A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 6. szám - Századunk büntető perjogának alakulása. Mutatvány Balogh, Illés és Vargha a "Bűnvádi perrendtartás magyarázata" cimű művének I. kötetéből

42 A JOG A humanitárius és társadalmi reformtörekvések, valamint a nagy alkotmányjogi küzdelmek a XVIII. század első évtizedeitől kezdve a legszorosabb összefüggésben állottak a bűnvádi igazságszolgáltatás javítására irányuló óhajokkal. — Ennek oka kézen fekszik. A kifejlődésének tetőpontját elért nyomozó rendszer összes intézményeivel együtt felhasználtatott a politikai, illetőleg a vallási zsarnokságnak és üldözésnek nagyon alkalmas eszközéül; azok a bíróságok, a melyek a despotismus-szal szemben az igazság mellé állottak volt, elnyomattak (<lits de justice>), s helyettük a hatalom előtt készségesen meghunyászkodó kivételes bíróságok állíttattak egybe; a <lettres de cachet»,») melyeket a franciaudvarban elharapódzott kegyenc- és kegyencnő-uralom hozott divatba, módot nyújtottak arra, hogy le lehessen tartóztatni akárkit is; a ki pedig ebben a korban személyes szabadságától meg volt fosztva: a kínvallatás, a titkos eljárás, a legszörnyűbb állapotban levő börtönök, és ha politikai üldözött volt, — a delegált bíróságok mellett többnyire veszve volt, ártatlansága akármilyen evidens lett legyen is. Dicsőségére válik a francia magistraturának, hogy mindig akadtak olyan tagjai, a kik bátran fel merték emelni tiltakozó szavukat a személyes szabadságot és az igazságszolgáltatás érdekeit egyformán elnyomó «Ordonnance>-ok ellen. Már az 1539. évi ellen küzdöttek Ayrault és Loyseau és az 1670.évinek megalkotása is csak többeknek heves ellenzése mellett sikerült. De tiltakozásuk eredmény nélkül hangzott el. Az «idők teljessége* csak a XVIII. században érkezett el. A tömérdek sok mindenféle közt, a mit M o n te sq u i eu az «esprit des lois»-ban tárgyal, csak itt-ott és jobbára csak alkotmányjogi vonatkozásaikban, s különösen az angol intézmények magasztalásával vannak érintve a büntető törvénykezés reformkérdései. De hogy a XVIII. század közepétől fogva ezek a kérdések a müveit közvéleményt legalább Francia- és Olaszországban már széles körben foglalkoztatták, kétségtelenül bizonyítja az, hogy az említett két államban nagy számban keletkezett tudományos és irodalmi társaságok kiváló előszeretettel foglalkoztak velük. A reform szószólói nem jogtudósok, legkevésbbé a gyakorlat emberei voltak, hanem az állambölcselők, az encyclopaedisták, sőt — mintegy az áramlatnak divatos jellegét bizonyítva, — dilettánsok is. Nem a tételes jogot fejtegették, hanem általános emberi viszonyokból indultak ki és jelezték szükségesnek a reformot. Ehhez a szellemi küzdelemhez az általános érdeklődést nagyon drága áron kellett megváltani. Felköltötte azt a sok igazságszolgáltatási tévedés : annyiak személyes szabadságának törvényes ok nélkül történt elvonása, sok ártatlannak kínpadra vonása és kivégzése. A toulouse-i tisztességes öreg polgárnak: Calas Jánosnak 1762. márc. !)-én ártatlanul kerékbe törése2 és családjának igazságtalanul tömlöcbe vetése volt a közvetlen okBeccaria Cézár müvének (Dei delitti e delle pene Milánó 1764.) megírására. A rendkívüli hatás, melyet a könyv keltett, nem volt esetleges. Természetes következménye volt az annak a visszahatásnak, melyet az akkori törvénykezésnek oly sok visszássága minden nemesen érző és mélyebben gondolkozó lélekben keltett. A mit oly sokan átérezték s a francia bölcsészek részben ki is fejeztek, azt Beccaria tudományos sallang nélkül, a meggyőződés hevétől áthatott közvetlenséggel fejti ki, s ez okból talált, kivált Franciaországban oly élénk visszhangra. A francia bölcsészek: d'Alembert, Diderot és kivált a genialis Voltaire — utóbbi szellemének egész ékesszólásával, lelkesültségének egész hevével 3 átható logikájával és szarkazmusával —- élesen támadták államuknak tételes büntető eljárását, mint észszerütlent, igazságtalant, zsarnokit és inhumánnst. A felvilágosodás, szabadelvüség és emberszeretet nemes küzdelmének hatása eljutott a hivatalos és kormánykörökbe is. A tortura eltörlésén felül már az 1766. és 1788. évi «discours de rentrée* foglalkoztak a reformmal, 1788-ban pedig történt is némi csekély javítás. A korszakos változást azonban csak azok a nagy történelmi események idézték elő, melyeknek eredménye egyúttal a continentalis büntető törvénykezés ujabbkori fejlődésének alapjait is lerakta. V) Lényegük abban állt, hogy az uralkodó vagy a hatalomnak más birtokosa a név megjelölése nélkül kiállított egy elfogató parancsot, melyet bárki, a kinek kezébe került, kitölthetett és felhasználhatott arra. hogy elcsukathassa azt, a kit akart. A bíróságok hatalmának megtöréséről 1. a «Revue des deux Mondeso 1878. jul. 15-iki füzetében megjelent értekezést «Les parlaments sous l'ancien régime.» 2) A C a 1 a s-család szomorú sorsát leirja T a r n a i János a Beccaria müvének második magyar fordításához (Budapest, 1887.) irt bevezetésben XLII—XLVI. 1. 3) V o 11 a i r e-nek élénk érdeklődését a büntető törvénykezés reformkérdései iránt tanúsítja, hogy körülbelül tiz dolgozatában foglalkozik velük, («Commentaire sur le Traité des delits et des peines» — Beccaria könyvéhez, — Mémoires pour les Calas» stb.) ; önként nagyobb összeggel járul egy ide vágó pályamű jutalmazására kitűzött dijhoz: maga is ir egy pályamüvet («Prix de la justice et de l'humanité»). Ide vágó művei közül legjelentősebb «Traité de la tolérance (Genf: 1763) — Voltaire hatását az magyarázza meg, hogy mig Montesquieu és Beccaria bölcsészeti abstractiókban mozogtak, Voltaire korának annyira gyűlölt bünperéből a concret visszaéléseket támadja és ostorozza. Befolyását az igazságszolgáltatás reformjára tárgyalják Hertz, Voltaire und die französische Strafrechtspflege (1887.), Wege Der Process Calas im Briefwechsel V o 11 a i r e s (Berlin 1896.) Különösen divatos volt abban az időben a bírósági tévedések kérdésével való foglalkozás. Felső bírósági elnökök, birák, ügyvédek röpiratokat adnak ki e tárgyban, s egyik pályázatban részt vesz a vérengző Marat is, aki később ugyancsak elpártolt a philanthropiától. V. ö. Esmeiji id. in. 357—396. 1. A mit a századnak nagy bölcselői és publicistái évtizedeken át hirdettek, az ébredésnek abban a csodás korszakában hirtelen átment a közvéleménybe és az ő kívánalmaik ismételve voltak az «alkotmányozó nemzetgyűlésire összehívott három rend cahiers-jeiben.*) Az első reform (1789-ben) óvatos és közvetítő : a radicális újítás 1791-ben vitetett keresztül. A «Constituante» az 1789. okt. 8-án és 9-én elfogadott Decret-vel egyelőre kifejezetten hatályban hagyta (28. c.) az 1670. évi Ordonnance-t, de azon a védelem biztosítása és az eljárás nyilvánosságának első szakától való keresztül vitele által igen lényeges szabadelvű javításokat eszközölt.*) A kötelező védelem és a vizsgálat nyilvánossága tekintetében a későbbi ^ törvények egyike sem ment el odáig, mint ez az érdekes első kísérlet. Ellenben nagy fogyatkozása volt az 1789-iki törvénynek, hogy teljesen az «Ordonnance» írásbeli eljárásának keretében mozgott s még az itélethozás szakában sem valósította meg a közvetlenséget. Az 1791. szept. 16 — 29-én hozott törvény nem csak hatályon kívül helyezte az 1670. évi «Ordonnance»-t, hanem mélyrehatóbb szervezeti és perjogi változásokat is valósitott meg,6) köní nyen érthető tehát, hogy megalkotása heves vitákba került. A ' «Constituante»-ban szemben állottak egymással az esküdtszéknek és a szakbiróságnak, a szóbeliségnek és az Írásbeliségnek, a szabad és a kötött bizonyításnak hivei.7) Az eredmény : a vád- és az itélő-jury behoztala, a szóbeliségnek és közvetlenségnek teljes *) Ezeknek ide vágó része első sorban a bünpernek, különösen a vizsgálatnak is nyilvánosságát követelte ; csak másodsorban a védelem megengedését s azt, hogy a vádlottak esküje töröltessék el, a vádlott a mentőkörülményeket mindjárt a vizsgálat elején előterjeszthesse, a vizsgálóbíró teljhatalma szorittassék meg ; a személyes szabadság korlátozásának esetei szabatosan körülirassanak; a kivételes bíróságok, a «monitoire;> és a «lettres de cachet» szüntettessenek meg, stb. 6) Az 1789. évi «Décret» szerint az eljárás lényege a következő : A feljelentés tétele és az «information» titkosan történnek, de az ügyésznek is meg kell nevezni a feljelentőt ; magánegyén pedig csak két tanúval tehet feljentést. Ellenőrzés végett az cdnformation» alatt jelen van a törvényhatóság, illetőleg község által választott két polgár («adjoints») kik esküt tesznek a titoktartásra és kötelességeik hü betöltésére, s a védelem érdekeit is kötelesek képviselni. Mihelyt azonban a vádlott megjelenik vagy le lesz tartóztatva, védőt választhat s ha nem teszi, a biró semmiség terhe alatt köteles védőt rendelni s utóbbi esetben a kihallgatás csak a következő napon kezdődhetik. A terhelt kihallgatásának kezdetén a biró megnevezi a feljelentőt s felolvastatja a feljelentés és a nyomozás iratait. A vádlott csak akkor tesz esküt, ha a tanuk ellen kifogást terjeszt elő. Ha a vádlott kívánja, az összes iratok hivatalos másolatban kiadatnak neki. A védő bármikor megtekintheti az iratokat. A vádlott kihallgatása után a nyomozás kiegészítése, továbbá a crécolement des témoins» és a szembesítés a védő jelenlétében és nyilvánosan történik. A védelem mindig kívánhat bizonyitásfelvételt. Az Ítéletet egyik biró nyilvános referádájának s az ügyészség és védő perbeszédeinek meghallgatása után hozták. Csak a vádlott hallgattatott ki, egyéb bizonyítás felvétel nem volt. (L. E s m e i n id. m. 410—41(5. 1. Garraud Précis 41. 1.) 6) A törvényhozási és büntető igazságszolgáltatási bizottság nevében Duport 1790. dec. 26-án mutatta be tervezetét, melynek cime volt: «D é c r e t concernant la police de sureté, la justice criminelle et l'établissement des jurés». Egyik legradikálisabb ujitása, hogy a korábbi bünpernek főszaka: az előkészítő eljárás a minimumra volt redukálva. A nyomozó közeg: a békebiró s a hol ezek nincsenek többen, a csendőrség tisztje, a ki «rlagrant délit» miatt vagy gyanús haláleset felmerültekor (némileg az angol «coronen> másolata) hivatalból, egyébként az állampolgári vád (»dénonciation civique») vagy a sértett vádja («plainte») alapján kihallgatta a bejelentett tanukat és erről jegyzőkönyvet vett fel. A terheltet kihallgatása után vagy szabadon kellett bocsátani vagy elfogató parancscsal letartóztatni, s utóbbi esetben a vádjury székhelyén levő fogházba szállíttatott. Ezután az iratok a kerületi törvényszék birái közül időnként kijelölt <-directeur du jury»-nek adattak át, a ki a terheltnek ujabb kihallgatása után, esetleg ismét kihallgathatta a tanukat. A közbenső eljárás meglehetősen bonyolult és különböző volt. A vádat emelt állampolgár (ha aláirta feljelentését), vagy a sértett, vagy a ccdirecteur du jury» egyetértve, esetleg mindegyik külön-külön' szerkesztették a vádiratot, melyet az eljárás törvényességének őre : a «commissaire du roi» láttamozott vagy tiltakozott ellene. A vádjury előtt a nyilvánossá^ kizárásával tartott tárgyaláson a feljelentő vagy vádló és a tanuk kihalfgatásával, tehát bizonyitásfelvétellel a közvetlenség elve érvényesült. A tárgyalás befejeztével a «directeur» visszavonult és nyolc esküdt határozott a vádirat elvetése vagy elfogadása tárgyában. Utóbbi esetben következett a tárgyalás a három biró és tizenkét esküdt előtt. A vádat az «accusateur public» és mellette esetleg a sértett képviselték de a < commissaire du roi.» is jelen volt, hogy a törvény megtartását ellenőrizze és marasztaló verdict esetén a törvény alkalmazása iránt indítványt tegyen. A felek visszavetési joga bonyolult és túltengő volt. A közvetlenség elve (a tárgyalás lefolyását még jegyzőkönyvbe sem foglalták) és a bizonyítékok szabad mérlegelése teljes mértékben érvénVre voltak emelve. A résumé után az eléjük tett kérdésekre, (újítás !) az esküdtek tanácskozó szobájukban színpadias alakszerűségek mellett nyilvánosan szavaztak; az angol jury egyhangú verdiktje nem kívántatott. A három biro a törvény alkalmazása kérdésében a közönség jelenlétében nyilvánította véleményét. Az ítélet ellen az elitélt vagv l 'commissaire du roi» semmisegi panaszszal élhettek. V. ö Hélie Traité V k 436-442 1 s a részletekre nézve Esmein id. m. 417—439 j hn7 tJt)nlfmZetfÜléSfek aZ£k,a tagÍai- aki'k korábban a magistraturához tartoztak, a reformot az «Ordonnance» revisiója által, a régi eljárási formáknak csak részben való módosításával akarták keresz ülvinni Tgy kötött hf ,k ^U,°n£se" e/ösen ragaszkodott az írásbeliséghez és a kotottbizonyításhoz. E részben a radicalisok egy része - maga RobesS-^-,'. e"enezte a Javaslatot, mely az Írásbeliség kizárásában ! intvlnya S^L^*"* ^ ^ TroncLt közvetítő