A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 52. szám - Visszavonható-e a kir. ügyésznek adott felhatalmazás?

Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztőség: 52. siám. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Budapest, 1898. december 25. Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézerulők. (ezelőtt MAGYAH ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETIÜP \l IGUZ&ÍCÜIJT ÍRDEÍÍ1NEK KÉPZELETÉRE i MAGYAR CGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGTÉSZI ÉS ÍÖZJFGYZÓI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « __ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. . TARTALOM: Yisszavonható-c a kir ügyésznek adott felhatalmazás? Irta: Székács Ferenc, kir. curiai biró, ISpest. — «Anyagi» és -alakit telekkönyvi jog. Irta: dr. Imi ing Konrád, kir. curiai biró Bpest. — Szegényjog a peres eljárásban. Irta: Lasitz Pál kir. tanácsos, a m. kir. közp. dij- és ill.-kiszab, hiv. főnöke, Bpest. — Hézag a végrendelkezési törvényben. Irta : G á s z n e r Béla kir. közjegyző. Bpest. — Tárgyalás a házassági perben. Irta: Tóth Gáspár ügyvéd. Bpest. — Belföld. (Magyar polgári törvénykönyv.) — Ausztria és Külföld. (Bolgár igazságügy. Irta :dr Schischmanov St. Milán, a bolgár fejedelmi belgrádi diplomáciai ügyvivőségének eUö titkára. — Külföldi judicatura. Közli: dr. Oláh Dezső ügyvéd, Bpest.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Perek egyesitése esetében milyen a határozati bélyeg ? (Kérdés). Irta : Bélák István ügyvéd. Enying. — Az ügyvédi képviselet és helyettesités kérdéséhez. Felelet! Irta: dr. Schick Ferenc Sándor kir. tszéki albiró, Kalocsa.) — Irodalom. (A magyar büntető eljárás tankönyve. Irta: dr. F i k e y Ferenc jogak. tanár, Sárospatak. — A fiduciarius forgatmányról. Irta . dr. Németh Rudolf tszéki albiró, Győr. A jog mint a vagyon megosztását rendező elv. Irta: dr. Esterházy Sándor jogak. tanár. Kassán.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Többs'íguralom és kisebbségi képviselet. Irta: Várnay Sándor. Epést. MELLÉKLET - — Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Bud'apesti Közlönye-bői. (Csődök —Pályázatok.) Visszavonható-e a kir. ügyésznek adott felhatalmazás ? Irta : SZÉKÁCS FERENC kir. curiai biró. Minél inkább közeledünk az uj bűnvádi perrendtartás életbelépése időpontjához, annál inkább szükséges mindazon kérdéseket tisztázni, mik a vádelv uralmával összefüggésben állanak. Mert ha az anyagi törvény ez iránt való intézkedései vitásak, a bűnvádi per menete döcögni fog, s lépten-nyomon fenakadást fog szenvedni már azért is. mert a bűnvádi perrendtartás rendszerénél fog a. amely szerint a büntő biróság számára nemcsak irányadó elvek tűzetnek ki szempontokul, hanem a biró bölcsességére alig bízatván valami, minden eshetőséget a törvény taxatíve megállapitni igyekszik s a biró úgyszólván kötött marsch-rout on lesz kénytelen haladni, oly eshetőséggel pedig, hogy a vádló jogkörének terjedelme az anyagi jog szempontjából is bizon> talán lehetne, az eljárási törvény alig számíthatván : lenne sok jogorvoslati kérelem, mire a törvényhozó nem gondolt s lenne visszautasítása az anyagi jog szerint szükséges jogorvoslatoknak a per alakiságainak során, s lenne sok feloldás, megsemmisítés ez utolsó stádiumban, vagyis a már befejezhetőnek vélt pernek a kezdetleges állapotra való visszaiökése s teremni fognának azok a tengeri kigyók, miket már a mese országába tartozónak véltünk. A közvád és a magáninditványozási jogosultság kérdése teljesen tisztában áll előttünk. Amabban a per ura (dominus litis) a közvádló, emebben a magánfél, és ez o'y hatalommal, hogy előtte az indítvány visszavonása esetén a kir. ügyész is meghajolni kénytelen Annál vitatottabb azon kérdés, vájjon a B. T. K. 202. §-ában meghatározott rágalmazás esetében, ha a rágalmazó állítás a sérlett hivatali kötelességeire vonatkozik, tehát a 270. §. 2. pontja értelmében hivatalból ugyan, de felhatalmazás alapján ül !özendő, — a már egyszer megadott felhatalmazás Ítélet előtt visszavonható-e vagy sem? Ismerek jogeseteket, melyekben a döntés pro és a mikben contra történt; sőt nem egy oly pert láttam, hol az ügyész maga is azon nézetben volt, hogy a felhatalmazás visszavonása őt ép ugy kötelezi és a vád elejtésére kényszeríti, mint az a magáninditványi cselekményeknél érvényben áll Szóval constatálhatorn a iudicaturában felmerült különös ehetek idézése nélkül is, hogy e körül a nézetek kétfelé ágaznak, mert az ellentétes szavazatok és ülésen kivül folytatott eszmecserék ez ellentét fenforgásának megállapítására jogosítanak. Nem török be tehát nyitva levő ajtót, midőn megcáfolni igyekszem a nézetem szerint tarthatatlan amaz álláspontot, mely szerint a kir. ügyésznek adott felhatalmazás visszavonható volna és állítom, hogy a kir. ügyésznek megadott felhatalmazás vissza nem vonható. A visszavonás lehetőségének indokolásául első látszatra plausibilis, azon állítás hozatik fel, hogy ha valamely actio megindítása a magánfel felhatalmazásától függ, már ezen affirmatióban meg van erősítve a negatio is, mely szerint a felhatalmazó ura levén a felhatalmazás meg vagy meg nem adásának, erről tovább is rendelkezhetik, tehát azt tetszés szerint vissza is vonhatja. Ennek megerősítésére azután felhozatnak példák a magánjog és a törvénykezési rendtartás köréből. Ezen érvek azonban erőtlenek, mert összezavarják a magánjogi per formáit a bünper alakiságával, a magánjogi képviseletet (az ügyvédet), az állami functiót végező kir. ügyész közjogi állásával; a magánjogi per céljait a bünper feladataival. Nem csoda tehát, ha e hibás mértékkel mérve, az illetők hibás eredményre jutnak. De téves e felfogás már azért is, mert a köztisztviselő magánbecsületét azonos'tja a köítisztviselőtől megkívánt jellemszilárdsággal, mely nélkül ez a hivatalával járó köztiszteletnek részese nem lehet és a minek létezése vagy hiánya, megtiprása vagy rehabilitálása nem képezhet tisztán magánügyet, de a közérdek egyik követelménye. így fogja fel e kérdést a 22. sz. döntvény is. mely. midőn kimondja, hogy a B. T. K. 270. §. 2. pontjában megjelölt vétségek miatt egyedül a közvádló, de csak meghatalmazás folytán indítványozhatja a bűnvádi eljárás mt ginditását — azt is decretálja, hogy a meghatalmazást nem csak a sértett közhivatalnok, hanem annak felettes hatósága is megadhatja. Mellőzhetjük a per alakiságából meríthető érvet, mely szerint a 270. §. kimondván, hogy ily esetekben hivatalból van helye az eljárásnak, miből az is következik, hogy a per vitelére másnak mint a kir. ügyésznek ingerentiája többé nem lehet s ezen mit sem változtathat azon körülmény, hogy a közvádló első lépéséhez bizonyos feltétel köttetik, mihez hasonló példás a vissza nem vonható magáninditványok is (B. T. K. 238 ; 1883. évi XXV. t.-c. 9. §-a) nyújtanak. De a fő dolog, mi ugyan a 22. sz. döntvényben érvül fel nem hozatik, de hogy erre a Curia döntvénye hozatalakor igen is gondolt : az a conclusiójának 2-ik pontjában a sorok között szembeötlőleg kiolvasható, ez pedig nem más mint az, hogy a 270. §. 2-ik pontja alapján megindított bünpeiekben nem mindig a vádlott az igazi vádlott, hanem gyakran maga a sértett fél, kivel szemben a valódiság bizonyítását a 263. §. 1 pontja megengedi s ha ez sikerül, az esetben a sértett és vádlott csakhamar szeiepet cserélnek. Gondoljunk csak az ily pereknek rendszerinti előzményeire. Valamely közhivatalnok visszaéléseket követ el; ez bármi módon nyilvánosságra hozatik. A bűnössége érzetében lesújtott sértett mélyen hallgat, mert fél, hogy ha perre kerül a dolog s vele szemben a valódiság bizonyittatik ; el van veszve. Már most tisztviselő-társainak vagy felettes hatóságának pressiója folytán kénytelen-kelletlen megteszi a följelentést és a közvádió számára a felhatalmazást is megadja. Ezzel az actióval párhuzamosan aztán megindul a törekvés, hogy azon fél. a ki a sértést okozta és most mint vádlott üldöztetik, valamely, hacsak félig-meddig is kielégítő, nyilatkozat adására reábirassék ; a minek aztán satis-factío színezete adatván, a felhatalmazás oly látszattal, mintha ez nemes indulatból származnék visszaí. apunk mai száma 12 oldalra terjed