A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 9. szám - A bányaművelési szabadság és a kőszén

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 9. számához. Budapest, 1899. február hó 26. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curianak 30. számú teljes ülési döntvényében hatá­rozottan kiemeltetett, hogy ezen döntvény által nem érintetik az eddig fennállott es viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a parberszolgaltatás iránti követelés mindenkor elsősorban közigazgatási uton érvényesítendő es e részben különb­ség nem tetetett a tekintetben, hogy csak a kötelezettség meg­állapítása célozta tik érvényesíttetni, melynek biroi uton való érvényesítését tehát mindenkor a követelesnek közigazgatási uton való érvényesítése kell, hogy megelőzze. A trencséni kir. törvényszék (1898. július 30. 4,455. sz. a.) M. János baári r. kat. apátplébános felperesnek, a baári izr. hit­község alperes ellen párbérszolgáltatás követelhetőségének a meg­állapítása iránt indított perében következő végzést hozott: A kir. törvényszék illetékessége megállapíttatik síb. Indokolás. Alperes törvényes időben beadott illetékes­ségi kifogásait arra alapítja, hogy joggyakorlatunk szerint ily párbérszolgáltatási igények elsősorban a közigazgatási ható­ságok előtt érvényesitendők, valamint továbbá arra, hogy a vélt követelés értéke az 500 frt értékhatárt meghaladná; e tekintet­ben hivatkozik a m. kir. Curia 30. sz. döntvényének (i. pontjában foglalt indokára. Felperes annak hangsúlyozásával, hogy keresetével nem a szolgáltatás behajtását, hanem csak a kötelezettségi alap jogosult­ságának megállapítását kéri, az alperesileg hivatkozott 30. sz. curiai döntvény alapján az alperesi kifogások elvetését kéri, a másik kifogást illetőleg pedig kiemeli, hogy a jelen per összegszerüleg meg nem állapitható követelési alap bírói elismerésére irányul­ván, a sommás törvény 1. §. szerint a sommás bírósághoz uta­sítva nincsen. Tekintettel arra, hogy a felperesi kereset kifejezetten a párbérfizetési kötelezettségnek birói megállapítására és nem ily alapon mint magának a követelésnek behajtására irányul, ugy tekintettel arra, hogy alperes éppen a kötelezettségi alap jogo­sultságát tagadván, vitássá vált az, hogy a kereset párbérszol­gáltatás dologi teher vagy személyes viszonyokon alapuló köte­lezettség természetével bir-er A kir. törvényszék éppen a m. kir. Curiának 30. sz. dönt­vénye alapján a peressé vált fennebbi kérdés elbírálására magát illetékesnek találta annál is inkább, mert a jelen per egy még összegszerüleg meg sem határozható követelési alapnak birói elis­merésére irányulván, ily perek az 1893. évi XV11I. t.-c. t. §. sze­rinti sommás perutra utasítva nincsenek. A pozsonyi kir. ítélőtábla 11898 október 12. 2,107. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a kir. törvényszék birói hatáskörét ez ügyben meg nem állapítja és az ügyiratokat az illetékes baáni kir. járásbírósághoz áttétetni rendeli stb. Indokok: A kereset tartalma szerint jelen esetben a követelésbe vett jogi szolgáltatásra nézve a felek között a köte­lezettség alapja vitás és a kereset szerint az lesz eldöntendő, vájjon létezik-e jogcim, melynél fogva a felperes parochialis kötelékéhez nem tarto/ó alperes a kereseti szolgáltatás teljesíté­sére jogszerűen kötelezhető. Kétségtelen tehát az, hogy a jelen ügy eldöntése a m. kir. Curiának 30. sz. polgárjogi döntvénye szerint a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Tekintve azonban, hogy jelen esetben a kereset korlátlan és bizonytalan időtartamú évi szolgáltatások követelhetésének megállapítása iránt lett indítva és ily esetben a peres tárgy érté­ke'nek megállapításánál az 1893. évi XVIII. t.-c. 3. §-nak4. pontja szerint az évi szolgáltatások értékének húszszorosa veendő irány­adóul ; tekintve továbbá, hogy a keresetből kivehetőleg annak tárgyát csak kisebb mennyiségű gyarmatárunak évi szolgáltatása képezi; de felperes a tárgyaláson sem állította azt, hogy a köve­telt évi szolgáltatás értéke 25 frtot meghaladna és így a kereset tárgyának az évi érték húszszorosával számítandó összértéke az 500 frtot meg nem haladja; tekintve végre, hogy az idézett törvény 1. §-ának 4. pontja szerint jogviszony létezésének birói megállapítása iránt indított személyes keresetek a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoznak, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 500 ft meg nem haladja; ebben az ügyben a kir. törvényszéknek hatáskörét nem lehetett megállapítani és egyszersmind az 1881. évi LIX. t.-c. 5. §. alap­ján az ügyiratoknak az illetékes kir. járásbírósághoz leendő áttéte­lét el kellett rendelni stb. A m. kir. Curia (1899. január 17. 6,958. sz. a.) mindkét alsóbirósági végzés és az azt megelőzött eljárás megsemmisíttetik és a keresetet felperesnek vissza adatni rendeli stb. Indokok: A kir. Curiának 30. sz. teljes ülési döntvényé­ben határozottan kiemeltetett, hogy ezen döntvény által nem érintetik az eddig fennállott és viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor elsősorban közigazgatási uton érvényesítendő s e részben külöbség nem tétetett a tekintetben, hogy ha csak a kötelezettség megállapítása céloztatik érvényesíttetni, melynek birói uton való érvényesítését tehát mindenkor a követelésnek közigazgatási uton való érvényesítése kell hogy megelőzze és ezen határozott fentartással szemben birói mérlegelésnek a tárgyát nem képezheti felperesnek azon érvelése, hogy alperesnek a kiszolgáltatást megtagadó B. alatti levele ellenében a követelés közigazgatási uton való érvényesítésének célja nem volna. Minthogy pedig felperes nem mutatta ki hitelesen, hogy követelését a közigazgatási uton érvényesíteni megkisérlette és így ezen ügy eldöntése ez idő szerint birói útra még nem tartozik: ennélfogva mindkét alsóbiróság végzését és az azt meg­előzött eljárást az 1881. 59. t.-c. 39. §. b) pontja alapján meg­semmisíteni, illetve a rendelkező rész értelmében határozni kellett. A felebbezés előkészítő irat és annak tartalma a s. e. t. 142. §-a rendelkezéséhez képest csak annyiban vehető figyelembe, a mennyiben az a tárgyaláson szóval is előadva lett. Annak kimutatására, hogy a felek a felebbezési biróság előtt minő kérelmet terjesztettek elő, a s. e. t. 197. S-a értelmében bizonyítékul az ítéleten kivül csupán a tárgyalási jegyzőkönyv és ennek mellékletei szolgálhatnak (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 2(i. I. G. 347. sz. a.) A keresetek alapjául fektetett ügyvédi díj és költségjegyzé­kekben tételenként felszámított ügyvédi munkák pénzben mily összegre becsülhetők, ténykérdést képez, a melyre vonatkozó tényállásnak a felebbezési biróság részéről történt megállapítása az 1893 : XVIII. t.-c. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Ez a tényállás csak az alapon támadható meg, ha az ítélet­ben valamely jogszabály megsértésével volt az a tény megálla­pítva, hogy felperes ügyvédi munkadija pénzben a megítélt összegeket éri meg. ÍM. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. dec. 7. I. G. 394. sz. a.) Igénypernek tárgyát egyedül az igényelt vagyonnak a perbe vont végrehajtató hitelezővel szemben a foglalás alól való fel­mentése képezvén, a pertárgya értékének meghatározásánál az a vagyoni érdek lehet irányadó, mely az alperesként perben álló hitelezőt a foglalás utján szerzett zálogjogának fennállásához köti tehát akár a lefoglalt ingóság értéke, akár a végrehajtás alatt álló követelés az 5o frtot meg nem haladják ; a per tárgyá­nak értéke az előbbi esetben a lefoglalt ingóság értekénél, utóbb­esetben a behajtandó követelés értékénél nagyobbra nem tehető. CM. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 26. h G. 546. sz.) A i8g3 : XVIII. t.-c. 196. S-a szerint az Írásban előterjesz­tett felülvizsgálati kérelem meg nem változtatható, sem pedig a kérelem tárgya felébb nem emelhető. Ennélfogva nem volt tekintetbe vehető alperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson fel­hozott ama panasza, hogy a felebbezési biróság szerinte jog­szabályt sértett meg azzal, hogy őt a felperes részére tartás­díjnak fizetésére a kereset beadását megelőző időre is kötelezte. (M. kir. Curia felülvizsg. tan. 1898. nov. 24. 1. G. 346. sz. a) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A rendeletre szóló kötelezöjegy fizetés céljából az adós­nak bemutatandó; ha ezen bemutatás meg nem történt, alperes­nek jogában volt a kereseti összeget biroi letétbe helyezés által megfizetni. Nem esett tehát mulasztásba az által sem, hogy a tartozás összegét postai utalványnyal küldötte meg felperesnek, mert a postautalvány utján küldött pénz átvétele felperesre nézve nem volt terhesebb, mint ha azt a birói letétből felvennie kellett volna. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék mint keresk. biróság (1897 nov. 29. 64,352. sz. a.) kötelezte alperest, hogy felperesnek 20 frt. tőkét fizessen stb. Indokok: A periratokban előadott tényállás szerint a peres felek közt vitás perdöntő kérdést az képezte, hogy alperes meg­fizette-e felperesnek avagy nem az A) alatti kötelezőjegyben elvál

Next

/
Oldalképek
Tartalom