A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 9. szám - Elmélkedések az igazságügyi költségvetés előtt. 4. [r.]

70 A JOG Ezen a cimen a költségelőirányzatot, csak a személyi kiadásokra alapítva (mert a dologi kiadásokról a jelen viszonyok között szó sem lehet) felvehetjük 80,000 fr.ban. A bűnvádi eljárás életbeléptethetésének egyik főfeltétele, hogy a kir. ügyészségek kezelése alatt álló bűnvádi eljárási átalány oly arányban emeltessék, a milyen arányban, a törvény rendelkezései értelmében emelkedni k e 1 1 a bűnügyi kiadások,iák. Törültetett ugyan a bűnvádi eljárás tervezetéből, hogy az előnyomozást a kir. k ö z v á d 1 ó foganatosítja, de miután a nyomozás irányítása annak minden phasisában ellenőrzése stb. a közvádló feladata és kötelessége, az ő közvetlen ténykedése, legalább a fontosabb eseteknél mellőzhetetlen, mint ezt már előbbi közleményünkben is kimutattuk: ebből önkényt következik, hogy a törvényszékek székhelyén k i v ü 1 elkövetett büntetendő cselekmények eseteiben indítandó nyomozásoknál, a közvádlónak a nyomozás helyes irányítása céljából leendő közbenjövetele nem mellőzhető legalább addig, mig gyarló közrendészetünkben a nagyon kívánatos javulás nem következik be. Emelni fogja a bűnvádi eljárás költségét a törvény ama intézkedése is, melylyel a vizsgálóbíró hatásköre ki van terjesztve a törvényszék egész területére. A bprts 110. §-a határozottan rendeli, hogy csakis a vádtanács és kizárólag fontos okokból bízhatja meg a törvényszék székhelyén kívüli járásbíróságokat vizsgálaiok lejártatásával. Ugyanezt a rendelkezést találjuk a büntető ügyviteli szabályok 13-ik §-ában is, úgyde : egyfelől azért, mert a központi vizsgálóbirák túlságosan el vannak halmozva munkával, másfelől azért, mert a szűkösen kimért bűnvádi eljárási átalányok a törvényszékek székhelyétől távolabb eső helyekre kiszállás költségeit nem fedezhették : az ügyviteli szabályok fenn emiitett intézkedése legtöbb törvényszéknél nem volt végrehajtható. Ennek a szabályellenes eljárásnak megmérhetetlen sok a hátránya. Mert a járásbíróságoknál, néha a legfontosabb és legbonyolódottabb bünvizsgálatokkal albirák foglalkoznak, a kik, a kellő tapasztalat hiányában, sok esetben nem mutathatna1: föl az ügy fontosságának megfelelő eredményt. Ez volt éppen egyik fő oka annak, hogy a vizsgálóbitói intézmény, mely máskülönben papiroson elég jól ki van dolgozva, nem vált be. Erdélyi igazságügyminister többször hangoztatta a Házban, hogy a vizsgálóbírói intézmény életbeléptetésével \ nagy eredményeket ért el. Ebben kétkedünk. Mit vártunk a vizsgálóbírói intézménytől ? Azt, hogy minden törvényszéknél egy központi vizsgálóbíró erős vezetése mellett megfelelő számú szakember adjon erőteljes lökést a büntető igazságszolgáltatás meglehetősen döcögő kerekének. És ne csak gyorsittassék a bünvizsgálatok lassú menete, hanem az a kiváló szakférfiú, a kit mindenütt az intézmény élére képzeltünk, legyen hivatásos irányitója a vizsgálatoknak, buzgó útmutatója, gyámolitója a kezdőknek, a ki dolgoz j társaival együtt nemes ambitióval csüng a megindított vizsgálatok sorsán, a kiben a valódi szakértelem mellett erély, szigor és emberszeretet párosul, a ki nemcsak rendelkezik, hanem megtalálja a hivatottság ának megfelelő munkát is. És mi az eredmény ? Az, hogy a biró központ vizsgálóbíró lett. Átvett egy sereg hátralékot, de megfelelő munkaerő nélkül. Döcögött tehát tovább az a régi kerék, a melyik csak egy kis uj festékkel dicsekedhetett és ráadás volt még egy sereg rubrika, meg azok hűséges kísérői: a kimutatások. Ilyen körülmények között a leghivatottabb vizsgálóbíró sem igen biztathatta magát, hogy betöltheti fontos és nehéz hivatását Neki kellett esni a hátrálékoknak. De a forrás sem dugult be. Az uj bejelentések is hajtották a munkásokat. E mellett küzdeni kellett még az elébb már jelzett mizériákkal is. A vizsgálóbíró elmerült a maga munkahalmazába, mert tőle legtöbb numerust követeltek; hiszen ő tiszti pótlékot is huz. így aztán a b. ügyviteli szabályokban foglalt elveket a nemes ambícióval együtt elnyelte a gyári munka. Ha valaki megnyugvással akar bírálatot mondani a felett, ha vájjon bevált-e a vizsgálóbírói intézmény ; ha valaki helyesen akarja elbírálni, ha vájjon van-e kára az igazságszolgáltatásnak, ha a kir. járásbíróságok önálló vizsgálóbírói hatáskörrel bírnak csak azért, mert különben a központban egy bíróval többre volna szükség s pár száz forinttal emelkednék a bűnvádi eltárási átalányt terhelő kiadás : az ne a rubrikák ablakaiból tekintsen szét, hanem bírálja meg az elvégzett munkát. Nem kétkedhetünk abban, hogy az igazságügyministernek is tudomása van arról, hogy a vizsgálóbírói intéézményre vonatkozó szabályok fennebbi. igen fontos rendelkezését sohasem hajtották végre, mert a mai «tökéetesdett» administració mellett másként nem is képzelhetjük, épen azért fel kellett hogy tűnjék minden szakértő előtt a mai állapotok fölött nyilvánított ministeri megelégedés. Sajnos tapasztalat, hogy senki sem töiődik azzal, hogy milyen eredménnyel fejeztetnek be a vizsgálatok. Az a fő, hogy legyen befejezve. Ezt a kérdést különben tüzetesebben fogjuk tárgyalni cikksorozatunk folyamán a bírák minősítésére vonatkozó észrevételeinkben ; most csak annyit jegyzünk meg a fennebbiek kapcsolatában, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetésével meg kell, hogy szűnjék ez a tarthatatlan abnormis állapot. Bűnvádi eljárásunk is kimondotta azt a fontos elvet, hogy csak az tekinthető bebizonyitottnak, a mi a főtárgyaláson bizonyítva van. Ebből önkényt következik, de rendeli is ta törvény (bpr. 416. §.) hogy a főtárgyalásra mindm olyan taanu meghívandó, a kinek a vallomása a bizonyítékra befolyással lehet. Az eddigi gyakorlat szerint (főként az erdélyi részekben, a hol az osztrák perrendtartás rendelkezései szerint járnak el) csak azokat tanukat idézték meg a főtárgyalásra, a kiknek a vallomására anagyobb súlyt fektetett a bíróság. E szerint az uj bűnvádi eljárás életbeléptetése esetén több tanuidézés lesz, következőleg ezen a címen a kiadások is emelkedni fognak és pedig annálinkább, mert az eddigi általános gyakorlat szerint a törvényszék székhelyén lakó tanú nem dijaztatott, mig a bpr. 223. §-a rendelkezése értelmében a napi és heti bérből élők rendes keresetüknek megfelelő kárpótlást igényelhetnek. A kirendelt védők díjazása is a bűnvádi eljárási átalány terhére fog történni (bprts 127. §.) s miután az eddigi adatokból Ítélve, kirendelési eset jövőre is sok lesz : ezen a cimen is jelentékeny kiadás fogja terhelni az államkincstárt. A bprts 118. §-a rendelkezése szerint, ha a bűncselekmény nyomokat hagyot t hátra, a vizsgálóbíró azt szemlével állapítja meg; a bprts 225, 226. §-a pedig előírja, hogy fontos ténykörülmények megállapítása céljából a birói szemlén kívül rajzokat, fényképet stb. kell felvenni. Hát ezek mind helyes és a vizsgálat érdekében való rendelkezések. Hiszen szükség volna, hogy még lopások eseteiben is. valahányszor a záros viszony vitássá válik, a vizsgálóbíró szemlével állapítsa meg a minősítő körülmény létezését. Ez meg is történik a bíróságok székhelyén, úgyde a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, midőn a biró a törvényszék székhelyén kivül ilyen esetekben birói szemlét foganatosít. Megelégszik a bíróság a káros, esetleg tanuk vallomásával, nem tekintve azt, mennyire fontos az a kérdés, ha vájjon fegyházzal, börtönnel, avagy esetleg csak fogházzal büntettessék a tettes ? Csak egy közepes forgalmú törvénvszéknél százakra megy évente a gyújt ogatá s büntette miatt tett feljelentések száma. A statisztika azt bizonyítja, hogy évről évre szaj orodik a vagyon ellen irányzott eme legveszedelmesebb merényletek száma. Némely vármegyében megdöbbentően sűrűn ismétlődik, hogy a tulajdonos felgyújtja saját vagyonát miután tűz ellen biztosította. Mi történik ezután ? Az, hogy a falusi biró vagy a körjegyző felveszik a «becsülevelet» ; a belügyministeri rendelet értelmében megkészül a jegyzőkönyv, a melyben meg vagyon irva, hogy a vizi puskák hogyan működének, emberben, állatban esett-e baj ? de a tettesről következetesen mindig hallgat a krónika, minekutána sem előre, sem utólagosan önkényt sem jelentkezett. Ezeket a jegyzőkönyveket beküldik a törvényszékhez, ott ellajstromozzák az «ismeretlen tettest»: azután a vizsgálóbíró kihallgatja 51 «károst», a ki mindig kész megesküdni, hogy idegen gonosz kéz vetette a tüzet s ezzel vége van a bünnyomozásnak. Arról szó sincs hogy a vizsgálóbíró kiszálljon a helyszínére, ott alapos vizsgálat tárgyává tegye az esetet, mert az költségbe kerül. Sőt annyira mentünk már az oktalan és a büntető igazságszolgáltatás érdekeivel ellenkező takarékoskodásban hogy a gyanús, hirtelen haláleseteknél is csak elővizsgálat es kiderített bizonyítékok után száll ki a helyszínére a vizsgalob.ro, a mi legnehezebb feladat különösen akkor a mikor, a, ítte! ,,nagy elövigvázattal követte el a cselekményt. Ez alatta hulla természetesen o 1 y fokú rothadásba megy,