a folyamodó végrehajtási jogának előfeltételeit igazolná, akkor a végrehajtást szenvedő a végrehajtási joggal való visszaélésből eredő esetleges jogsérelmeit egyáltalán nem orvosolhatja. Az 1881: LX. t.-c. értelmében ugyanis a 34. §-ban szabályozott felfolyamodáson és előterjesztésen s a 30. §-ban szabályozott kereseten kívül más jogorvoslat rendelkezésére nem áll. Ezek egyike sem alkalmas azonban arra, hogy ha a 222. §. 2-ik bekezdésének kiemelt eseteiben a végrehajtást a végrehajtató valótlan állítására rendelnék el, a végrehajtást szenvedő jogsérelmét ezek utján orvosolhassa. Mert felfolyamodás esetén a bírónak egyedül az eló'iratok s végrehajtatónak a végrehajtási kérelemben előadatott egyoldalú állításai állván rendelkezésére, ezekből meg nem győződhetik arról, hogy a végrehajtást szenvedő eltürte-e, vagy abbanhagyta-e tényleg az úthasználatot? A végrehajtás megszüntetésére, korlátozására vagy feltügBudapest, 1899. március hó gesztésére irányzott keresetnek alapfeltétele pedig a törvény 30. §-a szerint a végrehajtási jognak megszűntét maguk után vonó ténykörülményeknek állítása és bizonyítása képezi, de a végrehajtást szenvedő a tárgyalt esetben nem is állítaná azt, hogy a végrehajtató végrehajtási joga megszűnt, hanem arra az álláspontra kellene helyezkednie, hogy a végrehajtási jog még meg sem nyilt, s nem ténykörülmények létét, hanem ténykörülmények fenn nem forgását (hogy ő a végrehajtató útját nem használta, hogy a vegrehajtatót uthas-nálatban nem gátolta megi kellene állítania és bizonyítania. Előterjesztéssel pedig nem a végrehajtást elrendelő végzés, hanem a végrehajtást foganatosító kiküldött eljárása és intézkedései által oKozott sérelmeket lehet csak orvosolni, a végrehajtást szenvedő sérelmének alapja azonban a végrehajtást elrendelő végzésben feküdne. Már pedig az meg nem engedhető, hogy a törvény a végrehajtást szenvedő valódi sérelmének orvoslására utat s módot nem adna, sem pedig a sérelem lehetőségének megelőzése és elhárítása tekintetében megfelelő intézkedést nem tartalmazna. Ilyen, a sérelem lehetőségét megelőző intézkedést épen az 1881 : LX. t.-c. 8. §. 2-ik és a 10. §. 2-ik bekezdésében kifejezett szabályok képeznek. Kelt Győrött, a kir. ítélőtáblának 1899. évi február 8-án tartott ülésében. Hitelesítve Győrött, a kir. ítélőtáblának 1899. évi február hó 13-ik napján tartott ülésében. A peres felek házasságára vonatkozó korábbi jogszabály, az 1868. LIV. t.-c. 36. §-a által fentartott 1786 március 6-tl i utasításinak 25. §-a szerint csak akkor volt érvénytelen és semmis a házasság azon személy tulajdonságában fenforgó tévedés miatt, a kivel a házasság köttetett, ha az egyik részről világosan ezen tulajdonsághoz köttetett a megegyezés, a másik részről pedig az ily tulajdonság ravasz módon szinleltetett. Midőn tehát felperes nem bizonyította azt, hogy alperessel való egybekelését ahhoz I a feltételhez kötötte, hogy az alperesnél utólag megállapított sérvvel ne birjon és ez utóbbi ennek hiányát ravasz módon színlelte volna: felperes a korábbi jogszabályok szerinti érvénytelenítési ok hiányában keresetével elutasítandó. (1894. XXXI. t.-c. 138. §-a) A szatmár-németi kir. törvényszék (1897. szept. 25. 9,596. sz. a.) Sz. Anna felperesnek V. Károly alperes ellen házassági kötelék érvénytelenítése iránti perében következőleg itélt: Viszálykodó házasfelek között Penyigén 1894. március 27-én az ev. ref. egyház szertartása mellett kötött házasság az 1894: XXXI. t.-c. 55. §. alapján érvénytelennek nyilvánitattik és ugy tekintendő, mintha meg sem köttetett volna, ennélfogva feleknek jogukban áll uj házasságot kötni stb. Indokolás. Felperes a 16,443. sz. a. beadott keresetét az 1894: XXXI. t.-c. kívánalmának megfelelőleg kijavítván, a házasságot az idézett törvény 55. §-a alapján megtévesztés indokából kérte érvénytelennek nyilvánítani stb. A házasságjogi törvény hivatolt §-a szerint megtámadható a házasság megtévesztés miatt, ha a megtévesztés a másik házastársnak lényeges személyes tulajdonságaira vonatkozik és azt a házastárs tudva maga idézte elő. Megemlítésével annak, hogy felperes keresetét a törvény 57. §-ában meghatározott egy évi határidőn belől indította meg; alperes maga is beismerte és a 4,419/1897. sz. a. iktatott orvosszakértői vélemény is kétséget kizárólag igazolja, hogy alperesnek a házasság megkötése idejében már nagymérvű ágyéksérve volt, a mely miatt sérvkötőt kell használnia, ennek következtében, minthogy a hímvessző, a hereborék bőrébe csaknem teljesen visszahúzódott, míg egyfelől a nőben undort és psychicus impotentiát idézhet elő, addig más részről a közösülés kivitelére physikai akadályt képez és a sérvkötő a nőnek nemcsak kellemetlenséget, de sőt fájdalmat is okozhat, mint ezt felperes határozottan állította is; alperes azt is beismerte, hogy ezen állapotát felperessel nem tudatta a házasságra lépés előtt. Minthogy ezen ágyékszakadás a fentebb előadottak szerint a közösülésre physikai akadályt képez, s annak elhallgatása által felperes alperesnek lényeges személyi tulajdonságára lett megtévesztve, s minthogy ekként a házasság legfőbb célja, a gyermeknemzés által a családalapítás elérhetlenné vált, tekintettel arra, hogy alperes maga is belátván, miszerint boldog családi életet egymással nem folytathatnak, a házasság érvénytelenné nyilvánításába beleegyezett s tekintve, hogy ily körülmények között, — felek az iránt kérelmet elő sem terjesztvén — az időleges