A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 9. szám - A bányaművelési szabadság és a kőszén

A JOG lalt kötelezettsége alapján 1896. jul:us 15-én megfizetni tartozott 20 irtot, s ha igen, ugy mikor fizette meg? E tekintetben a kir. törvényszék a 2 •/. alatti postautalvány és illetőleg a budapesti m. kir. posta és távirdaigazgatóságnak 33,747. sz. a. kelt s közokiratot tehát, teljes bizonyítékot képező átirata alapján megállapította, hogy az alperes által felperes cimére 1898. aug. 26-án postára adott 20 írtnak felperes részére való kézbesítését a posta 1896 évi aug. 27-én d. e. 10 és 11 óra között megkísérelte, felperes azonban azzal az okadatolással, hogy az ügyet ügyvédjének adta át, t hát annak rendezése most már Dr. Berger Rezső ügyvédre tartozik, a pénz átvételét megtagadta. Ezen tényállás alapján alperest a kereseti tőkének és nem kifogásolt kamatának fizetésére kellett kötelezni. Mert tekintettel arra, hogy az A) alatti kötelezőjegy a lejáratkor fizetés végett alperesnek nem lett bemutatva, alperes a tartozásának megfelelő összeget a fizetés joghatályával birói letétbe helyezhette volna; minthogy azonban alperes ezt nem tette s minthogy a tartozási összegnek az adós által a hitelező cimére való postára adása nem bír a fizetés joghatályával: alperesnek az a védekezése, hogy ő az A) alatti kötelezőjegyen alapuló kötelezettségének eleget tett, minden alapot nélkülöz stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1898. okt. 12. 269. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Mert a postaigazgatóságnak 33,747. sz. a. iktatott átirata mellett fekvő postautalvány szerint alperes a 20 frt tőkét végkielégítésül (Rest-Betrag) küldötte meg felperesnek, felperes tehát, kinek beismerten még kamatkövetelése is volt, a küldött összeget elfogadni nem tartozott; s mert ezek szerint alperesnek a teljes kereseti követelésben való elmarasztalása helyesen történvén, az 1868 : LIV. t.-c. 251. §. alapján a felmerült összes perköltség viselése is őt terheli. A m. kir. Curia (1899. január 25. 1,260. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A rendeletre szóló A) alatti kötelezőjegy (Bon) a 20 frt hátralék lefizetésére vonatkozó felszólítás céljából az adósnak bemutatandó lett volna. Felperes nem is állította a perben, hogy ez a bemutatás megtörtént, s habár alperesnek jogában volt a kereseti összeget birói letétbe helyezés által megfizetni, nem esett mulasztásba az által sem, hogy a tartozás összegét postai utalványnyal küldötte meg felperesnek, mert a postautalvány utján küldött pénz átvétele felperesre nézve nem volt terhesebb, mintha azt a birói letétből felvennie kellett volna és mert felperes a pénzt 1896. évi aug. 26. napján, tehát a kereset beadását megelőzőleg egy nappal postira adta, az a m. kir. posta- és távirdaigazgatóságnak a per mellett fekvő értesitvénye szerint a címzett felperesnek 1897. évi aug. 27-én délelőtt 10—11 óra között kifizettetni céloztatott, annak átvételét tehát annál kevésbbé tagadhatta meg, mert a «bon» bemutatását elmulasztván, a fizetést megelőző időre kamathoz sem volt jogos igénye. Felperes ezek szerint alap nélkül perlekedvén, őt keresetével elutasítani s mint pervesztest a ptkr. 251. §. alapján a perbeli s ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség fizetésére kötelezni kellett. A biztosítottnak az a rendelkezése, mely a végrendeletnek a hagyatéki vagyonra vonatkozó rendelkezéseitől elkülönítve a biztosítási összeget felperes részére utalványozza, nem tekinthető a hagyatékhoz tartozó valamely vagyon felett való rendelkezésnek, hanem csak annak feltétlen való kijelentését foglalja magában, hogy a biztosítási összeg felperest illeti meg. E rendelkezésnek érvényességét nem érinti az, hogy a végrendelet tanuk által aláírva nincs, mert ezen rendelkezés nem képezvén hagyatéki vagyonra vonatkozó rendelkezést, annak érvényességéhez, bár az a végrendeletről kiállított okiratban foglaltatik, a végrendelethez megkívánt alakszerűség nem szükséges. Közömbös az is, hogy a biztosított eme rendelkezést még életében a biztosító társaságnak be nem jelentette és ez azt tudomásul nem vette, mert ellenkező szerződési megállapodás nem létében a biztosított feltétlenül jogosítva van kedvezményezettül a biztosító beleegyezése nélkül bárkit kijelölni. A vhtv. 66. §-a szerint a kedvezményezettet megillető életbiztosítási összeg a biztosítottnak adósságai miatt végrehajtás alá vonható és így a biztosított hitelezőinek kielégítésére fordítható nem lévéa, a csődtömegbe sem vonható be és ebből önként következik az is, hogy a biztosítottnak ez a rendelkezése a cstv. 28. és 29. §-ai alapján sem támadható meg sikeresen. A szombathelyi kir. törvényszék, mint csődbiróság (1898. máj. 28. 5,762. sz. a.j dr. Koritschoner Lipót ügyvéd által képviselt V. Karolina felperesnek, dr. Porkoláb Mihály ügyvéd, mint csődtömeggondnok által képviselt néhai H. István hagyatéka csődtömege alperes ellen 2,000 frtról szóló életbiztosítási kötvény, illetve annak értéke és jár. iránti visszakövetelési perében a következő Ítéletet hozta: A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad és alperest a néhai H. István és Gresham biztosítótársaság között 159,077. sz. okirat szerint kötött életbiztosítási szerződésen alapuló 2,000 frt biztosítási összegnek a csődtömegtől való elkülönítése mellett felperes részére való kiadására, illetve a biztosítási összeg felperes által leendő felvételének tűrésére kötelezi, a biztosítási kötvényt ezen itélet jogerőre emelkedése után felperesnek kiadatni rendeli stb. Indokok: Felperes keresete oda irányul, hogy a néhai H. István hagyatékának csődtömegéhez leltározott, n. H. István és a Gresham biztosítótársaság között létrejött biztositási szerződésen alapuló 2,000 frt biztositási összeg, miután az, mint kedvezményezettet felperest illeti, a csődtömegtől elkülönittessék, felperes annak kiadása, illetve felperes által leendő felvételének tűrésére köteleztessék, s az okozott perköltség megfizetésében elmarasztaltassák. Alperes azon az alapon, hogy a 159,077. sz. életbiztosítási kötvényben megnevezett kedvezményeket, V. Karolina felperest n. H. István ujabb kedvezményezett kijelölése nélkül töröltette s igy a biztositási összeg a biztosított örököseit, jelen esetben a hagyatéki csődtömeget illeti, azt kérte, hogy felperes keresetével elutasitiassék és az okozott perköltség megfizetésére köteleztessék. Felperes keresetét, illetve igényét a biztositási összegre arra alapítja, hogy a 159,077. sz. életbiztosítási kötvényben kedvezményezettként ő van megnevezve és ha u. H. István a biztosított időközben a kedvezményezett megnevezése iránt másként rendelkezett is, illetve a kijelölt későbbi rendelkezésre tartotta fenn, mit felperes kifejezetten nem is vett tagadásba, végrendeletében határozottan oly értelemben rendelkezett, hogy a 2,000 frt életbiztosítási összeg felperest illeti és igy kedvezményezettnek ő tekintendő. Azon tény, hogy n. H. István plébános a «Gresham» életbiztosító társaságnál 1882. május 8-án életét 2,000 frt biztositási | összeg erejéig V. Karolina javára, ki nála mint gazdasszony volt alkalmazva, biztosította és kedvezményezettként eredetileg nevezett gazdasszonyát felperest jelölte meg és hogy később ezen rendelkezését akként változtatta meg, hogy a kedvezményezett kijelölése iránt, kinek részére a biztositási összeg fizetendő, később I fog rendelkezni, a biztositási kötvény tartalmával 1. /. a. levéllel \ van igazolva, de peres felek között nem is vitás. A kir. törvényszék alperes azon álláspontját, hogy a biztoI sitott egyoldalulag nem jelölhet ki utólag kedvezményezettet és | hogy a kedvezményezett személyének kijelölése a biztosító hozzájárulásával történhetett csupán, nem tagadja el, mert a kereskedelmi törvényben nem foglaltatik oly rendelkezés, melynélfogva I a biztosítottnak a kedvezményezett személyének kijelölésére vonatkozó rendelkező intézkedésének jogi hatálya a biztosítótársaságnak hozzájárulásától tenné függővé, de egyébbként a K. T. 500. §-nak 2. pontja alapján kifejlett törvényes gyakorlat értelmében oly esetben, ha a biztosított a kedvezményezett kijelölését magának fentartotta, addig, míg azt ki nem jelölte, a biztosított a kötvény felett életében szabadon rendelkezik és a kedvezményezettet később a biztosító beleegyezése nélkül is kijelölheti. Tekintve pedig, hogy (az 1894 jan. 11. kelt) C. alatti végrende létben n. H. István biztosított kedvezményezettként minden kétséget kizáró módon V. Karolina felperest, gazdasszonyát jelölte meg, a mit különben H. Lajos tanú hit alatt tett vallomása is megerősít, alperesnek pedig azon kifogása, hogy n. H. István végrendelete törvényes alakban kiállítva nem lett, nem vehető jelen esetben figyelembe, mert az csak az öröklési jog megállapításánál irányadó, de a biztositási szerződésnél a kedvezményezettnek a biztosított részéről való kijelölése nincs azon alaki kellékekhez kötve, melyeket az 1876. évi XVI. t.-c. a magánvégrendeletekre nézve előir; tekintve végül, hogy felperest, mint kedvezményezettet a K. T. 499. §. értelmében ugy a biztositási kötvény, mint a biztositási összeg tulajdonjoga feltétlenül megilleti, azért felperes keresetének helyt adni, az alperes által becsatolt 159,077. sz. életbiztosítási kötvénynek felperes részére kiadását, illetve a csődtömegben leltározott 2,000 frt életbiztosítási összegnek a csődtömegtől való elkülönítését elrendelni és alperest annak felperes részére leendő kiadására, illetve annak tűrésére kellett kötelezni, hogy felperes a biztositási összeget felvehesse stb. A győri kir. Ítélőtábla (1898. szept. 22. 1,971. sz. a.) az I elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A XIII. sz. a. jegyzőkönyvhez eredetben csatolt I biztositási kötvény kiegészítő részét képező általános feltételek 12. 1 pontja szerint a kötvény tulajdonjoga harmadik személyre átruházható a nélkül, hogy a biztosítótársaság az átruházás érvényét [ kutatná, vagy az átruházás folytán bármi különös kötelmet vállalna, de egyébként is a biztosítottnak ezen jogát az 1875. évi XXXVII. t.-c. 498—507. §§. az életbiztosítási ügyletet szabályozó rendelkezései is megadjak, a miből következik, a mit az elsőbiróság is helyesen felhozott, hogy a biztosítottnak joga van a biztositási szerződés fennállása alatt a kedvezményezett személyére nézve más kijelölést is tenni, a nélkül, hogy ennek jogi hatályához a biztosítótársaság be eegyezese kívántatnék. Minthogy pedig erre nézve a törvény kulonos alakszerűséget elő nem irt, hanem elegendő az, hogy a biztosított szándéka és akarata bizonyítva legyen, ezt pedig a C. alatti valódinak ismert okmány perrendszerüleg igazolja- s minthogy ebben az okiratban kedvezményezettül felperes van kijelölve, kétségtelen hogy felperesnek a biztositási összeghezjo^os igénye van. Nem b.r alappal alperesnek az az érvelése, hogy a C. alattiban foglalt rendelkezés, mint ajándékozás és olyan, mely a hitelezők biztosítására tetetett, a csődtörvény 28. §-ának 1. pontja és tl'Á t^/1 meSt,amadhatós ennélfogva a csődhitelezőkkel szemben hatálytalan volna, mert az 1881. évi LX. t.-c 66 § 1 bekez-