A Jog, 1899 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1899 / 9. szám - Visszavonható-e a kir. ügyésznek adott felhatalmazás?

A JOG 71 hogy csak anorgantcus mérget vagy csonttörést kereshet a szakértő. És még eme takarékoskodás mellett is. a miniszter igen sürün ad kifejezést a miatti neheztelés ének, hogv a királyi ügyészségek a bűnvádi eljárási átalány kezelése körül nem tartiák kellőképen szem előtt az államkincstár érdekeit ; sőt csak most, a kir. ügyészeket oly módon figyelmeztette, hogy tartózkodjanak a kiszállásoktól, melyben megalázó bizalmatlanság is megnyilatkozott ama kar irányában, melynek működése iránt Erdély elődei mindig elismeréssel voltak. Ilyen előzmények után hogyan fogja fontos hivatását betölteni a közvádló, midőn majd az uj törvény szerint kell eljárnia ? Hiszen le lesz kötve a nyomozással megbízott ügyész keze. Lehetetlenség, hogy a hivatásos kötelességteljesítés felett ne praedomir.aljon a miniszternek fenyegető rendelete, mely a kincstár érdekét szembeállítja a büntető igazságszolgáltatás érdekével. Ha a bűnvádi eljáiást életbe akarjuk léptetni és az a cél, hogy a törvény rendelkezései végrehajtassanak, akkor gondoskodni kell a végrehajtáshoz szükséges eszközökről is. Véleményünk szerint a kir. ügyészek kezelése alatti bün vádi eljárási átalány legkevesebb 100,000 forinttal kiegészítendő (valamennyi ügyészségé együtt). Az előadottak után a bűnvádi eljárás életbeléptetésével járó szükséges kiadásokat következőleg állithatjuk össze: Bírói létszám szaporítás ... ... ... .. .92,500 frt. Esküdtszéki intézmény, személyi kiadás ... 500,000 « « « dologi kiadás ... 50,( 00 « Ügyészi létszám szaporítás ... ___ ... 232,500 « Eöügyészek szervezése ... ... ... ... 90,000 « Közvéd i intézmény ___ __. ... ... ... 11,000 « Tanudijak a fölebbviteli bíróságnál .. ... 50.000 « Felebbviteli tárgyalások egyéb költségei ... 40,000 « Ügyész megbízottak díjazása 94,000 « Fogházak szervezési költsége ... ... .__ 80.000 « Bünv. elj. átalányok kiegészítése 100,000 « Tehát összesen egy milloötszáznegyvenezer forint a lehető leg mérsékeltebben számítva az összeg, mire szükség volna, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetése esetén büntető igazságszolgáltatásunk a törvény rendelkezéseinek megfeleljen. Megjegyzendő, hogy a fennebbi összegben nincs beleszámítva a segéd- és kezelő-személyzet, melylyel szintén el kell látni a bíróságokat; de nem abban az arányban, mint a miniszter előiiányozta. Ugy kell tekintenünk a 300,000 frtos miniszteri előirányzatot, mintha annak elkészítése alkalmával nem is gon dolt volna a miniszter a bűnvádi eljárás életbeléptetésére. Legalább nem lehet komolyan venni ezt a tervezgetést. Ha pedig mégis életbe fog lépni a törvény, a költségelőirányzat emelése nélkül: a legnagyobb zavarnak nézünk elébe és biztosra vehetjük azt is, hogy az állapotok rosszabbak lesznek mint most. mert künn lesz a nagy cégér, benn pedig fizetésképtelenség. A reformok terén nem nagyon nehéz dolog követni az idegen kulturállamok példaját — papiroson. De pénz nélkül ugy járhatunk, mint az az asszonyság, a ki is látá vala, hogy a nagy uri dámák arany órával jelennek meg a társaságban, derekukra csavart neht'z arany lánccal s ő is utánozni akarván példájokat, levevé a falról az órát s oldalra akasztva megindula a derekára ciavatt hosszú lánccal, de aztán bizony hiába bizgeté az óra ketyegőjét, mert infamis makacssággal álldogált. Még szólni lehetne az ártatlanul letartóztatottak kártalanításáról. E felett azonban könnyen napirendre térhetünk. Mert ezt a fontos kérdést a törvény ugy oldotta meg, hogy a kártalanítási összeg megállapítását az igazságyministernek tartotta fenn (!) ennélfogva az államháztartás mérlegét ez a tétel ugyan nem fogja lebillenteni. Ezek után még csak azt a véleményt bátorkodunk kockáztatni, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetésével jó lesz várni még egy keveset. Visszavonhato-e a kir. ügyésznek adott felhatalmazás ? Irta : Dr. BENCSIK JÁNOS kir. alügyt'sz Nyitrán. E lapok m. é. 52. számában Székács Ferenc kir. curiai biró ur ezt az egyidőben a szaklapokban sokat vitatott kérdést felelevenítette és tagadólag felelt reá. Cikkében megemlíti, hogy nem egy perben találkozott olyan ügyészi véleménynyel, a mely szerint a felhatalmazás visszavonása az inditványi cselekményekhez szükséges magánvád visszavonásával azonos helyzetet teremt a közvádlóra nézve. Egy adott esetben én is elejtettem a vádat i felhatalmazás visszavonása folytán és abban a véleményben vagyok ma is. hogy a felhatalmazás visszavonása joghatályos a közvádlóval szemben, annak következtében tehát további eljárásnak nincsen helye. Nem célja jelen felszólalásomnak a nagynevű cikkíró úrral vitát ke/deni, hanem csak az ellenkező érveket felhozni az ellenkező álláspont megvilágításához A szakirodalomnak ugyanis nem jelentéktelen feladata a controvers kérdések összes anyagát feltárni, ez által a nézetek és felfogás tisztulását elősegíteni : ugy vélem tehát, hogy e kérdés bolygatásával szolgálatot tehetünk. A cikknek egyik főérvére azonban mégis ki kell terjeszkednem. Arra t. i., mely a 22. sz. D. meghozatalának hátteréből és a 270. §. 2. pontjából kiolvasható gondolatra van alapítva: «hogy a 270. §. 2-ik pontja alapján megindított bünperekben nem mindig a vádlott az igazi vádlott, hanem gyakran maga a sértett fél, kivel szemben a valódiság bizonyítását a 263. §. 1. pontja megengedi s ha ez sikerül, az esetben a sértett és vádlott csakhamar szerepet cserélnek.» Ez igaz, mert a rágalmi perekben a valódiság bizonyítása esetén ilyen igen gyakran megtörténik, megtöiténhetik tehát a köztisztviselő ellenében is. Ámde a 2(53. §. 1. pontját a 270. §.2., helyesebben 1. és 2. pontjához érvül nem lehet felhozni, noha kapcsolatba hozható vele. Ez állitásom bő magyarázatot fog találni az alábbiakban, a mennyiben a felhatalmazási vétségeknek büntetőtörvény könyv ünk által alkotott rendszerét fogom boncolás alá venni A k lhatalmazási bűncselekmények (Ermáchtigungs-Delicte) tana szerint a sértett fél felhatalmazása alapján való hivatalbóli eljárás a kö/vád minden egyéb jellegével bir, következéskép a felhatalmazó se rendelkezik többé vele, hanem egyedül és kizárólag a közvád képviselője. A törvényekben azonban a tudomány tanításai nem mindig nyernek testet, vagy nem oly mereven, mint a mathematika igazságai, hanem ezektől akárhányszor eltekintve a szükség és célszerűség felismert és a jogfolytonossággal is összeegyeztethető követelményei képezik bennök a szabályt. Ezért a törvénymagyarázatnak az az első szabálya, hogy a világos helyeket a törvény kétségtelen szavai szerint értelmezzük, ha mást gondolt is a törvény hozója, mint a mik ki vannak mondva, már azért is, mert a szó magyarázata mindig megnyugtatóbb, mint a gondolaté Kétség esetén pedig az egész törvényt rendszeresen kell vizsgálnunk és a kétes törvényhelyet lehetőleg a rendszerbe kell beleillesztenünk. A mi törvényünk szerint is tehát az a kérdés : milyennek lehet megállapítani a felhatalmazási vétségek természetét és ezen természetükből kell levonnunk a szabályt, mellőzve a kínálkozó kicsinyes szempontokat. A felhatalmazási bűncselekmények lényegének megállapítása körüli vitát az okozza, mert a törvény intézkedései hézagosak és homályosak. Jellegük az egész rendszerből, az egynemű törvényes intézkedésekből sem olvashatók ki. A 209--272. §§. szemben a 268. §-nak a fejezetben foglalt vétségekre az inditványi minőséget megállapító rendelkezésével, azokat a kivételes eseteket és módozatokat állapítják meg, a melyekben és a melyek mellett az általában kizárólag magáninditványra üldözhető cselekményekre hivatalból való eljárásnak van helye. A 269. és 272. §. esetén akár rágalmazásról, akár becsületsértésről van szó, felhatalmazás illetőleg kívánat folytán hivatalból indítandó meg az eljárás. A 270. §. ezektől eltér annyiban, hogy az 1. és 2. pont esetén csak hivatali kötelességre vonatkozó rágalmazó tényállítás miatt van helye hivatalból eljárásnak, a becsületsértés egyéb eseteire ilyen ki van zárva ; mig a 3. pont és a végbekezdés ismét mindkettőt felöleli. Eltér továbbá annyiban, hogy mig a 269. és 272. §. világosan megmondja, ki jogosult a felhatalmazás megadására illetőleg a kívánat kijelentésére : addig a 270. §-nál csak a 3. pont é's a végső bekezdés rendelkezik e tekintetben, ellenben az 1. és 2. pontra nézve e tekintetben nincs semmi. A 270. §. 1. pontjában hivatkozás van a 271. §-ra, ez azonban teljesen önálló és önmagában is érthető. Az utóbbi pótolja a hiányt annnyiban. hogy a hatóságok és közhivatalnokok nagy kontingenséből a bíróságok, a bírák, bírósági hivatalnokok, a kir. ügyészség vagy tagjai elleni rágalmazás üldözhetéséhez szükséges felhatalmazás megadására jogosított személyt megnevezi. A törvény ezeket kivette, hogy miért? az szinte felvilágosításra szorul. Különleges intézkedés csak annyi van benne, hogy csak rágalmi perben kérhetnek felhatalmazást; becsületsértés miatt felhatalmazásnak nincs helye, azt csak magánúton a 268. §. értelmében üldözhetik. i*