A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 11. szám - A tkvi betétekszerkesztése után

A J igazságért szenvedett s habár e cselekményt korcsmában, többek jelenlétében, tehát a hely jellegénél fogva nyilvánosan követték el; minthogy azonban a btk. 174. §-ába ütköző izgatás vétsé­gének fogalmához a btk. 17. §-a szerint még az is tartozik, hogy a bűncselekménynek illetve elkövetőjének magasztalása gyülekeze­ten kell hogy történjék, arra nézve, hogy a büntetőjogi felelősség alapját képezhesse, ez az alkatelem pedig hiányzik, a mennyiben a kérdéses helyiségben az ott jelen levők egyrészt véletlenül jöt­tek össze, másrészt folytonosan ki- és be jártak és hosszabb ideig ott benn nem maradtak, együttlétük gyülekezet fogalma alá nem eshetik: vádlottak az ellenük emelt vád és következményének terhe alól telmentendők voltak. A temesvári kir. itelötabla ^1898 június 14. 2957. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja aként kiigazított indokainál togva, hogy a vádlottak cselekménye a btk. 174 alá azért nem vonható, mert a kérdéses dalt nem L. személyének feldicsérése végett és a korcsmahelyiségben volt gyülekezet előtt, hanem L. János kérelmére a dal szövegének megismertetéséül a korcsma külön szobájában együtt levő 5—6 ember előtt énekelték. A m. kir. Curia (1899 január 17. 9,276 sz. a.) Mindkét alsóbbfoku bíróság ítélete megváltoztattatik; vádlottak a btk. 174. íj-ába ütköző izgatás vétségében bűnösöknek mondatnak ki és ezért 8—8 napi fogházra ítéltetnek stb. Indokok: Az a körülmény, hogy L. János kíváncsiságá­nak eleget teendő a kérdéses dalt vádlottak a nevezett előtt ismételten elénekelték, mit sem változtat az ezt közvetlen meg­előzött s vádlottak által a vizsgálat során beismert cselekmé­nyükön, hogy ők a korcsmában többek jelenlétében nyilvánosan azt az iratok között eredetiben és hiteles másolatban mellékelt költemény szövegét énekelték el, a mely költemény szövegében az magasztaltatik, a ki a hazai bíróságok által vétség miatt, tehát a törvény által olyannak nyilvánított cselekmény miattitéltetett el. Minthogy pedig a gyülekezet fogalma nem függ attól, hogy a bármi célból ugyanazon időben együttlevő, egymáshoz nem tartozó egyének mi módon jöttek össze és állandóan mindvégig együtt voltak-e, minthogy magasztaló szavuknak énekbe foglaltan történt előadása a szóval való kinyilvánítással egyenlő tekintet alá esik s minthogy végül az ily módon való magasztalás a gyüle­kezet előtt nyilvánosan történt, ennél fogva vádlottakkal szemben a btk. 174. §-ban körülirt vétség elkövetése bizonyítva lévén,abban ók bűnösöknek voltak kimondandók. A büntetés kimérésénél figyelembe vétetett, hogy súlyosító körülmény nem forog fenn, s hogy a vádlottak eddigi büntetlen élete s a vádbeli cselekmény elkövetésekor létezett némi részbeni ittas áliapot enyhítő körülményt képez stb. A btk. 350. ^-aban meghatározott zsarolás fogalom megha­tározásából kétségtelen, hogy a személy elleni erősza k vagy fenyegetés aJtal még a zsarolás befejezettnek nem tekinthető, hanem szükséges még az is, hogy a tettes részéről használt ezen fenyegetés vagy erőszak hatása folytán a sértett fél is cselekedjék, eltűrjön vagy elhagyjon valamit, ami által a tettes az általa célba vett vagyoni hasznot elérje. A zsarolás vagyon elleni büntetendő cselekmény lévén, a személy elleni erőszak vagy fenyegetés csak a tettes által célba vett vagyoni haszon megszerzésének eszközét képezi. Mind addig, mig a célba vett vagyoni jognak a megsértése tényleg be nem következett, a zsarolás befejezettnek nem tekinthető, ez pedig csak akkor következik be, ha a célba vett vagyoni haszon a jogtalan kierőszakolás által tényleg megszereztetett. Ennek elérése nélkül a személy elleni erőszak vagy fenye­getés magában véve a zsarolás tényálladékát ki nem meriti és annak csakis egyik alkotó elemét juttatja megvalósulásra. Ez csupán a zsarolásnak kísérletét állapítja meg és ezt bizonyítja a btk. 352. íj-anak rendelkezése is, a mely szerint a zsarolásnak van kísérlete, már pedig ha az erőszak vagy fenyegetés által a cselekmény befejeztetnék, akkor kísérlet létre sem jöhetne. A debreceni kir. törvényszék 11897. október 13. 7,025. sz. a.) B. Ignác vádlottat egy rendbeli a btk. 350. §-ba ütköző, a btk. 353. §. 1. pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének a btk 65. §. szerinti kísérletében és egy rendbeli, a btk 350. §-ába ütköző, a 353. §. 1. pontja szerint minősülő zsarolás bűntettében bűnös­nek mondja ki és ezért őt összbüntetésként 6 havi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre itéli stb. Ellenben vádlottat a Sch. Salamon sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ába ütköző s ugyanazon szakasz szerint minősülő könnyű testi sértés vétségének vádja és következményei alól a btk 116. és 312. §§ alapján felmenti (mert Sch. Salamon vádját visszavonta. 1 Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint Sch. Salamon 1896. nov. hóban megbízta vádlottat háza eladásával oly feltétellel, hogy a vételár 6,500 frtos lesz. Vádlottat 50 frt alkusz­dij illeti, a 6,500 frton felüli összegen pedig megosztoznak, illetve Sch. vallomása szerint hajlandó volt a vételártöbbletből bizonyos összeget adni még vádlottnak. Vádlott a házat 6,525 frtért eladta, azonban csak 50 frtot kapott Sch-tól közbenjárásáért, tehát még 12 frt 50 krt követelt megbízójától, a ki azonban a fizetést nem teljesítette. 189ÍÍ. dec. H-án aztán megjelent vádlott Sch. lakásán, s ennek hon nem létében a leánya Sch. Matild és a felesége eskü alatt OG 4? tett vallomása szerint pénzt követelt és midőn Sch. Matild mondta neki, hogy ha követelése van, követelje azt a törvényes uton, kabátja alól egy kést rántott elő, azt Sch. Matildra fogva fenyegetődzött, hogy megöli, ha nem fizet, majd a konyháról le­kapott egy fazék forró levest, azt Sch. Matild felé öntötte, sér­tett azonban félreugrott és így a forró leves nem érte őt. Ez után tovább dühöngött az ittas állapotban levő vádlott s mert a kivánt eredményt elérni nem sikerült, eltávozott. Nem sokára megjelent az utcán és az E. Vilmos és G. János rendőr eskü alatti vallomása szerint késsel kezében kiabálta, hogy megöli Sch. Salamont, annak lakásába ism^t bement, de az előhívott rendőrök bekísérték. 1896. dec. 16-án pedig az utcán találta vádlott Sch. Salamont, azt a fizetésre ismét felhívta és mert állítása szerint Sch. meg­lökte és kijelentette, hogy nem fél tőle, a bűnjelt képező, A. Jakabnétól kölcsön kért kis baltával sértett fejének sújtott, a ki a csapást balkarjával fogta fel, minek következtében a 19. n. sz. a. orvosi látleletre alapított vélemény és saját vallomása szerint 8 napon belül gyógyult testi sértést szenvedett. Ez utóbbi támadás után kevés idővel Sch. 10 frtot fizetett vádlottnak közvetítői díjhátralék cimén. Tekintve, hogy vádlott mindkét alkalommal életveszélyes fenyegetést, illetve utóbbi alkalommal testi sértést is előidézett erőszakot alkalmazott sértettek ellen abból a célból, hogy azokat követelésének kiegyenlítésére kényszerítse; tekintve, hogy elköve­telési mód merőben jogtalan volt; tekintve, hogy Sch. Matild az ellene alkalmazott fenyegetés következtében a fizetés telje­sítésére magát el nem határozta és így vádlottnak az a cselek­ménye a zsarolás bűntettének kísérletet képezi, melytől nem önként, hanem csak akkor állott el, midőn az eredménytelenség­ről meggyőződött, — mig Sch. Salamon az ellene elkövetett erőszak és fenyegetés következtében a követelés teljesítésére magát nem csak elhatározta, de azt részben teljesítette is; — tekintve, hogy vádlott mindkét alkalommal ittas volt ugyan, azonban nem oly mérvben, hogy a miatt öntudatlan állapotba jutott volna, mit sértettek és a tanuk vallomásai igazolnak, de különben az utóbbi esetre vádlott egészen jól is emlékezik; ezeknél fogva stb. A debreceni kir Ítélőtábla (1898. január 25. 5,055. sz. a.) az első biróság ítélete megváltoztattatik, vádlott az ellene meg­állapított, a btk 3^0. §-ába ütköző és a 353. § 1. pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének a btk 65. § szerinti kísérlete helyett a btk 350. és 353. § 1. pontja alá eső zsarolás bűntettében mondatik ki bűnösnek és összbüntetése ezen s a terhére még megállapított cselekményért vétetik kiszabottnak stb. Indokolás: Minthogy a btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás tényálladéka az által jön létre, hogy.a tettes azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalanul, vagyis jogtalan uton vagyoni hasznot szerezzen, valakit erőszakkal, vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére, vagy elhagyására kényszerit s ehhez képest a zsarolás az erőszakkal vagy fenyegetéssel végez­tetik be s a tényálladék teljességéhez a célba vett vagyoni haszon bekövetkezése nem kívántatik meg: ugyanazért az elsőfokú biró­ság Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlottat a zsaro­lás bevégzett bűntettében kellett bűnösnek nyilvánítani stb. A m. kir. Curia (1899. január 5. 4,302. sz. a.) Minthogy a btk. 350. §-ban meghatározott zsarolást az követi el, a ki vagyoni haszonnak jogtalan módon való megszerzése céljából valakit erő­szakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerit, hogy valamit csele­kedjék, eltűrjön vagy elhagyjon; ezen fogalmi meghatározásból tehát kétségtelen, hogy a személy elleni erőszak, vagy fenyegetés által még a zsarolás befejezettnek nem tekinthető, hanem szük­séges még az is, hogy a tettes részéről használt ezen fenyegetés, vagy erőszak hatása folytán, a sértett fél is cselekedjék, eltűrjön vagy elhagyjon valamit, a mi által a tettes az általa célba vett vagyoni hasznot elérje. Mert a zsarolás a vagyon elleni büntetendő cselekmény lévén s a személy elleni erőszak vagy fenyegetés csak a tettes által célba vett vagyoni haszon megszerzésének eszközét képez­vén, mindaddig, mig a célba vett vagyoni jognak megsértése tényleg be nem következett, a zsarolás befejezettnek nem tekinthető. Minthogy pedig a vagyoni jognak megsértése csak akkor következik be, ha a célba vett vagyoni haszon a jogtalan kierő­szakolás által tényleg megszereztetett: ennek elérése nélkül azonban a személy elleni erőszak vagy fenyegetés magában véve a zsaro­lás tényálladékát ki nem merítvén s annak csak is egyik alkotó elemét juttatván megvalósulásra, ez csupán a zsarolásnak kísérle­tét állapítja meg s ezt bizonyítja a btk 352. §-ának rendelkezése is, a mely szerint a zsarolásnak van kísérlete, már pedig ha az erőszak vagy fenyegetés által a cselekmény befejeztetnék, akkor kísérlet létre sem jöhetne; ezekhez képest a debreceni kir. ítélőtábla ítéletének részben való megváltoztatásával a Sch. Matild ellen elkövetett cselek­ménynek a zsarolás kísérletének bűntettévé történt minősítésére nézve az első biróság ítélete hagyatik helyben ezen és az abban előadott indokoknál fogva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom