A Jog, 1898 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1898 / 51. szám - Adalékok az okirati kényszer felállításának kérdéséhez

366 A JOG séges Császár és Király» a legitimitásnak eleget tesz. a trónlemondásra nézve pedig azon passust tartalmazza, melyet előre bocsájtottam s mely a 67-iki eljárásnak is alapul szolgált. Az 1861 jul. 24 én kelt leirat e tárgyra nézve azt vitatja, hogy a lemondási oklevélbe toglalt e szavakba: «az austriai császárság és minden alatta egyesült királyságok)) Magyarország is beleértetődik. Kijelenti a leirat, hogy : «erre vonatkozó uj okmány kiállításának szüksége az e részben alkotandó törvénycikk által, önként megszűnik.)) A hires második töhrat ragaszkodott az elsőnek állás pontjához. «Mivel pedig ugy az 1861. évi, mint az 1865/67 évi országgyűlések a koronázatlan uralkodóval mint ilyennel érintkeztek, mivel általa hivattak össze és őt az 1790/^1. évi III. és XXXII. t.-cikkek föntartásai mellett tényleges legitim uralkodóul az 1 évi I., II. t.-c. értelmében elismerték, mivel ezen országgyűlések legitimitása minden kétségen kivül áll, nem való tehát semmikép az. hogy : «Ferenc Józsefnek, mint a pragmatica sanctio által megállapított öröklési rend szerint való jogutódnak, a magyar királyi trón átvételére való jogosultságát a magyar nemzet csak akkor ösmerte el, midőn az ezen trónutódlást megnyitó lemondások alkotmányszerü becikkelyezése ünnepélyes Ígérettel biztosíttatott :. . . ...Az 1848 dec 2a és 18H7 jun. 8-a közti időt pedig ugy intézte el a magyar törvényhozás, hogy arra - - fátyolt boritott.» (Magyarország 1898. 26/XI.) Ez utolsó passus lehet phrasis, de csak is az,. . . mert közjogunk az ilyen alkalomra is intézkedik s megalkotta az 1790/91. XXXII. évi törv.-cikket, melynek hatálya a most mondott epochára is alkalmazható. A koronázást megelőzött közjogi vitákba e kérdés újból felmerült; a közjogi ellenzék ekkor az 1861. évi első fölirat merev álláspontjára helyezkedett. Andrássy Gyula.'gróf ministerelnök e tárgyban a következő nyilatkozatot tette Írásban : « A ministerium a történt lemondásokban létező formahiányokat maga részéről is elismeri Minthogy azonban az 1861. évi országgyűlés sem vonta kétségbe azt, mint valóságos és meg nem változtatható tényt — hogy O Felsége V. Ferdinánd 1848. évi dec. 2-án a magyar trónról is lemondott, de az ország jogainak épségben tartása s jövendő biztosítása tekintetéből azt kívánta, hogy minden innen vonható következtetések elleni óvása, ugy szintén az országnak ezen lemondáshoz való utólagos hozzájárulása magában a törvényben kifejeztessék ; a ministerium azon nézetben van, hogy ezen formahiányok az oly hosszura haladott idő után legcélirányosabban akkép volnának pótolhatók, és az 18f)l-iki országgyűlési határozat célja legbiztosabban az által lesz elérve, ha a törvényhozás egy ez alkalommal alkotandó törvénycikkben O Felsége V. Ferdinánd és Ferenc Károly főherceg lemondásait beiktatván, az ezen lemondások forma hiányából netán vonható következtetések ellen óvását kijelenti, jövőre pedig ez iránti jogát föntartja. miszerint a trónlemondás ténye mindenkor Magyarország külön értesítése mellett és hozzájárulásával történjék.)) A ministerium javaslata elfogadtatott s rnnek megfelelőleg alkottatott meg az 1867. évi III. t.-c, mely határozottan garantialis törvénynek tekintendő. De fő fontosságú azon biztosíték, mely az 1867 : II. t.-c. a hitlevél bevezetésében fogaltatik, ebben O Felsége igy nyilatkozik : «Azon aggodalmakat pedig, melyeket az 1861. évi országgyűlés Fölséges császár és király V. Ferdinánd ur, mélyen tisztelt és szeretett nagybátyánk és fönséges császári királyi főherceg Ferenc Károly ur, fiúi tisztelettel szeretett édes atyánk lemondási okirataikra nézve ismételt fölirataikban Elénk terjesztett, eloszlatta felelős ministenumunknak a jelen országgyűlés szine előtt Nevünkben tett ny-latkozata. melyben legmagasabb jóváhagyásunkat kijelenté arra nézve, hogy az emiitett lemondások formahiányaiból az ország törvényes önállására s függetlenségére nézve káros következtetések ne vonathassanak, s a trónlemondás ténye jövőre Magyarország külön megemlítése, értesítése mellett és alkotmányos hozzájárulásával történjék, s e részben az ország jogainak biztosítására ünnepélyes megkoronáztatásunk után azonnal külön törvény alkottassák,)) Oly erőteljes meggyőződéssel írja egy sötét korban (18H2) Csemegi Károly: «A kitartás és bizalom e lelket emelő könyve, a történet tanúságot tesz arról is, hogy a nagyszerű fordulatok soha el nem maradtak, valahányszor királyaink a törvény mellőzésével, vagy megtagadásával az országos hatalmak felosztott tevékenységét a királyi hatalomban összepontositották. Az egy ideig lefoglalva volt törvények a tévelygés és experimentatio után ősi jogaikba visszahelyeztettek s az időközben fölmerült, bár gyakran gyászos catastrophák a nemzet jellemének megszilárdulására, jogai és kötelességei fölismerésére, a törvényességen nyugvó önbizalomnak, e leghatályosabb nemzeti erényének megerősödésére, ennek folytán a közjog tömörebb és határozottabb körülírása és biztosítására szolgáltak forrásul.)) (Jogvesztés elmélete 38. 1.) Ezeket tudva, Magyarország államisága szempontjából oly teljes elégtételt nyert a múltra nézve, s biztosítékot a jövő tekintetében, hogy nincs ok ma arra nézve, mikép az 1790/91 évi XXXII. t.-c-ben foglalt föntartások mellett 1. Ferenc Józsefet ne tekinthessük már 1848, dec 2 án az 1723. I.. VI. t.-c, az 1791. évi III. t.-c. alapján törvényes magyar királynak, a ki a megkoronáztatása előtt is az országot ...kormányozhatja, s a nemzet irányában a tartozó hűséggel viseltetni köteles. Minden közjogi scrupulus nélkül ünnepelhette minden magyar I.Fe renc József uralkodásának 50-i k évfordulóját, mint a kire gr. Széchenyi István már 1858-ban azt jövendölte: «bizony mondom Magyarország tekintetében még Corvin dicső korát is homályba á 11 i t a n d j a.» Adalékok az okirati kényszer felállitásának kérdéséhez. Irta: NAGY ZOLTÁN, técsői kir. jtirósági albiró. A magyar általános polgári törvénykönyv szerkesztőbizottságának november hó 4-én tartott ülésében felvetett azon kérdés felett: «ingatlanok tulajdonjogának szerződés utjánvaló átru házával felállitta ssék-eaközjegyzői avagy okirati kény szer» az igazságügyminister ur ő nagyméltósága 64,716/1898. I. M. I/A. szám alatt kelt magas rendeletével vélemény adásra hivta fel a hazai bíróságokat s a már hivatok magas rendeletben 3 kérdésre vonatkozólag kivánt indokolt véleményt hallani. A föltett kérdések a következők : Vájjon a gyakorlati tapasztalatok szerint olyan telekkönyvi beadványokat, melyek községi vagy körjegyzői ellenjegyzéssel vannak ellátva, vagy a melyekről alaposan föltételezhető, hogy községi vagy közjegyző szerkesztette: gyakran kell-e elutasítani hiányos fölszerelés miatt vagy más okból; továbbá a községi és körjegyzők telekkönyvi ügyködése a jogkereső közönségre és a telekkönyvi ügymenetre általában minő kihatással van ; végül nem volna-e kívánatos a községi és körjegyzők telekkönyvi ügyködésének eltiltása vagy korlátozása? A fölvetett kérdések mindegyike s az ezekre adandó felelet nemcsak adatgyűjtés jellegével bir, hanem alapjául szolgálhat azon nagy horderejű s kihatásában annyira fontos körülmények szorgos megítélésénél, melyeket az említett ülésen elnöklő igazságügyminister a kérdés fölvetése alkalmával feltárt. A fölhívás elvárt eredménye s a tapasztalati tények, azon közvetlen tudomás s megbizonyosodás alapján, mellyel e kérdéssel a telekkönyvi előadó bírák önkénytelenül kell. hogy foglalkozzanak : nagyban előfogja segíteni, hogy az eldöntendő kérdés alapföltételei kellőképen megvilágittassanak s a vélemények alapján a teljes ülés megállapodásra jusson. Mély hálával vagyunk ezért eltelve az igazságügyi kormány iránt, hogy alkalmat és módot adott tapasztalataink meghallgatására; felbuzdul bennünk hivatásunk igaz érzete, mikor a magas rendelet keretében mert hiszen tulajdonképeni hivatásunkat a jogművelést s egyes jogi kérdésekkel való alapos szakszerű foglalkozást túlterheltségünk miatt bármennyire szeretnők is, meg nem valósithatjuk — hivatalból van kötelességünkké téve elmondani e tárgyban közvetlen megbizonyosodásunkat. Nem is a szerkesztőbizottság által fölvetett kérdés meritumába akarunk bocsátkozni ez alkalommal; nem célunk az sem, hogy a jogi érvek meggyőző erejének eszközeivel vegyük bírálat alá azt • vájjon kötelezőleg kimondassék-e az ingatlanok tulajdonjogának szerződés utjánvaló átruházásánál az okirati avagy közjegyzői kényszer a megalkotandó általános polgári törvénykönyvbe ; - de nem is szándékunk az alább részletezett adatokat olyanoknak tekinteni, melyekből e kérdés kizárólag elbírálható : csupán száraz, rideg tényeket sorolunk fel, melyek nagyobbára az alakiakra vonatkoznak s legfelebb azon tarthatnak számot, hogy mint atomok hozzájáruljanak egyes helyi viszonyok helyes megismeréséhez