A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 51. szám - A trónlemondás és annak következményei közjogi szempontból [2. r.]

Tizenhetedik évfolyam. 51. szám. Budape st, Í898 december 18. Szerkesztőség: jr T ^N. Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. _ | v Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Negyed évre _ V., Rudolf-rakpart 3. sz. HETILAP AZ ™*cC(1Y ÉRDKKE1NEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ŰGY7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJFÍiYZÓI Ul KÖZLÖNYE. ™ m ~ 6 « _ * Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dn RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az előfizetési pénzek Ö£Vvédek M^rendel^Ti « u w Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszoialasok a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendők. _ _ . t _ , küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM. A trónlemondás és annak következményei közjogi szempontból. Irta : dr. Horváth János, kir. alügyész, Bpest. — Adalékok az okirati kényszer télállitásának kérdéséhez. Irta: Nagy Zoltán, kir. aljbiró, Técső. — Házasságjogi sanctio. Irta : dr. M e s s e r Arthur, Berlin. — Igazolási eljárás a járásbíróságok íteletei ellen felülvizsgálati eljárásban. Irta: dr. Virányi Dezső bpesti tszéki aljegyző. — Belföld (Magyar polgári törvénykönyv. — A büntető törvénykönyv novellája. — A magyar jogászegylet.) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta: dr. S c h i s c h m a n o v St. Milán, a bolgár fejedelmi belgrádi diplomáciai ügyvivőségének első titkára. — Külíöldi judikatura. Közli: dr. Oláh Dezső, ügyvéd, Bpest.' — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLEKLET: — Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Bud'apesti Közlöny»-ből. (Csődök — Pályázatok. A trónlemondás és annak következményei közjogi szempontból. Irta: Dr. HORVÁTH JÁNOS kir. alügyész Budapesten. (Befejező közlemény.) Ha az 1848. évi trónlemondás ezen a nyomon halad, bizonyos, hogy annak formahibát nem fog senki ellene vetni. De nem szabad feledni, hogy 1608 és 1848 közt két nagyfontosságú dátum van, az egyik az örökös monarchia megalapítása, a másik az austriai császárszág löiállitása, mely utóbbi annál fontosabb, mert az osztrák pub.icistika minden áron ebből a c<.Gesammtmonarchie»-t akarta kimutatni, s igy tehát, a mennyiben az 1848 dec. 2-iki trónlemondás nem említi külön Magyarországot, nem követi Rudolf példáját, ez a legnagyobb közjogi sérelem, mert Magyarországot az osztrák császárság kiegészitő részének tekinti, mi Magyarország nemzetközi állását teljesen megsemmisiti. A trónváltozást az országgyűlés két háza együttes ülésben 1848 december hó 6-án tárgyalta, mely alkalommal nem kevesebb ember, mint br. Wesselényi Miklós igy szóllott : ((Meghajolva a kénytelenség hatalma előtt, fogadjuk el a manifestumokat. ismerje el a nemzet királyául Ferenc Józsefet s ez által tegye meg az első lépést a még nem lehetetlen békés kiegyenlítésre». Az országgyűlés határozata (kelt 1848 7/X\l.) még teljesen törvényes alapon áll s tartalma csupán elvi kijelentéseket tartalmaz, minden személyes él nélkül. Alig bizonyítja valami jobban az országgyűlés nyugodtságát, mint az, hogy vezére Kossuth, még 1848 dec. 12-én a dynastiával való kiegyezés mellett nyilatkozott s hogy a későbbi (1861. és 1867. évi) országgyűlések is a december 7-iki határozat szellemében működnek. (A határozat olvasható Horváth Mihálynál. Füg. Harc. tört. Genf. 1865. II. k. 172). A körülmények azonban olyaténkép alakultak, hogy az 1848 decembere nálunk az az epocha volt, mint a franciáknál az 1789. éviek, a mire nézve oly találón irja T a i n e : «Quand un fleuve coule á pleins bords, il suffit d'une petité crue pour qu'il débonde». Nem érdektelen azonban azon körülmény, hogy még az 1849. évi ápril hó 14-iki függetlenségi nyilatkozatban is ez áll: aha ezen trónváltozásra a magyar nemzet megegyezését törvényes uton kérik s ha az ifjú herceg a magyar alkotmány fentartására esküt tenni ajánlkozik, a magyar nemzet nem késett volna őt . . . diplomatikai kötések alapján királyának elfogadni és Szt. István koronájával megkoronázni*. Az 1861. évi ápril hó 2-ára összegyűlt országgyűléssel szemben ugyan a tényleges hatalom a jogfolytonosság kapcsát helyre akarván állítani, első ténye volt, hogy az 184J . évi tronlemondás okmányait azonnal közölték az országgyűléssel. De amaz okmányoknak en bloc elfogadását kivánta. A lemondási Lapunk mai száma okmányban pedig ez áll: «Mi ennélfogva jelen okirat által ünnepélyesen lemondunk az austriai császárság s minden ez alatt egyesült királyságok és bármi néven nevezendő egyéb koronaországok általunk eddigelé népeink boldogitására viselt koronájáról . .» stb. Az első fölirat erre nézve igy hangzik : «Föl kell szóllalnunk Fölséged előtt azon velünk közlött okiratokra nézve is, mik 0 Felségének V. Ferdinándnak a trónról még 1848-ban történt lemondását tárgyazzák. Midőn O Felsége V Ferdinánd 1848 dec. 2-án a császári koronáról lemondott, nem adott ki külön okiratot az iránt, hogy a magyar koronáról is lemond ; lemondásában Magyarországot külön meg sem emiitette, hanem azt mintegy a császári korona provinciájának tekintve általános lemondásba foglalta s arról Magyarországot külön nem is értesítette. A lemondási okirat tehát magyar közjogi szempontból formájára nézve hiányos, mert Magyarország soha sem volt az osztrák császárságba beolvadt provincia. . . Mi tehát ünnepélyesen tiltakozunk a december 2 iki lemondásnak általánosságából vonható azon következtetés ellen, mintha Magyarország az Austria császári korona provinciája volna . . . tiltakozunk az ellen is, hogy azon lemondás a nemzet tudta s hozzájárulása nélkül történt. De miután ez csakugyan tettleg s változhat lanul megtörtént, mi az ország jogainak jövendő biztosítása végett arra kérjük Fölségedet: méltóztassék az emiitett formahiány utólagos pótlása tekintetéből V. Ferdinánd O Felségétől oly okiratot kieszközölni,^ mely egyenesen Magyarországhoz legyen intézve, s melyben O Felsége V. Ferdinánd az országgyűlést értesítse, hogy O már 181-8. dec. 2-án a magyar koronáról is valósággal lemondott)). Hasonló okiratot kiván ez okirat Ferenc Károly főherceg részéről is. «Mi ezen okiratokat annak idejében országgyülésileg fogjuk tárgyalni, sőt azokat törvénybe is kívánjuk iktatni, hogy legalább utólag pótoltassák az. a minek jogszerüleg előlegesen kellett volna megtörténni s jogaink jövendő biztosítására ünnepélyes óvásunknak s az ország utólagos hozzájárulásának magában a törvényben is nyoma legyen». A fölirati javaslat tárgyalásakor, a cimkérdésben s a lemondás kérdésében, az eredeti Deák-féle tervezet iényeges módosulást szenvedett. Fölírat volt ugyan az első államokmány, de címe és tartalma I. Ferenc József trónfoglalásának nemcsak formahibát tulajdonított, hanem az uraikodásrai jogosultságának legitimitását is kétségbe vonta. E cimviták alatt jegyezte meg gróf Andrássy Gyula, ki a legitimitást védte, hogy : «azon tényállásnak, melyet tizenkét éven át eléggé sajnosán tűrnünk kellett és Európa constatált, annyira ellent mondana (t. i. a határozati párt véleménye), hogy attól félek, ugy járnánk, mint a monacói herceg, a ki Napóleont császárnak elismerni nem akarta s utoljára is kinevették.)) Ezen nagyon is plausibilis intelem dacára az első fölirat 1861 június hó 24-ről keltezve ily megszólítással ment fol: «Fölséges Ur!» A lemondási okmányokra nézve pedig a fölirat ebben a szerkezetében a legteljesebb negatio terére lépett. A június 30-iki kir. leirat ezt a föliratot nem fogadta el, hanem kijelenté ebben O Felsége, hogy : «M:nket, mint Magyarország örökös királyát, törvényesen illető tagadhatatlan öröklési jogaink ellen irányzott kitöréseket komoly megilletődéssel értettük . . legfőbb kötelességünknek tartjuk ... a föliratot, mely a királyi jogokat sértve, nem Magyarország örökös királyához intéztetett, visszautasítani. «E leirat azután az 1790-ben követett eljárásra utal mint követendő praecedensre. Az 1861. évi jul. 6-áról keltezett fölirat már DeákAndrássy szellemében készült s már a megszóllitás «Föl12 oldalra terjed