A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 12. szám - Hézag a végrendelkezési törvényben - Hogy szabályoztassanak a követelések harmadik személyhez való viszonyukban?

M •' O G elválasztás teljesen céltalan volna, ennek mellőzésével a házasságot érvénytelennek nyilvánítani kellett stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1897. dec. 29. 4,461. sz. a.) az elsó'fokn bíróság ítéletének hivatalból msgvizsgált az a része, melyben peres felek között kötött házassági viszony eredetileg érvénytelennek nyilváníttatott, a feleknek más házasságra lépés megengedtetett, megváltoztattatik akként, hogy a felperes az alperessel kötött házassági viszonyának fentartása mellett keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az alperes ágyéksérve a meghallgatott szakértők véleménye szerint a házastársak nemi érintkezésénél annak foganatosításában nem képez legyőzhetlen akadályt és annak kigyógyitása kizártnak sem tekinthető; tehát mint ilyen nem tekintetett az alperes oly lényeges személyi fogyatkozásának, a melynek elhallgatása, bár az a házasság kötésekor már fennállott, a felek között kötött házasság eredeti érvénytelenségének a bírói megállapítására egymagában alapos indokul elfogadható lenne. Ennélfogva a felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1898 dec. 21. 4,078. sz. a.) a másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A felperes részéről az 1894: XXXI t.-c. 55. §-a alapján megtévesztés miatt megtámadott házasság az ev. ref. hitvallású felek között 1894. március 27-én köttetett, tekintve, hogy az 1895. október 1-én hatályba lépett 1894: XXXI. t.-c. 138. §. szerint az ezen törvény hatályba lépése előtt kötött házasságok érvényessége a korábbi jogszabályok szerint Ítélendő meg; tekintve, hogy a peres felek házasságára vonatkozó korábbi jogszabály, az 1868: LIV. t.-c. 36. §. által fentartott 1786. március 6-iki utasításnak 25. §. szerint csak akkor volt érvénytelen és semmis a házasság azon személy tulajdonságában fenforgó tévedés miatt, a kivel a házasság köttetett, ha az egyik részről világosan ezen tulajdonsághoz köttetett a megegyezés, a másik részről pedig az ily tulajdonság ravasz módon szinleltetett; tekintve, hogy felperes maga sem állította, annál kevésbé bizonyította, hogy alperessel való egybekelését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az alperesnél utólag megállapított sérvvel ne birjon és ez utóbbi ennek hiányát ravasz módon színlelte volna: felperest a korábbi jogszabályok szerinti érvénytelenítési ok hiányából keresetével elutasítani, illetve a másodbiróságnak Ítéletét a per főtárgyára nézve ezekből az okokból helybenhagyni kellett. Jogszabályt képez az, hogy a zálogjog tulajdonosa tűrni tartozik, miszerint a hitelező a zálogtárgyból magát követelésére kielégíthesse és pedig tekintet nélkül arra, hogy a követelés előzőleg biróilag megállapittatott-e már vagy nem. A váltóköveteles fennállónak tekintendő mindaddig, mig annak kifizetése a váltó birtokosa ellenében be nem bizonyittatik. A szegszárdi kir. törvényszék (1898 január 15., 12. sz. a.j Magyar leszámítoló és pénzváltó bank felperesnek D. Adolfné szül. H. Paulina alperes ellen 10,000 frt. követelés behajtásának tűrése iránt indított perében a következő ítéletet hozta: Alperes annak tűrésére köteleztetik, hogy az ó-dombovári 388, sz. tjkvben f 122 hisz. ingatlanra C 16 alatt főjelzálogilag és az ó-dombovári 377 sz. tjkben f 123 hrsz. a. ingatlanra C. 13 alatt mellékjelzálogilag 10,000 frt tőke és ennek 6«u kamatai erejéig felperes javára bekebelezett zálogjog rangsorozatában a most emiitett jelzálogul szolgáló ingatlanokból 10,000 frt. tőke és ennek 1896. január 22-től számítandó 6°/0 kamataiból álló követelése erejéig felperes magát kielégíthesse. Az ezen felüli kamatok iránti keresetével felperes elutasittatik. stb. Indokok: Az A /. alatti eredeti, valódiságára nézve alperes által is beismert biztosítási okirat és az I. K. alatt hiteles másolatban beterjesztett telekkönyvekkel igazolta felperes, hogy az A) alatti biztosítási okirat alapján a D. Gábor ellen fennálló és bárminő jogcímen alapuló követelései biztosítására az alperes telekkönyvi tulajdonát képező, az ó-dombovári 388. sz. telekjegyzőkönyvben f alatt felvett 122. hrsz. ingatlanra C. 16. alatt főjelzálogilag és az ó-dombovári 377. sz. tjkben f alatt felvett 123. hrsz. ingatlanra C. 13. alatt mellékjelzálogilag 10,000 trt. tőke, annak öu'„ kamatai erejéig ma is fennálló zálogjogot nyert. A. D) alatt eredetben becsatolt 1895. évi november 23-án lejárt és D. Gábor és D. Adolf elfogadói aláírásával ellátott váltóval pedig igazolta a felperes, hogy eme birtokában levő váltó alapján 1). Gábor ellen 10,000 frt. tőke és ennek 1895 évi nov. 23-tól számítandó 6°',, kamataiból álló követelése áll fenn. Az Ei és Fi alattiakból igazolta továbbá a felperes, hogy D. Gábor a felperes irányában 10,461 frt. erejéig fennálló követelését 18yö. évi július 20-án elismerte. Ezekkel szemben alperest terhelte a bizonyítás kötelezettsége az iránt, hogy D. Gábornak a felperes irái.yában létező említett tartozása fenn nem áll, illetve hogy az megszűnt. Alperes azonban ezt be nem igazolta. Minthogy pedig jogszabályt képez az, hogy a zálogjog tulajdonosa tudni tartozik, miszerint a hitelező a zálogjog erejéig a zálogtárgyból magát követelésére kielégíthesse és pedig tekintet nélkül arra, hogy a követelés előzőleg biróilag megállapittatott-e már vagy nem; minthogy továbbá a fent előadottakkal szemben a jelen per elbírálásánál teljesen közönbös az, hogy felperesnek az időközben csődbe jutott D. Gábor csődtömegébe bejelentett követelését a csődtömeggondnok kifogásolta, s minthogy alperesnek az a kifogása sem vehető figyelembe, hogy a I >. alatti váltón D. Gáboron kivül D. Adolf is elfogadóként szerepelvén, azt kell feltételezni, hogy az elfogadók mindegyike felét kapta kézhez a valto értékének s igy felperes csakis 5000 frt. erejéig érvényesítheti az alperes ellen fennálló jogait; mert alperes maga beismeri, hogy a két elfogadvány az intézvényezettek részéről felperessel szemben megállapítja s egyetemlegesiti. miből pedig folyik, hogy a váltó birtokosa tetszése szerint bármelyik elfogadótól követelheti a váltó egész értékét, alperes pedig az A. alattival felperesnek I). Gábor irányában bárminő jogcímen fennálló követelésért vállalt 10,000 frt és kamatai erejéig biztosítást; mindezeknél fogva alperest a rendelkező rész értelmében marasztalni kellett stb. A pécsi kir. Ítélőtábla (1898. márc. 30. 622. sz. a.) az elsőbiróság Íteletének azon részét, melylyel alperes annak tűrésére köteleztetett, hogv 10,000 frt tőke és ennek 1896 január 22-től járó 6°o kamatainak a jelzálogul szolgáló ingatlanokból való kielégítését tűrje, megváltoztatja, felperes keresetét elutasítja, stb. Indokok: Meg kellett változtatni az elsőbiróság ítéletét, mert a keresethez A. alatt csatolt okirat szerint alperes D. Gábornak csak fennálló tartozásaiért vállalt el oly formán felelősséget, hogy 10,000 frt tőke és kamatai erejéig felperesnek^biztositékképen zálogjogot engedett az ó-dombovári 388. és 377. sz. tjkvben foglalt ingatlanaira, azon — e perben egyedül — döntő ténykörülmény pedig, van-e felperesnek D. Gábor ellen valódi és fennálló követelése, szemben az időközben csődbe jutott D. Gábor csődtömegét képviselő tömeggondnoknak az ellenirathoz 27. alatt csatolt közokiratbeli kifogásolásával, továbbá szemben alperesnek idevonatkozó tagadásával, e perben nemcsak igazolást nem nyert, de éppen felperes a válaszhoz becsatolt 1,909/97 számú keresetlevéllel maga igazolja, hogy e kérdés még mindig vitás s maga sem állítja, hogy a követelés tényállása biróilag kimondva volna. Mivel pedig a dolog természeténél fogva alperes ingatlanaiból csak azon összeg behajtását köteles tűrni, mely fennállónak bizonyul, ily követelés létezése pedig felperes részéről nem bizonyittatott: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. Hivatkozott ugyan felperes D. Gáborra, kivel mint tanúval az E. és F. alatti okiratok tartalmi valódiságát kívánta bizonyítani, ámde D. Gábor csődben áll és igy vallomásának, szemben az őt, illetve a csődtömeget is képviselő tömeggondnoknak is kifogásolásával, bizonyító erő ugy sem volna tulajdonitható stb. A m. kir. Curia (1899. febr. 14. 4,362. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben megfelelő indokainál fogva és azért, mert a válasziratban alperes kijelentette, miként meggyőződött arról, hogy a D. alatt csatolt eredeti váltót D. Gábor elfogadmányával csakugyan ellátta; minthogy pedig a váltó felperes birtokában van. sőt annak alapján a második elfogadó D. Adolf ellen sommás végzés is hozatott: ennélfogva a dolog ily állásában a váltókövetelés fenállónak tekintendő mindaddig, mig annak kifizetése a váltó birtokosa ellenében be nem bizonyittatik; a mitazonban azalperes,akit a váltó birtokossal szemben a bizonyítás terhelt, be nem bizonyított; mivel magában véve az a körülmény, hogy felperesnek a D. Gábor csődtömege ellen bejelentett követelését a felszámolás alkalmával a tömeggondnok kifogásolta, a követelésnek kielégítését még nem bizonyítja, stb. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 26,915/91. sz. rendeletével az autonóm hittörvényü (orthodox) izraelita hitfelekezetek számára kiadott szervező alapszabályok 4-ik szakasza szerint az ott szabályozott választott bíróság eldöntése alá kizárólag a hitfelekezetek kebelében és között felmerülendő hitközségi viszályok vannak utalva, tehát a pénzügyi természetűek is csak akkor, ha egyébként hitfelekezeti viszály jellegével birnak. Az állandóan követett birói joggyakorlat szerint a számadásra kötelezett a megbízás megszűnte után mindaddig, mig számadásának helyes eredménye megállapítva nincs, megbízója érdekében esetleg utóbb tett kiadásának megtérítését megbízójától jogszerűen nem követelheti; amennyiben csak a számadás eredményének megállapítása után tűnik ki az. hogy a számadásra kötelezett a megtéríttetni kívánt kiadásra nézve a megbízó javára az ő kezelésére jutott vagyoni értékből fedezettel nem bír. (A m. kir. Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 29. G. 43S.sz. a. 1 Felperes más és több joggal nem bírhat, mint a mennyivel az engedményező birt és ugy alperesek azokat a kifogásokat, a melyeket az engedményezővel szemben érvényesíthettek az engedményesekkel szemben érvényesíthetik. (A m kir Curia felülvizsg. tan. 98. dec. 22. I. G. 417. sz. a.j A megállapítási kereset, a nélkül, hogy annak következtében egy vagy más irányban végrehajtással való kényszerítés mellett valaminek teljesítésére vagy tűrésére köteleztetés fogadatnék, az a bizonyos jogviszony fennlétének vagy fenn nem létének - a felperes jogainak biztosítása végett való kimondását célozhatja ; oly esetben tehát midőn az igény anyagi telje"£Senííh!tOSeget r'lett érvényesíthető, a megállapítási keresetínn^fnertelmtef Célja nincs és W helyet sem foglalhat. Ennélfogva tehát a nélkül, hogy vita tárgyává tétetnék ^neTTr^11 megállapitási keresetnek helye fehetne tartoznek-e felperes keresete sommás útra a felebbezési birosaarraTánSt helv"k^tt, * felperesnek Ite haSrozafa h«7 , ' , ^ &Z ^"hatósági békéltető bizotte^eklo^ helyezessék, megállapítási kere* 1 1 &"*",-Q- cl es eKKent bírálta meer, mivel itt már nem hanem' aVkloeziT Idézésének vagy nem^léTezésénekTérdés™ telésbe vett ö,,~ targyat' ho^ az prések által követelesbe vett összeg okét jogszerűen megilletik vagy sem? sáe határoz-távíi "C- I?6- § a élelmében a békéltető bizottTförve^v rendi ,? nem elégedÖ félnek jogában áll igényét a törvény rendes utján érvényesíteni. E szerint tehát csak a