A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 11. szám - A "gabonauzsora" kérdéséhez

A JOG 87 teendőket kizárólag az alügyészekre nem bízzák s a reájok bízottak tekintetében pedig nem fe.ületes, de a szó szoros értelmében lelkiismeretes ellenőrzést fejtenek ki, oljant, amely eddig csak elismerést érdemelt ki. A l(gabonauzsora» kérdéséhez l. Népünk szántó vető nép lévén s ő képezvén a nemzet zömét, megérdemli, hogy az őt kiválóan érintő «gabonau/sora» kérdésével minél többen, s ha lehet, minél behatóbban foglalkozzunk, igyekezve tisztázni az elveket, a mel\ek az igen gyakran előforduló kérdésekben akár civilis, akár büntetőjogi szempontból vezethetik az azok elbírálásával foglalkozókat, akár pro foro, akár extra fórum. En a magam részéről, mint a ki előtt a legutóbbi időkben is százával fordultak elő «áruszerzési kötés»-en alapuló hasonló tárgyú és természetű ügyek, ezúttal «A Jog» f. évi 7. számában hasonló cím alatt megjelent dolgozatra kívánok visszatérni, előre is jelezve, hogy az ilyen ügyletek minősége, historicuma s létrejötte tekintetében legnagyobbrészt aláírom a 8. számban megjelent közleményben foglaltakat, s álláspontom büntetőjogi szempontból az, a mi a Curiáé s ennek következésekép a 7. számban foglalt cikkel érdemben ellenkező. A mi a most jelzett cikknek azt a kijelentését illeti, hogy a büntető eljárásban nálunk a vádelv uralkodik s igy a bíró kötve van a köz- vagy magár.vádló által előterjesztett vádhoz, illetve ennek keretein belül tartozik itélni s igy a kii. Curia a kérdéses esetben csak arra tartozott felelni, meg van-e a magánpanaszos által uzsoravétség és okirathamisitás miatt emelt két vádbeli bűncselekmény? szorosan erre a kérdésre nem tartozván, nem foglalkozom, bár a vádelvnek stricte ily értelemben való alkalmazásához különösen a magánvádlóval szemben szó fér. Hogy akadhat ember, a ki azt olvashatja ki a Curiának ebből a határozatából, hogy az agrárpolitika felé hajlik, arra az lehet a válasz, hogy az ellenkező határozatnál meg akadhat ember, a ki azt hiheti, hogy a Curia az antiagráriusok felé hajlik s a hasonló természetű ügyeket dédelgeti, de hát az mindenki előtt világos hogy akár az egyik, akár a másik hiedelem — ha nem rosszhiszeműséggel ját legalább is balgaság, s eltekintve attól, hogy az ilyen hiedelemnek argumentumkép való felhozáia cgyátalán nem helyeselhető, ez az argumentum nem is oda vág, a hová céloz. Hogy egy bíróságnak mit lehet, vagy mit nem kell indokolásiban kimondania, miután ezt semmiféle regula nem szabályozza, eltekintve a formaságoktól, én azt hiszem, minden biró azzal indokolja az ő rendelkezését, a mi őt meggyőzte arról, hogy rendelkezése igy helyes s ha azt még megtoldja olyan érveléssel, a mi a főérvet vagy érveket támogatja, ezért helytelenül nem cselekedett, s különben sem azt mondta ki a Curia ebben az ügyben, hogy «e mellett börzei differentiális üzlet alakjába burkoltan stb., hanem szerintem a cikk szerint talán figyelmen kivül hagyott «szinlelt» börzei differentiális üzlet alakjába burkoltan használta fel a vádlott a panaszos szorultságát, már pedig ezt az 1883: XXV. t.-c. 2. §-a szerint, mint a minősített uzsorát indokoló körülményt ki kellett emelnie, s mint minden rendelkezést megindokolnia. A mi érdemben illeti a Curia határozatát, eltekintve attól, hogy a most hivatkozott törvény 15. §-a szerint «Az ezen törvény alapján itélő bíróságok, az uzsora tényálladékának megállapításánál, a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsenek)), s igy annál kevésbé a kisebb jelentőségű vádhatározat megalkotásánál, az uzsoiának a cikk szerint kívánt megállapításához szükséges két criterium is megvan. Ugyanis a tényállás szerint a panaszos 60 frtot, majd 40 frtot vett fel a vádlottól olykép, hogy azért 14, illetve 8 mm. búzát fog szállítani. Egyik esetben tehát 4 frt 30, másik esetben 5 frtjával volt hajlandó megvenni a panaszos búzáját a vádlott. Hogy a ki a búzáját már 4.fit 30 krjával képes és kész eladni, az szorult helyzetben van vagy könnyelmű, annak a megállapításához, azt hiszem, nem kell nagyfokú sem szellemi képesség, sem tudományos képzettség s hogy a vádlott sem azért tudakozódott a panaszos vagyoni helyzete felől, hogy meggyőződjék annak «nem szorult» állapotáról, azt az a körülmény támogatja, hogy a vagyoni helyzetéből a szorult állapotára senkinek sem lehet következtetni, miután 1,000 hold tehermentes földdel biró ember is lehet szorult állapotban készpénz hiányában, hanem tudakozódott azért, hogy megtudja, képes lesz-e az eladó vagy jobban mondva az adós az általa eladott búzát szállítani, s ha a mi fő. nem képes : van-e garancia a vagyonában arra. hogy esetleg executió utján is behajthassa a vádlott a hitelezett összeget. Hogy tehát panaszosnak szorult a kapcája. a mikor a búzáját í frt 30 krjával eladta, ahoz kétség nem fér. Hogy ez megint alkalmas az anyagi romlásának fokozására vagy hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik, azt meg bizonyítja az a körülmény, hogy a tényállás szerint 100 frt helyett körülbelül 5 hónap múlva 24-2 frtot vett a vádlott a panaszoson. No kérem, ha ez sem uzsora, akkor csakugyan azokat / kellene uzsora miatt elitélni. a kik a cikk szerint felkeresik a károst és mintegy kényszeritik a 200°/0-os kölcsön elfogadására. No de hál' istennek ennyire még nem vagyunk, bármily liberális is a gondolkozásunk a tisztelt vádlottakkal szemben. Hogy az uzsoratörv. 2. §-át is helyesen indokolta a kir. Curia a színlelt differentiális üzlet alakiába rejtett s bianco váltóba foglalt színlelt ügylettel a tényállás szerint, azt már fentebb mondottam. Meg van tehát a kir. Curia 10,181/B. 98. sz. határozatával elbírált esetben az uzsora vétségének megállapításához szükséges mind a ekét ilyen ciitéiium», sőt még meg van a 2. §-ban kivánt haimadik criterium is a minősítéshez: t. i aszinlelt ügylet és az előnyöknek váltó alakjába rejtve kikötése s igy nagyon is indokolt a terhelttel szemben a vád alá helyezés, a mely még különben is messze áll az elitéltetéstől s a mely határozat csak azt mondja ki. hogy «E cselekmény az uzsoratörvény 1., 2. §-ai alá eső vétség jelenségeit foglalja magában. Az ilyen ügyletek nemzetgazdasági és politikai kihatásairól nem szólok, miután ez más keretbe tartozik, jellemzőnek tartom mégis, hogy a nagy Németország a hasonló természetű üzletágat betiltotta. Még csak azt jegyzem meg, hogy n<gyon optimisticus s/empc ntból veszi a cikk a panaszos helyzetét, a mikor azt állítja hogy «nincs beigazolva, hogy az ügylet megkötésekor a rendes piaci v. tőzsdei áron aluli ár alapul vételével kötötte meg vádlott panaszossal az üz!etet», hogy sa kockázat egyenlő mindkét félre» és n egint optimista a vádlottal szemben akkor, a mikor az ő előnyére irja azt fel, hogy «a panaszos kereste fel vádlottat ajánlatával». Hogy mit kelljen még a délvidéki búzára igazolni vagy jobban mondva bizonyítani akkor, a mikor 4 frt 30 kros árról van szó abban a tekintetben, hogy ez az ár a piaci vagy pláne a tőzsdei áron alul van-e? erre feleljenek a kérdéses időbeli tőzsdei árkimutatások, vagy a hatósági piaci árkimutatások. Búzát 4 frt 30 krjával még itt a homokos vidéken sem vettek a hasonló üzletekkel foglalkozók sem a kérdéses időben. Hogy a kockázat mind a két félre egyenlő nem lehet, azt már az a körülmény mutatja, hogy a vevő az ügylet megkötésekor jóval a piaci áron alul vesz, s azt mint kereskedő azonnal továbbithatja, ha többet nyerni nem akar a folyó piaci áron, de kevés türelemmel a vételár dupláján a tőzsdén, ha pedig még többet nyerni óhajt, megtartja, mint kamatozó tőkét magának, s a földmives szállít neki 11 —12 frtos búzát a 4 frt 30 krért. A panaszos által történt felkeresés pedig azt bizonyítja, hogy a panaszosnak bármily áron is pénz kellett, hisz ha a vádlott kereste volna fel a panaszost, akkor rá lehetne fogni a vádlottra az erőszakos hitelezést, de nem a panaszosra a szorultságot, mert ha szorult állapotban lett volna, bizonyosan kereste volna a pénzt bármilyen módon, s mert nem kereste, nem is volt rá szüksége. Kelemen Ernő kir. járásbiró, Kisvárdán. II. «A kir. Curia tehát helyesen foglalta el azon álláspontot, midőn | olgári uton a kereskedőt az általa adott összeg és annak kamatán tuli követelésével elutasította s a fenyítő tanács az uzsorát kimondotta, s csak ezen a két ítéleten épülhet fel Magyarország közgazdasági jövője, mig a törvényhozás is nem intézkedik)) Igy végzi cikkít dr. A b o n y i Henrik ügyvéd ur a wgabonauzsorárób). Nagyon igaz beszéd. Szeretem is, különö-en tetszik nekem az, hogy egy ügyvéd mondja. Vajha az ügyvédi kar azon hatalmas fegyerek birtokában melyekkel rendelkezik, minden téren az uzsora üldözésére vetné magát, mert nem lehet tagadni, hogy sok helyen épen egyes ügyvédek képezik támaszait az uzsorának, miután az uzsorások általában a legjobban fizető kliensek közé tartoznak. Mondom, egyetértek Abonyi ügyvéd úrral s szerintem i'