A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 12. szám - A lakásbérlő jogi helyzete az árverési vevő irányában

94 A JOG zett birói kar fejlesztésére. Tisztában lesz ő kétségenkivül az iránt is, hogy ily bírákat az eddigi álcázott protekciós rendszer mellett — (mert csak naiv lelkeknek imponált Erdély antiprotekcionalis körrendelete) — nevelni nem lehet, hogy a biró ne csak számokat, hanem érdemleges munkát és ezt a javából kimutatni tartozik, ha előléptettetni akar, de akkor előléptetése ne legyen a puszta véletlen, hanem a szolgálati pragmatika szükségképeni folyománya. Ha eddig a mennyiség volt az egyedül irányadó mozzanat, miáltal a birói pálya a taposó malom jellegét öltötte, ugy ezentúl a szellemi tehetség, a tudományos képzettség is lesz kellő figyelemre méltatva. És akkora biró is nagyobb ambitióval fogja nehéz és felelősségteljes feladatát végezni. A lajstromrendszer eddig nem vált be ugy, a mint az contemplálva volt. Egyik hibája pl. a fővárosban, a betűhöz való tulszigoru alkalmazkodás, a mi sokféle visszássággal járt. Szükségét látja továbbá a minister a könnyebb tájékozódhatás céljából egy általános mutatókönyv berendezésének. Mindezen bajokon már legközebb rendeleti uton lesz segítve. A fővárosi balparti járásbíróságnak egyesítése, mely, ha nem csalódunk, már Szilágyi által is tervbe volt véve. Erdély által azonban — bizonyára az egyesítés által okozott költségek okából — teljesen elejtetett. P 1 ó s z által újból és erélyesen felkaroltatik és megvalósíttatni szándékoltatik. Ez természetesen a jelen évi budget keretében már lehetetlen, de ha figyelembe vesszük a IV., VI., VII, VIII —X. ker. járásbíróságok által eddig fizetett házbérek mennyiségét, továbbá azt. hogy az V. ker. jbság helyiségéből maholnap úgyis kiszorul, akkor kétséget nem szenved, hogy egy központi járásbíróság épülete törlesztési kölcsön mellett csakhamar meg lesz valósitható : a jogegység nagy hasznára, a fővárosi ügyvédi kar nagy örömére és a jogkereső közönség előnyére is. Az egyesítés a végrehajtási eljárás egyszerűsítését és sok szükségtelen irka-firkának beszüntetését is maga után vonja. Annál jobban örvendünk ezen tervbe vett egyesítésnek, mert a «J o g» aztmár évek ót t propagálja. A szóbeliség nagy elvének minden irányban való győzedelmes előrehaladása mellett sürgős intézkedésre vára telekkönyvi intézmény is. Tiz év óta folyik a betétszerkesztés és az eddigi eredmény csak annyi, hogy mai napig mindössze 700 községben vannak a munkálatok — ugy a hogy — befejezve. Ez arra enged következtetni, hogy évtizedekig fog tartani, mig az egész munkálat be lesz fejezve. Ezt pedig az eddigi lassú tempóban folytatni tiltja már az ország hitelviszonyaira való tekintet. Itt tehát mielőbbi gyors és gyökeres intézkedésre lesz szükség, még anyagi áldozat árán is. Mielőbbi sürgős intézkedésre vár a biztosítási jog reformja. Ellenben az u. n. gabonauzsora tekintetében egyelőre törvényhozási intézkedésektől el lehet tekinteni, mert a Curia ismert állásfoglalása a kérdés helyes megoldását a judicatura terén is lehetővé teszi. A bűnvádi eljárás életbeléptetésének előmunkálata fokozott erélylyel sürgettetik, ugy, hogy a kiszabott határidőben az uj aera inaugurálható is legyen. Jóllehet a ministernek némi scrupulusai vannak ezen uj intézmény gyakorlati beválása tekintetében — mégis kötelességének tartja az előde által rá hagyott örököt teljes loyalitással végrehajtani és a törvényhozás által megszavazott törvényt, a kitűzött időben életbeléptetni. A minister arra számit, hogy az esküdtszékek elé kerülendő nagyobb bűnügyi esetek száma nem fogja felülhaladni az évenkénti 1,200-at Ebből is a legnagyobb rész a nagy városokra esik, u. m. : Budapest, Szeged, Temesvár, Arad stb, igy a fennmaradó csekélyszámu ügy nem fog túlságos nehézséget okozni, és inkább látványosság számba megy. (E tekintetben nem osztjuk a minister vérmes reményét. Már is nagy hiba, hogy nincsenek meg vidéken a megfelelő helyiségek, az ily nagy apparátus működésére; de még nagyobb baj lesz vidéken az esküdtszékek összeállítása és az ezzel járó aránytalanul nagy költség, — miként azt S e v e r u s lapunkban igen helyesen kifejtette.) Az ügyvédi karral szemben a minister a legjobb indulattal viseltetik. Elismeri, hogy van egy acut és mielőbb orvoslandó. mert szociális veszély csiráit magában rejtő ügyvédi kérdés, — és hogy annak sürgősen meg kell oldatnia. Vájjon a numerus clausus utján, vagy más uton-módcn. azt eldönteni elsősorban maga az ügyvédi kar lesz hivatva. El is várja a minister, hogy az ügyvédi kar ezen kérdéssel higgadtan foglalkozni és a ministert ebbeli intentióiban lehetőleg támogatni fogja. Mert nem az ügyvédi kar ellenére, hanem avval egyetértőleg kívánja ezen fontos kérdést megoldani. (Csak természetes, hogy lapunk hasábjait ezen kérdés minden irányban való megvitatására, tisztelt kartársainknak rendelkezéseié bocsátjuk.) Ezek a főbb szempontok, melyekhez a programm kifejtése alkalmával, mint az máskép nem is képzelhető, sok más fontos kérdés is fog csatlakozni, mert Plósz az igazságügy minden ágát egyenlő szeretettel öleli fel. Ha a mondottakhoz még hozzá tesszük, hogy a minister magának minden a szaklapokban megjelent sérelemről közvetlenül referáltat és nyomban az orvoslást is elrendeli; ha végül kiemeljük azt. hogy P 1 ó s z nem csupán írásból, jelentések alapján szándékozik kormányozni, hanem a közvetlen informatiót. a szóbeli érintkezést is kedveli és az igazságot ekkép közvetlenül keresi és öleli fel. akkor oly férfi képét állítottuk olvasóink elé, a ki erőfogytáig dolgozni tud és akar és a kinél csak azt kívánjuk, hogy nála a physikai erő egyenlő lépést tartson az ihlett tettvágygyal és komoly akarattal. Boldog azon ország, a mely oly férfi kezében látja az annyira fontos igazságügy érdekeit letéve, a ki mai positióját nem a véletlennek, nem parlamenti sikernek vagy intrikának, hanem kizárólag nagy tudásának, vasszorgalmának és eddigi sikeres működésének ugyanezen a téren köszönheti. Es mi azon hitben zárjuk be sorainkat, hogy Plósz szal a magyar igazságszolgáltatás uj aerája kezdődik: a céltudatos, komoly munka, a minden téren való reformatió arany korszaka. Szükséges-e hangsúlyoznunk, hogy az ily igazságügyi politikának feltétlenül szolgálatába állunk és büszkék vagyunk arra : vállvetve közreműködhetni az ily nagy eszmék megvalósítására.. Dr. Révai Lajos. A lakásbérlő jogi helyzete az árverisi vevő irányában. Irta : SZÖVÉNYI GUSZTÁV kir. albiró Szvidnik. Felmerült esetből kifolyólag legyen szabad a címbeli kér déshez a t. ízerkesztőség becses engedelmével szerény nézetemet kockáztatnom. Ezen eset a következő : a b . . . i kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság a z . . . i x. sz. tjkvben foglalt házból álló ingatlanságot végrehajtási eljárás utján árverés alá bocsátván, ennek során arra a tulajdonjogot, mint legtöbbet ígérő W. P. szerezte meg, kinek a vételi bizonyítvány az 1881. évi LX. t.-c. 180. §-a értelmében kiadatván, ő ennek alapján az emiitett hatóságnál azon kérelmet terjesztette elő, hogy ezen általa megvett háznak birtokába és használati jogába birói kiküldött utján vezettessék be. mely kérelemhez képest az árverést elrendelő hatóság a bevezetés foganatosítása végett a sz . . . i kir. járásbíróságot, mint localiter illetékes bíróságot megkeresve, ez saját kebelbéli végrehajtóját e célból ki is küldte. Ily előzmények után — eltekintve attól, hogy az árverési feltételek a bérleti viszony miként való megszűnése tárgyában külön kikötést, speciális meghatározást nem tartalmaznak — megjelent a végrehajtó előtt W. P. árverési vevő a bevezetésre határnapot kérendő s egyúttal azon szóbeli kérelemmel fordult a kiküldötthöz, hogy szerzett jogai alapján nemcsak a birói bevezetést és használatba helyezést foganatosítsa, hanem egyúttal az árverésen megvett házban bérlőként lakó F. I.-nét is lakoltassa ki, a ki egy ezen bíróság előtt lefolytatott korábbi igényperben beigazolta, hogy saját nevében és cége alatt önálló ipart folytat, illetve szatócsüzlettel bír, s mint ilyen sajátjából fizeti a lakásért és üzletért járó bérösszeget. A kérdés tárgyát tehát az képezi: vájjon van-e joga az árverési vevőnek ahhoz, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 181.§-ában foglalt rendelkezést figyelmen kivül hagyva, külön magán, közjegyzői avagy birói felmondás nélkül az általa megvett házban lakó bérlőt a birtokba vezetés folyamán kilakoltassa ? Véleményem szerint nincs: azért, mert általánosságban[is tekintve a törvény szabványait, azok rendeltetését és hatályát — kell, hogy az mindenkivel szemben egyformán birjon jogfosztó és jogszerző erővel, tehát jelen esetben is kétségtelen, hogy bár általában jóhiszemű szerzőnek és tulajdonosnak tekintendő árverési vevő sem arrogálhat magának több jogot, mint a mit részére a törvényes rendelkezések biztosítanak; az az feltétlenül megilleti őt a birói bevezetés kérésének joga ugy a birtokba, mint annak használatába, de nem egyszersmind az úgyszólván rögtönös, önhatalmú kilakoltatás joga a bérlővel szemben, pláne még bírósági közeg közreműködésével. Az J88t- evi LX. t.-c. 181 §-a imperative akként rendelkezik, hogy a bérlők a használati jogot (t. i. természetben) a vevőnek átbocsátani tartoznak a helyi szabályoknak megTTKKTI nemlétéhen három havi felmondásra. abból tehát önként következik, hogy az árverési vevő-