A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 11. szám - A tkvi betétekszerkesztése után

90 A JOG Midőn a végrehajtási jog a tulajdonostárs illetményére feljegyeztetik avagy a kielégítési végrehajtási zálogjog bekebeleztetik vagy értesíteni kellene a végrehajtás alatt nem álló tulajdonostársakat, a végrehajtást szenvedő tulajdonostárs elleni bírói lépésekről oly figyelmeztetéssel, hogy a záros határidőn belül kérjék a megosztást, avagy hivatalból kellene megkísérlem a megosztást esetleg a jelzálogos hitelezők meghallgatása mellett, természetesen a meg nem jelenőket olyanoknak tekintve, kik a megosztásba beleegyeznek. Ily köiülmények között meg-zünne ama gyakori sérelem, melyet a végrehajtás alatt nem álló tulajdonos'árs a 156. §. folytán szenved. Nem vonom kétségbe, hogy a végrehajtási törvény 156. i?-ával ama contemplált célja, hogy a könnyebb vásárolhatási móddal az ingatlan értéVe sok esetben fokoztaiik, eléretik, de másrészről a gyakorlati élet terén szerzett tapasztalatok itt is igazolják, hogy a fegyvernek két éle van. Tény az. hogy a végrehajtási törvény hivatkozott £-a értelmében az áitatlan tulajdonostárs az adóstárs sorsára jut. ép ugy hajtják ki a hajlékából, űzik el a földjéről; mintáz adóst, tény továbbá az. hogy a pénz és segély nélkül tulajdonostárs nak kevés vigaszul szolgálna! a végrehajtási törvény 15*. §-a, mert ott csak a jelzálogos hitelezőnek adatik meg a jog a megváltáshoz és habár a nem adós háztulajdonos ép oly árvereltető lehet, mint bármely más nem tjkvi érdekelt, nem segit het azért magán, mert a legtöbb esetben nem rendelkezik pénzzel, innen van, hogy legjutányosabban akkor lehet árverésen olcsó ingatlanhoz jutni, ha tulajdonostársak is az árverés szenvedésébe be vannak vonva. Csak egy esetben tartotta szem előtt a törvény az óvintézkedést a tulajdonostársak határozatlan arányánál, de ez intézkedés nem a tulajdonostárs, hanem a jelzálogos hitele/ők érdekéből történik és ott. hol már átadattak a betétek, jelentőséggel nem birhat a örvényes intézkedés, mert ezek, en határozatlan arányú tulajdon nem fordulhal elő. Aggasztólag hat jog lag a betétek helyes továbbvitelére a végrehajtási törvény 169. és 170. ij-aí. A végrehajtónak miheztartása van ezekben megállapítva, bjely azonban mint a tapasztalat tanúsítja, semmikép sem kielégítő. Az árverés helyességének legelső feltétele, hogy az árverés alá kerülő ingatlan csakugyan az legyen, melylyel a végrehajtást szenvedett tényleg bír. Fe'tétleniil szükséges, hogy vagy a végrehajtó az árverezési kérvényhez csatolja az ingadanok hitelesített térképmásolatait - a mely azonban a szomszédos ingatlanok kitün tetése nélkül hiány os lenne - avagy a végrehajtónak hivatalos kötelességében állana a végrehajtás alatti ingatlanok azonosságáról biztos tudomást szerezni. Vannak községek, melyekben a legritkább esetben a tkvi tulajdonos a tényleges birtokos, nagyon természetes, hogy mindig a másét adják el. Innen van a birtokbalépés elleni ellenszegülés és a sok helytelen bútokba bevezetés Érvelhet tán valaki, hogy ott. hol betétek vannak— mert a betétbeli adatoknak a térképekkel egyezniök kell — ily eset nem fordulhat elő; megengedem, hogy az átadás után egykét évig nem törtélik meg, de a fentebbiek szerint hol van a garantia a betétek helyes továbbvitelére ? Továbbá érvelhet valaki, hogy a kipuhatolás egész jószágtesteknél sok időbe kerülne, de az sem áll, mert a nagy birtoktestek jobbára rendezve vannak, a hol pedig ez mégis előfordul, egy-két napi időveszteség sokkal kevesebb, mint ezrekre menő kár és másokon ejtett ki nem javítható sérelem. Szerény nézetem szerint oly törvénybeli intézkedésre lenne szükség, mely a végrehajtónak kötelességévé tenné 1-ször, hogy az árverés előtt az elárverezendő ingatlanokról térképmásolatokat szerezzen be, e2t a jegyzőknél levő birtokivvel egyeztesse össze és a helyszínén győződjék meg a térkép helyességéről és az árverés alatt álló ingatlanok azonosságáról, csak igy lenne elhárítva ama törvénytelen állapot, hogy valaki más bűne miatt tudtán kivül jusson a koldusbotra. íme a betétek helyes továbbvezetésének dióhéjba szorított aggályaim. Belföld Ügyvédi mozgalmak. A bpesti ügyvédi kamara küszöbön lévő közgyűlése alkalmából megindult ügyvédi mozgalomnak egyik erős előmozdítója azon párt, mely «reformpárt» nevezet alatt dr. Győrffi Gyula elnöklése mellett alakult, melynek alakuló üléséről beszámoltunk f. é. 9. számunkban. Ezen mozgékony párt most küldi szét programmját, melyet alant közlünk. Igen tisztelt Kartárs ur ! Százakra megy azon kartársak száma, kik a kamarai járulékokkal hátralékosak. . Az ügyvédi elemnek visszaszorítása oly divatos jelszó lett a közéletben,Ömelynek még keresményüket féltő ügyvédek is zászlóvivőivé szegődtek. Huszonöt év tapasztalata hozzászoktatta az ügyvedet a gondolathoz, hogy a kamarai intézmény bürökra.ikus nyűg csupán, mely nem törődik azzal, hogy az ügyvédek egymásközti versenyét enyhítse és tagjainak külső tényezőkkel szemben támasza legyen. A léteért való viaskodásban önerejére utalt ügyvédből a testületi szellem, a kartársi közérzés már-már kiveszőben van. Az* anyagi romlás, a tekintély sülyedése, a kamara mostoha gondoskodása, a kartársi közérzés pusztulása, egyenként és kölcsönhatásaikban — ezek teremtették meg a fővárosi ügyvédi karnak mai silány helyzetét, melynek teljes orvoslását csak egy helyes irányban inaugurálandó igazságügyi — politikai reform hozhatja meg ugyan, de melynek az adott eszközökkel is telhető módon való javítása ugy a kamarai testületnek, mint az egyes ügyvédnek legelső, lesürgősebb kötelessége. Ezen kötelességet teljesiti a reformpárt is, midőn szakítva az ügyvédi kamaránk eddigi működésében megnyilvánult álszemérenimel a bajok feltásában és kishitüséggel azok elhárítása körül, a most megválasztandó kamarai tisztikartól és válaszmánytól aa alábbi követelményeknek megvalósítását kívánja meg: Kívánjuk, hogy a budapesti ügyvédi kamara vezetésében a rideg bürokratizmus megszűnjék. Át vagyunk hatva a gondolattól, hogy az ügyvédi kar a meglevő törvények alapján is sokkal terjesebb és egészségesebb önkormányzatra képes és meg vagyunk győződve, hogy a kar szomorú erkölcsi és anyagi helyzetéből csakis ugy bír fölemelkedni, ha a testületi autonómia helyreállítását már most visszaszerzi s ez által a meglevő állapotok javítására közvetlen és erélyes befolyást biztosit magának. Kívánjuk tehát a kamara ügyrendjének haladéktalanul oly irányban megváltoztatását, mely az ügyvédi kar autonóm részvételének az ügyek intézésében kedvez. Kívánjuk, különösen hogy a kamara összes tagjai számára negyedévenként teljes értekezletek rendszeresittessenek, amelyeken a kamara tagjainak összességé tárgyalja az ügyvédség panaszait, kívánságait, az ügyvédséget illető törvénytervezeteket és más közérdekű kérdéseket Kívánjuk, hogy a törvénykezési szünet után tartott mindenkor első (u. n. belépő) értekezlet ünnepélyes aktus legyen, melyre a jogszolgáltatás összes tényezői is meghivassanak. Kívánjuk, hogy az ügyvédjelöltekkel tudományos és erkölcsi útbaigazításuk és gyakorlati érdekeik ápolása végett, hasonló értekezletek tartassanak. Kívánjuk, hogy a kamara választmánya, ügyésze vagy más kirendelt tagja utján az egyes kamarai tagokat konkrét esetekben — amennyiben ez az ügyvédség tekintéhe szempontjából indokoltnak mutatkozik — támogassa, védje és képviselje. Kívánjuk fegyelmi vétséggé bélyegzését a fővárosban szerte divó, az ügyvédi méltósággal meg nem egyező oly dijszerzödéseknek, melyeknél az ügyvéd ügyfelével szemben a sikertelenül vitt ügyeknek költségeit eleve elengedi. Nem mulaszthatjuk el az utalást arra, hogy a verseny ezen lealacsonyító módja egyenes következménye volt azon árnyomásnak. melyet a hitelező védegyletek az ügyvédi munkásság bizonyos ágaira gyakoroltak, ezekben oly *en-gros» — árakat teremtve meg, melyekkel az egyes ügyvéd a versenyt tisztességgel fel nem veheti. Ezen védegy'etek mindinkább szaporodóban. Az ügyvédi keresmény ellen^ kötött e kartelekkel szemben kívánjuk, hogy a kamara az ügyvédi díjazásnak normális mértékét erkölcsi befolyása •ltján biztosítsa, — valamint kívánjuk a kamarának erélyes közbelépését ott, hol ily egyletek a kliens-akkaparáció leplezéséül szolgálnak. Kívánjuk a zugirászatnak erélyes üldözését, különösen azét, mely a közigazgatási tisztviselők egy nemének szinte praero^ativájává fajult a gyakorlatban. Kívánjuk az u. n. adó- és illetékzugirászatnak, valamint annak megfékezését is, mely a kereskedői «egyeztetők» cégére alatt folyik. Kívánjuk a szegény védelemnek arányos megosztását s ezen tehernek első sorban azok vállaira tolását, kik a birói s egyéb hatóságoktól a díjazott gondnokságokat nyerik. Kívánjuk a kamara budgetjének gazdaságosabbá tételét s a takarékossági szempontnak minden arányban érvényesítését. Kívánjuk a kamarai illetéknek progressiv alapon való kivetését. v • . K,vánÍuk a segélyezés ügyének intenzív felkarolását. Kívánjuk a nyugdijkerdesnek kamarai keretben és humanitárius alapon leendő megoldását. v Mindezen reformokat kamaránk a mai rendtartás mellett is önerejéből képes megvalósítani. 1^™^ í "01lban' h°gy a kamara erélyes, öntudatos föllépese oivoslast fog szerezni azon sérelmeinknek is, melyeket b.ro. és egyéb hatóságoktól szenved el az ügyvédi kar e*ves S"J ^on1törvényeile""gyakorlatmegszüntetését,mely ismeri v3afg uKl'0rUm0k elött az ü§yvédi képviseletet élnem ismeri vagy legalább is megnehezíti. mutatkn-!TJUk 3 kamara erélyes feIszólalását a felsőbíróságoknál mutatkozó azon nisus ellenében, mely az ügyvédnek előttük ki-